Törpék

Zwergen, azaz Törpék a kiscsoport neve, ahova Maxim jár, és 18 hónapos korukig vannak itt a gyerekek, persze helyhiány miatt úgy látom, hogy ez is rugalmas szabály.
Bevittem egy alvós macit, ami pici kora óta ott lóg az ágyánál, meg egy zsiráfot a játékszőnyegéről, bár eddig nem mutat túl nagy érdeklődést az alvós állatkák iránt. De kérték, mert így tudni fogja, hogy ez az ő ágya, ez az övé. A kisebbik alvóteremben négy ágy van, és rögtön az ajtónál jobbra van Maximé.
Tegnap Nadine szinte mentegetőzve mondta, hogy Maxim feje az ajtónál lesz, mert bemérették az épületet vízér és földsugárzás szerint, és annál az ágynál a baba fejének ott kell lennie. Én meg mosolyogva mondtam, hogy én hiszek az ilyesmiben, és magamban hozzátettem, hogy igen, ez a mi bölcsődénk. Így már azt is tudom, hol kezdjem az érdeklődést, ha a saját házunkat is be akarom méretni.
Csütörtökön már nem ment olyan jól az elbúcsúzás. Lent vártunk az udvaron, mert a többiek már jöttek le és ezért nem nyitottak fentről ajtót, így bent a földszinten köszöntem el Maximtól, aki Nadine néni karjaiban volt és csak úgy potyogtak a könnyei. Nadine azt mondta, hogy 1 percet ha sírt.
Egy óra múlva, mikor odaértem, pont megjöttek a sétából. Ahogy meglátott, már sírt is, gyorsan kivettem a babakocsiból, és máris jobb kedve lett. A séta alatt egyszer pityergett, de ahogy elkezdte, abba is hagyta. Maradtunk ebédre, hatalmas adag zöldségpürét evett hallal, és mivel előtte voltak a lábasok, tányérok, mindenre mutogatott, és végül a tésztából adtam is neki, persze ezután csak azt akarta falni. Az egyik kislánynak rossz napja volt, végig sírt az ebédnél, nem is evett igazán, szerencsére a többiek kedvét nem szegte, Maxim is evett szépen - vagyis evett és közben össze-vissza forgolódott, mindent látni akart. Ebéd után hosszas búcsúzkodás után elégedetten jöttünk haza.
Ma, pénteken többször sírdogált, ahogy elköszöntem, az ablakból is láttam, hogy sír szegény, mikor érte mentem, és meglátott, akkor is sírt egy kicsit. A park unalmas neki a babakocsiból szerintem, mert ott sírt, aztán mikor kiértek az útra, ott minden rendben volt, így tettek még egy kört. Állítólag mondogatta hogy mamma-mamman, lehet, hogy ez én leszek, vagy csak ez jutott az eszébe? Szerencsére nem sírt végig, ebédelt is, egy fél tányér levest és egy fél tányér másodikat, valami pulykás dolog volt, amit összetörtek neki villával. Tiszta pelenkát is kapott, az arcát is megmosták. Mikor odaértem, a másik két fiúval játszottak, Marie-Jeanne ott ült velük. Amikor készültünk eljönni, megint elkezdett sírni. De csak amíg elértünk az ajtóig. Végülis már akkor megnyugodott, mikor öltöztünk, és Daviddal megint az ajtónál bohóckodtak, ő belülről, Maxim pedig kívülről támasztotta az üveget. Kicsit nyűgös volt azért itthon, bár Apa motorja és szerszámos ládája visszazökkentette. Most a garázs a kedvenc hely, ott akar mindent megvizsgálni, alig tudtam behozni, pedig már álmos volt.
Eddig nagyon jól aludt délben, ma már felébredt egyszer, igaz, pont kivágnak nálunk két nagy fenyőt, láncfűrésszel. Most épp szóltam, hogy tudnának-e még egy fél órás szünetet tartani.
De a foga is ludas lehet, nagyon rágott a garázsban, a 9. fog is kibújt, bal oldalon alul az első tejörlő (nem sokkal az oltás után vettem észre), és most jön a jobboldali. Megint bebizonyosodott, hogy amikor annyira rosszul alszik Maxim, akkor fogzik. És hiába adom neki a homeopátiás cseppet.
Összességében elégedett vagyok, biztos voltam benne, hogy Maxim végig fog sírni, és hogy nem fog enni, ehhez képest nagyon ügyesen vette a beszoktatás első hetét.
A jövő hét nem lesz egyszerű. Most már kezdi érteni, hogy ott hagyom, de azt még nem fogja fel, hogy érte is megyek majd. Hétfőn fél 9 körül viszem, és ebéd után vagyis fél 12 körül megyek érte, aztán ha úgy látják, akkor kedden megpróbáljuk az ott alvást.