2010. szeptember 21., kedd

Back to work

Minden hétfő nehezen indul. A mostani mindenesetre nem úgy, ahogy gondoltam. Maxim péntek este óta köhög, tegnap már sokkal jobb volt, de péntek este alig tudott aludni, szombaton vettem neki homeopátiás szirupot, vasárnap estig szépen be is vette, de akkor úgy döntött, hogy neki elég ebből az édes nedűből, de vasárnap éjszaka már nem köhögött annyit, viszont több mint egy órán keresztül nyűglődött, szerintem a foga miatt. Hétfőn reggel felhívtam a gyerekorvost, fél 9-re mentünk. Szerencsére csak az orrából visszamaradó váladék irritálja a torkát, kapott immunerősítőt is. (Súlya 8,8 kg, 4 hete 8,5 volt!) Tegnap már nem köhögött a bölcsiben, étvágya nagyon jó, 3,5 fél órát aludt délben. Norbi szerint nyugtatót és tápszert adnak neki, másképp ez nem lehetséges :-) Norbi 4-kor ment érte, Maxim a pelenkázóban játszott, miközben egy társát pelenkázták. Üdvözölte Norbit, aztán játszott tovább. Elém jöttek az állomásra, örült nekem, de nem mondanám, hogy majd kiugrott a bőréből. Nyugtázta, hogy én is ott vagyok, és sétáltunk tovább. Azt hiszem, nekem sokkal nehezebb napom volt mint Maximnak. Azt sem tudtam, hol kezdjem, mihez fogjak hozzá. Lassan visszarázódom, de nekem is kell majd a két hét.
Este kapott gyógynövényes kúpot köhögésre, és bár nem hiszem, hogy ettől, de újabb alvásrekord született, negyed tíztől negyed négyig aludt, egyhuzamban. Mi Norbival 3 körül felébredtünk, hogy vajon lélegzik-e még.
Ma reggel, ahogy felmentünk, bújt belém, nem akart elengedni. Sírva búcsúzott, de az ablakból szépen integetett. Az integetést nagyon ügyesen megtanították neki, most mindennek és mindenkinek integet, ha az jut eszébe vagy ha a köszönés és társai szavakat hallja - au revoir-t és aidi-t is beleértve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése