Aranypart - Bolgár tengerparti nyaralás

Már nagyon vágytam a tengerhez. Persze mindenki, nemcsak én. Úgy döntöttünk, hogy a nyári szünetünket ott fogjuk kezdeni. Júli 12-én véget ért az iskola, és mi 16-án kedden este már az Aranyparton vacsoráztunk, Sol Luna Bay volt a szállodánk neve. Közvetlen a tengerparton, egy üdülőfalutól, Obzortól 3 km-re, Varna és Burgasz között épp félúton. Itt töltöttünk 1 egész hetet, 23-án késő este érkeztünk vissza. Röviden összefoglalva szuper strandidőnk volt, igényes, tiszta szálloda, kedves személyzet, all-inclusive, finom ételek, a bárban finom kávé, rengeteg program minden korosztálynak, kellemes tenger és klassz csúszdapark. Azt hiszem, visszamennénk, ha csak egy tengerparti kényeztető nyaralásra vágynánk újból. El akartunk menni megnézni Neszebart, a világörökséghez tartozó városkát, de nem jött össze a létszám, hajós útra pedig nem akartunk befizetni, amiben benne lett volna a városnézés is. Majd legközelebb. A tengerre néző szobánkhoz tartozott egy terasz is, így ha bent is voltunk, csak kiléptünk, és hallottuk a tenger morajlását, főleg reggel és este, amikor kevesen voltak a parton.
A fiúk minden nap reggeli után a csúszdaparkba mentek, egyik délelőtt én is csúszdáztam velük, de az ottani gyerekmedencének jéghideg vize volt, főleg az első napokban, mert pont előttünk jött egy lehűlés és eső, így a tenger is csak 22-23 fokos volt az elején, de a napsütésben ezt sem éreztük hidegnek, legalábbis ha már egyszer belementünk. Homokos, apró kavicsos volt a part, és egész sokáig be lehetett gyalogolni a vízbe. Talán az volt a legjobb, hogy néhány nap nagyon hullámzott, méteres hullámokon lehetett lovagolni, aztán volt olyan nap, hogy a tükörsima vízben lehetett úszni, labdázni. Emili a nagy gyerekmedencét imádta, de azért szinte minden nap bejött velünk a tengerbe is, még a nagy hullámokba is. Vettünk a fiúknak felfújható matracdeszkát a hullámokhoz, de hamar rájöttünk, hogy Emilinek is kell egy, mert 2 matrac 3 gyereknek kevés...

A fiúk sokat mentek a nagy uszodába, ugráltak, játszottak, néha részt vettek egy-egy vizes játékban, vagy csak nézték a vetélkedőt, műsort. Ebéd után mindig felmentünk a szobába és újból bekentük magunkat, Emili azonban egyszer nem volt hajlandó aludni. Este hamar elaludt, de sokszor látszott rajta, hogy egy fél óra szundi rá férne. Az utolsó teljes napunkon azt kezdte mondani, hogy ő ott akar maradni, nem akar haza jönni, de végül csak megemésztette, és másnap már azt mondta, hogy menjünk haza mert meg akarja simogatni Torát.

Egyik délelőtt bebuszoztunk Obzor városkába, hát elég nyomasztó volt. Mintha 30 évvel ezelőtt lennénk egy balatoni faluban, vagy talán még annál is szegényesebb körülmények között. A part persze tele volt kávézókkal, éttermekkel, de a bazársort meg a partra vezető utcákat lehangolónak találtuk. Ajánlottak egy kávézót, ami hangulatos és árnyékos volt, de annyira nem hozta lázba a gyerekeket mint gondoltuk. A következő busszal vissza is mentünk a hotelbe ebédelni.

Emili rögtön az elején kiszúrt magának egy flamingó plüssállatot, amit végül megvettünk neki. Aztán kiderült, hogy másnap névnapja volt, szóval megbeszéltük, hogy ezt arra is kapta. Robin valami böfögős szörnyet nézett ki, végül kibírta, hogy utolsó nap vegyük meg neki. Maxim kezd kinőni ezekből a dolgokból szerencsére, ő végül nem választott semmit, de azért hozzá tettük, hogy a jetskit főleg ő akarta kipróbálni, szóval a 3 fiú kapott egy élményt.

 Egy kis hullámlovaglás a matracokkal:

Az egyik vacsora közben meglátták a gyerekek, hogy nagy gömbök úsznak a medencében, amikben gyerekek vannak. Természetesen ők is ki akarták próbálni, Emilit is bele értve. Pedig egyedül kellett belemásznia a gömbbe, és végig egyedül volt benne. Teljesen eltűnt a félénk kislány, egy vagány és ügyes lány gömbözött akkor este.

Maxim és Robin a gömbökben

Emili az úszó gömbben

Egyik délután mi nem jetskiztünk Emilivel, hanem szobrocskát festettünk:

Az összes képünk a nyaralásról
Még néhány jetski kép

Kánikula Békéscsabán

Csütörtök délután mire Csabára érkeztünk, Robin belázasodott. 30 fokban elég nehéz lázat csillapítani, de szerencsére nem volt túl magas láza, és inkább kapott borogatást, meg pihent, feküdt egész délután és este. Így másnapra kialudta a betegséget és senki nem is kapta el tőle.

A gyerekek rengeteget cicáztak, kutyáztak, a nyulat, tyúkokat minden nap megnézte Emili.

Liával is sokat játszottak a gyerekek, Szabi még kicsi a közös játékhoz, de izgatottan nézte a többieket.

Szombat délután Norbi és Tata a fiúkkal motor-showra ment, az egyik haverja megmutatta nekik a kombájnokat, ahova beülhettek a fiúk. A show is tetszett nekik, csak irtó meleg volt.

Kedden mentünk át Nagyiékhoz, a hőség kitartott ott is. Késő délutánonként Nagyival és Popival  bebicikliztünk a városba fagyizni, szőkőkutazni. Az árnyas játszóterek is tetszettek a fiúknak.

Pénteken eljött Gabi unokatesóm a lányával, Jázminnal. Találtak közös témát, játékot, viszont délben megérkezett Viktor unokatesóm a párjával, Lillával, és hát Maxim egész héten erre várt: Viktor elhozta a Softball puskáját, amit ki is próbáltak délután. Jázmin nem szereti a fegyvereket, így megbeszéltük, hogy majd csak később fogják elővenni a puskát. Őket nem zavarta a hőség, lőni akartak. Robin (is) nagyon jól célzott, szuper ajándék volt ez a fiúknak.

Emili ugye nem akart délutánonként aludni, így Mamánál és Nagyinál babakocsiban sikerült elaltatni. Mikor Viktorék itt voltak, akkor ez kimaradt, és 5-kor azt vettük észre, hogy felmászott a kanapéra és úgy maradt. Feltolt popóval aludt. A sok vendég és meleg miatt volt fáradt szegény.

Vasárnap kora reggel indultunk vissza Capellenbe, hát borzasztó hosszú ez az út autóval és gyerekekkel.

Képeink

Playa de Muro, Mallorca

Szerettünk volna az idén is nyaralni, és úgy gondoltuk, szeptember elején már Emili is elég nagy lesz, hogy mindenki élvezni tudja. Nem akartunk sokat repülni, nem akartunk semmi meglepetést, és mivel a 4 évvel ezelőtti mallorcai nyaralásnál már mondtuk, hogy ide szívesen visszajönnénk, nem gondolkoztunk túl sokáig. Ugyanabba a szállodába mentünk, Playa de Muro Village, kétszintes épületek, felújított medencék, nagy kert, pazar konyha, reggeli, ebéd, vacsora a tengerpari teraszon ha akartuk, még tízórai és uzsonna is volt, Emili is tudott enni mindig valamit.

Kétszobás, teraszos apartmanunk volt, mikróval, vízmelegítővel, normális klímával, amit csak akkor kapcsoltunk be, ha nem voltunk a szobában. A homokos tengerpart sokkal keskenyebb volt most mint 4 éve, de a víz kellemes, sokáig sekély, és most egy medúzát sem láttunk, csak néhány halat, kishalakat és egyetlen egy tengeri csillagot láttam, mikor úszkáltam egy kicsit. Az első két nap szeles volt, de aztán délelőttönként alig járt a levegő, a tenger sem hullámzott, így reggeli után a tengerparton voltunk, és ebéd után amíg én Emilivel aludtam, addig a fiúk medencéztek. Az elején nagyon sokat használták a cápauszonyt, de aztán Maxim nem kérte, ő már tényleg elég jól úszik, így Robin se vette fel mindig. Neki meg jó a vízérzéke és óriási a tüdeje, mert levegőt nem tud venni, de így sokat úszik egy levegővel.

Szeptember 1-jén pénteken délben repültünk, és 8-án este jöttünk vissza. Hétfőre autót béreltünk, és elmentünk egy állatkertbe, ahol fóka-, delfin és papagáj-show várt ránk, illetve egy miniállatkert. Volt egy medencés rész is, de olyan 1-5 éveseknek, Maxim dünnyögött is, hogy ez neki túl kicsi, Robin viszont élvezte az óriáspancsolót Emilivel együtt. A showk jók voltak, még Emili is nézte őket, igaz, ő elaludt az autóban, mire Marinelandba értünk, aztán a kezemben aludt a delfinshowig. Lehetett papagájok közé menni, bátrabbak simogattak is madarat, igen a mi gyerekeink is, volt akváriumos és hüllős rész, fogdostak ráját és halakat is. Az előbbiért rájuk is szóltak, de addigra ők már megérintették őket. Egy gyerekmedencés részen is időztünk egy kicsit, Emili és Robin nagyon élvezte, de Maxim dünnyögött, hogy kicsi a víz, ez babáknak való.

Kétszer béreltünk vízibiciklit, Emili nem igazán szerette, de a fiúk nagyon élvezték a csúszdázást. Hiába volt a medence vize hidegebb mint a tengeré, Emili sokszor nem akart lemenni a tengerpartra, de a medencébe mindig bement volna. Szerintünk a hullámok elbizonytalanították, és valahogy a homokozás sem kötötte le sokáig. Sokszor nyűgös volt, ugyanakkor egész sokáig bírta az asztalnál, egész sok mindent meg tudtunk kóstolni. Vacsora után ő is feléledt, nézte a showt, vagy a labdarengetegben játszott. Kisebb "baleseteink" voltak, egyik éjszaka Robin bepisilt, egyszer beragadt a vécében, mert egyedül ment, magára zárta az ajtót, de már nem bírta kinyitni. Egyszer előre szaladt a vacsorához, de míg ő a tengerparti étterembe ment, mi a főétteremben kerestük. Aztán volt, hogy az egyik medencézni akart, a másik lemenni a tengerpartra, Emili meg csak úgy rohangálni akart, és hasonlók, de most senki nem lett beteg, és a fiúk azóta is kérdezik, mikor megyünk újra Mallorcára.
Hát tényleg szuper a hotel, végül is ide bármikor visszamennénk.

Íme az összes kép

Úszás a nyári szünetben

Szünet elején 3 hétig heti háromszor jártak a fiúk úszni a közeli uszodába. Egy magyar srác tartott nekik magánórákat: Norbi ment velük és így egy szűk fél órát Robinnal és egy bő fél órát Maximmal foglalkozott. A cél az volt, hogy megtanuljanak úszni, illetve, hogy kiússzanak a mélyvízből. 

Augusztus elején egy hét kimaradt Robin fülműtétje miatt. Végül az orrmanduláját is kivették. Reggel Norbival bementek a kórházba és már kora délután itthon is voltak. Nagyon ügyes volt altatásnál is, felébredésnél is minden rendben volt. A doki szerint mindent csinálhat, uszodába is mehet, csak füldugó kell neki. Így folytattuk az úszást. Maxim egész jól megtanult, a 4 méteresbe is bele ugrik a deszkáról és kiúszik. Robin uszodába továbbra is akart menni, de az úszásoktatkáshoz már nem igazán. Sajátos technikával kievickél a két méteresből, és nagyon sokáig bírja a víz alatt is, de ő még nem ugorhatott a magasugróból.

Egyszer én is elmentem velük, Emili rengeteget nézelődött majd jót aludt a kenguruban. Nagyon meleg az uszoda levegője és óriási a zsivaly, pedig délelőtt voltunk. A kiscsajszi rettentőten elfáradt, nyugtalan volt itthon délután.

Augusztus végén abba maradt az úszás, és végül szeptemberben sem folytattuk. Meglátjuk, ki mennyire felejti el, hogy tudunk majd eljárni úszni egy-egy hétvégén a téli időszakban.

Hétvége hetesben

Május utolsó hétvégéjére érkezett Tata, a két hét Mamával elrepült. Ő hozta-vitte a fiúkat oviba gyalog. Egyik reggel azonban úgy ömlött az eső, hogy végül Norbi felkelt és elvitte őket.

Mire Tata megérkezett, addigra Emilinek sajnos nagyon sokat fájt a hasa, azon a hétvégén szegényt le sem lehetett rakni, szinte mindig sírt. A védőnő ajánlott egy homeopátiás szirupot, amitől picit jobb lett, és elvittem oszteopatához, aki megerősítette, hogy eléggé fel volt fújódva, feszes volt a medencéje is. A beleket összekötő izmokat lazította, de az emésztőrendszer éretlenségén ő sem tud segíteni. Még egy alkalmat lefixáltunk, remélem, ennél csak jobb lesz. Eleve nem eszek sok tejterméket, most minden puffasztó ételt kerülök, hátha ez is segít, mert az egész napos sírás, ami éjszaka is elő-előfordul, nem valami kellemes. 

A kendőt már teszteltem, abban kitűnően alszik.

Az első fürdést a kórházban végig üvöltötte - ez a fiúknál is így volt -, de itthon már úgy tűnt, tetszik neki. Sokan csodálkozni fognak, de hetente csak egyszer fürdetjük. A kezét és a lábfejét megmosom, ha úgy ítélem, és a pelenkaterületet is, minden kaka után tiszta vizes vattapamaccsal; nem használok itthon nedves törlőt, annyi mindennel van tele, ami felesleges egy bababőrnek. 

Lanzarote

 

Szeptemberben ismét úgy döntöttünk, hogy a karneváli szünetet meleg helyen töltjük. A Kanári-szigetek közül ezúttal Lanzarotet választottuk (Gran Canaria sokkal drágább lett volna, és nem találtunk tengerparti hotelt). Február 7-14-ig nyaraltunk. Így utólag azt mondjuk, hogy még az a 20-21 fok a széllel együtt is kellemes volt, de ha felhős időnk volt, akkor bizony a szél miatt nem élveztük a strandolást. Ezért is kirándultunk 3 napot, amit utólag nem is bánok, de akkor nagyon elfáradtunk a második autózós napunkon.

Ezúttal csak négyesben utaztunk, mert Orsiéknál januárban megszületett Dávid. A gyerekek nagyon jól elvoltak, kivéve a két autós napon, Maxim kitalálta, hogy minden amit megnézünk, béna, unalmas. Persze az oviban lelkesen mesélte, hogy barlangokban és vulkáni területen jártunk, de ott sikerült Robint is nyávogós hangulatba ejtenie.

A szállás szuper volt (Hotel Riu Paraiso), kétszobás apartmanban laktunk, a komplexum közepén bungallókban voltak a családi szobák. Maga a hotel óriási területen helyezkedett el, két külön medence részlege volt, összesen 5 vagy 6 medencével, ebből majdnem mind fűtött volt, de szerintem 28 foknál nem volt több, és hát a szeles időben így nem tűnt valami melegnek a víz.

A személyzet kedves volt, az étteremben a pincérek sokat viccelődtek a gyerekekkel, pedig pörögniük kellett. A tömeg ellenére nem kellett sorban állnunk és mindig találtunk valami különlegesebbet is. Az szintén tetszett, hogy csak át kellett menni az úton és hatalmas partszakasz várt minket. Nyilván nyáron ezt jobban kihasználtuk volna, ha minden nap mentünk volna a partra, de hát ott még erősebb volt a szél.

A szállodától ingyen busszal mentünk el a közeli állatkertbe, ami élményfürdővel van összekötve, de a fiúk annyira fáztak, hogy a nagy csúszdát már ki sem akarták próbálni. Az állatkertet nagyon élvezték, bár nekem úgy tűnt, végig rohanták az egészet, és utána minden nap elmondták, hogy ők oda akarnak vissza menni. A park neve Rancho Texas. Az egész mexikói hangulatú, állatshow-kal színesítik a programot. A sólyomosba belekukkantottunk, a fókásat megnéztük, aztán véletlenül végig ültük a kötél és papagáj-showt is, ugyanis pont ebédeltünk, és mint kiderült, ott tartották e két utóbbi előadást.

Imádták a hüllőket, nem meglepő, itthon is szívesen nézik a természetfilmeket mindenféle csúszómászóról.

A nagy attrakció a komodói varánusz volt, ez Maxim egyik kedvence, ezt nagyon-nagyon várta, hogy lássa élőben. Üveggel voltak elkerítve, mert nyáluk mérgező. Az eggyel lejjebbi kép a szobor-varánusz.

 

A színvonalas fóka-show

Ahogy írtam, megnéztük a lasszó-bemutatót, és nagyon bátrak voltak a fiúk: először Robin vállalkozott - persze előtte már jó néhány gyerek kiment középre -, majd Maxim a kötélpörgetésre. Nagyon büszke voltam rájuk, főleg Maximra, hogy ki mert állni.

Még azt is kérték, hogy a papagájokkal lefényképezzék őket: Maxim a vállára kérte, Robin a kezébe a nagy madarakat.

 

Az igencsak hűsítő fürdőzés után indultunk vissza, persze a kijárat a shopon keresztül vezetett. Maxim végül homokkal kitömött gyíkot választott, Robin az első nap kinézett delfinjét kérte inkább, amit a szállodánk mellett vettünk meg neki.

Szerdára és csütörtökre autót béreltünk. Szerdán két barlangot és egy híres kilátót néztünk meg a sziget északkeleti részén. Na itt kezdődött az "ez olyan unalmas, én inkább az állatkertbe akarok menni" nyűglődés.

Először a Jameos del Agua barlangba mentünk, ez egy óriási üreg, amit gyönyörű sziklakert vesz körül. Bent a vulkánokról volt kiállítás, interaktív rész, na ez végképp nem érdekelte a gyerekeket, de a végén találtunk egy érdekes tükrös részt.

 

A medence hófehér volt, mégis a benne lévő víz gyönyörű türkisz. Robin fürödni akart, végül csak a kezével nézte meg, hogy jéghideg a víz.

A Los Verdes barlang teljesen más volt, ide csak csoportosan, vezetővel lehetett bemenni, és kb. 1,2 km-s sétát tettünk meg a néhol igen szűk látogatható szakaszon.

Szerencsére itt is volt egy igen izgalmas rész, aki meg fogja nézni ezt a barlangot, az ne olvassa tovább. A csoportvezető arra kért minket, maradjunk nagyon csendben, azt hittük, a visszhanggal fog játszani, mert egy óriási lyuk előtt álltunk meg. Aztán eldobott egy kavicsot, bele a lyukba, ami igazából egy sekély pocsolya volt, azt a a hatást keltve, hogy előttünk óriási lyuk tátong. Ez a trükk Maximot is lenyűgözte.

Tovább autóztunk a közeli 479 méter magas kilátóba -Mirador del Rio-, na itt már végképp nem bírtak magukkal a gyerekek, így amíg én teljesen körbe jártam, ők az uzsonna után inkább kint vártak rám.

Hiába szerettem volna a sziget művészének, César Manrique-nek megnézni a vulkáni kőzetekbe épített házát, Robin elaludt a kocsiban, és ezt már tuti nem bírták volna ki. A művész munkássága nagyban befolyásolta Lanzarote mai arculatát. A Jameos del Agua barlang és a kilátó is az ő nevéhez fűződik.

Másnap a sziget északnyugati részére autóztunk a Timanfaya Nemzeti Parkba. A vulkáni park területén busszal vittek körbe, egy nagy parkolóban hagyhattuk az autót.

 

Itt egy étterem is egyedi elkészítésű ételekkel várja a turistákat: egy hatalmas üreg tetején, rácson sütik az ételeket, ugyanis olyan forró levegő tör fel a föld mélyéből, hogy nincs szükségük sütőre, grillre. Én az étteremben konkrétan rosszul lettem, Norbi később rájött, hogy a kő is meleg volt, szóval mintha egy gőzkazánban lettünk volna.

A fiúkkal megnéztük kint, hogyan tör fel a gejzír, ezt persze úgy provokálták, de jól szemléltette, milyen forróság van a föld alatt.

Ezután megnéztük az El Golfot, ami egy félkör-alakú vulkáni kráter, óceán vízével feltöltve. Az algák miatt a víz zöld.

Innen elautóztunk a sziget legdélebbi csücskébe, ahol még érintetlen tengerpartokat találunk. Itt még nem építkeznek, próbálják megóvni a természetet. Több strand is van, mi a legfelkapottabbnál álltunk meg, de annyira fáradtak voltunk, és a parkolónál erős szél fújt, hogy nem volt már kedvünk lesétálni a szélvédettebb partra. Robin meg el is aludt az autóban, így rövidebb nézelődés után, vissza indultunk a hotelbe.

Maximnak egész elmúlt a náthája, Robin viszont taknyos volt, és mi is, Norbinak még gyógyszert is vettem, annyira nyomódott. Az utolsó két teljes napunkat pihenéssel töltöttük, egyik nap a parton béreltünk napozót szélvédett helyen, az utolsó nap pedig a szállodában medencéztünk, koktéloztunk.

 

 

 

Maximot a partra mosta egy óriási hullám, a hajából aznap nem bírtuk kimosni a homokot. Neki tetszett a dolog, mert kérte, hogy fotózzam le, pedig majd' megfagyott. Neki nem volt neopren ruhája, mert kinőtte, és Robin vette fel. 

 

 

 

 

Még ami eszembe jutott, hogy isteni finom volt a banán, helyi elvileg; kisebbek voltak, de annál zamatosabbak. Még Maxim is ette.

Itt olvashattok egy rövid leírás a sziget nevezetességeiről, ha még bírjátok :)
Az összes képet itt nézhetitek meg, videók folyamatban.