barbara blog: Aranypart - Bolgár tengerparti nyaralás

Már nagyon vágytam a tengerhez. Persze mindenki, nemcsak én. Úgy döntöttünk, hogy a nyári szünetünket ott fogjuk kezdeni. Júli 12-én véget ért az iskola, és mi 16-án kedden este már az Aranyparton vacsoráztunk, Sol Luna Bay volt a szállodánk neve. Közvetlen a tengerparton, egy üdülőfalutól, Obzortól 3 km-re, Varna és Burgasz között épp félúton. Itt töltöttünk 1 egész hetet, 23-án késő este érkeztünk vissza. Röviden összefoglalva szuper strandidőnk volt, igényes, tiszta szálloda, kedves személyzet, all-inclusive, finom ételek, a bárban finom kávé, rengeteg program minden korosztálynak, kellemes tenger és klassz csúszdapark. Azt hiszem, visszamennénk, ha csak egy tengerparti kényeztető nyaralásra vágynánk újból. El akartunk menni megnézni Neszebart, a világörökséghez tartozó városkát, de nem jött össze a létszám, hajós útra pedig nem akartunk befizetni, amiben benne lett volna a városnézés is. Majd legközelebb. A tengerre néző szobánkhoz tartozott egy terasz is, így ha bent is voltunk, csak kiléptünk, és hallottuk a tenger morajlását, főleg reggel és este, amikor kevesen voltak a parton.
A fiúk minden nap reggeli után a csúszdaparkba mentek, egyik délelőtt én is csúszdáztam velük, de az ottani gyerekmedencének jéghideg vize volt, főleg az első napokban, mert pont előttünk jött egy lehűlés és eső, így a tenger is csak 22-23 fokos volt az elején, de a napsütésben ezt sem éreztük hidegnek, legalábbis ha már egyszer belementünk. Homokos, apró kavicsos volt a part, és egész sokáig be lehetett gyalogolni a vízbe. Talán az volt a legjobb, hogy néhány nap nagyon hullámzott, méteres hullámokon lehetett lovagolni, aztán volt olyan nap, hogy a tükörsima vízben lehetett úszni, labdázni. Emili a nagy gyerekmedencét imádta, de azért szinte minden nap bejött velünk a tengerbe is, még a nagy hullámokba is. Vettünk a fiúknak felfújható matracdeszkát a hullámokhoz, de hamar rájöttünk, hogy Emilinek is kell egy, mert 2 matrac 3 gyereknek kevés...

A fiúk sokat mentek a nagy uszodába, ugráltak, játszottak, néha részt vettek egy-egy vizes játékban, vagy csak nézték a vetélkedőt, műsort. Ebéd után mindig felmentünk a szobába és újból bekentük magunkat, Emili azonban egyszer nem volt hajlandó aludni. Este hamar elaludt, de sokszor látszott rajta, hogy egy fél óra szundi rá férne. Az utolsó teljes napunkon azt kezdte mondani, hogy ő ott akar maradni, nem akar haza jönni, de végül csak megemésztette, és másnap már azt mondta, hogy menjünk haza mert meg akarja simogatni Torát.

Egyik délelőtt bebuszoztunk Obzor városkába, hát elég nyomasztó volt. Mintha 30 évvel ezelőtt lennénk egy balatoni faluban, vagy talán még annál is szegényesebb körülmények között. A part persze tele volt kávézókkal, éttermekkel, de a bazársort meg a partra vezető utcákat lehangolónak találtuk. Ajánlottak egy kávézót, ami hangulatos és árnyékos volt, de annyira nem hozta lázba a gyerekeket mint gondoltuk. A következő busszal vissza is mentünk a hotelbe ebédelni.

Emili rögtön az elején kiszúrt magának egy flamingó plüssállatot, amit végül megvettünk neki. Aztán kiderült, hogy másnap névnapja volt, szóval megbeszéltük, hogy ezt arra is kapta. Robin valami böfögős szörnyet nézett ki, végül kibírta, hogy utolsó nap vegyük meg neki. Maxim kezd kinőni ezekből a dolgokból szerencsére, ő végül nem választott semmit, de azért hozzá tettük, hogy a jetskit főleg ő akarta kipróbálni, szóval a 3 fiú kapott egy élményt.

Egy kis hullámlovaglás a matracokkal:

Az egyik vacsora közben meglátták a gyerekek, hogy nagy gömbök úsznak a medencében, amikben gyerekek vannak. Természetesen ők is ki akarták próbálni, Emilit is bele értve. Pedig egyedül kellett belemásznia a gömbbe, és végig egyedül volt benne. Teljesen eltűnt a félénk kislány, egy vagány és ügyes lány gömbözött akkor este.