A héten igazán könnyen mentek a reggelek, pláne múlt héthez képest, amikor is nem akart felkelni, felöltözni, reggelizni Maxim. Ma reggel ő maga mondta - és viszonylag hamar -, hogy fel akar öltözni. Szóval reggeli után bőven volt időnk játszani: a fürdőszobában szeleteltük a pizzát, amit már tegnap este is szeleteltünk, pizzaszeletelővel, jelen esetben a körömreszelőm töltötte be ezt a funkciót, két napja egy vonalzó. Egyszer csak mondja Maxim: pisilni szeretnék vécébe. Oké, akkor nadrág, pelenka le, és upsz, túl gyors voltam, pedig mintha hallottam volna, hogy Maxim erőlködött egyet, a pelenkában nem csak pisi volt. Hát ezért is akart pisilni. Kicsit összekentük a lábát, a térdzokniját, aztán mikor vizsgáltam, hogy a nadrágja tiszta-e, már rémülten mondta: a nadrágom tiszta, az nem lett kakász. Az tiszta, azt kell felvenni. Persze ezzel úgy elment az idő, hogy késésben voltunk, de azért még pisilt a vécébe. Végre felöltöztünk, megyünk ki, Maxim indul az utcára, hogy a szürke autónkba száll be, csak hogy ma cseréltünk Norbival, és én mentem a Priusszal. Ez annyira kibillentette Maximot, nem tudta hova tenni, hogy ha apa nincs (mert gyakran elvisz minket ha otthon van, es akkor a fehér autóval megyünk), akkor most miért nem a szürkével megyünk: de a szürkével megyünk, nem a nagy autóval. Nem szállok be fehér autóba. De beszállt; ilyenkor ugyan megpróbálom elmagyarázni, hogy miért van most így, és szerintem meg is hallja, de ez csak egy lapáttal a tűzre, ilyenkor jobb témát váltani, és már nevetünk is. Az ilyen reggeleken azért nehéz nyugodtnak maradni, mert sietnem kell a vonathoz, nem lehet tudni, mennyi idő kell a parkoláshoz stb.
Találtam parkolót és a vonatot is elértem.
2012. január 27., péntek
2012. január 18., szerda
Bugyingó
Eddig is tudtam, hogy a gyerekekkel kevés dolog történik úgy, ahogy azt mi, felnőttek várjuk, gondoljuk, és mégis sokszor később, utólag jövök csak rá, hogy ez már megint nem úgy volt, ahogy én azt előtte gondoltam. Így van ez a szobatisztasággal is. Ez a bejegyzésem nekünk fontos, hogy majd emlékezzünk, Maximnál, hogy is volt.
Azt hittem az ősszel, hogy majd hipp-hopp lecseréljük a pelenkát, miután nagyon sok estén Maxim szorgalmasan járt a bilire illetve a vécére. Persze mi abba a kategóriába tartozunk, akiknél ez egy több hónapos folyamat.
Amikor rájött Maximra a pocakban szaladgálás esténként, és sikerült vele megbeszélni, hogy ilyenkor csak a bilibe vagy a vécébe pisiljen, ment is szorgalmasan. Láttuk rajta, hogy tetszik neki a dolog, többször is pisilt egy este. Az újdonság hatása lehetett, hogy ha elmentünk otthonról és én valahol elmentem vécére, akkor neki is kellett és talán egy esetet kivéve mindig pisilt is. Még az orvosnál is volt, hogy szólt, neki pisilnie kell, és mentünk a kisvécére. A bölcsiben ebéd után van a "vécé-program", ott ügyesen ráül a toalettre, ahogy itthon mondja. Viszont a nagy lendület elfogyott, és hogy a sok betegeskedés, vagy tényleg igaza van a csoportvezetőnek, aki a kistestvérre fogja a dolgot, nem tudjuk, de egy időben rá sem akart ülni a bilire. A vécére pedig ha rá is ült, nem pisilt bele. A szaladgálás is abba maradt, és hát sokszor a kádba pisilt. Aztán mikor Norbi délutános volt november végén, és Maxim nem akart egyedül fürödni csak velem, akkor megint előkerült a bili, ugyanis mikor láttam, hogy pisilni kezd a kádban, kértem, hogy üljünk rá a bilire, mert különben nem fürdök vele. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem szeretnék beteg lenni, meg azt sem, hogy ő beteg legyen, tiszta vízben kell fürödnünk. És így fürdéskor megint előkerült a bili. De nem akartuk idegesíteni a dologgal, úgyhogy nem kérdezgettük tőle folyton, hogy most pisil-e a bilibe vagy sem. Pláne, hogy tudtuk, a kakálás csak a pelenkában történik, véletlenül kakilt még ősszel egyszer-egyszer a bilibe, vécébe, de akárhányszor kérdeztük, hogy ráül-e, mikor elkezdett kakilni, nem volt a válasz. (Ekkor már sejtettük, hogy nem fogjuk elhagyni a pelenkát egy-két hét alatt, ha pont a kakilással van probléma.)
Decemberben néha magától szólt, hogy kell pisilnie, pl. egy pelenkacsere után, vagy alvás előtt (időhúzásképpen valószínű). Egyébként nem volt hajlandó bilire ülni. Pedig eljátszotta, hogy pisil a toalettbe: egy párnát annak nevezett ki, és oda szaladgált, és mondta, hogy most pisilek toalettbe. De amikor kérdeztük, hogy tényleg kell pisilnie, és nem akar-e a bilibe/vécébe, akkor kijelentette, hogy csak toalettbe, és a bili/vécé az nem toalett - gyanítjuk, nem a kisvécé, ami a bölcsiben van.
Egyik sétánk alkalmával pedig többször megállt az utcán és mondta, hogy most kakál.
Aztán úgy gondoltuk, hogy a téli szünetben megint előhozakodunk a dologgal, és minden reggel megkérdezzük, hogy bugyit vagy pelenkát szeretne venni. A bugyingó szót viccesnek találta, de karácsonykor határozottan elzárkózott előle. Egy délután adtuk rá, de mindig csak utólag szólt, hogy pisilt. Aztán ugye belázasodott, de mikor jobban lett, reggel bugyit kért. Viszont megint csak utólag jött, hogy töröljük meg, mert vizes, vagy hogy éppen bekakilt, pedig csak bepisilt. Aztán, hogy elege lett a dologból, vagy hogy ágynak dőltem, és ez éppen elég volt neki, nem tudjuk, de nem kért többet bugyit.
A héten fürdés közben szólt, hogy ha pisilnie kellett, illetve fürdés után még játszani szokott a fürdőszobában. Egyszer csak lebiggyesztett szájjal mutatja, hogy rápisilt a párnára amin játszott, és már ült is rá a bilire. Két csepp ment a párnára, de úgy tűnt, bántja a dolog.
Egyszóval lassan haladunk, de erőltetni hülyeség, és ahogy Ranschburg írta, a szobatisztaság és a értelmi fejlettség között nincs összefüggés. Erre a dologra meg kell érni.
Azt hittem az ősszel, hogy majd hipp-hopp lecseréljük a pelenkát, miután nagyon sok estén Maxim szorgalmasan járt a bilire illetve a vécére. Persze mi abba a kategóriába tartozunk, akiknél ez egy több hónapos folyamat.
Amikor rájött Maximra a pocakban szaladgálás esténként, és sikerült vele megbeszélni, hogy ilyenkor csak a bilibe vagy a vécébe pisiljen, ment is szorgalmasan. Láttuk rajta, hogy tetszik neki a dolog, többször is pisilt egy este. Az újdonság hatása lehetett, hogy ha elmentünk otthonról és én valahol elmentem vécére, akkor neki is kellett és talán egy esetet kivéve mindig pisilt is. Még az orvosnál is volt, hogy szólt, neki pisilnie kell, és mentünk a kisvécére. A bölcsiben ebéd után van a "vécé-program", ott ügyesen ráül a toalettre, ahogy itthon mondja. Viszont a nagy lendület elfogyott, és hogy a sok betegeskedés, vagy tényleg igaza van a csoportvezetőnek, aki a kistestvérre fogja a dolgot, nem tudjuk, de egy időben rá sem akart ülni a bilire. A vécére pedig ha rá is ült, nem pisilt bele. A szaladgálás is abba maradt, és hát sokszor a kádba pisilt. Aztán mikor Norbi délutános volt november végén, és Maxim nem akart egyedül fürödni csak velem, akkor megint előkerült a bili, ugyanis mikor láttam, hogy pisilni kezd a kádban, kértem, hogy üljünk rá a bilire, mert különben nem fürdök vele. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem szeretnék beteg lenni, meg azt sem, hogy ő beteg legyen, tiszta vízben kell fürödnünk. És így fürdéskor megint előkerült a bili. De nem akartuk idegesíteni a dologgal, úgyhogy nem kérdezgettük tőle folyton, hogy most pisil-e a bilibe vagy sem. Pláne, hogy tudtuk, a kakálás csak a pelenkában történik, véletlenül kakilt még ősszel egyszer-egyszer a bilibe, vécébe, de akárhányszor kérdeztük, hogy ráül-e, mikor elkezdett kakilni, nem volt a válasz. (Ekkor már sejtettük, hogy nem fogjuk elhagyni a pelenkát egy-két hét alatt, ha pont a kakilással van probléma.)
Decemberben néha magától szólt, hogy kell pisilnie, pl. egy pelenkacsere után, vagy alvás előtt (időhúzásképpen valószínű). Egyébként nem volt hajlandó bilire ülni. Pedig eljátszotta, hogy pisil a toalettbe: egy párnát annak nevezett ki, és oda szaladgált, és mondta, hogy most pisilek toalettbe. De amikor kérdeztük, hogy tényleg kell pisilnie, és nem akar-e a bilibe/vécébe, akkor kijelentette, hogy csak toalettbe, és a bili/vécé az nem toalett - gyanítjuk, nem a kisvécé, ami a bölcsiben van.
Egyik sétánk alkalmával pedig többször megállt az utcán és mondta, hogy most kakál.
Aztán úgy gondoltuk, hogy a téli szünetben megint előhozakodunk a dologgal, és minden reggel megkérdezzük, hogy bugyit vagy pelenkát szeretne venni. A bugyingó szót viccesnek találta, de karácsonykor határozottan elzárkózott előle. Egy délután adtuk rá, de mindig csak utólag szólt, hogy pisilt. Aztán ugye belázasodott, de mikor jobban lett, reggel bugyit kért. Viszont megint csak utólag jött, hogy töröljük meg, mert vizes, vagy hogy éppen bekakilt, pedig csak bepisilt. Aztán, hogy elege lett a dologból, vagy hogy ágynak dőltem, és ez éppen elég volt neki, nem tudjuk, de nem kért többet bugyit.
A héten fürdés közben szólt, hogy ha pisilnie kellett, illetve fürdés után még játszani szokott a fürdőszobában. Egyszer csak lebiggyesztett szájjal mutatja, hogy rápisilt a párnára amin játszott, és már ült is rá a bilire. Két csepp ment a párnára, de úgy tűnt, bántja a dolog.
Egyszóval lassan haladunk, de erőltetni hülyeség, és ahogy Ranschburg írta, a szobatisztaság és a értelmi fejlettség között nincs összefüggés. Erre a dologra meg kell érni.
Állomáskert
Ez egy olyan hely, ahol jönnek-mennek a vonatok, ahol bocik vagy éppen barik legelésznek. Sokszor megy ide Maxim, néha krumplit szedünk, és van, hogy csak szaladgálunk az állomáskertben.
Hogyan találta ki, hol vagy kitől hallotta, gőzünk sincs, de óriási képzelőereje van, nincs szüksége sok játékra ahhoz, hogy játsszunk, játsszunk, játsszunk... Oké, van, hogy dolgozni megy: Aja, én dógozni megyek munkahelyre, te bőcsibe mész.
Tegnap este a sötétben mesélés után elkezdte sorolni a gondozónők neveit, kik voltak aznap, többnyire mindig ugyanazt a három nénit ismétli, majd mikor kérdeztem, hogy ez vagy az a gyerek volt-e, az egyik válasza az volt: Dávid nem volt, Dávid elment dogozni. Mondom neki, hogy az is lehet, hogy beteg, erre ő: igen, Dávid elment doktornénihez. Előtte este pedig ahogy sorolta a neveket, kérdeztem tőle, hogy szereti-e az illetőt, és aztán hozzá tette, hogy aját is szeretem, aja aranyosz.
Ui. A múlt heti náthából csúnya köhögés lett vasárnapra, így aztán megint újabb bogyóval próbálkoztunk, és muszáj volt inhalálni is, de úgy tűnik, az egyszeri Ventolin és az esténkénti Flixotide használ, mert most szépen szakad fel neki, és hétfő óta az éjszakai köhögése is megszűnt. Sajnos a nyirkos idő visszatért, reméljük csak az, és nem a betegség.
Hogyan találta ki, hol vagy kitől hallotta, gőzünk sincs, de óriási képzelőereje van, nincs szüksége sok játékra ahhoz, hogy játsszunk, játsszunk, játsszunk... Oké, van, hogy dolgozni megy: Aja, én dógozni megyek munkahelyre, te bőcsibe mész.
Tegnap este a sötétben mesélés után elkezdte sorolni a gondozónők neveit, kik voltak aznap, többnyire mindig ugyanazt a három nénit ismétli, majd mikor kérdeztem, hogy ez vagy az a gyerek volt-e, az egyik válasza az volt: Dávid nem volt, Dávid elment dogozni. Mondom neki, hogy az is lehet, hogy beteg, erre ő: igen, Dávid elment doktornénihez. Előtte este pedig ahogy sorolta a neveket, kérdeztem tőle, hogy szereti-e az illetőt, és aztán hozzá tette, hogy aját is szeretem, aja aranyosz.
Ui. A múlt heti náthából csúnya köhögés lett vasárnapra, így aztán megint újabb bogyóval próbálkoztunk, és muszáj volt inhalálni is, de úgy tűnik, az egyszeri Ventolin és az esténkénti Flixotide használ, mert most szépen szakad fel neki, és hétfő óta az éjszakai köhögése is megszűnt. Sajnos a nyirkos idő visszatért, reméljük csak az, és nem a betegség.
2012. január 7., szombat
Kényszerszünetem
A jó egy hét íráskimaradás oka, hogy influenzás lettem, és egynapos szünettel egy hétig ágynak dőltem. Kezdődött ugye Maximmal karácsony után, de ő szerencsére egy lázas este-éjszaka után csak levert maradt még egy napig, semmi más tünet. Az étvágya is visszatért utána. Ekkor jöttem én, izomfájdalom, láz, szilveszter előtti csütörtökön délután. Péntek reggel szünidőhöz képest korán keltünk, elvittek orvoshoz a fiúk. Maxim jól vette a korai ébresztőt, két perc után már mondogatta is, hogy aja beteg, elvisszük aját dottornénihez. Valószínű influenza, mivel más tünetem nem volt. Kaptam homeós bogyókat, és a szokásos lázcsillapító láz esetén, de mértékkel. Szombatra jobban is lettem, de így is elmaradt a tervezett főzés-sütés. Mivel későn keltünk, Maxim nem aludt délután, azt hittük, este hamar kidől, de 11 fele aludt csak el, addigra viszont teljesen kimerült. Még szerencse, mert akkora tűzijátékot rendeztek a környező házak lakói a kertvárosban, mint Csabán az augusztus 20-i. Mi kimentünk az elején nézni, aztán attól félve, hogy Maxim felriad, bent maradtam nála a nagy puffoktatások végéig. Egyszer mozdult meg, de simán durmolt a nagy robajban.
Reggelre iszonyatos fejfájással keltem, de gondoltam, hogy a betegség, fáradtság velejárója. Hát igen, de ez nem a vége volt, hanem egy újabbnak a kezdete. Délutánra belázasodtam, migrénem lett, feküdni sem bírtam. Irány a szülészet, mert a háziorvosom szólt, hogy nem lesz elérhető a hétvégén, bármi van, menjek be a kórházba. Ott ctg-re tettek, és aztán várnom kellett, mert időközben egy nő szült (én is szenvedtem a fájdalomtól, aztán meg attól, hogy őt hallom, viszont nagyon hamar megszületett a babája), és újabb vajúdók érkeztek. Norbi addig kint várt Maximmal, szerencsére ez nem az általános ügyelet volt, itt szerintem csak én voltam beteg. Közben felhívták a nőgyógyászomat is, és a szülésznővel abban egyeztek meg, hogy nagyobb adagban szedjen a lázcsillapítót, hogy a lázam lemenjen - akkor 38,2 volt, mire haza értünk már 39 fölött járt. Nagyon kedvesek voltak a szülészeten, többször elnézést kértek, hogy várnom kellett, ami nem az ő hibájuk, itt tényleg páciensként kezeltek. Hétfő délután be kellett mennem a nőgyógyászhoz; ő is megerősítette, hogy a babával minden rendben, viszont nagyon figyelnem kell a lázra, és már akkor vegyek be lázcsillapítót, ha 37 fok fölé megy. Ha pedig másodlagos tünetem lesz (nehéz légzés, köhögés), akkor menjek vissza azonnal, mert akkor muszáj lesz vérvétel és annak függvényében további kezelés. Azt mondta az orvos, hogy nem nagy a baba, viszont nagyon szépen nő, mert két hét alatt a fejátmérője 7,7 cm-ről 8,4 cm-re nőtt, ez igen kiemelkedő fejlődés. Nyugodjak meg, ő jól van, én meg feküdjek. Erre nem kellett biztatnia, csütörtökig annyit bírtam csinálni, hogy elvittem Maximot reggel a bölcsibe. Csütörtök délelőtt óta nincs lázam, két napig szédültem, de most már egész jól vagyok, a gyengeséget és fáradtságot leszámítva.
Maxim az elején jól bírta, hogy olyan nyeszlett vagyok, az elején úgy játszottunk, hogy én feküdtem a kanapén (szuper a dönthetős kanapénk, a pénteket nem bírtam voltam ki az ágyunkban), ő meg hozta a játékait, kalapált, fúrt körülöttem. Az első este nem tetszett neki, hogy apával kell elaludnia, de nem volt más választása, másnap már könnyen elfogadta, aztán olyannyira belejött, hogy tegnap kérte először, hogy velem aludjon el, előtte apával aludt - azért, mert Norbi viccesen olvas neki a könyvekből. Mikor vissza estem, akkor vasárnap, hétfőn nyűgösebb is volt. De szerencsére a bölcsikezdéssel nem volt semmi gond, teljesen feldobódva jön haza, énekelget, néha mond egy-két luxemburgi mondatot, és evés előtt ő kíván jó étvágyat (luxiul persze) és tapsolunk is hozzá, mint a bölcsiben. Egyszóval ő most formában van. Azóta már többször vitt orvoshoz, kórházba - jó kezekben vagyok mellette. :-)
Sajnos a takarítás és számos más projektem elmaradt, most apránként kell pótolnom őket. Nagy mázli, hogy novemberben megvettük a robotporszívót, mert karácsony óta ő takarít. Uszodába sem jutottunk el, mire én elmentem volna, addigra ugye lebetegedtem. Most még várnom kell, hogy rendbe jövök-e teljesen, mielőtt úszni mennék. Szóval nem haladtam semmivel, és Maxim is szinte csak Norbival játszott. Ennél csak jobb lehet az idei évünk.
Reggelre iszonyatos fejfájással keltem, de gondoltam, hogy a betegség, fáradtság velejárója. Hát igen, de ez nem a vége volt, hanem egy újabbnak a kezdete. Délutánra belázasodtam, migrénem lett, feküdni sem bírtam. Irány a szülészet, mert a háziorvosom szólt, hogy nem lesz elérhető a hétvégén, bármi van, menjek be a kórházba. Ott ctg-re tettek, és aztán várnom kellett, mert időközben egy nő szült (én is szenvedtem a fájdalomtól, aztán meg attól, hogy őt hallom, viszont nagyon hamar megszületett a babája), és újabb vajúdók érkeztek. Norbi addig kint várt Maximmal, szerencsére ez nem az általános ügyelet volt, itt szerintem csak én voltam beteg. Közben felhívták a nőgyógyászomat is, és a szülésznővel abban egyeztek meg, hogy nagyobb adagban szedjen a lázcsillapítót, hogy a lázam lemenjen - akkor 38,2 volt, mire haza értünk már 39 fölött járt. Nagyon kedvesek voltak a szülészeten, többször elnézést kértek, hogy várnom kellett, ami nem az ő hibájuk, itt tényleg páciensként kezeltek. Hétfő délután be kellett mennem a nőgyógyászhoz; ő is megerősítette, hogy a babával minden rendben, viszont nagyon figyelnem kell a lázra, és már akkor vegyek be lázcsillapítót, ha 37 fok fölé megy. Ha pedig másodlagos tünetem lesz (nehéz légzés, köhögés), akkor menjek vissza azonnal, mert akkor muszáj lesz vérvétel és annak függvényében további kezelés. Azt mondta az orvos, hogy nem nagy a baba, viszont nagyon szépen nő, mert két hét alatt a fejátmérője 7,7 cm-ről 8,4 cm-re nőtt, ez igen kiemelkedő fejlődés. Nyugodjak meg, ő jól van, én meg feküdjek. Erre nem kellett biztatnia, csütörtökig annyit bírtam csinálni, hogy elvittem Maximot reggel a bölcsibe. Csütörtök délelőtt óta nincs lázam, két napig szédültem, de most már egész jól vagyok, a gyengeséget és fáradtságot leszámítva.
Maxim az elején jól bírta, hogy olyan nyeszlett vagyok, az elején úgy játszottunk, hogy én feküdtem a kanapén (szuper a dönthetős kanapénk, a pénteket nem bírtam voltam ki az ágyunkban), ő meg hozta a játékait, kalapált, fúrt körülöttem. Az első este nem tetszett neki, hogy apával kell elaludnia, de nem volt más választása, másnap már könnyen elfogadta, aztán olyannyira belejött, hogy tegnap kérte először, hogy velem aludjon el, előtte apával aludt - azért, mert Norbi viccesen olvas neki a könyvekből. Mikor vissza estem, akkor vasárnap, hétfőn nyűgösebb is volt. De szerencsére a bölcsikezdéssel nem volt semmi gond, teljesen feldobódva jön haza, énekelget, néha mond egy-két luxemburgi mondatot, és evés előtt ő kíván jó étvágyat (luxiul persze) és tapsolunk is hozzá, mint a bölcsiben. Egyszóval ő most formában van. Azóta már többször vitt orvoshoz, kórházba - jó kezekben vagyok mellette. :-)
Sajnos a takarítás és számos más projektem elmaradt, most apránként kell pótolnom őket. Nagy mázli, hogy novemberben megvettük a robotporszívót, mert karácsony óta ő takarít. Uszodába sem jutottunk el, mire én elmentem volna, addigra ugye lebetegedtem. Most még várnom kell, hogy rendbe jövök-e teljesen, mielőtt úszni mennék. Szóval nem haladtam semmivel, és Maxim is szinte csak Norbival játszott. Ennél csak jobb lehet az idei évünk.
2012. január 6., péntek
Angorázok
Vagyis Maxim zongorázik. Így jegyezte meg, mikor megtanulta a szót. Ki tudja mondani helyesen, de direkt az ő változatát használja. Egy bútorbolt előterében láttunk egy zongoristát, élőben játszott, és én amíg sorban álltam, addig a fiúk hallgatták a zongorát. Egész este erről beszélt. A táblagépünkön van egy zongoraprogram, ezt szokta nyomogatni. De egyik nap kitalálta, hogy a fúrója a zongora, a fűrészt pedig elővette Norbinak, hogy ő azon zongorázzon: apa te is ongorázz, ülj ide fotelbe. Én székre ülök.
Szinte minden tárgyat képes átnevezni, vagyis valami másnak kinevezni, és úgy játszani vele.
Már néhány dalból, mondókából szokott idézni, bölcsisekből is. Pár napja jöttem rá, hogy amit már sokszor mondogatott (ápi bődéj), az a Happy birthday, és mikor elkezdtem neki énekelni, ő tette hozzá, hogy tú jú.
A Gyerekdalokon kívül eddig hiába hallgattunk, néztünk mást, nem igazán érdekelte. Mi sokszor énekeltünk neki, de inkább néhány dalt kedvelt. Most kezd jobban figyelni a mondókákra is. Illetve hallgatjuk Gryllus Biciklilemezét, az nagyon tetszett neki, de pár napja úgy nagyjából ötször Halász Judit cédéjét kell hallgatnunk, mert azt egyedül is el tudja indítani a lejátszóban, és ez nagy élmény. Van már olyan dal, amiből idéz, mikor felcsendülnek a kezdő akkordok.
Miközben írtam a bejegyzést, ide szaladt, hogy ott egy bogár, megijedtem tőle. Majd mondtam, hogy mutassa meg az apjának. Majd folytatta, ott bogár, ott kukucskált bogár.
Most ennyi jutott eszembe Maximról és a zenéről. Egyúttal nagyon boldog új évet kívánok minden kedves olvasónknak; sok örömöt, jó egészséget és kitartást az új esztendőben.
Szitakötő egy téli reggelen
Ma reggeli közben mondom Maximnak, hogy nézzen ki, fehér, deres a fű. Amikor felöltözve mentünk a garázshoz, hallottam, azt motyogja, hogy eres fű, majd hozzá teszi, hogy ez nem deres (mondtam neki, hogy igen, deres a fű, olyan hideg lett reggelre), hanem havas, esett hó. Majd oda megy, leguggol és megfogja: ez szitakötő, aja, ez itt szitakötő. Lele, fogdd meg! Alig akart beszállni az autóba.
Este el is tudtuk mesélni Apának, hogy mit látott Maxim reggel. :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)