Ez egy olyan hely, ahol jönnek-mennek a vonatok, ahol bocik vagy éppen barik legelésznek. Sokszor megy ide Maxim, néha krumplit szedünk, és van, hogy csak szaladgálunk az állomáskertben.
Hogyan találta ki, hol vagy kitől hallotta, gőzünk sincs, de óriási képzelőereje van, nincs szüksége sok játékra ahhoz, hogy játsszunk, játsszunk, játsszunk... Oké, van, hogy dolgozni megy: Aja, én dógozni megyek munkahelyre, te bőcsibe mész.
Tegnap este a sötétben mesélés után elkezdte sorolni a gondozónők neveit, kik voltak aznap, többnyire mindig ugyanazt a három nénit ismétli, majd mikor kérdeztem, hogy ez vagy az a gyerek volt-e, az egyik válasza az volt: Dávid nem volt, Dávid elment dogozni. Mondom neki, hogy az is lehet, hogy beteg, erre ő: igen, Dávid elment doktornénihez. Előtte este pedig ahogy sorolta a neveket, kérdeztem tőle, hogy szereti-e az illetőt, és aztán hozzá tette, hogy aját is szeretem, aja aranyosz.
Ui. A múlt heti náthából csúnya köhögés lett vasárnapra, így aztán megint újabb bogyóval próbálkoztunk, és muszáj volt inhalálni is, de úgy tűnik, az egyszeri Ventolin és az esténkénti Flixotide használ, mert most szépen szakad fel neki, és hétfő óta az éjszakai köhögése is megszűnt. Sajnos a nyirkos idő visszatért, reméljük csak az, és nem a betegség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése