Robin első ovis értékelés

Valamikor január közepén tartottak a kiscsoportos szülőknek egy közös szülői értekezletet. Bár a papíron az állt, hogy előre is köszönik az aktív részvételt, fel sem merült bennem, hogy ez nem csupán egy tájékoztató lesz. Pedig egyszer átfutott az agyamon, hogy év elején is, este 8-kor még kreatívkodnunk kellett, hogy valamiféle meglepetést készítsünk a gyereknek, amit a szekrényére kellett ragasztanunk.
Először elmesélték a napirendet, mondván, hogy sok gyerek otthon nem mond semmit; Robin ugyan szokott mesélni, de arra szerintem 3-4 évesen még nem képesek, hogy elmeséljék, hogyan telik egy napjuk. Még sokszor Maxim sem tudja megmondani, mit csináltak aznap. Szóval, reggel fél 9 - 9 között együtt mesélnek vagy énekelnek, aztán jön a szabad program. Ha éppen készítenek valamit, vagy van valami témájuk, akkor az óvónénikkel együtt ügyeskedhetnek a gyerekek, ilyenkor már a két csoportot összevonják, és 9 után kinyitják az "éttermet" is, ami egy szoba asztalokkal, és ahol megehetik a tízórait. Mindenkinek van saját alátétje, amin eszik, és ebből tudják, hogy ki nem evett még. Háromnegyed tíz fele viszont azoknak is be kell ülniük, akik még addig nem ettek. Viszont oda ülnek, ahova és aki mellé szeretnének, mert azt vették észre, hogy ha nincs szigorú ültetés és idő az evésre, szívesebben esznek a gyerekek. A dolog mindenesetre működik. 10 óra körül egy csengő jelzi a szabadfoglalkozás végét és egyben a rendrakás idejét. Aztán vagy valami kötöttebb program következik, például rajzolás, festés, vagy ha az idő engedi kimennek hosszabb időre az udvarra. Hidegben is igyekeznek egy fél órát a levegőn tölteni. Minden csütörtökön pedig tornázni mennek a nagy tornaterembe Chrisszel és a tornatanárral, de ha nagyon rossz idő van, akkor a fél órás mozgást egy kisebb tornateremben töltik. A délutánok még kötetlenebbek, attól is függ, hogy mit csinálnak, hogy mennyi gyerek van, illetve minden szerdán Airtrampra mennek. Ezután bemutattak három projektet, amivel év végéig foglalkoztatják a gyerekeket. Az egyik egy olyan kreatív foglalkozás lesz, ahol a gyerekeknek szín szerint kell kiválogatniuk mindenféle kacatot, otthonról vitt megunt dolgot, majd ebből készítenek valamit. A másik projekt egy barkácsfoglalkozás, ahol fából készítenek mindenfélét, a harmadik pedig egy un. régi, már nem működő kütyük (egér, billentyűzet, hagyományos telefon stb.) szétszerelése és tanulmányozása. Itt nagy hangsúly van a finommotorikus mozgáson, az apró csavarokat kicsavarni nem egyértelmű egy kicsi gyereknek. Csupa érdekes dolgok, mert azt vallják, hogy a legjobban akkor fejlődik a gyerek, ha hagyjuk játszani ahogy ő akarja, ne mondjuk meg, hogy mit mire használjon, a legjobb, ha ő maga talál ki dolgokat, ezt tovább is élvezik. Mivel a két csoport úgymond átjárható, a közös foglalkozások pedig az előtérben vannak, a gyerekek, abban vesznek részt, amiben szeretnének.

Ezzel nem volt vége a szülőinek, hanem nekünk szülőknek is részt kellett venni egy foglalkozáson: az egyik a tornateremben egy akadálypálya megépítése volt a tesitanárral, a másik az étkezőjük feldíszítése, néhány képet festettek, illetve egy óriási parafa lapon egy autópálya megépítése. Én végül ebben vettem részt, kartonból, parafadugókból készítettünk autópályát matchboxoknak. Később többször láttam játszani a gyerekeket ezen. 

Tényleg nagyon lelkesek az óvónénik és óvóbácsik, a gyerekekkel aznap meglepetéssütit - sósat és édeset is - sütöttek nekünk, képeket vetítettek, csak hát nem mindenki ér rá este még ötletelni és mindeféle jópofa dolgot készíteni, én konkrétan este 8-kor már ilyesmire használhatatlan vagyok. Végül negyed 9-kor mentem haza, sokan maradtak még. Utólag persze jól esik arra gondolni, hogy ezt mi készítettük a gyerekeknek.

Ja, van még egy projekt, de erre mi nem fogunk vállalkozni: bármit ki lehet találni és egyik nap bejönni a gyerekkel együtt az oviba és valamit a csoporttal közösen csinálni, mondjuk megtanítani nekik egy éneket, mesélni nekik egy történetet, vagy együtt süteményt sütni. Akár együtt menni a gyerekekkel az erdőbe is lehet egy ilyen ötlet, mert a gyerekek büszkék, ha az anyukájuk vagy apukájuk bent töltött egy kis időt az oviban. Az ötlet jó, de erre megint kell szabadság, ha dolgozik a szülő, illetve jól kell tudni luxemburgiul, és nekem most erre nincs kapacitásom, hogy heteken át készüljek. Ezzel azért kicsit diszkriminálják a luxemburgiul nem tudó szülőket, de tudom, hogy a jószándék vezérli őket, és hát semmi sem kötelező.

Ennyi bevezető után jöjjön Robin értékelése.

Robin nagyon kommunikatív, rengeteget beszél, mesél. Legjobb barátja Nesta, év eleje óta sokat fejlődött abból a szempontból, hogy most már megvédi az érdekeit, nem hagy mindent Nestára. Másokkal is sokat játszik, és akárcsak otthon, szerepjátékozik. Vagyis ha tornyot építenek, neki lesz hozzá egy tigris, játék, vagy ő maga, akinek épül a torony, vagy aki lerombolja. 

Nagyon lenyűgözte decemberben a kis Jézus születésének története, minden részletet tudott, amit az óvónénik és óvóbácsik elmeséltek nekik (magát a történetet dolgozták fel, mindenféle vallási keret nélkül). 

Megkérdezték, hogy Robin milyen szinten beszéli a magyart, mert van mikor mindent értenek abból amit mond, és van, hogy alig értenek valamit; gyorsan beszél, sokszor használ olyan szót, amit nem ismernek, szóval magyarul mond szavakat, de a logopédus egy perc beszélgetés után megmondta, hogy ő mindent rendben talál Robinnál, nincs semmi probléma a beszédjével, így kicsit tanácstalanok voltak. Megbeszéltük, hogy a magyarja nagyon jó, választékosan beszél, nagy szókincse van, és a kiejtésssel sincs baj egy-két hangot leszámítva, feljegyezték a dossziéjába, és részükről rendben is lett ez a téma, hiszen a más anyanyelvű gyerekeknél nyilván lassabban jön a luxemburgi, és végül is még csak most lesz 4 éves. Később otthon eszembe jutott, hogy egyébként is sokat akar egyszerre mondani Robin és gyorsabban jár az agya mint ahogy megfogalmazza és kimondja amit akar, szóval ez lehet a luxemburgival is, csak ebben még nincs akkora szókincse, az összefüggéseket még nem tudja úgy kifejezni mint magyarul. Az is eszembe jutott, hogy még nem volt két éves, de ő már úgy akart beszélni mint mi, szóval csak mondta a magáét a saját kis nyelvén. Két éve, mikor Boa Vistán nyaraltunk, emlékszem Orsi egyszer azt mondta neki: Robin én annyira szeretném érteni amit mondasz, de nem tudom, miről beszélsz. Sőt, azt hiszem, tavaly előtt nyáron, Sanyi (Melinda legidősebb fia) mondta neki, hogy "nem zavar, hogy nem értem, mit mondasz?" Mivel még több mint két éve van az iskoláig, biztos, hogy ő is bele fog jönni a luxemburgiba. Az "r" hangot például luxiul tökéletesen ejti, de még a magyarban nem tudja pörgetni.

Fény derült egy rejtélyre: Maxim állatimádata miatt sok természetfilmet és könyvet néznek, és nekik ugyebár  hüllők és ragadozók a kedvenceik. Egy darabig a gaboni vipera volt a sláger, és Robin állandóan erről beszélt az oviban. De nem értették, már mindenfélét mutogattak neki, ő meg csak rázta a fejét, hogy nem, ez nem az, aztán végre az értékeléskor megtudták tőlem, mert Chris, az óvóbácsi feljegyezte, hogy mit értett ő ebből a kifejezésből. Valószínű, csak olyan négyévesek emlegetnek speciális állatfajokat, akiknek a nagyobb testvérük állatrajongó :)

Egyébként ez is azt bizonyítja, hogy mennyire figyelnek a gyerekekre, nekem mindig rendkívül lelkesnek tűnnek, nagyon elégedettek vagyunk velük.

Nagyon önálló, ügyesen öltözik egyedül, rettentő érdekes, hogy otthon általában közli, nem tudok egyedül öltözni.

Jól fogja a ceruzát, és egész jó ember alakot rajzol már. Itthon néha rajzol, de inkább csak körféléket, színezni viszont utál, azt az oviban sem igazán hajlandó.

Amit még megemlítettek, és csodálkozom is kicsit, de ezek szerint ők tényleg alaposan megfigyelik a gyerekeket, hogy bár nagyon ügyesen mászik, csúszik, nem ijed meg semmilyen akadálytól, az izomtónusai még fejlődésben vannak, és szerintük kicsit merev az izomzata. Az Airtrampon nem mindig úgy reagálnak az izmai egy-egy ugrásnál, ahogy kéne, de mivel ugyanakkor meg ügyes, figyelik, hogyan fejlődik év végéig.

Tőlem pedig megkérdezték, hogy én hogy érzem magam, és hogy Robin nagyon lelkesen újságolta nekik a kistesót.

Robin ovis

Robinnak egész jól ment az ovikezdés. Rosszabbra számítottunk, bár nagy szerencsénk volt, hogy egyrészt Maximmal együtt vannak a napköziben, legalábbis többnyire, illetve, hogy mindössze két kiscsoport van és az övébe került három másik kislány a bölcsis csoportjából. Az egyik ráadásul a nagy barátnője, Nesta, akivel sülve-főve együtt játszottak és néha rosszalkodtak a bölcsiben.
Az első nap azért meglepődött, mert akkor értette meg, hogy itt nem egész nap lesz Maximmal, csak időnként. Szerencsére közös udvaruk van, és a termeik egymással szemben vannak. A második nap reggel azonban azt mondta, hogy ő nem akar többet oviba menni, ő velem akar itthon maradni. Aztán eltelt két-három hét és sírva kellett ott hagynom az oviban. Ez egy jó két hétig ment, azóta viszonylag simán mennek a reggelek. Napközben jó kedvű, sokat játszik Nestával, és a többiekkel is, szereti az óvónénit és az óvóbácsit is. Minden szerda délután Airtrampra mennek, átbuszoznak Mamerbe. Ez egy óriási, magas, levegővel teli matrac, ami nagyon jól fejleszti az egyensúlyérzéket, mozgáskoordinációt. Maximék is jártak a kiscsoportban, tavaly az óvónéni nem vitte őket, az idén viszont igen. Robinéknak minden csütörtök délelőtt tornaóra van, ahol az óvóbácsival és a tornatanárral játszanak a tornateremben. Ezenkívül minden 2. kedden mennek az erdőbe, eddig busszal mentek Mamerbe. Jó sok programjuk van, kaptunk hozzá egy naptárt, ami nagyon hasznos, nem is tudnám másképp fejben tartani, mikor miben kell mennie, mit kell vinnie még a kulacson és uzsonnásdobozon kívül. A tanítási rendhez igazodik a napjuk, vagyis háromnegyed 8-tól lehet őket vinni, fél 9 körül közös énekléssel vagy meséléssel kezdik a napot, aztán elkezdődik a napi "munka", festenek, rajzolnak, ragasztanak. Valamikor fél 10 fele tízóraiznak, aztán fél 12-kor el lehet őket hozni vagy mennek a napközibe ebédelni. Hétfőn, szerdán és pénteken délután 2-től ismét ovi, a napköziseket visszakísérik a terembe, és háromnegyed 4 körül lehet őket ismét elhozni, illetve mennek a napközibe. Én pénteken 4-re megyek értük, akkor ők már nem mennek napközibe Maximmal. Kedden és csütörtökön pedig egész délután a napköziben vannak, csütörtökön viszont 4-ig értük megyek. Keddenként szoktak sütni, vagy rajzolnak, barkácsolnak, de mióta átjött Capellenbe a napközi, kevésbé vagyok velük megelégedve. Talán, mert elment az egyik fő felelős aki a gyerekekkel foglalkozott, vagy csak az új hely miatt kaotikus még a rendszerük. Egy hét után a kiscsoportosok külön esznek a nagycsoportosoktól, akik közül néhányan pedig felmehetnek az iskolásokhoz. Azt mondták, hogy nincs elég hely, és így a kicsik nyugodtabban ebédelnek. Bízom benne, hogy lassan kialakul a rendszerük, és hogy jobban oda figyelnek majd a gyerekekre. Most megint lelkesen jár Robin, igaz a hét végére elfárad, mert aludni esze ágában sincs.
Egy kislánnyal az elsők voltak, akik be tudták cipzározni egyedül a kabátjukat, ki is tették a fényképet a fogasához, és egy érmet is kapott, hogy milyen ügyes. 

Robin hóbortjai

Visszagondolva, Maximnak is rengeteg szeszélye volt és van. Robin sem marad le ebben. Nemrég választott magának az Ikeában egy cicát, két hétig a macska szent volt, még éjszaka is kereste ha felébredt. Továbbra is azzal alszik el, néha bevitte a bölcsibe is, de már nem hozza mindenhova magával. Eddig nem kért semmit az elalváshoz, néha nem akarta elengedni az autóját vagy a traktort, de most van egy állatkája, aminek mondja is a nevét: cica. Újdonság, hogy esténként ő is leül könyvet olvasni. Néha tényleg figyel is, néha csak előveszi és próbálja visszatenni a polcra a könyveket és néha csak azt akarja nézni amit Maxim választott, de úgy hogy csak ő üljön az ölemben, és Maxim még a könyvhöz se érjen. Persze két percnél nem ül tovább egy helyben, szóval még nagyon az elején tartunk, de már legalább érdeklődik irántuk. Ha Maxim ül a kanapén, megkeresi a távirányítóját és ő is felmászik a kanapéra. Lekopogom, talán lecsengett ez a szokása, de szinte minden reggel hozott valamit a bölcsibe, vagyis hozta a kocsiba, aztán cipeltük az oviba, amíg bekísértük Maximot, majd el nem engedte volna a bölcsiig. Így sikerült elhagynunk egy autót, de ez elég jó arány ahhoz képest, amennyiszer be is vitt dolgokat a terembe, mert ha el akartam venni, elkezdett üvölteni. 

Imádta a baseball-sapkát, és ahogy jött a hűvösebb idő, nem akart másfajtát felvenni. Aztán nagy nehezen elfogadta, hogy melegebb sapka kell, amit meg is tanult egyedül felvenni. Sálat is hajlandó volt tenni, aztán egyszer csak nem akart sálat venni. Egy hét alatt ezen is túljutottunk, de most már annyira hideg van, hogy az őszi sapka nem védi úgy mint egy csősapka, amit Maxim hord. Ráadásul a hideg szeles idő, ahogy tavaly is, nagyon kiszárítja az arcát, már a bölcsibe is vittem be krémet, hogy ha kimennek, kenjék be vele. Próbáltam egyik este, hogy 4 téli sapka közül válasszon, hátha játszunk majd vele, Norbi feltette őket a fejére, de még csak rá sem akart nézni a kollekcióra. De tegnap csoda történt. Vettem néhány kesztyűt, sapkát; amit Robinnak szántam téli sapkát, az a Maximé lett, mert tetszett is neki és rá volt jó, a csősapkát, ami konkrétan a 6. és csak úgy megvettem, hogy hátha a színe tetszik valamelyiknek vagy a mérete jó lesz, kimostam és várta, hogy elrakjam. Este Robin meglátta a ruháknál, felvettük, tetszett neki és ma reggel azt húztuk a fejére. 

A harisnyát szereti, szívesen van abban, de ha harisnyát vesz, nem akar nadrágot venni. Ez reggel igen idegesítő tud lenni, amikor nincs időnk ilyesmire, vagy netalán egy újabb orrszívásra, mert ő percekig üvölt, hogy nadrágot adtam rá. Néha segít, hogy együtt választjuk ki a nadrágot, és a felsőt is természetesen, mert már az sem mindegy neki. Még csak most múlt 20 hónapos és fiú. Szóval most már ő választ nadrágot és felsőt. Mi lenne ha lányunk lenne? Szerencse hogy a harisnyát elfogadja, mert előtte a zoknival küzdöttünk. Csak Maxim zoknijait akarta felvenni, egy hét után már talán választott a sajátjaiból is. De még mindig szívesen veszi fel harisnyára vagy pizsamára Maxim nagyobb, tappancsos zoknijait. 

Mikor Nagyiék jöttek, akkor tetőzött az előke-őrülete. Egész pontosan, engem őrjített meg, hogy nem akart előkét venni. Néha felvette a kabátelőkét, néha hajlandó volt egy régi pólót felvenni, néha semmit nem volt hajlandó, akkor sem ha nem evett tovább és csak sírt. Most egész jó a helyzet, ha ugyanolyan az előke mint Maximé, akkor felveszi, sőt volt, hogy ő hozta, hogy adjuk rá, jelezve ezzel hogy üljünk az asztalhoz enni. Már nagyon ügyesen eszik, a levest is, egyre többször hajol a tányér fölé, de azért egy-egy rizs vagy tészta után az asztal körül fel kell mosnom.

A legkeményebb dió a télicipő-mizéria. Hosszú lesz, eltart egy darabig nála. Maxim az első téli cipőjét egy hónapig sem hordta, mert kinőtte. Úgy gondoltam, hogy jó lesz most Robinnak, pont stimmel a mérete. Robinnak azonban szélesebb a lába, és keskenynek tűnt a cipő, de az elején lelkesen felvette. Hiába enyhült meg az idő, volt egy-két melegebb nap, mikor 10 fokban abban ment. Később viszont mikor már tényleg nagyon hideg lett a sportcipő, nem volt hajlandó téli cipőt venni. Elraktam a sportcipőket, hogy ne is lássa őket, erre egyik reggel előhalászta Maxim szandálját és mindenáron azt akarta felvenni. Ilyenkor leül a földre, és próbálja a lábát beledugni a szandálba, nadrágba, pólóba, bugyiba, trikóba, mikor mi akad a kezébe. Oké, gondoltuk, vegyünk neki egy sajátot, ami szélesebb, hátha az a baja, hogy kényelmetlen a csizmája. Direkt együtt vettük meg a boltban a bundás cipőt, fel is tudtam rá adni, persze ő ott is egy piros sportcipőt hozott oda nekem állandóan, míg nem szóltam Maximnak, hogy most már tegye el ezt a cipőt, nem neki nézünk lábbelit hanem Robinnak. Másnap reggel nem volt hajlandó felvenni az új téli cipőt. A bölcsiben pedig a bélelt gumicsizmáját veszi fel, már kétszer abban jött haza. 

Maximnál a bölcsi is megoldást jelentett, amit mi nem tudtunk ráadni, azt a bölcsődében szó nélkül felvette (leszámítva egy nyári sapkát, de akkor már 3 éves volt). Nos, Robin ott sem hajlandó felvenni a csősapkát, vagy éppen a télicipőt. Egyik délelőtt az hatott rá, ami itthon is, mondták neki, hogy akkor mehet zokniban sétálni. Egy darabig nézett, majd feladták rá a csizmát. 

Norbi szerint úgy beszél mint a Grúban a minyonok. Csak mondja, mondja, de mi nem sokat értünk belőle. Próbál már sok szót mondani, de még mindig sok szónak csak egy részét mondja ki. 

áppa=lámpa, cápa 

asik=esik 

kísz=kész 

ezt isz, azt isz=ezt is, azt is 

acha=arra
kakka, kapka=sapka
néé=nézd
kukka=kuka
kupa=kupak
lila=villa

Az autó még mindig atta, a traktor kakki, viszont a busz az busz. Még mindig úgy kér, hogy naa vagy nah, valószínű, a bölcsiből származik, luxemburgiul ugyanis a "nach" azt jelenti, hogy "még" (vagyis kérek még - "wëlls du nach?" kérdésre válaszolva).
Nagyon bújós, ülünk az asztalnál, megfog és odahúz magához; felveszem és puszilgatnom kell, imádja ha szeretgetjük. Maxim is sokat bújik hozzám, de a puszit utálja. Néha adhatok neki, ha kérem, ő viszont mindig ad nekem. 
Robin továbbra is hajimádó. Mondja is, hogy aja anya (=anya haja). Rengeteget tekergeti a haját, vagy éppen az enyémet, még mindig sokszor rá kell szólni, hogy ne húzza a hajamat, főleg elalvásnál.
Most már szól, ha kakál vagy kakált, igaz, hogy ha nem figyelünk oda, vagy nem halljuk meg, akkor  nem mindig jön utánunk, hogy zavarja a pelenka tartalma. Azt is mondogotja, hogy piszi, és már nagyon sokszor ráült a vécére, Maximot látva. Kétszer pisilt is bele. Elő is fogjuk venni a bilit.

Robin elkapta Maximtól a náthát, de szerencsére jó formában volt, és végül orvoshoz sem vittem el, mert a bogyók, szirup mellett semmit nem adtam neki, most először próbálkoztunk ventolin nélkül, és szépen elmúlt az orrfolyása, köhögése. Az orrát továbbra is minimum reggel és este tisztítani kell, de a tavalyi időszakhoz képest most lényegesen jobban bírja. Viszont egy ideje megint nagyon rosszul alszik, többször kapott fájdalomcsillapítót éjszaka, de sajnos nem adhatok neki mindig, szóval nem alszom túl jól lassan három hete én sem. Viszont Maxim igen. Szerencsére túljutott azon, hogy lemásszon hozzánk a matracra, pedig biztos, hogy néha ő is hallja Robint éjszaka, csak fordul egyet, és már alszik is tovább.

Robin még nem tud betonozni

- Maxim, tiszta víz a zoknid, itt egy másik - mondjuk neki. Tiltakozik, hogy ő nem akar másikat.
- De mire haza jössz megszárad - mondom neki.
- Addig ki-csi-peszelem.
- NEM, NEM KICSI - kiabálja.

Az egyik új tevékenysége Maximnak a betonozás. A kerítésoszlopokat betonozza Norbi, Maximot nagyon érdekelte, és persze ő is segédkezett. Egyszer csak mondja:
-  Lobin még nem tud betonozni. 

Robin még sok mindent nem tud, ezeket hangoztatja is Maxim. Vagy ilyeneket mond, hogy Lobin se szereti a csípős kolbászt. Ha nagy lesz Lobin, akkor ráül a taktorla. Lobinnak még kici keze van. Lobin még nem tud járni. Lobin még nem tud motorozni.

 

Robin ül a hordozóban, Maxim oda megy és megringatja: én megringattam egy kicit, hogy ne sírjon.

Ha sír Robin az autóban, néhányszor mondhattam, hogy nem tudok vele mit csinálni. Így Maxim is mondogatja neki, hogy Lobin, nem tudok veled mit cinálni. Akkor is mondja, ha nem is sír.

Néha rájön Maximra, és akkor ő is meg akarja etetni Robint, ilyenkor az ölébe kell tennem, felhúzza a pólóját, és néhány másodperc után már jól is lakott Robin. Tegnap este a macija sírt, ezért megetette, mert biztosan éhes volt, és már nagyon álmos is, ezért aztán le is fektette.

Nagyon szereti hangoztatni, hogy ő már nagy. A teraszon kiabál nekem a csúszdáról. Mondom neki, hogy csússzon egyet, aztán áttesszük a csúszdát a fűre.
- Nem, én csak megmutatottam, hogy milyen nagy vagyok. 
- Aha tényleg nagy vagy.
- Igen, én már olyan magasra nőttem.

Most már jobban megy a kézmosás, csak néha tiltakozik ellene. Ha egyedül mos kezet, tenyérnyi nagyságú szappant nyom ki, alig lehet lemosni, de legalább kezet mos. Néha úgy vesszük rá, hogy mosson kezet, hogy először az apa olaj- és zsíroldó kézmosójával moshatja meg a kezét, ezt erős-szappannak hívjuk. Ma reggel a kocsiban bölcsibe menet:
- Nekem olyan erősz kezem van. A te kezed pedig sima.
- Mitől olyan erős a kezed?
- Az erőszappantól.

Maxim szandálja

Itt a jó idő, a sportcipő mellé szerettem volna egy szandált is Maximnak. Itthon elszaladgál a műanyag klumpájában, de az egyikre most kitalálta, hogy kicsi (mezítláb adták rá, mikor itt voltak Laliék, és ez nem tetszett neki, egyébként tényleg végig éri a papucsot), vettem neki egy másikat, de ez jó nagy, eddig elszaladgált benne, de a bölcsibe ezt nem viheti. A városban van egy jó cipőbolt, gondoltam, ott biztos találunk szandált, szombat délután bemegyünk, hipp-hopp megjárjuk, veszünk másik sapkát is Maximnak. Nagyon rossz ötlet volt szombat délután majd' 30 fokban két gyerekkel a tömegbe menni. A parkolóházakhoz kígyózott a kocsisor, véletlenül találtunk helyet az utcán. Robin viszont addigra megunta a hordozóban, álmos is volt, gondoltam, majd a kendőben elnézelődik és elalszik. Ehelyett, mire az üzletbe értünk, rázendített, Maximot ez is zavarhatta. Az egyik szandál nem tetszett, a másikra kitalálta, hogy nagy, hiába hoztunk kisebbet, mire megvettünk volna egyet, már ő is sírt, Norbinak is elege lett, így szandál nélkül távoztunk. Egy baseball-sapkát vettünk azért a 3. boltban, aztán elmentünk a parkba, ahol régen laktunk. Néhány kismotoros kör után besokallt Maxim, Robin végre elaludt, de persze felébredt Maximra, aki a kocsiig sírt. Nem tudta megmondani, mi baja, a meleg és a nátha épp elég volt neki, el is aludt a kocsiban.
Így viszont még a szandálvásárlás hátra van.

Maxim és a nyári ruhák

Biztos más gyereknek is vannak szokásai, és biztos, hogy sok gyerek idengekedik az új dolgoktól, de Maxim ilyen szempontból "speciális eset".
Ha felveszi az egyik sapkáját, akkor azt hordja egész nap, másikat nem hajlandó felvenni. A két hete vett surda sapkával egy hétig barátkozott, aztán, ahogy magától fel-felvette bent, onnan kezdve már kint is hordta. Ha felveszi a kabátot, akkor azt nem lehet levenni róla, hiába van meleg, az autóban is kabátban ül, a cipzár mindig felhúzva, nem lehet kicipzározni.
Ma a reggelihez ráadtam a szokásos kis köpenyét és egy előkét, majd a reggeli végénél egy új szintén kisköpenyt elkezdtem tisztítani; rá kellett adnom Maximra a vastagabb köpenyt, azt akarta felvenni. A dupla köpeny + előke ellenére mégis lett folt a felsőjén.
Szombaton vettünk neki egy sportcipőt, a boltban alig tudtuk ráadni, aztán másnap rátalált a folyosón, még akkor pizsamában fel kellett vennie.

A vasárnapunk egyébként is küzdelmes volt ruházkodás tekintetében. Igazi nyári hétvége, bent a házban is rövidujjúban voltunk Norbival. Maximra is rövidujjú pólót adtunk. Lett is nagy tiltakozás. Már elszokott tőle, hogy csupaszon van a karja, húzgálta lefele a póló ujját, kiabált, és nem volt hajlandó kijönni a szobából. Aztán az éhség legyőzte a furcsaságot, mert jött reggelizni. Később délelőtt Norbi megpróbálta levenni a zokniját, hogy mezítláb legyen a szandálban. Mem-mem, akárhányszor kérdezte Maximtól. A rövidnadrágra még hevesebben tiltakozott, mindegy, maradt melegítőben. De alvás után taktikát változtattunk. Nem adtunk rá zoknit, és gyorsan ráadtunk egy rövidnadrágot. Viszonylag hamar elfogadta, de amikor később a csuromvizes sortját akartuk lecserélni, nem örült a másiknak.
Norbi még ennél nagyobb fejlődést is kiprovokált: levették a szandált!
Norbi mezítláb elkezdte finoman taposni az új füvünket, Maxim kis kíváncsian odament, és akkor már ő is mezítláb akarta taposni a füvet.

Nem egyenletes még a füvünk, itt-ott ritkább, máshol egész sűrű. Nem emlékszem, hogy bármikor is külön mutogattuk volna Maximnak, mit jelent, hogy ott sűrű a fű, de amikor mondtuk neki, hogy ott lépkedjen, ahol sűrű, nem tévesztett, ügyesen járkált a foltokon.

Apával kockáznak, rakosgatják a formákat.

 

Imád lecsücsülni sámlira, kisszékre, padkára.