Robin hóbortjai

Visszagondolva, Maximnak is rengeteg szeszélye volt és van. Robin sem marad le ebben. Nemrég választott magának az Ikeában egy cicát, két hétig a macska szent volt, még éjszaka is kereste ha felébredt. Továbbra is azzal alszik el, néha bevitte a bölcsibe is, de már nem hozza mindenhova magával. Eddig nem kért semmit az elalváshoz, néha nem akarta elengedni az autóját vagy a traktort, de most van egy állatkája, aminek mondja is a nevét: cica. Újdonság, hogy esténként ő is leül könyvet olvasni. Néha tényleg figyel is, néha csak előveszi és próbálja visszatenni a polcra a könyveket és néha csak azt akarja nézni amit Maxim választott, de úgy hogy csak ő üljön az ölemben, és Maxim még a könyvhöz se érjen. Persze két percnél nem ül tovább egy helyben, szóval még nagyon az elején tartunk, de már legalább érdeklődik irántuk. Ha Maxim ül a kanapén, megkeresi a távirányítóját és ő is felmászik a kanapéra. Lekopogom, talán lecsengett ez a szokása, de szinte minden reggel hozott valamit a bölcsibe, vagyis hozta a kocsiba, aztán cipeltük az oviba, amíg bekísértük Maximot, majd el nem engedte volna a bölcsiig. Így sikerült elhagynunk egy autót, de ez elég jó arány ahhoz képest, amennyiszer be is vitt dolgokat a terembe, mert ha el akartam venni, elkezdett üvölteni. 

Imádta a baseball-sapkát, és ahogy jött a hűvösebb idő, nem akart másfajtát felvenni. Aztán nagy nehezen elfogadta, hogy melegebb sapka kell, amit meg is tanult egyedül felvenni. Sálat is hajlandó volt tenni, aztán egyszer csak nem akart sálat venni. Egy hét alatt ezen is túljutottunk, de most már annyira hideg van, hogy az őszi sapka nem védi úgy mint egy csősapka, amit Maxim hord. Ráadásul a hideg szeles idő, ahogy tavaly is, nagyon kiszárítja az arcát, már a bölcsibe is vittem be krémet, hogy ha kimennek, kenjék be vele. Próbáltam egyik este, hogy 4 téli sapka közül válasszon, hátha játszunk majd vele, Norbi feltette őket a fejére, de még csak rá sem akart nézni a kollekcióra. De tegnap csoda történt. Vettem néhány kesztyűt, sapkát; amit Robinnak szántam téli sapkát, az a Maximé lett, mert tetszett is neki és rá volt jó, a csősapkát, ami konkrétan a 6. és csak úgy megvettem, hogy hátha a színe tetszik valamelyiknek vagy a mérete jó lesz, kimostam és várta, hogy elrakjam. Este Robin meglátta a ruháknál, felvettük, tetszett neki és ma reggel azt húztuk a fejére. 

A harisnyát szereti, szívesen van abban, de ha harisnyát vesz, nem akar nadrágot venni. Ez reggel igen idegesítő tud lenni, amikor nincs időnk ilyesmire, vagy netalán egy újabb orrszívásra, mert ő percekig üvölt, hogy nadrágot adtam rá. Néha segít, hogy együtt választjuk ki a nadrágot, és a felsőt is természetesen, mert már az sem mindegy neki. Még csak most múlt 20 hónapos és fiú. Szóval most már ő választ nadrágot és felsőt. Mi lenne ha lányunk lenne? Szerencse hogy a harisnyát elfogadja, mert előtte a zoknival küzdöttünk. Csak Maxim zoknijait akarta felvenni, egy hét után már talán választott a sajátjaiból is. De még mindig szívesen veszi fel harisnyára vagy pizsamára Maxim nagyobb, tappancsos zoknijait. 

Mikor Nagyiék jöttek, akkor tetőzött az előke-őrülete. Egész pontosan, engem őrjített meg, hogy nem akart előkét venni. Néha felvette a kabátelőkét, néha hajlandó volt egy régi pólót felvenni, néha semmit nem volt hajlandó, akkor sem ha nem evett tovább és csak sírt. Most egész jó a helyzet, ha ugyanolyan az előke mint Maximé, akkor felveszi, sőt volt, hogy ő hozta, hogy adjuk rá, jelezve ezzel hogy üljünk az asztalhoz enni. Már nagyon ügyesen eszik, a levest is, egyre többször hajol a tányér fölé, de azért egy-egy rizs vagy tészta után az asztal körül fel kell mosnom.

A legkeményebb dió a télicipő-mizéria. Hosszú lesz, eltart egy darabig nála. Maxim az első téli cipőjét egy hónapig sem hordta, mert kinőtte. Úgy gondoltam, hogy jó lesz most Robinnak, pont stimmel a mérete. Robinnak azonban szélesebb a lába, és keskenynek tűnt a cipő, de az elején lelkesen felvette. Hiába enyhült meg az idő, volt egy-két melegebb nap, mikor 10 fokban abban ment. Később viszont mikor már tényleg nagyon hideg lett a sportcipő, nem volt hajlandó téli cipőt venni. Elraktam a sportcipőket, hogy ne is lássa őket, erre egyik reggel előhalászta Maxim szandálját és mindenáron azt akarta felvenni. Ilyenkor leül a földre, és próbálja a lábát beledugni a szandálba, nadrágba, pólóba, bugyiba, trikóba, mikor mi akad a kezébe. Oké, gondoltuk, vegyünk neki egy sajátot, ami szélesebb, hátha az a baja, hogy kényelmetlen a csizmája. Direkt együtt vettük meg a boltban a bundás cipőt, fel is tudtam rá adni, persze ő ott is egy piros sportcipőt hozott oda nekem állandóan, míg nem szóltam Maximnak, hogy most már tegye el ezt a cipőt, nem neki nézünk lábbelit hanem Robinnak. Másnap reggel nem volt hajlandó felvenni az új téli cipőt. A bölcsiben pedig a bélelt gumicsizmáját veszi fel, már kétszer abban jött haza. 

Maximnál a bölcsi is megoldást jelentett, amit mi nem tudtunk ráadni, azt a bölcsődében szó nélkül felvette (leszámítva egy nyári sapkát, de akkor már 3 éves volt). Nos, Robin ott sem hajlandó felvenni a csősapkát, vagy éppen a télicipőt. Egyik délelőtt az hatott rá, ami itthon is, mondták neki, hogy akkor mehet zokniban sétálni. Egy darabig nézett, majd feladták rá a csizmát. 

Norbi szerint úgy beszél mint a Grúban a minyonok. Csak mondja, mondja, de mi nem sokat értünk belőle. Próbál már sok szót mondani, de még mindig sok szónak csak egy részét mondja ki. 

áppa=lámpa, cápa 

asik=esik 

kísz=kész 

ezt isz, azt isz=ezt is, azt is 

acha=arra
kakka, kapka=sapka
néé=nézd
kukka=kuka
kupa=kupak
lila=villa

Az autó még mindig atta, a traktor kakki, viszont a busz az busz. Még mindig úgy kér, hogy naa vagy nah, valószínű, a bölcsiből származik, luxemburgiul ugyanis a "nach" azt jelenti, hogy "még" (vagyis kérek még - "wëlls du nach?" kérdésre válaszolva).
Nagyon bújós, ülünk az asztalnál, megfog és odahúz magához; felveszem és puszilgatnom kell, imádja ha szeretgetjük. Maxim is sokat bújik hozzám, de a puszit utálja. Néha adhatok neki, ha kérem, ő viszont mindig ad nekem. 
Robin továbbra is hajimádó. Mondja is, hogy aja anya (=anya haja). Rengeteget tekergeti a haját, vagy éppen az enyémet, még mindig sokszor rá kell szólni, hogy ne húzza a hajamat, főleg elalvásnál.
Most már szól, ha kakál vagy kakált, igaz, hogy ha nem figyelünk oda, vagy nem halljuk meg, akkor  nem mindig jön utánunk, hogy zavarja a pelenka tartalma. Azt is mondogotja, hogy piszi, és már nagyon sokszor ráült a vécére, Maximot látva. Kétszer pisilt is bele. Elő is fogjuk venni a bilit.

Robin elkapta Maximtól a náthát, de szerencsére jó formában volt, és végül orvoshoz sem vittem el, mert a bogyók, szirup mellett semmit nem adtam neki, most először próbálkoztunk ventolin nélkül, és szépen elmúlt az orrfolyása, köhögése. Az orrát továbbra is minimum reggel és este tisztítani kell, de a tavalyi időszakhoz képest most lényegesen jobban bírja. Viszont egy ideje megint nagyon rosszul alszik, többször kapott fájdalomcsillapítót éjszaka, de sajnos nem adhatok neki mindig, szóval nem alszom túl jól lassan három hete én sem. Viszont Maxim igen. Szerencsére túljutott azon, hogy lemásszon hozzánk a matracra, pedig biztos, hogy néha ő is hallja Robint éjszaka, csak fordul egyet, és már alszik is tovább.