Szabolcs unokatesó

November 22-én, szerdán született Szekeres Szabolcs, Lia kisöccse. (3420 g és 50 cm).
A fiúk örültek, hogy végre egy fiú unokatestvérük is van. :)

Robin újabb fülműtéje

Ezúttal a tubust vették ki a jobb füléből. A balból elég hamar, még márciusban kiesett neki, a másik fülében viszont bent ragadt. Olyannyira, hogy valószínű maga a kis cső okozta az állandó fülgyulladást, a nyaralás után gyakorlatilag kéthetente előjött neki. A doktornő megpróbálta többször kivenni, de nem mozdult, így november 20-ára kaptunk időpontot a beavatkozásra, ami teljes altatás alatt zajlott. Szóval megint megbeszélés az altatóorvossal, majd a műtét előtt egy utolsó kontroll, és igen, akkor is gyulladt volt a füle, csak már előtte napokig csepegtettünk neki bele, így az orvos már nem találta túl vészesnek, a másik füle meg épnek tűnt. A műtét után a doktor mondta, hogy a tubus nélküli fülében találtak folyadékot, amit leszívtak, így most az is rendben van, a tubust kivették, ami magától soha nem esett volna ki, és az a füle gyógyult volt. A lényeg, hogy nagyon gyors volt a műtét, könnyebben ment az ébredezés is mint eddig, de már reggel fél 7-kor a kórházi szobában voltunk, és este 5-kor kaptuk meg a papírokat, szóval hosszú nap volt.

Ráadásul a hétvégénket elég rendesen tönkre tette egy hasmenéses-hányós vírus, és valami csoda, hogy Robin ebből kimaradt! Tuti, nem műtötték volna meg. 

Pénteken a bölcsiben a fél csoport hiányzott emiatt a vírus miatt, délután mondták, de mivel Emili egy hete már túlesett egy ilyen víruson, reménykedtem, hogy ez ugyanaz. Hát nem, mert alig evett Emili, viszont szombaton volt egy kis hasmenése, és naná hogy éjszaka hányt. De ezúttal fel sem ébredt előtte, mint egy hete, hogy akkor legalább a pizsamánkon és egy takarón kívül minden megúszta a mosást, most szegénykém az ágyában hányt és én is elég sokára hallottam meg. Reggelre már jól volt, mindent akart enni. Maxim viszont rosszul lett, délutánra jött ki rajta. Éjszaka pedig Norbi következett, ő be sem tudta volna vinni Robint a kórházba. Én viszont már a második éjszaka volt, hogy alig aludtam, izgultam a műtét miatt is biztos, a kórházban időztem egy kicsit a vécén. Még szerencse, hogy saját szobát kaptunk saját fürdőszobával. Nekem utána csak a hasam fájtt, de olyan hulla voltam, szerencse, hogy kedden Robinnal még otthon maradtam, és hogy Norbi is még otthon lábadozott, így szerdára már egész összeszedtük magunkat. 

Maxim végül hétfőn, mikor Robint műtötték, Norbival otthon maradt, jobbnak láttuk, ha pihen, még mielőtt valami újabb vírusborzalmat összeszed. Most két nap alatt akarja bepótolni a kihagyott iskolai napját, meg megcsinálni az összes háziját. Nem akar lemaradni.

Robin egyébként július óta tejmentes étrenden van, vagy legalábbis megpróbáljuk kiiktatni a tejtermékeket és a szóját a gyerekorvos javaslatára, amit a fül-orr-gégész is támogatott. Az a baj, hogy nagyon nehéz, főleg, mióta dolgozom. Ha itthon uzsonnáznak, olyan éhesek, de minden péksütiben van tej. Minden étel amit imád, sajtos. Persze vannak alternatívák, de már nagyon várom, hogy túllegyünk ezen a "füles nyavalyán". Néha nagyon elhivatott, és megállja, hogy ne egyen, de sokszor jobb ha nem is teszek az asztalra sajtot vagy olyat amiben tej van. 

A kórházban fagyit és joghurtot hoztak neki és kapásból kérdezte a nővértől, hogy van-e benne tej, mert ő nem ehet. Furcsán nézett rám a nővér, de aztán elmagyaráztam, miről is van szó, és hogy a mai nap kivétel. Robin pedig boldogan kanalazta a fagyiját és a joghurtot. Nyáron itthon csak tejmentes jégkrémet evett, nagyon jókat találtam, de pl a nyaraláson pizzát és fagyit minden nap evett. Most hogy emiatt tért vissza a fülgyulladás, emiatt lett taknyos, nem tudom. A telet még végigcsináljuk így, aztán meglátjuk. A nővér mondta is, hogy ők is megpróbálták, de náluk nem vált be. Másnál is tudom, hogy nem ez volt a megoldás, hanem az idő vagy egyéb műtét, de Évi barátnőméknél a tejmentes étrend működik.

Robinnal szintén nyár óta reflexológushoz járunk, szintén a gyerekorvos javaslatára. Szerinte összefüggésben lehet akár azzal is a fülgond, hogy mi van a fejében. Ő ugyanis nem bír kikapcsolni, állandóan jár az agya. Ezt a reflexológus is megerősítette, hogy bizony tele van a kis feje. Szerencsére nem kell messzire mennünk, ugyanis a szomszédunk, a nőgyógyászom felesége a szakember. Az elején azt is mondta, hogy Robin nagyon érdekes eset, nem átlagos, ő is sokat tanul vele. Robin meg imádja. Behelyezkedik a székbe, becsukja a szemét és azonnal kikapcsol. Teljesen ellazul és el is alszik! Ezt kéne megtanulnia, hogy egyedül is képes legyen ilyen hamar leállnia, akárhol és akármikor. Egyébként nyár végétől sokkal jobban aludt, heteken át fel sem ébredt, vagy ha ki is ment pisilni, akkor is egyedül intézte. Mostanában megint sokszor rosszat álmodott vagy nem tudott vissza aludni ha felébredt. Remélem, csak a fülgyulladások és a műtét miatti izgalom okozta ezt a nyugtalanságot és most minden megint visszaáll.

Emili 18 hónapos

Emili másfél éves lett. Igazi kislány, illegeti magát, nagyon tetszik, ha ruhában van, a lányos színeket választja, de például szeret autózni, telefonálni, a távirányítóval babrálni. Ezt a fiúk utálják, mert ha azt a távirányítót kaparintja meg, amivel elállítja nekik a tévét, akkor áll a bál. Továbbra is a legkisebb ütemre, dúdolásra táncol, tekereg, imádja a zenét. A múltkor Maxim egy luxemburgi rapper francia refrénjét mondogatta a vacsoránál, Emili az etetőszékében rögtön mozgott rá; pedig képzelhetitek, Maxim nem tud énekelni, ráadásul franciául beszélt, de Emili szerint ez is dallam volt. Szokott dúdolgatni is. Ha valamit jól csinál, és mondom, hogy ügyes volt, megtapsolja magát, de néha semmit nem mondok, csak sikerélménye van és megtapsolja magát. Egyébként már most sokkal jobban elpakol mint a fiúk, sokszor magától vissza teszi a helyére ami nála volt, és csak utána vesz elő más valamit. (Elvileg nem hasonlítatjuk a gyerekeket, de ki az, aki nem tesz ilyet soha? ) Válogatós, kenyeret továbbra sem eszik, egy darabig megette a bébiételt vacsorára, most már azt sem, így sokszor bajban vagyok, hogy mit fog este enni, ugyanis a bölcsiben az utóbbi hetekben gyakorlatilag nem ebédel. Nem tudjuk, hogy fáradt, zavarják a többiek, vagy csak egyszerűen nem ízlik neki a koszt. Itthon reggelizik, aztán 9-kor a bölcsiben is esznek, majd fél 12-kor van az ebéd. Délután uzsonnázik gyümölcsöt, és ha van valamilyen desszert, azt persze megeszi. Nem egyszerű eset a kisasszony (sem), és hát elég lassan szokja meg a bölcsit. Vannak jobb napjai, de ha kicsit is fáj valamije vagy fáradt, akkor sokat kéredzkedik ölbe. Szerintünk azért is nehéz neki, mert mindenki nagyobb és idősebb nála, majd mostanában fog a babacsoportból lemenni az ő csoportjukba két hasonló korú gyerek. Szerencsére hétfőn és kedden kevés gyerek van, de állandóan más gondozóval vannak, sokszor pedig a babák 4 óra után lemennek a nagyokhoz, így nagy a hangzavar. Múlt csütörtökön elhoztuk ebéd után, mert nem volt jól, bár itthon nem tűnt betegnek, enyhe hasmenése volt, de úgy tűnt, formában van. Viszont éjszaka hányt, úgyhogy hosszú hétvégje lett, nekem meg nagyon rövid éjszakám. De tegnap végre megint átaludta a teljes éjszakát (csak hát az előző több száz kialvatlan éjszakámat nehéz pótolni egy-egy alkalommal). Már csak a négy nagyörlő hiányzik, szeptember végén kibújt az első szemfoga, majd egy hét múlva a második is. Most már szépen kinőtt neki mind a 4.

A sok betegség, fogzás után egyik este nem értettem, mi a baja, miért nem akar elaludni. A végén már ott állt az ajtónál és üvöltött, én meg már annyira aludni akartam, mivel már 11 óra is elmúlt. Végül Norbi jött rá, hogy egész egyszerűen éhes. Megettem 2 nagy adag műzlit. Ettől kezdve duplán vacsorázik: egyszer 6-kor velünk, majd alvás előtt eszik egy kis müzlit vagy - többnyire - tejbegrízt kakaóval. A kakaóért az elején meg volt őrülve; Robintól látta, és érdekes módon ezt azonnal meg akarta kóstolni, mondanom sem kell, édesszájú. (Csak megerősíteni tudom, hogy ha sok édeset eszel terhesség alatt, akkor a gyerek édesszájú lesz; Maximnál alig ettem édességet, nagyon vigyáztam, ő alig eszik meg valamit, néhány kekszet, gumicukrot, egy-egy sütit vagy muffint. Bezzeg Robin, na ő mindent nutellával és mézzel enne, meg persze porcukorral és kakaóval.)  

Egyre több szónak mondja az elejét, sőt, múlt héten az egeret egy könyvben moznak mutogatta, luxiul Maus (ejtsd mauz) az egér. Maximnak végre masszt mond, Robint pedig párszor babnak szólította. Sok szót mond utánunk, de magától keveset, pl.:

mász – mászik vagy másik

azt - ha valamire mutat

kaka, kakás – kaka vagy kakaó (rizstejben főtt tejbegrízt szokott enni, és arra szórok neki kakaót) Sokszor szól, hogy bekakilt, de ha nagyon elfoglalt, akkor nem jön oda vagy elszalad a pelenkacsere elől. Nagyon ügyesen és kitartóan mondja, amit szeretne, képes üvölteni azért amit meg akar fogni, és nehéz elterelni a figyelmét. Ha sikerül is, simán visszatér az eredeti kéréséhez. A kérdésekre bólogat vagy rázza a fejét, szóval jól kommunikál, de a beszéd kicsit várat még magára. Idegenekkel szemben viszont továbbra is zárkózott, de most már sokszor integet, ha elköszönünk valakitől. 

Majdnem kifelejtettem, hogy az egyik kedvenc időtöltése a rajzolás. Először a ceruzák is megtették, de aztán látva a fiúkat, filccel és tollal rajzol. Sajnos mindenhova, ha megkaparint egyet. De ha lap is van előtte, akkor is sikerül neki az asztalra firkálnia, a fiúk szép faasztala így szép színes lett; még szerencse, hogy nem panaszkodnak emiatt. Amikor filcezni kezdett, nagyon sokáig csak azzal elüldögélt, hogy le-fel tette a kupakokat, egyet firkantott, aztán próbálta is a másik filcet. Néhány tollat is rájött, hogyan kell bekapcsolni, hogy írjon, ezzel is elszórakoztatja magát. Lehet, hogy rajzművész lesz belőle? Vagy táncos, vagy kitudja.... :-)

Októberben a művésznő alkot

Október végén a bölcsis halloween-parti után

Fotók - október 2017

Októberi képeink

Gondoltam, ha már kevés képünk van ebben a hónapban, írok néhány sort.

Nem sokat bírt Emili a bölcsiben, egy teljes hét után rögtön beteg lett. Úgy tűnt, nem olyan vészes a hörghurutja, de mégis egy hetet otthon kellett maradnunk. Aztán ment négy napot, de kezdett nagyon rosszul aludni, egyszerűen nem tudtam lerakni az agyába, éjszaka is felsírt többször, és végül visszavittem a dokihoz, kiderült, ráment a fülére. A fülgyulladásra sajnos antibiotikumot kellett szednie, és mivel két napig ilyenkor nem mehet bölcsibe, megint otthon maradt, igaz csak egy pénteket, mert aztán jött a hétvége. 

Pont ezen a héten voltak nálunk Mamáék, szerencsére három nap után egész megbarátkozott velük Emili, így október 13-án pénteken Mama vigyázott rá, mert Norbi és Tata a padláson dolgoztak. Robin egy ideje mondogatta, hogy horgászni szeretne megint, így vasárnap délután elmentek pisztrángozni. Robin fogta az első halat, nagyon örült neki.

Október utolsó péntekjén Emili a bölcsiben halloweenezett, még azt is hagyta, hogy kifessék az arcát. 

Vasárnap pedig egy egyetemi barátom és a felesége látogattak el hozzánk, nálunk aludtak, és másnap reggel már indultak is tovább. Itt pedig kezdődött az őszi szünet, a fiúk kivételesen napközibe mentek, igaz csak hétfőn, kedden és pénteken, mert november 1-2, szerda és csütörtök nekem munkaszüneti nap volt. Maxim nagyon zúgolódott, hogy ő ugyan nem megy napközibe, és végül ő nagyon élvezte, mert több barátja is ott volt, nem kellett házi feladatot csinálniuk, igaz itthon aztán tanulnia kellett. Robin viszont pénteken már alig várta, hogy érte menjek, mert neki aznap nem volt ott egy barátja sem, akivel sokat szokott játszani.