Maxim első ovis értékelője

Maxim ahogy a bölcsődében, úgy az oviban is nagyon jó gyerek, az égvilágon nincs semmi gond vele. Bárcsak mind a húsz gyerek ilyen lenne - mondták az óvónők. Ebben az évben három kategóriát értékelnek: szociális kézség, nyelv és mozgás. Maxim abszolút beilleszkedett a csoportba, nem csak a kis barátjával, Charellel játszik, hanem szinte mindenkivel, és mindenki szereti is. Mindig figyel, minden aktivitásban részt vesz, engedélyt kér ha kell, kérdez az óvónőktől. Egyértelműen azt mondták, hogy szeret oviba járni, lelkes, és ha valamit mondjuk nem fejez be délelőtt, délután ő maga szól, hogy szeretné befejezni. Soha nem kiabál, nem verekszik - nem csodálkozunk, hogy otthon igen, de az óvónénik kicsit meglepődtek, hogy otthon azért nem ilyen egyszerű eset a mi nagyfiunk. Mivel egy időben nagyon sokat mondta, hogy nem szereti az ovit, és nagy nehezen és nagy sokára annyit elárult, hogy Joffa Ännie és néha Joffa Sandy kiabálnak, Joffa Stéphanie nem, és ezt nem szereti. Hiába mondta, hogy melyik gyerekekre szoktak veszekedni, nem szereti ezt, akkor sem, ha nem rá vonatkozik. Ezért megbeszéltük az óvónénikkel, hogy ha ilyen lesz, akkor miután lerendezték a dolgot a problémás gyerekkel, Maximot biztosítják, hogy ez nem rá vonatkozott, ő mindent jól csinált, de muszáj fegyelmezni.

Nagyon jól beszél luxemburgiul, mindent megért és mindent el tud mondani. Soha nem akad meg, mert netalán nem tudja az adott szót, és mindig kizárólag luxemburgiul beszél - abszolút megfelel a luxemburgi nyelvtudása egy kétnyelvű gyerek szintjének.

A mozgása is teljesen megfelel a korának, mindent meg tud csinálni amit kell. 

Közben megnéztük az addigi munkáit, színezés (viszonylag a vonalon belül marad), festés, kirakó, történet képeinek sorrendbe rakása, őszi fa ábrázolása. Én nemrég láttam, hogy embert kellett rajzolniuk, és többször megnéztem, hogy tényleg Maxim rajzolta-e, mert szuper emberkét rajzolt. Rengeteg rajzot hoz haza, amin felismerhető vagy felismerhetetlen dínók vannak, vagy éppen dínó belső szervek - na ezt nem tudjuk, honnan szedte, talán a Dínóvonatból?

Jó hallani, hogy valahol megtérül a sok energia amit rá fordítunk, és hogy két nyelven is megállja a helyét. Az is nagy megkönnyebbülés, hogy az érzékenysége ellenére nem bátortalan vagy elesett.

Robin beszélni kezd

Mikulást követő héten a gyerekek otthon maradtak Mamával és Tatával; Norbi is kora délutánig otthon volt, mert délutánra járt dolgozni. Így könnyebb lett a hetem, nem kellett elrohannom a munkahelyről a gyerekekért, és reméltem, hogy egy hét pihenő után kibírnak egy hetet a gyerkőcök betegség nélkül a szünetig. (Ez ugye nem egészen így lett, de az idei őszt kisebb betegségekkel megúsztuk.)

Robint elvittük - kivételesen az apukája - fül-orr-gégészhez. Ősszel, mikor kértem az időpontot, még attól féltem, hogy esetleg ki kell venni az orrmanduláját, illetve hogy úgymond lecsípnek belőle, mert ha nem folyt az orra, akkor állandóan szörcsögött, és szinte mindig horkolt. Azóta persze jobb lett az orra, és néha ugyan hangosabban alszik, de megnyugtatott a fül-orr-gégész, hogy bár náthás volt a vizsgálatkor, semmi kórosat nem lát, nincs szükség semmilyen beavatkozásra. Kivett viszont egy nagy darab, összecsomósodott fülzsírt.

Sajnos elég rossz idő volt mamáékkal, így többnyire bent maradtak a gyerekek, vasárnapra szinte megőrültek, visítoztak, ordítoztak, Robin hisztis lett, de hétfőn örömmel ment be a bölcsibe.

Azt vettük észre Norbival, hogy Robin ezalatt a kizárólagosan magyarul beszélő hét alatt rengeteg új szót tanult, egyre több mindent mond magától, és egyre több mindent mond utánunk.

Amiket már egy ideje mond (már több hete elkezdtem ezt a bejegyzést):

- inni kérek - ez elalváskor a kedvence, legalább kétszer kér inni, ha nehezen alszik el, akkor van, hogy ötször is képes inni; persze van, hogy tényleg szomjas, és kiüríti a kulacsát, és van, hogy csak az időt húzza

- daru ott - az ovi mögött áll egy nagy daru, amit minden nap látunk

- apa, lele / ere lele = apa gyere / erre gyere

- leese = leesett, leesek!

- néé =  "nem" luxemburgiul, most kezdte el magyarul is használni, hogy NEM

- sia - szia

- én isz = én is

- enyim = enyém

- eszik = esik

- kakaó = takaró, újabban: karó 

- pisi, kaka - eddig szólt, ha kakált, most viszont kezdi elsumákolni, és inkább játszik tovább minthogy kicseréljük. De néha azért jön és mutatja, hogy pisi, kaka

- bili - tudja, mire való, de inkább a kádba pisil, mikor beletesszük a vízbe

- igye = figyelj! - ilyenkor figyelni kell, hogy épp mit vagy milyen hajmeresztő dolgot csinál

- ement pó/apa = elment a pók/apa -  a falon van egy pötty, és orrszívás közben, mutattam Robinnak, hogy régen erre mindig azt mondta, hogy pók, akkor viszont nem érdekelte, csak üvöltött, ne szívjam az orrát, aztán valahogy kitaláltuk, hogy akkor elment a pók. Ez tetszett neki, nevetgélt, közben kitisztítottam az orrát, és azóta is mondogatja.

 - jepci = repcsi

- vá-vá = vág - beszakadt a körme, vágjuk le, de mire oda érünk, már ő akar vágni, és nem lesz semmi a körömvágásból; vagy szimplán kéri - jobb esetben - az ollót, rosszabb esetben odavisz egy széket a pulthoz és leveszi az ollót, majd neki áll "vágni". Egy-két hétig mindig együtt vagdostunk, azóta kicsit alább hagyott az ollómániája. Viszont szépen mondja, hogy olló.

Próbálom gyűjteni, miket mond, de nehéz mindig leírni, amúgy meg elfelejtem. Továbbra is vannak úgymond sztenderd szavai, és még mindig nagyon sokat karattyol, hablatyol, csakhogy ő is mondja a magáét. Na és persze kiabál mint a bátyja.

Már nagyon várom, hogy a két utolsó foga kibújjon; alul kibújt neki teljesen a második nagyörlő.

Karácsonyi szünetünk

Itthon töltöttük ezt a két hetet, vagyis én még 23-án dolgoztam, Norbi pedig az új év 2. napjától dolgozott, de a gyerekeknek ez két teljes hét szünetet jelentett.

Sokat pihentünk, játszottunk, főztem, és kicsit betegeskedtünk is.

Ott kezdődött, hogy Robin a szünet előtti héten, kedd este hányt, minden kijött belőle, szerencsére éjféltől már tudtunk aludni, addigra túl voltunk három ágynemű-, ruha- és törölköző cserén. Nem tudtuk, hogy vírus, vagy egyszerűen túl sokat evett aznap este. Másnapra jól volt, de két napra rá kicsit ment a hasa, amit aztán Norbi elkapott. Valami engem is kerülgetett, de én simán csak szenvedtem két napig és alig ettem. Mindegy, de Robin tudott menni oviba, mi meg dolgozni.

22-én vasárnap elmentünk Orsiékkal uszodába. Nem biztos, hogy ott szedte össze Maxim, illetve Milán, de tény, hogy hétfőn reggel Maxim hányt, délután pedig Milán. Vince belázasodott, csodák csodája, Robinnak nem lett baja. Nálunk egy héten belül a második hányásos nap volt, ennyit egy hónap alatt mosok, mint e néhány nap alatt. Aztán Maxim elkezdett köhögni, jó szárazan, három éjszakát végig köhögött, én meg alig aludtam, végül pénteken elmentünk orvoshoz, de akkor már picit jobb lett a köhögés. Vírusos torokgyulladása volt Maximnak, aznap be is lázasodott megint, de úgy mint hétfőn, magától lement neki éjszaka, aztán a köhögése is szépen javult. De így nem tudtunk Orsiékkal találkozni karácsonykor, mert ők sem voltak teljesen egészségesek. Az idő sem az igazi télies időjárás, nincs annyira hideg, a szélt leszámítva. Egy hétig egyfolytában esett.
Mindennapos programunk volt a szomszéd utcában a cicák etetése, így legalább egyszer naponta sétáltunk. Voltunk sportboltban, Ikeában, szilveszterre sajtos rudat sütöttünk a gyerekekkel. Persze a legveszélyesebb részt választották, vagyis Maximnak felajánlottam, hogy vágja ő fel a rudakat, és naná, hogy Robint is érdekelte a dolog.
A fiúk vettek egy családi tüzijáték csomagot, az apróbb csillagszórószerű lövedékeket már korábban kipróbáltuk, de a 6 nagyobb lövedéket meghagytuk szilveszter estére. Maximnak nagyon tetszett, de Robin a 2. után már félt. Éjfélkor viszont nem ébredtek fel a puffogtatásra, pedig gyönyörű színekbe borult néhány percre az ég - még az eső sem zavarta a tüzijátékosokat.

Norbi aztán már dolgozott január elején, mi csak 6-án hétfőn kezdtük az ovit, bölcsit és munkát.
Egyáltalán nem tűnt hosszúnak a szünet, még azt sem mondhatom, hogy kipihentem magam, annak ellenére, hogy újévig minden délután aludtam én is. De hát az éjszakák nem javulnak, viszont Robinnak már csak három foga hiányzik, egy nagyörlő kipipálva.