Maxim újabb övvizsgája

Gyorsan telnek a napok, mindig rengeteg a tennivalónk, végre itt a tavasz, jöhet a kerti munka.

Februárban végre levették Maxim fogszabályzóját, nagyon szépen beállt a foga, de egy picit mozdult neki azóta. A kontrollon azt mondta a fogorvos, hogy ez normális. Az állkapocs-szabályozást folytatjuk, most a hátsó fogaira alul és felül kapott egy betétet, ami miatt másképp zár az állkapcsa. Emiatt még mindig járnunk kell a fogorvoshoz.

Robinnak végre elkezdett nőni a két kis metsző foga felül, olyan lyukacsos a szája, egyébként is hajlamos hadarni, motyogni, így meg még nehezebben lehet érteni, amit mond.

Maximnak volt egy övvizsgája februárban, ő volt az egyik legügyesebb, és végül két szintet ugrott egyszerre, fehér öv-1 fekete csíkot sárga öv-1 fekete csík követi. Szerencsére elkezdett olvasni, egész sokat olvas németül. Viszont kiderült, hogy franciául majdnem olyan jól beszél, mint németül, ugyanis nem szereti a németet. És tényleg jól megy neki a francia, az első hetek nehézségei után szívesebben tanulja a francia szavakat, mint a németet.

Egész sokat tévéznek németül Robinnal, és így Robinnak jól megy a német hallás utáni értés. Robinnal kitartóan tornázunk, nagyjából júliusra be kell hogy fejezzük. Továbbra is azt látom, hogy a mozgáskordinációja, egyensúlyérzéke rengeteget javult, de a figyelme, szétszórtsága már sokkal kevesebbet fejlődött. Ő a tipikus “soha nem nő be a feje lágya” eset J

Emili utolsó két foga

Azt nem ígérem, hogy ez lesz az utolsó "fogas" történetünk, látva, hogy milyen nehézségeink vannak fogtémában, de nagyon megkönnyebbültünk, hogy végre Emilinek kint van mind a 20 tejfoga, és hogy ez a fránya két fog okozta a nagy riadalmat a magyarországi utunk előtt.

Teljesen felborította a nyugodt éjszakai alvását Emilinek, de még jól ránk is ijesztett. Júli végén ugyanis, amikor a fiúk napközibe jártak, Emili meg bölcsibe, egyik éjszaka felsírt, és azt kiabálta, hogy fáj a popója. Adtam neki fájdalomcsillapítót, és gondoltam, úgyis felébred, ha megint fáj valamije, de reggelig aludt. A bölcsiben azért szóltam, hogy figyeljenek rá, de jól telt a napja. Egészen estig nem volt semmi baja, akkor elkezdte mondogatni, hogy fáj a popója, kezdett nyűgös lenni. Gondoltam, lehet, csak nem akar elaludni, sokáig meséztünk és el is aludt. Aztán kicsivel később kezdte, nyöszörgött, majd nagyon sírt, hogy fáj a popója. Nem volt piros a feneke, nem volt hasmenése, székrekedése, nem látszott semmi, nem volt taknyos, mint februárban, amikor szintén ezt mondogatta és közben a füle gyulladt be. Kapott nurofent, fél óra múlva paracetamolt, majd hosszas szenvedés után elaludt. Kb másfél óra múlva üvöltve ébredt, én még egyik gyereket sem láttam ilyen állapotban, és végül bevittem az ügyeletre hajnali 3-kor. Ahogy beültette Norbi az autóba, abba hagyta a sírást, és nem is sírt a kórházban sem. Két órás várakozás után az ügyeletes orvos megvizsgálta és közölte, hogy a gyereknek nincs semmi baja, éjszakai szorongása van. Maradjunk ilyenkor mellette, majd megnyugszik. Mondtam neki, hogy ha felriad, akkor nem így sír, biztos fáj valamije, és miért a fenekét fájlalja, de csak annyit mondott, hogy ő nem talált semmit, figyeljük hogy viselkedik napközben, viszlát. Reggel 6-ra értünk haza, Emili teljesen magához tért, pedig nem aludt el várakozás közben sem, és tényleg nem volt semmi baja, látszólag legalábbis nem. Nekem ekkor esett le, hogy a két felső foga is okozhatja ezt, napközben elvan, aztán este fokozódik a fájdalom. Aznap meg is néztem neki, már amennyire engedte, és láttam, hogy dagadt az ínye. De még 2 nagyon nehéz és 2 kicsit nehéz éjszakánk volt, ráadásul pénteken és szombaton, közvetlen az utazás előtt már kora este kezdte a nyűgösködést. Babakocsiban sétáltunk, éjszaka hordozóban járkáltam vele, és így meg a fájdalomcsillapítóval, átvészeltük valahogy ezt az időszakot. Aztán végre kibújtak azok a fránya fogak, és már teljesen ki is nőttek neki. Most már csak az alapos fogmosásra kell figyelni, de Emili szereti elnagyolni és inkább csak megeszi a fogkrémet, vagy többször akar fogat mosni, hogy többször ehesse meg a fogkrémet. Végül is mi is ettük a Gabi fogkrémet😉

Maxim fogai

Maxim fogorvosa átküldött egy fogszabályzással foglalkozó kollégához, mert nem fordult tovább a helyére az első foga. (Ez az a fog, amit egy 33. foga nem engedett helyesen kinőni, és későn lett neki kihúzva az a fránya plusz fog.) 

Az új fogorvos két beavatkozást javasolt. Az egyik a felső állkapcsának korrekciója, mert előre harap vele. Mint kiderült, két felső rágófogára kap egy plusz réteget, ami miatt másképp zár az állkapcsa. Én ettől tartottam, de ez végül egyáltalán nem zavarta Maximot. A másik négy kis klipsz négy felső metszőfogára, hogy befordítsa a kiállót. Ez csak lehetőség volt, a doki mondta, hogy Maxim döntse el, akarja-e már most hordani a fogszabályzót, számolva azzal, hogy később mindenképpen kell majd neki, akkor is, ha ezt a fogát sikerül a helyére mozdítani. Az esztétikai szempont mellett a másik érv az volt, hogy sportol-e valamit, ahol sérülhet a szája, mert ez a fogsorba nem illeszkedő fog sajnos sokkal sérülékenyebb mint a többi. Végül is ő inkább a karate miatt ajánlotta. 

Maxim nagyon lelkes volt, rögtön el is döntötte, hogy elkezdhetjük mind a két kezelést, ráadásul mehetnek egyszerre.

Az első konzultáció után voltunk mintavételen, majd vártuk a betegbiztosító jóváhagyását, és végül június végén tette fel neki a fogorvos a fogszabályzót és a két kis fogbetétet a rágófogaira.

Aznap este nagyon rossz passzban volt Maxim. mint kiderült, nagyon feszítette az ínyét a fogszabályzó, este és másnap reggel fájdalomcsillapítót kellett adni neki. Pár nap múlva szerencsére elmúlt neki teljesen a feszítő érzés, és egy-két napig tett az egyik klipszre speciális szilikont, mert dörszölte a száját belül, de aztán erre sem volt szüksége. Most egy hónap után, szinte befordult a foga. Meglátjuk, hogy augusztusban mit mond a doki, hátha nem kell neki egy évig hordania.

Emili a nyári szünet előtt

Emili az utánzós korszakában van. Néha azt veszem észre, hogy ő a tükörképem. Ha megvakarom a fülem, ő is, támasztja az állát, vagy ha Robinnal tornázunk és törökülésben ülünk, ő is próbálja keresztbe tenni a lábait. Nagyon sok szót ismer, néha nehéz felismernünk, hogy mit mond, mert hasonlóan ejti őket. Egyes szavaknak az első betűjét nem ejti, mintha francia lenne. Pl.:

ol? = hol?
vagy ismétli, hogy mit hol kell kinyitni:  ol kell, ol kell?
igó = rigó - sok rigó van a kertünkben, különösen reggel és estefele, a nappaliból szoktuk nézni, ahogy szedik ki a kukacokat a földből. A bölcsiben az egyik kisfiút is Igónak mondja (Diego).

Kedvenc szavaink, amiket a fiúk is már úgy mondanak időnként mint Emili:
pagadzsi = tejbegríz
teloncs = telefon

Emili keverve beszél, vagyis itthon keveri a luxemburgit és a magyart. Talán kétszer hallottam tőle, hogy mi az?, szinte mindig luxiul kérdezi:Watasz? (wat ass vagy wat ass dat?)
Ha rámutat valamira, akkor is többnyire azt mondja, hogy den, vagy anden, nem pedig az, és az.

Az igéket, mondatokat magyarul mondja, persze inkább rövideket.
- Bubis vizet kéek
- Pizsamába vagyok
- Fúj a szél
- Anya segíc
- Kuta ninc ott

Néhány szóban felcseréli a mássalhangzókat:
kuty = tyúk
kötmag = tökmag

Sokat magyaráz, most már semmit nem lehet előtte mondani, mert könnyen megért mindent. 

Az egyik reggel mindenáron gumicsizmába akart menni, mert hallotta, hogy Robin erdőbe megy és vinnie kell a gumicsizmát. Maxim pedig nem akart kabátot venni, csak pulóvert, úgyhogy mikor Emilivel indultam, ő sem akart kabátot venni. Néha olyan szépen eljátszanak együtt, látszik a fiúkon, hogy milyen szépen bánnak Emilivel. Aztán gonoszak lesznek, és főleg Maxim, ilyeneket mondat vele: Emili idióta, Emili hülye. Hát tanulékony, az biztos.

Most már ügyesen kismotorozik. Mikor anyáék a húsvéti szünetben elhozták a gyönyörű rózsaszín kismotort, amit Kriszti vett neki, épp leért a lába, lábujjhegyen tudott vele menni egy kicsit. Egy jó hónap alatt viszont több centit nőtt, és már teljesen leér a lába. Az ugrálóban is van, hogy sikerül neki két lábbal ugrania. Megkaptuk az utolsó oltást is június végén.

Közben észre vettem, hogy kibújt félig az első nagyörlő foga, és a második is alul kibújt, azt néha fájlalja, mióta elmagyaráztam neki, hogy új foga van. Sőt, most hajlandó megmutatni. Kicsit meglepődtünk, mert volt ugyan kb 1 hónapja 1 borzasztó éjszakánk, és egy amikor állandóan felébredt, de mostanában egy héten 4-5 éjszakát végig alszik teljesen, és ha egyszer-egyszer felébred, az is inkább hajnalban van. Nemrég rekordot döntött, 12 órát aludt egyben: negyed 11-től negyed 11-ig. Nagyon későn alszik el, de már próbáltuk, hamarabb lerakni, és kész szenvedés, akkor sem alszik el 10 óra előtt. Hétvégén már van, hogy nem alszik ebéd után, pláne ha reggel későn kel. Elalvásfóbiája van, mert néha mondja, ahogy bemegyünk a szobába, vagy vennénk fel a pizsamát este, hogy nem aszunk. 

Viszont többnyire jól ebédel a bölcsiben is, és itthon is egyre több mindent eszik meg. Volt, hogy pörköltet vacsorázott, újabban imádja a paellát, grillezett rákot, néha a mogyorókrémes kenyeret. A kihagyhatatlan reggeli pedig a tejbegríz. 

A bölcsiben van egy kis barátnője, Aylin. Egyszer  a fiúkkal beszélgettünk arról, hogy ki a barátjuk, és csak úgy rákérdeztem, hogy Emili, neked ki a barátod. Erre ő: Aylin a barátom. Fel is vettem videóra. Előtte soha nem mondta, és nem is beszéltem vele erről. 

Tavasz van és havazik. Betegségek és fogas dolgok

Itthon vagyok Emilivel, mert beteg. Bár már jól van, de hátha így kibírja húsvétig. A múlt héten ugyanis Robin volt lázas egy napot, de ő kialudta, és már másnap ment is moziba. Emili is belázasodott két nap múlva, el kellett hoznom a bölcsiből szegényt. Viszont Maximot fogorvoshoz kellett vinnem, így a három gyerekkel ebéd után elmentem a fogorvoshoz. Azt hittem, csak a láz miatt van rossz állapotban Emili, de mire Maxim következett a dokinál, addigra Emili sikeresen lehányta magát, engem és Robint is a váróban. Le a kalappal Maxim előtt, ugyanis bement egyedül a rendelőbe. Szóltam az asszisztensnek, hogy luxemburgiul beszél, és hihetetlen ügyes volt. Ennél a dokinál még nem voltunk, a gyerekek fogorvosa küldött tovább minket, hogy megnézzék Maxim ferde fogát, illetve van egy másik foga is, ami kérdéses, hogy jó helyen nő-e. Szóval amíg mi takarítottuk a várót, addig Maximot megvizsgálta a fogorvos, szépen átbeszéltek mindent, majd aztán én is bementem a rendelőbe a beteg Emilivel a kezemben. Állkapocs-korrekciót javasolt, hogy a harapását korrigálják, illetve ha Maxim akarja, akkor a fogát is valamennyire be lehet fordítani a helyére, de később így is úgy is kell majd neki fogszabályzó. Az egyetlen probléma a ferde fogával, hogy sérülékenyebb, és hát a karate meg egyébként is egy sima esés miatt is kitörhet az a foga. Amúgy Maxim nagyon előre van a fogcserében, az egyik foga, a szemfog melletti, ami már mozog, többször kezelték is, hamarosan ki fog esni, de ez 11 éves kor körül szokott cserélődni. Szóval az ő esetében relatív, hogy mikor lesz majd teljes fogszabályzója.
A fogorvosnő azt mondta, hogy Maxim már elég nagy ahhoz, hogy eldöntse, mit akar, ő pedig szeretné, ha mindkét kezelést megcsinálnánk. Április elején megyünk mintavételre, aztán várnunk kell a betegbiztosító jóváhagyására, hogy elkezdhessük a kezeléseket. 

Visszatérve Emilire, őt még akkor délután elvittem orvoshoz, de semmi különöset nem talált nála: kicsit piros a füle, kicsit piros a torka. Borzasztó állapotban volt még két napig, ráadásul én is lebetegettem és elvileg pihentem volna. Vasárnapra ő is és én is jobban voltunk, így hétfőn vittem bölcsibe, bár iszonyatosan dugult volt az orra, és borzasztóan aludt. Hétfő délután viszont megint belázasodott. Kedden irány a gyerekorvos, és még nem volt fülgyulladása, de annyira nem kapott levegőt és olyan pirosnak találta a füleit a doki, hogy végül csak felírta az antibiotikumot. 

Holnap megy bölcsibe, én meg dolgozni, aztán csak megérkezik a tavasz és egy kis napsütés. 

Mert ez az össze-vissza idő nagyon megterhelő, már el akartam rakni a téli cuccokat, de még jó, hogy nem kezdtem őket kimosni. Majd húsvét után...

Emili 18 hónapos

Emili másfél éves lett. Igazi kislány, illegeti magát, nagyon tetszik, ha ruhában van, a lányos színeket választja, de például szeret autózni, telefonálni, a távirányítóval babrálni. Ezt a fiúk utálják, mert ha azt a távirányítót kaparintja meg, amivel elállítja nekik a tévét, akkor áll a bál. Továbbra is a legkisebb ütemre, dúdolásra táncol, tekereg, imádja a zenét. A múltkor Maxim egy luxemburgi rapper francia refrénjét mondogatta a vacsoránál, Emili az etetőszékében rögtön mozgott rá; pedig képzelhetitek, Maxim nem tud énekelni, ráadásul franciául beszélt, de Emili szerint ez is dallam volt. Szokott dúdolgatni is. Ha valamit jól csinál, és mondom, hogy ügyes volt, megtapsolja magát, de néha semmit nem mondok, csak sikerélménye van és megtapsolja magát. Egyébként már most sokkal jobban elpakol mint a fiúk, sokszor magától vissza teszi a helyére ami nála volt, és csak utána vesz elő más valamit. (Elvileg nem hasonlítatjuk a gyerekeket, de ki az, aki nem tesz ilyet soha? ) Válogatós, kenyeret továbbra sem eszik, egy darabig megette a bébiételt vacsorára, most már azt sem, így sokszor bajban vagyok, hogy mit fog este enni, ugyanis a bölcsiben az utóbbi hetekben gyakorlatilag nem ebédel. Nem tudjuk, hogy fáradt, zavarják a többiek, vagy csak egyszerűen nem ízlik neki a koszt. Itthon reggelizik, aztán 9-kor a bölcsiben is esznek, majd fél 12-kor van az ebéd. Délután uzsonnázik gyümölcsöt, és ha van valamilyen desszert, azt persze megeszi. Nem egyszerű eset a kisasszony (sem), és hát elég lassan szokja meg a bölcsit. Vannak jobb napjai, de ha kicsit is fáj valamije vagy fáradt, akkor sokat kéredzkedik ölbe. Szerintünk azért is nehéz neki, mert mindenki nagyobb és idősebb nála, majd mostanában fog a babacsoportból lemenni az ő csoportjukba két hasonló korú gyerek. Szerencsére hétfőn és kedden kevés gyerek van, de állandóan más gondozóval vannak, sokszor pedig a babák 4 óra után lemennek a nagyokhoz, így nagy a hangzavar. Múlt csütörtökön elhoztuk ebéd után, mert nem volt jól, bár itthon nem tűnt betegnek, enyhe hasmenése volt, de úgy tűnt, formában van. Viszont éjszaka hányt, úgyhogy hosszú hétvégje lett, nekem meg nagyon rövid éjszakám. De tegnap végre megint átaludta a teljes éjszakát (csak hát az előző több száz kialvatlan éjszakámat nehéz pótolni egy-egy alkalommal). Már csak a négy nagyörlő hiányzik, szeptember végén kibújt az első szemfoga, majd egy hét múlva a második is. Most már szépen kinőtt neki mind a 4.

A sok betegség, fogzás után egyik este nem értettem, mi a baja, miért nem akar elaludni. A végén már ott állt az ajtónál és üvöltött, én meg már annyira aludni akartam, mivel már 11 óra is elmúlt. Végül Norbi jött rá, hogy egész egyszerűen éhes. Megettem 2 nagy adag műzlit. Ettől kezdve duplán vacsorázik: egyszer 6-kor velünk, majd alvás előtt eszik egy kis müzlit vagy - többnyire - tejbegrízt kakaóval. A kakaóért az elején meg volt őrülve; Robintól látta, és érdekes módon ezt azonnal meg akarta kóstolni, mondanom sem kell, édesszájú. (Csak megerősíteni tudom, hogy ha sok édeset eszel terhesség alatt, akkor a gyerek édesszájú lesz; Maximnál alig ettem édességet, nagyon vigyáztam, ő alig eszik meg valamit, néhány kekszet, gumicukrot, egy-egy sütit vagy muffint. Bezzeg Robin, na ő mindent nutellával és mézzel enne, meg persze porcukorral és kakaóval.)  

Egyre több szónak mondja az elejét, sőt, múlt héten az egeret egy könyvben moznak mutogatta, luxiul Maus (ejtsd mauz) az egér. Maximnak végre masszt mond, Robint pedig párszor babnak szólította. Sok szót mond utánunk, de magától keveset, pl.:

mász – mászik vagy másik

azt - ha valamire mutat

kaka, kakás – kaka vagy kakaó (rizstejben főtt tejbegrízt szokott enni, és arra szórok neki kakaót) Sokszor szól, hogy bekakilt, de ha nagyon elfoglalt, akkor nem jön oda vagy elszalad a pelenkacsere elől. Nagyon ügyesen és kitartóan mondja, amit szeretne, képes üvölteni azért amit meg akar fogni, és nehéz elterelni a figyelmét. Ha sikerül is, simán visszatér az eredeti kéréséhez. A kérdésekre bólogat vagy rázza a fejét, szóval jól kommunikál, de a beszéd kicsit várat még magára. Idegenekkel szemben viszont továbbra is zárkózott, de most már sokszor integet, ha elköszönünk valakitől. 

Majdnem kifelejtettem, hogy az egyik kedvenc időtöltése a rajzolás. Először a ceruzák is megtették, de aztán látva a fiúkat, filccel és tollal rajzol. Sajnos mindenhova, ha megkaparint egyet. De ha lap is van előtte, akkor is sikerül neki az asztalra firkálnia, a fiúk szép faasztala így szép színes lett; még szerencse, hogy nem panaszkodnak emiatt. Amikor filcezni kezdett, nagyon sokáig csak azzal elüldögélt, hogy le-fel tette a kupakokat, egyet firkantott, aztán próbálta is a másik filcet. Néhány tollat is rájött, hogyan kell bekapcsolni, hogy írjon, ezzel is elszórakoztatja magát. Lehet, hogy rajzművész lesz belőle? Vagy táncos, vagy kitudja.... :-)

Októberben a művésznő alkot

Október végén a bölcsis halloween-parti után

Pörgettyűmánia és szobacserék

Nyár elején ért ide a pörgettyűláz, vagyis a handspinner-láz. Robin akárhányszor meglátott egy új színt vagy modellt, azonnal szerette volna megvenni. Volt hogy azért jött boltba, hogy találjon magának valami újat. Néhányat vettünk nekik, kaptak is, meg volt hogy cserélt az oviban, persze titokban, mert ha meglátták az óvónők, akkor elvették a gyerektől, és év végén kapták vissza. Már nem tudták, hová tegyék itthon őket, ezért Norbi kitalálta, hogy készítsenek maguknak egy tartót. Robin is segédkezett, de főleg Maxim készítette.  

Fotók: pörgettyűk

Fel is szerelték az új szobájukba, mert a pünkösdi szünet után a fiúkat átköltöztettük a vendégszobába, és kb. két hétre rá Emilit a fiúk régi szobájába. Emilinek még hiányzik egy-két bútor, szőnyeg, de ha mondjuk, hogy menjünk a szobájába, már szalad is. Nem alszik sokkal jobban ettől, de július 10-én először átaludta az éjszakát, 8.45-től 6.40-ig aludt, majd 19-én megint végig aludt éjszaka. Muszáj dokumentálnom, mert ez jó jel, kezd megérni arra, hogy jól aludjon. Előtte, június 26-án kijöttek az alsó kisörlői, jönnek a felsők is, így lehet, emiatt nyugtalan időnként és éjszaka is. 

A fiúknak készített Norbi egy íróasztalt, két ikeás polcra rögzített falapot, szerelt fel nekik polcot, most már egész jól néz ki nekik. Ja, és mindent a falhoz csavarozott, mert a fiúk még mindig, Emili meg már mászott a polcra. Persze Maxim már azt várja, mikor lesz saját szobája, pedig néhány hónapja még esze ágában sem volt egyedül lennie. Nyilván hatással van rá, hogy Milán saját szobát kapott, de a háziját is szereti csukott ajtó mögött írni.

Nyári szünetünk Csabán

Autóval mentünk haza, és rekordot döntöttünk, 21 óra alatt meg is érkeztünk Békéscsabára. Borzasztó volt, ennyi útfelújítást még sosem láttunk Németországban, ráadásul Emili miatt sokszor meg kellett állnunk, nagyon rosszul bírta az utat. Volt, hogy Robin miatt megálltunk, de olyan undorító volt a vécé a parkolóban, hogy tovább mentünk egy benzinkúthoz. Szóval nagyon-nagyon lassan haladtunk. Visszafele egy fokkal jobb volt, azt hiszem, 19 óra volt az út, de még így is rettenetesen hosszú. 

Pénteken indultunk, szombaton hajnalban érkeztünk és Norbi vasárnap ment is vissza Capellenbe repülővel, ő még dolgozott egy hetet. Mi a gyerekekkel anyáéknál voltunk. Emili rettentő nyűgös volt, nélkülem nem is nagyon volt el. Persze aztán kiderült, hogy jött a foga, egy újabbal értünk haza. Na meg egyre melegedett az idő is.

Elmentünk könyvesboltba, Maxim teljesen rácuppant a könyvekre, mindent meg akartak venni Robinnal. Nagyival még vissza is mentek egyszer vagy kétszer.

Györe és Gabi unokatesómmal sikerült összehozni a találkozót. Gabi a lányával, Jázminnal eljött hozzánk. A fiúk először ki sem akartak menni Jázminhoz, de aztán hamar összebarátkoztak. Györéékkel később találkoztunk, és a fiúk elég szégyenlősek maradtak, de Emili megbarátkozott Anna unokatesójával. 

Viktor is eljött Csabára a barátnőjével, Lillával. Robin odáig volt Lilláért. Átmentünk velük és Nagyiékkal Gyulára, kicsit kimozdulni.

Mamáéknál már borzasztó hőség volt, de a fiúk egész jól bírták. Robin állandóan macskázott, néha már úgy kellett rászólni, hogy hagyja szegényeket pihenni. Liával is sokat játszottunk.

A fiúk az egyik délután elmentek Tatával horgászni. Úgy összecsípték őket a szúnyogok, mindenütt tele voltak piros, dagadt pöttyökkel.

Gyorsan eltelt a két hét, de jó volt haza érkezni. Nem tudom, mikor megyünk autóval megint ilyen hosszú útra…

Képek itt: Nyári szünetünk Békéscsabán

Emili 1 éves

Gyorsan telik az idő, és persze sosincs elég belőle. 

Szombaton ünnepeltük Emili első szülinapját. Kapott tőlünk egy kicsi és egy nagyobb locsolót, sokat kell öntözni a kertben :).

 

 

A tortájából nem evett, pedig már kóstolta ezt a joghurtos piskótát, igaz, akkor finomabbra sikerült. A fiúk nagy élvezettel fújkálták a gyertyáját, Emilinek kevésbé tetszett a dolog.

Gyakorlatilag állandóan mozog, jön-megy, talál valamit, amit cipel, vagy csak húzza a kezünket, hogy menjünk vele. Ha meg fáradt már, akkor kéri, hogy vegyük fel és úgy sétáljunk, illetve mutogat, hogy mit szeretne megnézni, kézbe venni.  Továbbra is imád pakolni, de újabb és újabb dolgokat kell kitalálnom, mert amit százszor szétpakolt már, az nem érdekli.

Ha zenét, éneket hall, azonnal táncol, de ő maga is van, hogy dobol és akkor is rugózik. Nagyon sok mindent megért, menjünk fürödni, indul a fürdőszobába, ha kimegyünk, hozza a cipőjét. Néha bólogat, ha kérdezem, hogy ezt kéri-e. Szavakat nem mond, csak babanyelven beszél, na-na, a-pa- a-na, de sok mindenre mondja ezeket.

Mindent meg akar kóstolni, egész jól eszik mostanában, persze soha nem egyszerre eszi meg az óriási adagot, de kétóránként eszik valamit. Nagyon ügyesen iszik, ő maga akarja a poharat is fogni, hát ebből volt már sírás is, mert a teli poharat nem adtam oda, mert úgyis mindig magára borítja, legalábbis egy darabig, aztán már úgysem lesz érdekes, és akkor marad az ivás. Kanalazni is próbált néhány napig, most inkább kézzel eszeget darabos dolgokat. A vékony babákhoz tartozik, a gyerekorvos mondta, május elején mentünk, 71 cm és 7,1 kg volt. Az oltás eléggé megzavarta, nagyon nyűgös volt néhány napig, illetve kezd akaratos lenni, sír, ha nem kap meg valamit, vagy elveszünk tőle valamit. Ő viszont a fiúk játékát veszi el, amivel épp játszanak, mert az az igazán érdekes. Ha nem adják neki oda, akkor később, mikor már nem játszanak vele, nagy boldogan babrál velük. Robin azért piszkálgatni szokta, és vele egész vad tud lenni, oda megy hozzá és simán kikapja a kezéből a tárgyat, veszekedtek is már egy-egy játékon. 

7 foga van még mindig, húsvét előtt - április 5. - jött ki neki a 7. alul és azt hittem, hogy gyorsan kijön a párja a másik oldalon, de egyelőre csak duzzad az ínye, biztos fáj neki, mert egy-két éjszakánk elég rémes. Már éjszaka is max. kétszer szoptatom meg, ezt fogjuk elhagyni lassan. Napközben amúgy már csak a kora reggeli, a déli alvás előtti, egy délutáni és az esti szopi van, igazából az éjszakai és a délutáni is még azért maradt, mert még mindig sok tejem van, és muszáj, hogy megetessem.

Imád fürödni, április végén elkezdtünk babaúszásra járni, szombat délelőttönként van. Szereti, de sokat nézelődik, nem rám figyel, ha éppen valamilyen feladat lenne. Kell neki egy kis program, hogy ne csak a szokásos buszmegálló-iskola-boltok kiruccanás legyenek a program. A fiúk is jönnek persze ilyenkor úszni, így mindig elhúzódik és macerás is kicsit, mert pont 11 és12 között szoktam lerakni aludni, ez meg 11-től van, de eddig jól ment szerencsére. Nincs messze tőlünk, 10 perc, mert bár jobban bírja az autót, annyira azért nem, hogy órákat utazzunk.

Boltba már nem babakocsival hanem biciklivel vagy autóval megyünk, és vagy toljuk a kosarat vagy beültetem a bevásárlókocsiba, amibe vettem egy bélést övvel együtt. Azért igyekeznem kell, nézelődni nem lehet, csak ha tolom a kocsit, azt bírja. 

Amúgy sem bír egy helyben ülni, az evést sem bírja mindig ki a székében, van, hogy a kölesgolyó, kenyér véget már sétálva eszi meg az ebéd vagy vacsora végén. Majd elmúlik ez is, aztán meg úgyis visszajön, a fiúk is felugrálnak, hogy elmeséljenek valamit például.

Újból könnyű megnevettetni, és tényleg olyan kislányosan sikongat. Egész sokat nézi magát a tükörben, és most mindent a fejére próbál tenni.


A szülinapján készült képek itt vannak.

Karácsonyi szünet

 

 

24-én a fiúk legszívesebben már reggel ajándékoztak volna, alig bírták kivárni a délutánt. Én még ebéd után Emili zsákját fejeztem be, neki is akartam varrni egyet. Megint kezdtem rosszul lenni, el is döntöttem, hogy kedden, mikor Emilivel megyek kinére, megnézetem a mellem, mert gyanús, hogy begyulladt. (Így is volt, kaptam rá antibiotikumot, amitől egy hétig tiszta kómás voltam, de legalább rendbe jöttem.)

Szóval megvarrtam a zsákot, elkészült a vacsora is, a szokásos tárkonyos halat készítettem, a fiúk pedig husit kaptak. Előtte azonban ajándékoztunk. A zsákba beletettük az apróságokat, új biciklis sisakot és egy kartonra ragasztott bicikli képét. Azt, amelyiket a fiúk kiválasztották, hogy majd egyszer megvesszük nekik. Robin először azt hitte, hogy ez a lap az ajándék, aztán leesett nekik, hogy igazi biciklit kapnak. Aluvázas, háromsebességes, de a lényeg a rendes sárvédő volt. A Maximén lámpa is van, az övé 20 colos. A régije 16-os volt, és Robin állandóan azzal akart menni. Aztán úgy gondoltuk, ha mindketten kapnak egy nagyobb biciklit, az kitart egy darabig, na meg aztán ha vizes az út, nem kell kabátot, nadrágot mosnom egy-egy rövid bicajozás után. A Robiné 18 colos egyébként. Maxim már egyáltalán nem tudta sapkára felvenni a sisakját, a régi jó lesz Emilinek.

Szerencsére karácsonykor egész enyhe idő volt, hó sem esett, így ki tudták próbálni az ajándékokat.

Érdekes, hogy Emilit nem bántotta a fát, alulra tettünk neki egy-két díszt, de elég is volt neki. Nem volt szúrós a fenyő, nem emiatt nem birizgálta.

Szilvesztert természetesen itthon töltöttük. Egész korán, 9 körül fellőttük a tüzijátékot, még Emili is nézte, aztán Robinnal és Emilivel mi elaludtunk. Norbi Maximmal megvárta az éjfélt.

Norbinak letelt a féléves szabadság, újból dolgozik. Itt január első hete is szünet volt, és a fiúk nagy örömére behavazott. Maga a hó Emilinek is tetszett, de azt nem igazán bírta, hogy a kezeslábasban mozdulatlanul üljön a szánkóban. A hó nem tartott sokáig, csak a bejárónk mellé épített hószörny bírta sokáig, így két délelőtt játszóházba mentünk, hogy kicsit kimozduljunk.

Emili karácsonyra egészen rendbe jött, és két újabb foggal büszkélkedhetett. Felül az egyik még december 17-én szombaton kibújt neki, a másik nagy metsző pedig szerdán. De aztán jött a másik kettő is mellettük, szilveszterkor már kirepedt az ínye az egyik oldalon, és az új évet az ötödik fogával köszöntötte, aztán rá két napra kibújt a másik is neki. Így 6 foggal már elég jól tud harapni. Valószínű emiatt is kezdett el enni, végre megjött az étvágya. Na meg a hangja is, de van, hogy csak sutyorog, nagyon cuki.

Ügyesen és gyorsan mászik, 23-án alacsonyabb sámlinál vagy ha rajtunk támászkodott, akkor felállt, 27-én már felkapaszkodva többször felállt. Aztán január 1-én már mindenhol felhúzta magát és felállt.

További képeket a linkekre kattintva nézhetitek meg:
- Karácsony
- Téli szünet 
- Havazás

Beteg a család a karácsonyi hajrában

Úgy volt, hogy találkozunk Orsiékkal szombaton, de végül egyikőnknek sem volt kedve kimozdulni. Illetve én pénteken és szombaton (dec 9-10.) egyedül voltam a gyerekekkel, és Maxim akart fociedzésre menni, így mindnyájan elmentünk szombat reggel az edzésre. Délután még minden rendben volt, de másnap estére Robin beteg lett, taknyos, lázas. Még jó, hogy nem találkoztunk Orsiékkal, találgathattuk volna, hogy ki kitől kapta el, ugyanis ők is betegek lettek. Robint végül szerdáig itthon tartottam, hogy ne menjen rá a fülére megint, de keddtől ő már nagyon jó formában volt. Sajnos Emili elkapta, először azt hittem, hogy a foga miatt olyan nyűgös, de aztán belázasodott, csütörtökön elvittem dokihoz. Adott beutalót kinére ha elkezdeni köhögni. Szombatra jobban lett, ekkor ki is bújt a bal felső foga (dec 17.), de látszott, hogy a másik is mindjárt kibújik. Vasárnap már köhögött is, ment a hasa és egyáltalán nem evett, pedig előtte úgy tűnt, végre elkezd enni és nem csak kóstolgat - bármit adtam,  két-három kiskanálnál nem kért többet. Kedden végül elvittem kinére, kitisztították az orrát, megnyomkodták, szerencsére nem tűnt vészesnek, vagy hogy le lenne rakódva neki a váladék. Viszont kevesebbet is szopizott, és nem is szívott rendesen, gondolom, a foga és a nátha miatt. A héten még még vinni kell, remélhetőleg karácsonykor már nem. És ma ki is bújt felül a másik foga.

Maxim is taknyos lett, és elég nehezen múlik neki is. Norbi egy-két nap alatt túl volt rajta, aztán én a rá következő vasárnapra kidőltem: rázott a hideg, izomfájdalmam volt, és nem tudtam eldönteni, hogy a mellem gyuladt be vagy a vírus miatt vagyok ennyire rosszul. Persze az járt a fejemben, hogy így nem érem utol magam... pont most, mikor annyi mindent szerettem volna a karácsonyi szünet előtt befejezni, és még esetleg kicsit előre készülni a karácsonyra. Az megnyugtatott, hogy a fagyasztóban elég sok mindent betáraztam hála Mamának.

Emili 6 hónapos

Emili fél éves. Kezd félni az idegenektől.

A fiúkat imádja, sikongat, nevetgél, kuncog velük.  Imádja nézni őket, ez elég jól lefoglalja. Este viszont besokall tőlük, túl hangosak, előfordul, hogy szó szerint kikészül tőlük, ilyenkor nehezen alszik el. Biztos nem (csak) ezért alszik rosszul éjszaka. Hiába bújt ki a 2. foga is alul - október 22-én -, sokszor felébred. Van, hogy alszik 3-4 órát, de utána van, hogy óránként kel. 

Napközben még inkább 3-szor alszik, délelőtt egy rövidet, aztán alszik egy hosszabbat jobb esetben, ami másfél óra átlagban, de van, hogy felébred 40 perc után és visszaalszik, visszaaltatom. Este még alszik egy rövidebbet.

Október 21-én szabályosan négykézlábra állt, csavarja a popóját, majd egy hét múlva előre is haladt, úgy hogy négykézlábra állt, próbált a kezével elérni valamit, így lehasalt, és egyet-egyet előre kúszott. Egyszer-egyszer gurult is mint Maxim anno, de próbál felülni is: féloldalas fekvés pozíciót vesz fel.

Ma reggel szabályosan mászott hátrafele. Úgy látszik, tetszik neki ez a rák-mozgás.

Képek itt

Maxim, a hős

Maxim fognövesztése erősen eltér az átlagtól. Az odáig rendben is van, hogy hamarabb cserélődnek neki, hamarabb nőnek a maradandó rágófogai, mivel gyorsan kinőtt neki az összes tejfoga. Még azt is elfogadom, hogy valamilyen oknál fogva előbb nőnek ki a maradandó fogai, és csak utána esnek ki a tejfogai. Az viszont már tényleg megmagyarázhatatlan, hogy lett egy plusz foga; értsd úgy, hogy kinőtt egy 33. foga. Nem tejfog, mert gyökere is van, igaz, csak egy.

Szóval alul középen szépen beállt a helyére a maradandó fog, felül pedig látszott, hogy ki fog bújni a metszőfoga, még mielőtt kiesne a tejfoga. Ki is bújt a fog, de ahogy nőtt, úgy látszott, hogy nagyon furcsa formája van, szemfoghoz hasonlít. Helye ugyan volt, de inkább kértem egy időpontot a fogorvoshoz, legfeljebb csak annyit mond, hogy minden rendben. De ő is nagyon furcsának találta a fog alakját, tulajdonképpen egyik foghoz sem hasonlított, készített két felvételt, és közölte, hogy ez egy plusz fog. Csinált egy panorámaröntgent is, hogy 100%-ig meggyőződjön róla, sehonnan sem hiányzik fog. Maxim mindvégig nagyon türelmes volt, elsőre sikerültek a felvételek is, csupán Robin nem bírt egy helyben maradni. Mivel a plusz fog útját állta a rendes metszőfognak, és ráadásul a helyet is elvette, az egyetlen megoldás az eltávolítása volt. Végül 4 nap múlva, péntek délutánra beszéltük meg a foghúzást. Rendkívül figyelmes, türelmes ez a fogorvos, elmondta többször is, hogy beszéljem át Maximmal a beavatkozás menetét, mondjam el, hogy az injekciótól úgy érzi majd, óriásira dagad a szája, de aztán a foghúzás nem fog fájni, legfeljebb érezni fogja, hogy dolgozik a szájában a doktor bácsi. Naná, hogy Norbi délutános műszakban dolgozott, de a következő időpont is délutános hétre esett volna, így jobb "túl lenne rajta" alapon döntöttem a péntek mellett. Robin megvárt minket a bölcsiben, úgyis délután később kellett érte mennünk, mert Airtrampra (levegővel megtöltött óriási matrac, ami a mozgásfejlődést segíti) vitték. Szerintem én jobban be voltam tojva, mint Maxim, bár még nekem sosem húztak fogat, de az érzéstelenítőtől féltettem, és persze a foghúzás utáni esetleges következményektől. Biztos, hogy ehhez a fogorvoshoz viszem majd a fiúkat továbbra is, egy igazi angyal. Rendkívül megértő a gyerekekkel, nyugodt, végtelen türelemmel fogott hozzá a foghúzáshoz. Percekig ecsetelte Maxim ínyét, hogy minél kevésbé fájjon neki a két szuri. Aztán megkérte Maximot, hogy amikor fáj neki az érzéstelenítő, emelje fel a kezét, majd tegye le, ha folytathatja a szúrást. Én csak Maxim feje búbját láttam, mögötte álltam. Még otthon kérdeztem, hogy fogjam-e a kezét, erre ő: neem, nem vagyok én már kisfiú. A két érzéstelenítő után vártunk egy kicsit, hamar hatott, aztán következett a fogkivét. Gyorsan kijött, de meglepődtem, hogy mekkora gyökere volt az ínyében, és ráadásul még nem fejeződött be egészen a növekedése. Eléggé vérzett Maxim ínye, sokszor kellett gézt cserélni, ezt már ugyan unta, de katonásan viselkedett, nem sírt. A fogorvos is mondta neki, milyen bátor volt, és mutatta a kezével, hogy milyen szuperül viselkedett. (A doki ugyanis csak franciául beszél, tanul luxemburgiul.) Végül elindultunk az autóhoz. Már akkor kezdett elérzékenyülni, mikor mondtam neki, hogy most hazáig ne beszéljen, mert attól vérzik az ínye. Mikor meglátta a véres pamacsot a szájában a kirakatüvegben, elkezdett pityeregni. Ekkor eszembe jutott, hogy Melinda néhány napja írta, Lóránt milyen hősiesen viselte a fogtömést, és mondtam Maximnak, hogy ő egy igazi hős. Mert nem egy sima tejfogat húztak neki ki, mint más gyereknek általában, hanem nem egészen 6 évesen egy igazi gyökeres fogat, és ő példásan viselte ezt, sírás nélkül; mint egy igazi hős. Sikerült meglepnem vele, felcsillant a szeme, és onnantól kezdve nem sírt. Otthon még egy kicsit küzdött a könnyeivel; kapott fájdalomcsillapítót, olvasgattunk, és egy óra múlva elindultunk Robinért. Büszkén mutatta a bölcsiben a fogát, be akarja vinni az oviba is megmutatni. Meglátjuk, az egyhetes pünkösdi szünet után említésre méltónak találja-e még a dolgot, számomra ez egy külön bejegyzést érő esemény, mondtam is neki, mennyire büszke vagyok rá.

Tenerifén

A karneváli szünetben napsütéses helyre utaztunk Orsiékkal. Február 16-23-ig a hotel Jardin Tropicalban laktunk félpanzióval; nagyon szép, igényes hotel, hatalmas szobával, terasszal a Costa Adejen, közvetlen a tengerpartnál. Nem egyetlen épületből állt, hanem több részből, szintekkel, emiatt lépcsőznünk kellett, ami Norbinak kevésbé tetszett. Tény, hogy a kicsikre nagyon figyelni kellett emiatt, de nem volt vészes, és az összes tengerparti szálloda ilyen, vagyis inkább egy-egy hodály özön emelettel. A szállodának volt egy sziklaterasza hosszú tengervizes medencével, étteremmel, amit egy sétány választott el a másik részéről. A szobánkból láttuk a sétányt és a tengert is. Most már tudom, hogy Teneriffének nincs természetes homokos strandja, sziklás alapból a part, a homokot úgy hozták ide.

A gyerekek jól bírták a repülő utat, 4 óra oda, bő 5 óra vissza, mert volt egy plusz megálló Gran Canarián. Az egyetlen negatívum az evés volt, mindent egyszerre hoznak ki, segítsek Robinnak, hogy tudjon enni, közben figyeljem Maximot is, ne borítson magára semmit, és magamra is, szóval ez egy nagy zsonglőrködés (a stewardessek sajnos magasról tesznek rá, hogy esetleg előbb a gyerekeknek adjanak, és majd később a szülőnek).

Az első két nap meleg volt, aztán a meleg mellé megérkezett a szél is. Az utolsó teljes napunk hűvös volt, én fáztam a tengerparton, mert csak egy vékony felső volt nálam. De fürödtünk az óceánban, a hotel fűtött medencéjében is. A gyerekek imádtak a tengerparton homokozni. Robin állandóan meztelen szaladgált, kényelmesebb volt úgy, mint a hideg fürdőnadrágban.

Felfedeztük a szálloda fitneszteraszát, mikor nem voltak órák és csak mi pihentünk ott

A reggeli és a vacsora finom, bőséges, rengeteg halat ettünk, kivéve Maximot és Robint. Robin egyébként minden este színes tésztát evett tejszínes szósszal és parmezánnal. Néha evett egy kis krumplit, na és fagyit fagyival. Aztán felfedezték a cukrokat és a nyalókákat, de legalább le lehetett váltani a fagyit, mert egy kicsit mindenki taknyos lett, Maxim köhögött is. Orsival először azt hittük, hogy előjött az allergiánk, de aztán én is kezdtem zöldet fújni, szóval, ki tudja, lehet, hogy vírus és allergia volt együtt. Vince egy napra teljesen kidőlt, pont mikor a vulkánhoz mentünk kirándulni, de szerencsére másnapra sokkal jobban lett.

A a harmadik napon befizettünk egy három órás hajóútra, ebéddel együtt, és ahol delfineket ígértek. Nagyon sok delfint láttunk, a hajóhoz közel, sőt még néhány kisebb bálnát is. Maximot féltettem, hogy rosszul lesz, ezért vettem neki gyógyszert, és egy kicsit nyomott volt az elején, de utána nem volt semmi baja, ellenben velem: teljesen tengeribeteg voltam, a fürdőzés kicsit jót tett, de délutánig rá sem bírtam nézni a kajára. Norbi is rosszul lett, de miután "elbúcsúzott" a kiadós reggelitől, már jól volt. Robin elaludt a hajón, aztán meg sírt, hogy ő is akar fürödni. Az erős szél miatt hűvös volt, és én alig vártam, hogy kikössünk. Egy darabig, biztos nem megyek hajókázni.

Két napra autót béreltünk, egyik nap a vulkánhoz mentünk, másik nap pedig a Loro parkba. A Teide lenyűgöző (bővebb info itt), de akkora szél fogadott bennünket, hogy élvezhetetlenné tette a nézelődést, sétát, és még a felvonó sem ment a csúcsra a túl erős szél miatt. Mi nem elég, hogy otthon hagytuk a fényképezőt pont ezen a napon, de szegény Maxim ezt várta a legjobban, és nem volt jó formában. A kanyargós út miatt adtam neki hányinger elleni gyógyszert, és lehet, kicsit rosszul is volt, lehet, hogy a gyógyszer nyomta, de majd csak kora délután kezdett maga lenni - vagyis energikus, folyamatosan dumáló, dirigáló Maxim.

Előttünk volt még az egész délután, ezért úgy döntöttünk, hogy másfele autózunk vissza, és megnézzük a Masca-völgyet elfelejtett városkájával (angolul "hidden village").

Olyan keskeny, szerpentines út vezetett a városkáig, hogy buszok nem jártak, kivéve egy-egy kisebb méretűt, akinek az őrült sofőrje képes volt minden kanyart háromszorra, négyszerre bevenni. Egyszer teljesen megakadtunk egy ilyen miatt, mert nem bírta bevenni a kanyart, közben jöttek szemből. Szerencse, hogy két kisautót béreltünk, így felejthetetlen élmény volt az út, maga a városka pedig gyönyörű. Mikor oda értünk, szakadt az eső, fújt a szél, épp csak kiszálltunk, de Gáspár Norbi Milánnal lesétált a városkához, mondván, hogy eső ide vagy oda, ha már ide verekedtük magunkat, csak megnézik ezt a turistalátványosságot. Végül rábeszéltek mindenkit, hogy szálljunk ki az autóból, mert megéri. Lassan elállt az eső, ittunk egy forró teát, és sétáltunk egy kicsit. A városkából indul egy gyalogösvény - több órás túra - a szakadékon keresztül a tengerparthoz, amire azért nem vállalkoztunk.

Kilátás a városkára

Mire a szakadékhoz értünk, kisütött a nap

Szombaton a Loro parkba mentünk - részletesebben itt írnak a parkról -, autóval egy óra, szervezett busszal kettő lett volna. Óriási park, sokféle állattal és lélegzetelállító showkal. Zárásig maradtunk, az utolsó pillanatban vettük meg Robin hőn áhított bálnáját és Maxim elefánt-transzformerét. A bálna miatt Milán nagyon szomorú volt, mert ők már nem tudtak venni, én meg olyan rosszul éreztem magam, Robin még a vacsorára is hozta a bálnát, amit mi a feladott poggyászba tettünk, Milán viszont kapott egyet a reptéren, így Robint kellett győzködnünk, hogy a bálnája túl nagy, a bőröndben van, amit a luxemburgi reptéren tudunk majd kinyitni. (Ilyen apróságok előfordultak, de a két kicsi is csak néha veszekedett).

A Loro parkos nap végén a szálloda egyik nagyon elegáns éttermébe volt foglalásunk vacsorára. Nem voltunk biztosak benne, hogy a gyerekek végig fogják ülni, és hogy egyáltalán szépen, illedelmesen viselkednek az étteremben, de megállapítottuk, hogy maga az étterem hangulata nagyban befolyásolja, hogyan viselkednek. A büfévacsorán mindenki jön-megy, nagy a hangzavar, kész zsibvásár. Ez az egyszeri vacsoránk pedig egy csendes étteremben volt, halk zene szólt, mindenki "nyugodtan" ücsörgött az asztalánál. Persze az sem volt rossz választás utólag, hogy egy fárasztó napot zártunk egy 5 fogásos vacsorával, és azért a végére már megengedtük a gyerekeknek, hogy mesét nézzenek. De így egy isteni finom menüsort tudtunk végig enni és élvezni.

Muszáj megemlítenem, hogy Robinnak az utazás előtt elkészültek a füldugói. December óta problémás az egyik füle, felülfertőződött, eldugult az egyik tubus, majd gombás lett a füle, aztán még mindig maradt neki benne valami, végül engedélyezte a doki a füldugó elkészítését és használatát. Mintát vettek a füléről egy hallókészülékes boltban, és reméltük, hogy sikerült mindent úgy időzíteni, hogy nyaralásra vigyük a füldugót, és hogy Robin is tudjon majd fürödni. Úgy örült az elkészült füldugóinak, mint egy karácsonyi ajándéknak. Egy napig ezt ismételte, hogy most már van füldugója. Lelkiismeretesen használta is, soha nem ellenkezett, hogy berakjuk, szót fogadott, ha mondtuk neki, hogy most még ne vegye ki, és még egy fejpántot is elviselt a fején, hogy biztos ne essenek ki a dugók. Egyik alkalommal készült pancsolni a tengerparton, Norbi adott rá karúszót, és mondta, hogy mehet. Erre ő ott állt, ránk nézett és mondta:

- A fülgugóm! (Néha olyan kis tudatos, lelkiismeretes tud lenni.)

Az utolsó teljes napunk délelőttjén felültünk a helyi kis-vonatra, ami nagyjából azon az útvonalon vitt végig, amit gyalog is bejártunk, aztán csatlakoztunk Orsiékhoz a tengerparton. Hatalmas gödröt ástak a fiúk, na jó, főleg Gáspár Norbi. Az én Norbim sárkányozott egy kicsit, kihasználta, hogy alig voltak a parton a borús időben. A nagy hancúrozás közepette pedig Maximnak végre kiesett a mozgó tejfoga alul, és két hét alatt szépen be is állt a helyére a már kint lévő maradandó foga.

Maxim sokat sétált Vincével kézen fogva. A nagyok sokat rajzoltak, és komoly eszmecseréket folytattak. (Már nem emlékszem pontosan, de az egyik témájuk a számok voltak, hogy mi a több a 60 vagy a 100.) Robin és Vince mint két kis csínytevő, játszottak, kergetőztek. Iszonyat aranyosak tudtak lenni, ha akartak.

A vacsora utáni kék nyalóka...

További képek itt.

Maxim új fogai

Azt már írtam, hogy Maximnak felül kibújt egy rágófoga, és hogy a másik oldalon szenved a második fogával. Nos, miközben nőtt ez a fájdalmat okozó rágófoga, elöl, alul kibújt neki egy metszőfog úgy, hogy nem esett ki a tejfoga. Elvittem fogorvoshoz, aki teljesen az ellenkezőjét mondta, mint amit a neten találtam ilyen problémára, vagyis nem kell azonnal kihúzni a tejfogát, ami alig mozgott még akkor, mert két-három hónap múlva kiesik magától, másrészt a megüresedett hely úgysem lenne elég az új fogának, csak ha kiesig a négy metszője, akkor fognak berendeződni az új maradandó fogai. Ráadásul Maximnak ez volt az első fogorvosi ellenőrzése, és azt mondta a doki, hogy nem szeretné egy injekcióval és foghúzással sokkolni a gyereket, mert akkor garantált az örökös rettegés a fogorvostól. Meggyőző volt, ráadásul mondta, hogy felül is figyelni kell majd hogyan cserélődnek, mert túl szélesnek látszanak a fogak az ínyben, mint amennyi hely van nekik, de egyelőre nincs más teendő, csak figyelni a fogak cserélődését. Azóta kinőtt teljesen, amivel szenvedett, a másik oldalon egészen kibújt egy hátsó rágófoga, viszont a "szenvedős" oldalon is jön a második fog, az ínye meg van dagadva kicsit, és pár napig véraláfutásos volt neki egy rész. Múlt héten nem mindig tudott rendesen harapni, mert egyre jobban mozog neki a tejfoga elöl, lassan ki fog esni neki.

Csak azt remélem, kevesebb szenvedéssel fogjuk átvészelni ezt az újabb fogzásidőszakot.

Maxim új ovis csoportban

Kb. egy hónapja vettem észre, hogy Maximnak kibújt az első maradandó foga, jobb oldalon, felül. Mondtam neki, hogy ez maradandó fog, ehelyett már nem nő másik, erre vigyázni kell, ő kétségbe esetten válaszolta:

- Én most már nem fogok soha semmit csinálni, hogy vigyázzak a fogamra. 

Megkönnyebbült, mikor elmagyaráztam neki, hogy én csupán a nagyon alapos fogmosásra gondoltam.

Maxim kezd nagyon éretten gondolkodni, legalábbis bizonyos dolgokról. Most hétvégén pl azt mondta nekem ebéd előtt, hogy ő jön nekem segíteni, és ebéd után is segít nekem mindenben, mert én reggel mondtam, hogy nagyon sok dolgom van. Pogácsát sütüttönk, és formákat kért, de együtt szaggattuk ki az egészet, az elejétől a végéig kitartott, és csinálta. Ha néha társasozunk, elfogadja ha nem mindig ő nyer, mesékből idéz, illetve most nagyon sokat gyakorolja a számok írását, ami az ovi hatása, és bár azt mondták a szülőin hogy nem tanítják őket számokat írni, mert nem matekórájuk lesz, mégis csak tanulnak valami hasonlót. Rengeteget rajzol, mindig az aktuális kedvenceket: pók és pókember, batman, szellem, sárkány. Sablonnal is szeret rajzolni, eddig nem kedvelte, sokat színez, próbálja úgy színezni ahogy a képen van, most épp telefonkönyvet készített, vagy éppen egy olyan lapot hozott haza amire a barátai írták rá a nevüket - 4-6 évesekről beszélünk, akik még nem iskolásak.

Szóval szeptember közepén újra kezdődött az ovi, új csoport, új óvónéni, jobban mondva tanító néni, mert ez itt ugye már iskola, még ha a tavalyi elő- vagy korai iskola (Précoce), a mostani pedig játékiskola (Spillschoul) luxemburgiul. Ez az un. középső- és nagycsoport egy összevont csoport, az egyik fele a kisebbek, a másik fele a nagyobbak, akik a következő évben kezdik az iskolát. Tehát egy évig Maxim a kisebbek között van, de jövőre ő nagynak fog számítani a csoportban, ugyanazzal a tanító nénivel és nyilván ugyanazzal a félcsoporttal, a másik felét a kisebbek alkotják majd. Ez nem rossz rendszer, hogy megtanuljanak a nagyobbakkal is és a kisebbekkel is egy közösséget alkotni, ugyanakkor sok változást is jelent. A  mi esetünkben pláne, mert jövő szeptemberben a capelleni iskolába járnak majd a gyerekek, bár már most csak capelleniek vannak a csoportban. Nem lelkesedtünk, mikor kiderült, hogy a kertszomszédunk lesz az óvónéni, mivel a fakivágás-tujaültetés óta nem igazán beszélünk egymással, és a szülői értekezleten is furcsának találtam Joffa Sylviet. De jó dolgokat csinálnak, Maxim szereti, a csoportot is, mondja, hogy Sylvie nem szigorú, csak hangosan beszél, és ami a legfontosabb, most nem hajtogatja, hogy nem akar oviba menni, szívesen megy, hamar beilleszkedett, egész sokat mesél. Nemrég azt mondta, hogy Sylvievel mindig olyan fura dolgokat csinálnak, de abszolút pozitív értelemben. Nagyon szervezett óvónéni, már a 2. napon ki volt téve egy táblázat, hogy melyik nap ki hova megy délben illetve délután, és az első hét végére egy fényképes telefonkönyvet is kaptunk tőle. Igazán nem panaszkodhatunk, mert néhány hét után felajánlotta, hogy nyugodtan vigyem Maximot kicsit később, hogy ne kelljen a gyerekekkel a reggeli nagy forgalomban rohangálnom, de aztán mondtam, hogy én igaz, hogy vissza megyek Capellenbe, de onnan vonattal megyek dolgozni, így nem olyan vészes, és hogy Maxim majd később busszal fog járni reggelente. Mert hogy van iskolabusz, az utcánk végéből, de nem akartunk azonnal mindent egyszerre kezdeni, Maximra bíztuk, hogy mikor próbálja ki, az egyezség pedig az, hogy karácsonyig választhat, hogy busszal vagy autóval megy reggel oviba, a karácsonyi szünet után viszont busszal kell mennie minden reggel. Ahogy betöltötte az 5. évet, másnap reggel buszra ült, és azzal ment oviba. Azt mondta először, hogy jó volt, de inkább vigyem autóval, de aztán sokszor busszal megy. Az elején kicsit gázos volt, mert ha Norbi nem volt otthon, Robinnal együtt kísértük Maximot a buszhoz, és persze ő is fel akart ülni, így az első ilyen reggel zengett az utca Robin sírásától, a második reggel már csak kicsit sírt, aztán elfogadta, hogy az Maxim busza, ő máskor buszozik, igaz, erre sokat kellett várnunk, most november végén kirándult csak a bölcsivel.

Még egy érdekesség, a csoportban két Maxim van, a másik a nagyMaxim. 

Boa Vista

 

Tavaly szeptemberben, ahogy vissza jöttünk Mallorcáról, megbeszéltük Norbival, hogy jövőre, ha lehet, barátokkal együtt mennénk tengerpartra, hátha a gyerekek jobban ellennének, kevésbé nyúznának minket. Viszonylag hamar eldöntöttük Orsiékkal, hogy a karneváli iskolaszünetben, azaz február közepén szívesen elutaznánk melegebb helyre, mondjuk ahol tényleg nyár van már, és talán ahol fürdeni is tudunk a tengerben. Így döntöttük el és foglaltuk le az utat még szeptember végén  Boa Vistara, a Zöld-foki Köztársaság egyik szigetére. Mi csak  Zöld-foki szigetekként emlegetjük.
Nagyon hosszú a repülő, 6 óra oda, vissza pedig 6,5 óra, de 8 órát kell számolni, mert először leszállt a gép Sal szigetén, itt kiszálltunk és majd innen indultunk nem sokkal később vissza Luxemburgba. (Február 14-én reggel 7-kor indult a gépünk, és 21-én este 10 körül szállt le.) A gyerekek nagyon jól bírták az utat, igaz a kicsik nehezebben, de egy felnőttnek is hosszú 6 óra repülő, hát még egy másfél-kétévesnek. Robinnal lázasan indultunk február 14-én, előző délután már úgy hoztam el a bölcsiből, és nem volt neki elég egyszeri lázcsillapító, mindig felszökött neki 5 órán belül. Az bosszantott, hogy egy kis náthát leszámítva, semmi nem látszott rajta, először a fogára gyanakodtam, de attól nem kellett volna ennyire belázasodnia, illetve, nem volt nyűgös, csak levert, és nem fájlalta a fogát. Ennek ellenére visszafele már egy foggal többel jött haza. Szerencsére a repülőn kapott utoljára lázcsillapítót, délután aludt egy nagyot a hotelben és aztán nem volt lázas. A szállodában (Hotel Riu Karamboa) egyébként 24 órában volt orvos, de azért örültem, hogy végül nem volt szükségünk rá. Maxim szokás szerint túlpörgött, elfáradt estére, reggel viszonylag korán kelt, így ő köhécselt egy-két napot, de aztán neki is szépen elmúlt a náthája. Hiába, a tengeri klíma csak más.
Szóval Valentin napon, pénteken már a szállodában ebédeltünk - köszönhetőn a két óra időeltolódásnak - szép napsütéses időben, rögtön átvehettük a szobákat is, sajnos nem egymás mellett, mert családi szobák szétszórtan találhatók az épületekben. Nem is földszintit kaptunk, ahogy én szerettem volna, aztán ugyan változtathattunk volna, de akkor még messzebb lettünk volna Orsiéktól, így maradt a 2. emelet. Hatalmas a szálloda, óriási helyen, egy nagy főépületből és sok kisebb épületből áll. Nagyon ügyeltek a tisztaságra, az egyetlen, ami nem tetszett, hogy miután egyszer kimaradt nálunk a takarítás, és szóltam, hogy 1 óráig jöjjenek a délutáni alvás miatt, az utolsó napon megint nem jutottak el hozzánk. Viszont nagyon kedvesek voltak mindenütt, és tényleg állandóan takarították a közös helyiségeket. Nagyon finom és bőséges volt minden étkezés, a gyerekek ezt ugyan kevésbé értékelték, legalábbis Maxim és Robin, de mi felnőttek jókat ettünk. Oriási területet foglal el a szálloda, ennek ellenére nem tűnt túlzsúfoltnak a főétterem sem, mindig volt asztalunk is, gyerekszék is. Nagyon sok gyerekes illetve kisgyerekes család nyaralt itt. Egyik délelőtt elmentünk a játszótérre és megnéztük a gyerekmedencét, de nem hozta őket lázba, így többet nem mentünk vissza. Az fel sem merült, hogy beadjuk őket a Miniclubba, de azért megkérdeztem Maximot, szeretne-e részt venni foglalkozáson más gyerekekkel, nem kell sokat találgatni, mit felelt rá. Utolsó nap kapott rá a nagy medencére, mellényben sokat pancsolt Norbival. Robinnal én is bementem, de ahhoz hideg volt a víz, hogy csak kicsit sétáljak benne, Robin meg egyet-kettőt lubickoljon.

Az első két nap és utolsó két nap volt napos időnk, a középső napok viszont felhősek és egy napunk kifejezetten hűvös volt. Éjszaka lehűlik az idő, és az állandó szél miatt napsütés nélkül bizony elbírtuk a hosszúnadrágot, hosszú ujjút. Ha még egyszer eljönnénk ide, tavasszal jönnénk, amikor már tényleg nyár van. Így viszont nem égtünk le, bár az utolsó nap nagyon oda kellett figyelnünk, hogy kenjük magunkat és a gyerekeket. A szél nagyon becsapós, nem érezzük a nap erejét.
Amit sajnálunk még, főleg a két Norbi és én, hogy csupán az első két nap - vagyis első nap délután és másnap - tudtunk fürdeni a tengerben, mert a többi napon piros zászló volt, vagyis nem ajánlott az úszás. Sárga zászlóval is inkább csak hullámozni lehet, nem nevezném úszásnak. A harmadik napon, mikor borús idő volt, és pirosra cserélték a zászlót, akkorára csaptak a  hullámok, hogy még a partot is kirakták piros zászlóval, hogy még csak véletlenül se menjünk a széléhez sem. Ezeket aztán egy nap múlva felszedték, és a Norbik a fiúkkal szaladgáltak a hullámok elől.

 Hétfőn taxival Sal Rei-be autóztunk. A nagyfiúk az apukákkal a platón utaztak, mi anyukák pedig a kicsikkel belül ültünk. Figyelmes volt a sofőr odafele és vissza is, lassan gurultak, hogy a kint ülők is élvezzék a tízperces autókázást. A sziget fővárosát hamar körbe sétáltuk, a kikötő is elég miniatűr és régimódi.

Később kiderült, hogy a városnak van egy modern része is, ezt a Norbik látták mikor kvadtúrájukról jöttek vissza a szállodába. A rövid kiránduláson találkoztunk szenegáli árusokkal, akik szívélyesen beinvitálnak az üzletbe, hosszas alku után pedig el is "engednek", vagy elégedetten, mert vettünk valamit, vagy kevésbé elégedetten, mert nem vettünk semmit, vagy be sem mentünk az üzletébe. Az autókázás tetszett a gyerekeknek, minket pedig érdekelt a sziget legszebbnek tartott öble, a Praia Santa Monica, így másnap oda autóztunk el.
Mindenki belül ült, mert ez hosszabb út volt, egy része nem is köves út, és nagyon erős szél fújt. Sajnos fürödni nem tudtunk emiatt, de még csak sokáig maradni sem a gyönyörű partszakaszon, mert szó szerint elfújt minket a szél. Ez a most még érintetlen terület lágy, világos homokos partján már ott állt a tábla, hogy szálloda épül, a sofőrünk szerint egy év múlva már kész is lesz, így mi még érintetlenül láttuk a partot, ahol volt, hogy csak mi sétáltunk. A hideg szél miatt senki nem maradt sokáig, a gyerekeket viszont még az sem zavarta, hogy csurom vizesek lettek. Szívesen megmártóztunk volna, itt a víz is a homok miatt más színű volt, de hát itt a még erősebb szél még nagyobb hullámokat képzett.

 

 

Másnap szerdán már kicsit melegebb lett, a fiúk délután kvadozni mentek. Megnéztek egy hajóroncscot, ami mára már teljesen szétrozsdásodott, és néhány év múlva már nem lesz a sziget látványossága, egy pálmaültetvényt, amit az EU finanszírozott, de víz hiányában kókadoznak a pálmák.

Mire vissza értek, a gyerekekkel már lent vártuk őket a parton. Sajnos Milán aznap délután hányt, nekünk pedig pont szerda estére volt foglalásunk a Cape Verdian étterembe, és bár úgy tűnt jól van, még a vacsora kezdetekor visszament a szobába az apukájával. Így Maxim, Robin és Vince hárman műsoroztak az étteremben, ahol a főfogást felszolgálták, és ők már az előétel után befejezték a vacsorát, és rohangáltak, bújúcskáztak a meghitt hangulatú, tematikus étteremben. Ami nagyon finom volt, az a tonhalleves, szinte ugyanolyan mint a mi halászlénk, illetve a grillezett kagylójuk és polippörköltjük.
Érdekes, hogy Maxim nagyon sokat babusgatta Vincét, többet foglalkozott vele ha együtt voltunk mint Robinnal, Milán pedig Robinnal beszélgetett sokat. Úgy tűnt, értik egymást, pedig Robin rengeteget hablatyol. Egész összhangban volt a két család, a vége fele mi később mentünk reggelizni, de nem kellett sokat alkalmaszkodnunk, és nagyon örültünk, hogy Maxim és Milán mennyire jól megértették egymást, ha nem is állandóan együtt játszottak, egy kis idő után mindig egymásra találtak és nem minket nyúztak. Ők egyszer sem veszekedtek. Robin és Vince is sokat játszott együtt, de ők igazi riválisok, a nyugodt játék mindig veszekedésbe torkollt, vagy pont az kellett nekik ami a másiknál volt. Robin egy nap után már a nevükön szólította Milánt és Vincét, rengetegszer kiabálta, hogy Insze.

Imádtak a székekkel játszani, legtöbbnek letört a fehér támasztója, azokkal szinte többet játszottak, mint a homokozókkal

Hálószerű paravánokkal kerítették körbe a nyugágyakat, több részre bontva a partot. Ezzel próbálták védettebbé tenni a napozókat. Néha tényleg segítettek a falak, de nagyban függött attól is, merről fújt a szél

A part egyáltalán nem volt zsúfolt, a medence körül kevesebb szabad nyugágyat lehetett találni. Sosem értettem, miért jó a medencénél napozni, mikor a tengerparton is ugyanúgy lehet pihenni. A szél pedig belül is fújt. Vasárnap, a délutáni alvás után elindultunk sétálni, hogy felmérjük, gyalog sétáljunk-e el a 3 km-re lévő városba. A háttérben a szálloda látszik. Ez a kis túránk egy órába telt, Robint ébredés után le sem lehetett tenni, nagyon zavarta a szél is. Gyorsan eldőlt, hogy nem indulunk neki gyalog, mert lehetetlen küldetés lenne. Maxim és Milán állandóan megálltak vagy össze-vissza szaladgáltak.

A part 5 órára gyakorlatilag kiürült. Nem értjük, hogy 4-kor miért kezdtek bemeni az emberek vagy hogy hova siettek, de így 5 után sokszor már csak mi voltunk az egyik bekerített részen. 6 óra körül már lehűlt az idő, de pólóban még jókat lehetett sétálni vagy homokozni.

A gyerekeink épp lerombolnak egy mások által felépített homokvárat a kiürült parton

Estére Maxim - Milánnal és Vincével egyetemben - nagyon elfáradt, és ő csak egyszer aludt délután, Robin viszont jól bírta az estéket, neki tetszett nagyon a MiniDisco. Igaz, egyszer állt be velem táncolni és vonatozni, viszont simán a kör szélére állt, és onnan figyelt. A színpadra is mindig fel akart menni, Maxim viszont, akárcsak Milán, első este még csak meg sem akarta nézni a gyerekdiszkót. Aztán persze minden vacsora után kérte Maxim, hogy nézzük meg a zenét és a boltokat, hogy választhasson valamit horroráron. Minden nagyon drága volt, hiába, meg kell élniük az ottlakóknak is valamiből, és a behozatal, szállítás nem olcsó.
Érdekesnek találtuk a fekete szemcsés homokot, a sziget vulkáni eredete lévén. Egyes részeken szinte tiszta fekete volt. Mivel nincs ipar, gyárak, kevés autó van, a levegő kristálytiszta, finom, ez a sziget a szállodákat leszámítva maga a természet, sivatag kisebb hegyekkel, és engem ez fogott meg leginkább.
Nagyon sok képet, videót készítettünk, óirási élmény volt mindenkinek.