Maxim első moziélménye

Maxim - és most már Robin is - szereti a Minuscule néven futó animációs sorozatot, amiben rovarok élik mindennapi életüket, miközben mindig történik velük valami vicces vagy nem mindennapi dolog. A sorozat után elkészült a film is, magyarul Csodabogarak - Az elveszett hangyák földje néven fut. Mivel nem beszélnek benne, gondoltuk, első mozis élménynek jó lenne. Itt ugyanis német vagy francia szinkronnal játszák a rajzfilmeket, és egyelőre nem értené meg teljesen Maxim, főleg, hogy magyarul nézi a meséket. Orsival megbeszéltük, hogy együtt visszük el a fiúkat, végül Andi is csatlakozott Lillával. Maxim nagyon várta már, és nagyon örült, hogy óriási kivetítőn láthatjuk a bogarakat.

Nos, a film jó, szórakoztató a felnőtteknek is, viszont a 3 gyerek egymás mellett ülve egymást szórakoztatta, főleg Maxim és Lilla. Be nem állt a szájuk, Lilla majd' átesett az előttünk lévő sorba, Maximra többször kellett szólnom, hogy suttogjon. Szerencsére rajtunk kívül még két család nézte a filmet, és a mögöttünk lévő gyerekek is sokat kommentáltak. Tetszett Maximnak is a film, főleg a vége, ahol rakétákkal tüzelték el a gonosz vöröshangyákat, másnap reggel egész sokat mesélt belőle az apjának, és ismétlést kért. Majd ha megjelenik dvd-n...

A Minuscule-nek van némi magyar vonatkozása is, mert a sorozat rendezője és a film társrendezője Thomas Szabo.

Robin két éves

Március első hétvégéjét Nagyival és Popival töltöttük. Péntek délelőtt érkeztek, hármasban megebédeltünk, majd elmentünk először Maximért az oviba, aki dínójelmezben várt minket. Péntek délután az 5 csoport együtt tartotta a farsangot az ovi tornatermében. Ő persze dínónak öltözött, de nem a tavalyi jelmezbe, hanem egy újba, aminek a felsejét még Orsi készítette neki Mikulásra, ehhez vettem neki zöld melegítő alsót, dínómamuszt (szintén Mikulásra), dínósapkát is találtam egész véletlenül, bár ezt nem tudom, felvette-e és végül amit annyira hiányolt a régi jelmezéből, egy nagy dínófarkat varrtam neki, amihez Kriszti Pesten vett anyagot. Azt mondta, hogy vonatoztak, és hogy nagyon sokan voltak a farsangon. Ezzel lezárta a témát, és örült, hogy itt vannak Nagyiék. Robint is elhoztuk a bölcsiből, majd a gyerekek játszottak, rohangáltak a nagyszülőkkel. Nem mentünk sehova, ha épp nem esett, legfeljebb kimentek a gyerekek egy kicsit, mialatt én szombaton elkészítettem itthonra Robin tortáját - a piskóta már a fagyasztóban várt felhasználásra -, vasárnap pedig a bölcsibe sütöttem egy másikat, amit Popi vágott autó formára és Nagyival ők díszítették.

Mivel hétfőn délben már visszaindultak Nagyiék, vasárnap, 2-án ünnepeltük Robin szülinapját. Neki az egészből a gyertyafújás tetszett a legjobban, versenyben fújták el a gyertyát Maximmal, nem győztük meggyújtani őket.

Robin nem volt formában hétvégén, nagyon rosszul alszik, sokat reszeli a fogát, kicsit taknyos is. Már kibújt neki az utolsó foga is, de nem teljesen, kicsit be volt gyulladva az ínye, az utolsó előtti foga is még mindig csak félig bújt ki, és azt is fájlalja. Étvágya sem volt igazán, bár a tortájából evett, majd Maximmal jól összemalackodták a mázat.

Hétfőn vonattal utaztunk be a fővárosba, Robin most ült először vonaton, nagyon figyelt, nézelődött. Megebédeltünk, elköszöntünk Nagyiéktól, akik indultak vissza Békéscsabára, és felültünk a vonatra, ami vissza hozott Capellenbe, hogy folytassuk megszokott hétköznapjainkat.