Decemberi látogatók

Sűrű volt a december hónapunk. Először Mamáék jöttek el egy hétre. Hála az enyhe időjárásnak december elején, Mamáék a rövid napokon gyalog mentek értük, és bezzeg nekik nem nyavalyogtak, hogy ajj, milyen messze álltál meg, miért nem a mélygarázsban parkoltál. Ekkor még volt kedvük biciklizni is.

Amíg a gyerkőcök oviban voltak, addig Mama főzött, Tata pedig besegített a padlás bontásában. 
Maxim pont a december 7-i hétre kapta meg az osztály kabaláját, egy Flo nevű sünit, aki mindenkinél egy hetet tölt el, az ovisnak be kell vonnia őt a dolgaiba, de külön programot nem kell emiatt szervezni, csak az egy hét után néhány fényképpel bemutatni, hogyan is telt a hét, mit csináltak a kis gazdival. Láttam olyan képet, főleg lányoknál, hogy vacsorát főztek a süninek, házikót készítettek neki. Maxim nem volt ennyire lelkes, de segített kiválogatni a képeket és megfogalmazni, hogy mit írjunk az albumba, ami alapján a többieknek elmesélte a hét eseményeit.

Én szokás szerint mézeskalácsot sütöttem, és bár a fiúk akarták, nyilván rossz napot választottam, mert végül Mama segített kisütni őket. Viszont mikor díszítésre került sor, nem hívtam őket, és természetesen önként jöttek; annyira belendültek, hogy végül szinte az összeset ők írókázták meg, még a mama-féle mézest is. (Fürödniük kellett volna, és ezek szerint nagyon motiválta őket, hogy segítsenek, és ne menjenek időben fürödni.)

Úgy volt, hogy hétfőn és pénteken nem mennek oviba, de végül pénteken ebéd után bevittem őket, mert Maxim mindenképpen részt akart venni a délutáni karácsonyi ünnepségen, és akkor tartották a főpróbát. Tényleg kár lett volna kihagyni, Robinék énekeltek, a csoport egyik fele csillag volt, ő is, a másik fele bagoly. Középen állt Nestával, a barátnőjével, nagyon cukik voltak.

Maximék pedig egy télapós történetet adtak elő hangszerekkel. Ő volt a dob, nagyon lelkes volt, nagyon örült, hogy megkapta ezt a hangszert, már csak ezért sem akarta kihagyni. Nem volt lámpalázas, hogy tömeg előtt kellett szerepelnie, figyelte az óvónénit, és hogy mikor kell neki dobolnia.

Én elég sokat betegeskedtem decemberben, mikor Mamáék ott voltak is, sőt a szünet előtti héten végig otthon maradtam, ebből néhány napot konkrétan ágyban töltöttem. Majd írok egy bejegyzést, hogy miért is :-)

Karácsony előtti hétvégén Kriszti látogatott meg minket, a fiúk odáig voltak érte, állandóan nyüstölték. Maxim kártyázott vele, amíg Kiki meg nem unta, Robin mindent Krisztivel akart csinálni. Végül nem mentünk sehova, hanem otthon maradtunk. Robin nagyon megsiratta Krisztit, úgy látszik, ilyen korszaka van most.

Maxim ovis értékelője

Maxim szeret oviba járni, ez látszik rajta, és az óvónéni is ezt erősítette meg. Most, hogy ő a nagyokhoz tartozik, önbizalmat ad neki, mert a múlt tanév végén tett megjegyzésre, hogy Maximnak nincs mindig elég önbizalma, rácsodálkozott Joffer Nathalie. Épp ellenkezőleg, önként jelentkezik feladatokra, segít elmagyarázni a kisebbeknek, hogy mit kell csinálni, kiáll a többiek elé előadni. Gyakorlatilag semmi gond nincs vele, és a logopédus visszajelzése az óvónéniek is egyértelműen azt mutatja, hogy igen jó nyelvi készségekkel rendelkezik: "nagyon-nagyon ritkán találkozik olyan gyerekkel, aki otthon a luxemburgitól teljesen különböző nyelvet beszél, és a luxemburgija ennyire hibátlan, akár egy luxemburgi anyanyelvűnek, tökéletes a kiejtése". Még az óvónéni is meglepődött azon, hogy Maxim luxemburgiul is tudja a síkidomformák neveit. Ha tudják is a nagycsoportosok, legfeljebb a saját anyanyelvükön, Maxim viszont pontosan megnevezte őket luxiul. Lehet, hogy tavaly volt róla szó az oviban, vagy hallotta az akkor nagycsoportosoktól. Néhány gyerek nem tud jól luxemburgiul, és sokat beszélnek franciául, Maxim egész sok kifejezést, szót tud már. Mint eddig is, szinte minden érdekli, a feladatokat is helyesen csinálja meg. Mutatott az óvónéni egy-két nehezebb logikai feladatot, amit kevés gyerek old meg hibátlanul, Maxim ezeket is meg tudta oldani. Egyedül színezni nem szeret, mert néha kérni kell, hogy fejezze be egy kicsit szebben a rajzot, illetve, előfordul, hogy kötelező rajzolásnál egy-egy apró részlet lemarad, pl. ujjak vagy lábfeje nincs az emberkének. Bezzeg, amikor szabad rajzolás van, az utolsó részletekig kidolgozott és kiszínezett dínóknak és egyéb szörnyeknek még karma is van. Van egy fiú, Louis, ő a nagy barátja, vele rengeteget játszanak, sok fénykép is készült róluk. 

Néhány nagycsoportos, köztük Maxim, nagyon érdeklődnek a számok iránt, a következő trimeszterben kapnak majd picit bonyolultabb számolós feladatokat, de azért nem szeretné túlzásba vinni az óvónéni, mert akkor mit fognak tanulni az iskolában?

Nem tudom, honnan vette Maxim, esetleg Milántól, vagy az oviból, hogy 2x30 az 60 mert ha 2x3=6, akkor 2x30=60.

Összességében nem kell aggódnunk az iskola miatt, csak így tovább Maxim :-)

Kellemes ünnepeket

Előkarácsony Lilláéknál

Hozzánk igazítva, vasárnap tartottuk a már szokásosnak mondható mikulás partit Andiéknál. Most inkább előkarácsonynak neveztük, senki nem öltözött be mikulásnak, és mindenki saját készítésű aprósággal kedveskedett a gyerekeknek. A cél az lett volna, hogy a gyerekek egymásnak készítsenek, de az enyémek nem voltak túl szorgalmasak; egy-egy díszt végül ők készítettek el, de a többit én tettem hozzá. A gyerekek nagyon jól eljátszottak, ebéd után az apukák sétálni vitték őket, ami nem fárasztotta le őket, ahogyan mi hittük, visszaérve tovább folytatták a rohangálást, és ráadásul szó szerint nyakig sárosak lettek.

A három nagy a parti vége fele kártyázott. Maximot az apukájával együtt megtanították unózni, a végén viszont a nagyok egyedül kártyáztak. Szerintem mindhárom anyuka nagyon büszke volt rájuk, öröm volt nézni, ahogyan játszottak.

Mikulás

Az oviban egy héttel korábban ment a mikulás. A gyerekek énekeltek neki, a mikulás mondott valami kedveset minden gyereknek külön-külön, aztán megkapták a zacskó édességet. December első csütörtökjén a napközibe is ellátogatott, így Maxim és Robin aznap tovább maradtak, mert szerettek volna ott is találkozni vele. Egyik hétvégén a Matchban is találkoztak egy mikulással, így annyira nem hiányolták, hogy otthon miért nem látták. 

Hozott viszont nekik jó sok ajándékot december 6-án reggel (ami vasárnapra esett, így nem kellett szabit kivenni az iskolaszünet miatt, és Norbival mindketten jelen voltunk, meg Mamáék is, akik péntek éjszaka érkeztek). Maximnak a kedvence egy állatokról szóló könyv lett (itt bele lehet lapozni), na meg segített összerakni Robin Playmobil rakétáját. A saját két Star Wars legójához már nem is maradt elég türelme, Tata segített neki összerakni őket. Egyébként nagyon sok apróságot is kaptak Mikulás előtt és után is, részben az adventi kalendáriumban, részben amiket Mamáék hoztak, nem győztem kérni őket, hogy pakolják el időnként azokat, amikkel éppen nem játszanak. 

Pisztrángos

November elején, az enyhe őszi időben elmentünk Orsiékkal horgászni. Belgiumban, egy viszonylag közeli kis tóhoz autóztunk. Mindössze két kis pisztrángot sikerült fognia Norbinak, amit meg is pucolt itthon. Robinnak nincs halfóbiája, hozta-vitte a már döglött halat.

 

Padlás

Nagy munkába kezdtünk, pontosabban Norbi. Szeretnénk kihasználni a padlásteret, amit anno elkezdtek berendezni, de az áramon, új ablakokon és parkettán kívül nem sok mindent csináltak vele. Valamiféle szigetelést raktak be, de ez közel sem elegendő. Szóval hosszas tanulmányozás után elkészült a terv, megérkezett a rengeteg szigetelőanyag, tele a terasz, indulhat a munka. 

A bontás és az esetleges problémák megoldása nagyon sok időt vesz igénybe, de végül is ráérünk, ahogy győzi Norbi, úgy halad.

Maximék sokat vannak fent, lassan beszűkül ugyan a játszóterük, de ez nem zavarja őket. Azt nem mondanám, hogy segítenek, de élvezik a felfordulást, sok munkát.

A terv, hogy jövő év végéig kész legyen, aztán jöhet az ablakcsere, és ha mindent berendeztünk, új lépcsőnk is lesz.

Robin biciklizik

Az őszi szünet második felében Robin ráült Maxim biciklijére - miután Norbi leengedte az ülést és a kormányt -, és gyakorlatilag ment is vele. A második napon már egész sokat gurult, a szünet végére már el is tudutt egyedül indulni és nagyjából fékezett is. Minden nap gyakorolt, most már egész jól megy neki, és mióta Maximnak szereztünk egy eggyel nagyobb biciklit, megy a versenyzés. Néha kimegyünk az utcára, és 5 perc múlva már sír Robin, vagy mert Maxim miatt elesett vagy mert Maxim megelőzte. Ez a rész kiborító, de reméljük, túlteszik magukat rajta. Maxim pedig nagyon rendes volt, hogy Robinnak átengedte a bicaját, bár ő már izgatottan várta a nagyobb kerékpárt.

Egyik reggel még arra is rávettek, hogy menjünk biciklivel oviba.

A viedók között van felvétel is róluk, itt a link.

Őszi szünet

Már vártam az őszi szünetet, Robin nagyon elfáradt. Annak örültem, hogy betegség miatt nem hiányoztak, igaz, taknyosak azért voltak, de megint jobban kezdődött a szezon, mint a tavalyi.

Maxim igazából az őszi szünetre jött bele az oviba, ekkor éreztem, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb mint tanévkezdéskor.

Az őszi szünet első hétvégéjére érkeztek Nagyiék. Maxim szinte végig legózott Popival, az összes legójából építettek valamilyen járművet, amit hetekig rakosgattam. Többnyire játékkal, főzéssel töltöttük el az időt, a nagyszülők minden nap elmentek a fiúkkal sétálni. 

 

 Miután Nagyiék elutaztak, Norbival felváltva maradtunk otthon a gyerekekkel. Olyan gyorsan eltelt a szünet, már nem is emlékszem, miket csináltunk.

NagyMaxim az oviban

Maxim az első néhány hétben nagyon elfáradt délutánra, tiszta feszült volt, türelmetlen. Úgy látszik, kellett neki egy kis idő, hogy megeméssze az újdonságokat: új épület és terem, új óvónéni és az, hogy a csoport fele lecserélődött. Ő most nagycsoportosnak számít, ő a legidősebb a csoportban, ahol ismét két Maxim van, a másik a fiatalabb, ezért az idén ő a nagy Maxim; ez biztos tetszik neki, bár nekem kellett rákérdeznem, nem magától mondta, hogy őt szokták nagyMaximnak hívni. A nagyokhoz is érkezett új gyerek, és a szavaiból kivéve hárman-négyen sülve főve együtt vannak. Van köztük olyan, aki nem beszél olyan jól luxemburgiul, így Maximra ragad nem is kevés francia. Néha egész mondatokra kérdez rá, hogy pontosan mit is jelent. A napköziben azt szereti, mikor kétszer van ovi, mert ő olyankor felmehet az iskolásokhoz ebédelni. Néha a hosszú délutánon is felmennek a nagyobbakkal csocsózni. Nemsokára találkozom az ovónénivel, aki értékeli majd Maxim első trimeszterét. Maxim azt mondta, hogy jobban szereti Nathalie ovónénit, mert ő nem beszél olyan hangosan mint Sylvie ovónéni.

Bár ő mehetne busszal reggelente, és pénteken jöhetne busszal haza, de a kiscsoportosok nem buszozhatnak még, így mindkettőjüket hozzuk-visszük. Szeptembertől majd buszoznak.
A napköziben az egyik terem benti játszótérnek van kialakítva, egy fakomplexumra mászhatnak fel a gyerekek, többféle hinta, kötélalagút és egyéb dolgok tarkítják, viszont felügyelet nélkül ez kvázi dühöngő, és Maximot érte is baleset. Megcsúszott a lába a bordásfalon, beakadt miközben ő meg leesett. Elég durván bedagadt a lábfeje, sántított is. Mikor érte mentem, mondták ugyan, hogy leesett, de szerintük nem vészes, és Maximtól később megtudtam, hogy még a zokniját sem vették le. Egy hétig sántított, két hét kellett neki, hogy ne bicegjen. Ha azonnal jegelik, akkor szerintem nem dagadt volna fel neki. A fekete nadálytő krém viszont ismét nagyon hamar lehúzta a gyulladást. 
(Nem sokkal ezután történt egy komolyabb baleset, azóta szerencsére kizárólag felügyelettel használhatják a termet, ha nincs ott gondozó, nem mehetnek be.)

Robin ovis

Robinnak egész jól ment az ovikezdés. Rosszabbra számítottunk, bár nagy szerencsénk volt, hogy egyrészt Maximmal együtt vannak a napköziben, legalábbis többnyire, illetve, hogy mindössze két kiscsoport van és az övébe került három másik kislány a bölcsis csoportjából. Az egyik ráadásul a nagy barátnője, Nesta, akivel sülve-főve együtt játszottak és néha rosszalkodtak a bölcsiben.
Az első nap azért meglepődött, mert akkor értette meg, hogy itt nem egész nap lesz Maximmal, csak időnként. Szerencsére közös udvaruk van, és a termeik egymással szemben vannak. A második nap reggel azonban azt mondta, hogy ő nem akar többet oviba menni, ő velem akar itthon maradni. Aztán eltelt két-három hét és sírva kellett ott hagynom az oviban. Ez egy jó két hétig ment, azóta viszonylag simán mennek a reggelek. Napközben jó kedvű, sokat játszik Nestával, és a többiekkel is, szereti az óvónénit és az óvóbácsit is. Minden szerda délután Airtrampra mennek, átbuszoznak Mamerbe. Ez egy óriási, magas, levegővel teli matrac, ami nagyon jól fejleszti az egyensúlyérzéket, mozgáskoordinációt. Maximék is jártak a kiscsoportban, tavaly az óvónéni nem vitte őket, az idén viszont igen. Robinéknak minden csütörtök délelőtt tornaóra van, ahol az óvóbácsival és a tornatanárral játszanak a tornateremben. Ezenkívül minden 2. kedden mennek az erdőbe, eddig busszal mentek Mamerbe. Jó sok programjuk van, kaptunk hozzá egy naptárt, ami nagyon hasznos, nem is tudnám másképp fejben tartani, mikor miben kell mennie, mit kell vinnie még a kulacson és uzsonnásdobozon kívül. A tanítási rendhez igazodik a napjuk, vagyis háromnegyed 8-tól lehet őket vinni, fél 9 körül közös énekléssel vagy meséléssel kezdik a napot, aztán elkezdődik a napi "munka", festenek, rajzolnak, ragasztanak. Valamikor fél 10 fele tízóraiznak, aztán fél 12-kor el lehet őket hozni vagy mennek a napközibe ebédelni. Hétfőn, szerdán és pénteken délután 2-től ismét ovi, a napköziseket visszakísérik a terembe, és háromnegyed 4 körül lehet őket ismét elhozni, illetve mennek a napközibe. Én pénteken 4-re megyek értük, akkor ők már nem mennek napközibe Maximmal. Kedden és csütörtökön pedig egész délután a napköziben vannak, csütörtökön viszont 4-ig értük megyek. Keddenként szoktak sütni, vagy rajzolnak, barkácsolnak, de mióta átjött Capellenbe a napközi, kevésbé vagyok velük megelégedve. Talán, mert elment az egyik fő felelős aki a gyerekekkel foglalkozott, vagy csak az új hely miatt kaotikus még a rendszerük. Egy hét után a kiscsoportosok külön esznek a nagycsoportosoktól, akik közül néhányan pedig felmehetnek az iskolásokhoz. Azt mondták, hogy nincs elég hely, és így a kicsik nyugodtabban ebédelnek. Bízom benne, hogy lassan kialakul a rendszerük, és hogy jobban oda figyelnek majd a gyerekekre. Most megint lelkesen jár Robin, igaz a hét végére elfárad, mert aludni esze ágában sincs.
Egy kislánnyal az elsők voltak, akik be tudták cipzározni egyedül a kabátjukat, ki is tették a fényképet a fogasához, és egy érmet is kapott, hogy milyen ügyes. 

Maxim 6. szülinapja

Szerdán, szeptember 30-án tortát vitt Maxim az oviba, hogy megünnepeljék a szülinapját. Tavaly végül nem vitt, mert új volt a csoport és szerintem, nem akart ő vinni elsőnek. Idén viszont előtte ünnepelte 5. szülinapját az egyik fiú, és az új óvónéni sokkal aranyosabb, mint Joffer Sylvie (ejtsd Joffa Szilvi), mert akinek szülinapja van, az választhat ajándékot. Bár ő elvileg nem szereti a csokit, mégis csokis sütit kért. Többféle kuglóffal próbálkoztam előtte, mert csakis krém nélküli sütit lehet vinni, és 17 gyerek plusz az óvónéni megeszik egy nagyobb tortát. Mindenkinek ízlett a süti, Maxim nagyon boldog volt a lovas ólomkatonájával, és még egy diót is kapott, de nem ám közönséges diót, hanem egy kincset rejtő diót. 

Mi itthon felköszöntöttük, oda adtuk az ajándékot, vagyis a földgömböt és az Agymanók újabb kérdéscsomagját, és miután közölte, hogy jó-jó, de ő mást kért, finoman céloztunk, hogy sajnos késik a másik csomagja, de holnap talán ideér. (Így még nem jártunk az Amazonnal, elakadt a csomag, a mai napig nem érkezett meg, pedig időben rendeltünk, végül az újabb rendelés egy napos késéssel érkezett meg.) 

Maxim szülinapján mentünk Robinnal kontrollra, végre a másik füléből is kimozdult a tubus, ki is vette a doki, és teljesen beforrt neki a heg. Mennyire örült Robin, hogy neki már nem kell füldugó. A hallásvizsgálata is rendben volt, viszont reggel-este ki kell tisztítani az orrát, mert a váladék a fülére mehet, amitől nem hallhat, ami ugye be is gyulladhat stb. Minden este búvárkodni akart a kádban, füldugó nélkül. 

Október 1-jén felköszöntöttük Norbit is.

Szombaton délután pedig Orsiékkal és Andiékkal megünnepeltük Maxim szülinapját. Pörköltet kért Maxim, amit délelőtt bográcsban főztünk. A fiúk a fát készítették elő, én pedig a borjúpaprikást.

Mikor már főtt a bográcsos, neki álltunk Maxim tortáját díszíteni. Ezalatt Norbi volt a bográcsfelügyelő, így végül közösen főztünk. Maxim citromos dínótortát kért zöld marcipán bevonattal. Dínóformám volt tavaly előttről, a krém sem volt gond, de zöld marcipánt nem kaptam, így végül biomarcipánt vettem amit magam színeztem, igen jó végeredménnyel. A torta elnyerte Maxim tetszését, a gyerekek imádták a marcipánt; a kimaradó bevonatból Orsi dínókat formált, amit mindegyik egy-az-egyben befalt. 

 

Az idő kegyes volt hozzánk, a napsütéses őszi délutánon egészen vacsoráig kint tudtunk lenni. Maxim nagy bánatára a vendégek este haza mentek, és alig tudtuk lebeszélni arról, hogy neki kezdjen a dínócsontváz feltárásához.

 További képek a szokásos helyen.

Darázs- és méhcsípés

Szerencsére Robin nem allergiás sem a darázscsípésre sem a méhcsípésre. Az már kevésbé szerencsés, miért is tudjuk ezt. A meleg, száraz nyárnak köszönhetően Luxemburgban is elszaporodtak a darazsak, és a mi kertünkbe is befészkelték magukat. A fészket ugyan nem találtuk meg, de sejtjük, hol lehet, és ha Norbi odaér a padlás szigetelésekor, akkor a hideg időben könnyebb lesz eltávolítani. Addig is tettünk fel csapdát, egy boltit és egy saját készítésűt műanyag palackból. Mikor visszajöttünk a nyaralásból, az almalé helyén tíz centis darázsréteg állt mindkettőben. Most a szedret találták meg, mióta ott is van csapda, kevésbé eszik a gyümölcsöt, szeretik az almalát. 

Szóval a lényeg, hogy miután egyre több darázs keringett a teraszon, próbáltam megtalálni, honnan jönnek, és akkor még csapdánk sem volt, a fiúk kint játszottak a teraszon, egyszer csak Robin üvöltve jön be, hogy megcsípte egy darázs, a fülét. Jegeltem, volt még kalcium ampullám gyerekeknek, és hát szegény nagyon sírt, de mivel fullánk is volt a fülében két másik szúrás mellett, kinyomtam neki a fullánkot a füléből. Nagyon-nagyon sírt, de kis idő múlva már nem akarta jegelni, viszont nem hazudok, legalább kétszer olyan vastag és nagy lett a füle, teljesen elállt a fejétől és tiszta vörös volt. Reggelre még egy kicsit látszott, de szerencsére nem volt érzékeny neki. Mindketten azt mondták, hogy nem csapkodta Robin, mert neki szokása mindent csapkodni, hanem csak játszott, és lehet, hogy rászállt ő meg oda kapott vagy épp csak felállt és a darázs neki szállt. 

Viszont a Balatonon egy méhecskébe lépett. Az egyetlen strandolós napunkon, szaladtunk Maxim után, Robin egyszer csak megáll, leguggol, én csak azt látom, hogy a letépkedett füvel rádobja valamire. Mondja, hogy darázs, én meg látom, hogy a lóhere virágjáról egy méhecske száll fel. Mondom neki, ne piszkálja őket, mert megcsíphetik, erre lépünk kettőt, mezítláb ő is én is, és már sír is, hogy megcsípte egy darázs, a talpa közepét. Sajnos nem engedte rendesen kinyomni a mérget, a fullánkot kivettem ugyan, de egy napig sántított.

Nyári szünet - 2. felvonás

Miután visszajöttünk Békéscsabáról, néhány napot itthon töltöttünk. Kertészkedtünk, mert a tök amit magról ültettünk, mindent befutott, a két tő cukkini óriásira nőtt, és volt rajta bőven termés, a paradicsomot felkötöttem. Bár nem fűztünk túl sok reményt, hogy még valami beérik, szerencsére még néhány hétig élvezhettük a napsütést. Volt néhány esős, hűvösebb nap, de mióta itt lakunk, most fordult elő először, hogy nem 15 fokos esőben érkezünk, és hogy nem kell még fűtést kapcsolni. Voltunk Orsiéknál egy délután, majd rá egy hétre ők jöttek el hozzánk, bográcsban főztem palócgulyást. Egyik vasárnap egy munkatársamhoz mentünk ebédre, és mivel ott már felnőttek a gyerekek, a fiúk unatkoztak egy kicsit. 

Egyik nap bevonatoztam velük a munkahelyemre, és ott ebédeltünk, ez nagyon tetszett nekik, Robin néhány napig mondogatta, hogy ő megint be akar vonatozni. Ezen felbuzdulva, kipróbáltuk a minivonatot a fővárosban, lent a völgyben nyári szünetben üzemel délutánonként, és mivel nem kellett sorba állni, másfél órát vonatozgattak, kisebb szünetekkel ugyan, és a végén még én is felültem velük.

Mint minden évben, idén is elmentünk a nyár végi vidámparkba, és bár hétköznap délután voltunk, mivel családi napnak hirdették meg, 6 óra körül már nagyon sokan tolongtak, nekünk szerencsére addigra elég is volt, a kacsahorgászat után a fiúk sem kérleltek minket, hogy maradjunk tovább. A hűvös időben Lilláékkal játszóházban találkoztunk, majd mi mentünk el hozzájuk egy napra, hogy Norbi tudjon nyugodtan aludni. 

Nagyon jól elvannak a gyerekek, akárcsak Milánékkal, viszont a nap végét Kristóf balesetével zártuk, sajnos nagyon fáradt volt már, és a játszótérről visszafele menet már minden baja volt szegénynek, és mindenért sírt, így persze Andival sajnáltuk, és visszaadtam neki a futóbiciklijét, amit én vittem egy szakaszon. Ahogy elindult, hatalmasat esett a lejtőn, ömlött a vér a szájáról. Később kiderült, hogy szerencsére csak kirepedt a szája, de ha jól tudom, azóta nem ült fel a biciklijére. 

Együtt mentünk az itteni állatkertbe, ott szerencsére nem történt velünk semmilyen baleset. 

Egy délután a három anyuka a hat gyerekkel ment játszóterezni, érdekes módon Vince mindig külön úton járt, Robin meg mindig a nagyokkal akart lenni. Még egyszer találkoztunk a szünetben, Orsiék ebédre, Andiék Lilla mamájával együtt ebéd után jöttek át hozzánk. A hat gyerkőc egy-két kisebb atrocitást leszámítva egész délután eljátszott anélkül, hogy valamelyikünknek ott kellett lennie. 

Az idén sem hagytuk ki a nyár végi vidámparkot, szerencsére nem kértek ráadást belőle. Hétköznap délután mentünk, amit családi napnak neveztek ki, lehet, hogy emiatt, de 5 óra után már alig lehetett mozdulni, de az iszonyatos zaj még ennél is idegesítőbb, nekem legalább is.

 

Norbi eltakarította a sok-sok faágat és levágott bokrot, még egy fát is kivágott, és kisteherautóval hordták el a komposztálóba.

Ha otthon maradtunk, és Maxim és Robin elvoltak egymással, akkor én próbáltam kisebb-nagyobb dolgokat megcsinálni, amiket már halogatok egy ideje. Sikerült a radiátorokat kitakarítanom, függyönyöket kimosnom, kivasalnom, székeket kitisztítanom, a szünet végén még a hintaállványt is elkezdtem lefesteni, amit nagy nehezen be is fejeztem. A fiúk faasztalát is lefestettük, kétszer álltunk neki együtt, persze Robin hamar megunta, így Maxim sem akart tovább festeni. 

Sokat főztem, sütöttem, no és persze azért sokat játszottunk a gyerekekkel. Nagyon gyorsan eltelt ez az egy hónap itthon, gondolom azért is, mert sosem unatkoztunk. Most meg aztán pláne nem fogunk, hogy elkezdődött az ovi a fiúknak, nekem pedig a munka.

Egyik este óriási szivárványt csodálhattunk

Óriásbuborékok

A szettet vettem, viszont gyönyörű bubikat tudtak csinálni még a gyerekek is. Vettem másfajta utántöltőt, amivel kicsit nehezebben ment a nagyon-nagyon buborékok gyártása az szimpla karikán, viszont jól működött a sokbuborékos karikán. Sajnos a sok hab összefoltozta a pólójukat, szóval más utántöltőt kell keresnem jövőre, mert ha beindulták, egy idő után annyira csapkodtak, hogy minden habzott.

Forróság Békéscsabán

Ahogy eljöttünk a Balatonról, egyre melegedett az idő, Mamáékhoz már 35 fokos hőségben mentünk át. Az egyetlen szerencse, hogy éjszaka azért nagyjából 20-21 fokig lehűlt.

Az első öt napban anyáéknál voltunk. Krisztivel együtt töltöttük a hosszú hétvégét, Robin teljesen rá volt tapadva, első nap Krisztivel aludt el ebéd után.

Szombaton meglátogattuk Dédipapát és Irénke nénit, majd átmentünk a ligetbe ebédelni Nagyiékkal, unokatesómmal, Gabival és a kislányával, Jázminnal. Mi kora délután visszamentünk Csabára, így a Kovács-találkozó elején még részt is tudtunk venni. 

A gyerekek Norbival, Popival végig mentek a vadiúj tanösvényen, ami a kisiskolásoknak már biztos nagy élmény. Azt mondták, hogy érdekes, érdemes végig menni rajta. Bővebben itt olvashattok róla, többek között: Erzsébet ligeti lombkorona sétány és kilátó.

Mi Norbivel kettesben egy napot Gyulán töltöttünk, aggódtunk, hogy Robin mit csinál éjszaka, de végül nem volt semmi különös. Persze mikor elmentünk, üvöltött, de hamar megnyugtatta Kiki. Nagyiékkal szökőkutaztak és fagyiztak a városban, sőt még a kisvonatra is felültek.

Egyik nap kikísértük Popit az üzembe,  és aztán targoncázott egy kicsit az unokákkal. Ez annyira tetszett nekik, hogy onnantól kezdve ha Popi ment az üzembe, vele akartak menni.

A kis ezermesterek

A 6. napon én átautóztam, a fiúk pedig biciklivel mentek Mamáekhoz, ahol egy két hetes pici cica várt minket. Az anyukája eléggé féltette, az elején sokat fújt Robinra, de a végén ki-kivették a házából.
Én egész sokat járkáltam, voltam fodrásznál, úszni, vásárolni, a fiúk viszont egyszer mozdultak ki, Tatával elmentek megnézni egy játszóteret, aminek az elkészítésében Tata is részt vett, mármint a kivitelező cégnél dolgozott. Mi csak "kolbászos játszótérnek" emlegetjük, de megnéztem a hivatalos nevét a Csaba Park honlapján:  Óriások konyhája játszótér, néhány kép a honlapon is van a Galériában. Én nem láttam élőben a parkot, de egy jól átgondolt projektnek tűnik az egész hely. A gyerekek a meleg ellenére is élvezték.

 

 Sokat találkoztunk Liával is, nagyot nőtt, jól eszik, és azt kell mondanom, hogy a fiúkhoz képest egy tündéri baba: nagyon-nagyon sokáig elszöszmötöl, pakolgatja a játékait. Maxim gyakran oda ment hozzá, próbált vele játszani, de a fiúk számára a medence volt a sztár. Nagyon sokat pancsoltak, búvárkodtak benne, Robin hihetetlenül hosszan bír a víz alatt maradni, és ok, egy idő után leteszi a lábát, de látszik, hogy jól mozog a vízben, víz alatt. A kánikulában én is többször hűsöltem a vízben, kellemesen felfrissített. Sajnos Maxim utolsó nap már mondta, hogy fáj a füle, végül csak itthon vittem orvoshoz: begyulladt a füle, valami enyhe fertőzés a külső hallójáratán, fülcseppet kapott, de többet szenvedett a csepegtetéssel mint Robin.
Mamáéknál a fiúk egyszer-kétszer a tyúkokat is felfrissítették, de ők nem vették túl jó néven a hideg vízipuskás spriccolást. 

 

 

Mint mindig, jókat ettünk, izzadtunk a melegben, a végén már tényleg nem aludtunk túl jól, viszont kellemes meglepetés ért bennünket, hogy visszatérve Luxiba nem a 15 fokos esős idő fogadott, hanem még két hétig nyárias idő, sőt, egyik hétvégén még az idén utoljára a medencénket is felállítottuk. Mióta a házunk van, augusztus közepétől már be kell kapcsolnunk a fűtést, most viszont kihúztuk szeptember elejéig.

Balatoni hűsölés

Csakúgy mint tavaly, a Balatonnál álltunk meg néhány napra Luxemburgból jövet, július végén. Gyenesdiáson foglaltam szobát négy éjszakára egy kisebb hotelben, amihez kemping is tartozott. Szerencsére a strandra vezetett egy rövid út is gyalogosan, igaz egy szakasza a bicikli úton, ami néha veszélyes volt a két gézengúz "én megyek elöl" játéka miatt. Minden szép és jó lett volna, ha az idő egy kicsit kegyesebb hozzánk: kifogtuk a 18 fokra lehűlést. Nem igazán számítottunk rá, nekem egyetlen melegetítőm volt, Norbi meg az esőkabátját felejtette otthon. Végül kedden strandoltunk, többnyire felhős volt, egyszer pár csepp esett is, de a víz melegebb volt mint a huszon fokos levegő. Maximot nem lehetett kiszedni, Robinnal sokat homokoztunk és játszótereztünk, mert a Diási strand tényleg szuper, ám a borús idő miatt nem volt semmi program viszont belépőt sem szedtek. Így a tömeget is megúsztuk, kár, hogy a másik két nap esett. Sebaj, akkor kirándultunk. Hétfőn délben értünk a tapolcai tavas barlanghoz, és mivel rajtunk kívül az ott nyaralók nagy része is a barlangra szavazott, nem vártuk ki a sort, mert több mint két órát nem ért meg a dolog. Átautóztunk a sümegi várba. Nagyon jól megcsinálták, pont kifogtunk két programot, egy tornász lány tüzes buzogánnyal, fáklyákkal táncolt, aztán a vár bolondja műsorozott. A gyerekekre is gondoltak, falovon lehetett a hétfejű sárkány fejeit kiszúrni, kecskét simogatni. Íjaztak is a fiúk, bár ez külön fizetős volt.

 

 

Ahogy írtam, kedden strandoltunk, még jó, hogy Norbi erősködött, menjünk aznap, mert szerdára naposabb időt ígértek, még jó, hogy hallgattam rá, így tudtunk egy napot strandolni. A szállásról az út egy nádason át vitt, tele csigákkal, Robin nagyon élvezte, mindig hozott egy csigát haza, illetve egyet a strandra is. A kicsiket jobban szerette, azok egy idő után kibújtak a házból, másztak a kezén: Szerintem ő egy fél napot el tudott volna csigázni.

 

Kedd este cirkuszba mentünk. Későn, 8-kor kezdődött, így a szünetben negyed tíz fele mi eljöttünk, idegesített minket, hogy a szünet arról szólt, hogy fényképezkedj az állatokkal, vegyél meg mindent a gyereknek. Végül egy minivonatra felültek, de így is majdnem elaludtak az autóban.

Végül szerda lett a leghidegebb délelőtt, így ismét megpróbáltunk bejutni a barlangba. Egy órás várakozás után elindult a túra, ezt is nagyon modernül kialakították. Amíg bent várakoztunk, volt egy kicsi játszótér, majd a bevezető rész több helyen is 3D-s monitorokkal szemléltette a barlangrendszert. Maximot már lekötötte a barlangok keletkezése, főleg a dinós rész. Aztán csónakáztunk a kristálytiszta vizen, amiért tényleg megérte sorba állni.

Elnyammogtak egy fagyit várakozás közben, kabátban

 

 

 

A barlang után elsétáltunk a tóhóz, megnéztük a hatalmas malomkereket, majd a Pura Vida étteremben ebédeltünk egy jót.

Csütörtökön indultunk Csabára, de megálltunk Fűzfőn bobozni. Ez is elnyerte mindenki tetszését, le a kalappal a kivitelezés előtt; bitzonsági öves bobok, eső esetén tetőt tesznek rá, mi az elején így csúsztunk mert csapott. Ha bérletet vesz az ember, nem is olyan drága a csúszás, szuper a mellette lévő fajátszótér és fitness park, a kilátóról látszik a Balaton, és a nagyobbaknak a kalandpark is jónak tűnt.

 

Robin nehéz eset, mindig olyan színű bobba akart ülni mint Maxim, de váltakozva jöttek a színek. A negyedik kör után már nem variált annyit, de előtte volt, hogy a 2. autóba ült, mert ő éppen pirosat akart, na de addig nem tudtunk indulni, amíg nem ment el az első autó, de szerencsére a fiatal srácok, akik felügyeltek és kezelték a jegyeket, nagyon kedvesek voltak, és az első alkalom után látták, hogy ha rugalmasak, mindenki gyorsabban halad, így pl előre hívtak valakit a sorból, hogy üljönek be az első bobba, és két perc múlva már a miénk jött.

Egy egész napot el lehet itt tölteni, végül mi is csak késő délután indultunk tovább, és 9 óra körül érkeztünk Nagyiékhoz.