Testvérek

Tavaszi nyaralás

Mivel húsvétkor nem tudtunk haza menni, amit utólag egyáltalán nem bánunk a cudar idő miatt, április közepére terveztünk egy egyhetes látogatást. A sok betegség miatt az éjszakai autózás mellett döntöttünk. A nehézkes elindulás után szerencsére semmi gondunk nem volt az úton, Robin sokkal jobban aludt mint gondoltuk, az elején fel sem ébredt az első megállónál, és a reggeli ébrenléti szakaszt is jól bírta. Maxim viszont nem aludt sokat, ő mondta is, hogy nem fog aludni, mert nézelődni akar. Forgalom is alig volt, bárcsak ne lenne ilyen fárasztó éjszaka vezetni! Visszafele sem volt nagy gondunk, Maxim annyira elfáradt az egy hét alatt, hogy ő nagyon jól aludt, Robin viszont félútig nyűgös volt, sokszor felsírt, aztán meg csak sírt, sírt. A fogára gyanakodtunk. Miután adtunk neki egy fájdalomcsillapítót, jobban aludt. Az utolsó szűk három órát ébren végig ülték.
Vasárnap délelőtt érkeztünk meg Nagyiékhoz, Maximot nem lehetett lelőni, nagyon örült hogy elmentünk Békéscsabára. Nagyiék szobájában aludt, Popi csak vasárnap éjszaka érkezett, de reggel már Popit nyúzta, hogy játszanak. Robin az első néhány éjszakát átaludta, de napközben sokat volt nyűgös vagy csak a sok újdonság miatt akart kézben lenni egy idő után. Mamáéknál is sokat volt kézben, és ott csak az utolsó éjszakát aludta végig (hajnalban mindig felébredt), igaz akkor 10 órát egyben, a kiságyban - ez jó jel. Dédipapa is meglátogatott minket, Maxim ezúttal hamar megbarátkozott vele. Kriszti nagynéni is népszerű a fiúknál.

Robinnak nagyon tetszettek a cicák, akik viszont kevésbé örültek a hangoskodásnak. Maximmal fodrászhoz is elmentünk, néhány napig mondogatta, hogy ő hosszú hajat akar inkább, de ez a rövid frizura jobb neki.
Nagy vita volt a pakolászásnál, több játékát is hozni akarta, a végén maradt egy nagy kutya és a fűrésze, de csak az egyiket hozhatta, így a fűrész mellett döntött, amivel becsületesen játszott is. Egyik délután Robinnal elbicikliztünk a városba, Maximmal is megnéztük a szökőkutat, és az apjával ettek egy hupikék törpikék fagyit. Ez annyira tetszett neki, hogy Laliékkal is el kellett menniük a szökőkúthoz kék fagyit enni. Gyulára is átautóztak, de szerintem Maxim már akkorra elfáradt a sok élménytől, kisvonatozni nem is akart. Icuék is eljöttek Mamáékhoz, sok mindent hoztak, de a kolbászt elfelejtették, bezzeg Maxim nem, kérdezte, hogy hoztak-e Icukolbászt. :)
Ahogy az idő egyre melegebb lett, Robinnak is úgy nőtt az étvágya. Délelőtt Tatával járták a kertet, minden nap többször megnézték a csirkéket, kakasokat. Hiába, nekünk csak két tyúkunk van, akiket egy szomszéd gondozott a távollétünkben. Mit is lehet kezdeni a lenyírt fűvel? Dömperbe szedni és dobálni.

 

Éviékkel is sikerült találkoznunk. Persze mire Maxim megbarátkozott Ákossal és Adéllal, addigra indultak haza. De legalább tudtunk beszélgetni egy kicsit. Az egy hét hipp-hopp eltelt, de képzeljétek, Maxim a vége fele már mondta, hogy régen voltunk Capellenben, mikor megyünk haza.
Fotókat sikerült feltöltenem.

Mégsem gyomorrontás?

Nagyon hosszú volt a péntek reggelre virradó éjszakánk és a pénteki napunk. Norbi az éjszakát a vécén töltötte, és még reggel sem volt olyan állapotban, hogy elmenjen dolgozni, hanem az ügyeletre ment be késő délelőtt, mert a háziorvosnál nem kapott időpontot. Én csak szimplán nem aludtam, olyan hányingerem volt és úgy fájt a hasam, de reggel összeszedtem a gyerekeket és mentem dolgozni, vagy inkább szenvedni, mert rosszul is voltam, iszonyat álmos is voltam. Aztán kora délután hív a bölcsi, hogy Robinnak hasmenése van, menjünk érte. Hurrá, már csak ez hiányzott, szombat este Békéscsabára indultunk volna. Elvittem a gyerekorvoshoz, legalább meg is hallgatta, a tüdeje tiszta volt, és azt mondta, hogy mielőtt bármit is csinálnánk a náthájával, várjuk meg a jó időt. Mire haza értem Robinnal, Maxim belázasodott, lefeküdt aludni (este 6-kor! máskor este 10-kor is alig alszik el). Aztán csak felment a láza, kapott fájdalomcsillapítót. Robin banánt volt hajlandó enni, meg egy pici kenyeret, de a banán elég gyorsan keresztül ment rajta. Nem sok reményt fűztünk a másnapi induláshoz. Szombaton azonban senkinek nem volt hasmenése, és Maxim is pihenten, energikusan ébredt, éjszaka sem lázasodott be, így délben elkezdtünk csomagolni. Este 8 körül el is tudtunk indulni. Maxim kivételével mindenki diétázott még egy-két napig, de szerencsére sem az úton sem a nagyszülőknél nem lett rosszul senki. Így viszont mégis inkább valami vírus lehetett, nem pedig gyomorrontás, vagy épp Robin fogzása.

Hörghurut, köhögés, gyomorrontás

Talán hétvégére megérkezik a tavasz. Addig meg próbáljuk kikúrálni magunkat. Onnan folytatom, hogy Robin hörghurutja javul, de még mindig taknyos, még mindig szakad fel neki. Múlt héten Maxim kezdett el köhögni, aztán hétvégére náthás is lett. Maradt még neki a szirupjaiból amit a gyerekorvos adott neki a múltkor, úgy tűnik, hatott, mert szépen gyógyul. Szerencsére hétvégén ki tudtuk kúrálni a nátháját, ha oda figyel, egész jól ki tudja fújni az orrát, de azért neki is porszívozzuk még. Ez reggel legalább egy fél óra pluszt jelent, Robinnak kétszer-háromszor kell alaposan kitisztítani, most meg Maximnak is. Mire kezdtek volna rendbe jönni, Robin kezdett visszarázódni a bölcsiben is (már csak kicsit sírt reggel, rendesen evett, egész jól aludt), megint történt valami. Szerintünk egyszerűen csak túl sokat, zsírosat, fűszereset evett, aminek eredménye egy gyomorrontás, kedd éjszaka. Éjszaka Robin felsírt, aztán nem tudott aludni, és persze ez meg is mutatkozott: hányt, többször. Ágyneműcsere, amit többszöri ruhacsere követett, engem is beleértve, mivel nem lehetett letenni, ragaszkodott hozzám. Aztán hajnalban próbáltunk vissza aludni, de még jött neki vissza, igaz, lehet hogy a megivott víz miatt. Többször felébredt ugyan, de majdnem délig aludt, aztán evett egy kicsit, majd egész délután, immár megszakítás nélkül aludt. És az éjszakát is végig aludta. Múlt héten a 7 éjszakából 4-et végig aludt, közben kibújt végre alul az egyik kisörlő foga. Még mindig folyik az orra, de már legalább éjszaka nem folyik, és nem is dugult neki. Szóval lassan itt a tavasz, és a jobb éjszakákra is van remény.

Húsvéti sonka

Idő és energia hiányában nem vittük túlzásba a húsvéti készülődést. Ráadásul betegek voltak a gyerekek, amikor a bölcsiben tojást festettek a nagyok és húsvéti kosarat készítettek. Csináltunk tojásfát, és Maxim festett egy kifújt, fehér házitojást. Hétfőn a kertben megkereste a tojásokat, de csak néhány darabot rejtettem el, és kevesellte. Aztán mikor megértette, hogy nincs több, felfedezte e lehullt tobozokat, és ezeket gyűjtötte tovább: "nézd mekkora tojást hozott a nuszi, nézd cak, milyen sokat találtam". Mivel a bölcsibe is ment a húsvéti nyuszi, itthon is marad ez a verzió. Gyors megtanítottunk neki egy locsolós mondókát, és hétfő délután a kertben meglocsolt, a locsolókannával, játékból.
Pénteken a hentesnél vettem főtt, f'üstölt sonkát, a darab nem tűnt nagynak, de mire felszeletelte a hentes, gondoltam, ezt soha nem esszük meg. A két gyerek két este megette a nagy részét, hétfő estére elfogyott a nagy kupac.
Már csak azért is örültem, hogy Robinnak végre visszajött az étvágya, és hogy megint eszik darabosat, annak ellenére, hogy lebetegedett húsvétkor, és kedden az orvos is megerősítette, hogy hörghurutja van. Szerencsére egy este lázasodott be, persze sokat köhögött és taknyos volt. Neki így egy nappal tovább tartott a húsvéti szünet, kedden Norbival otthon maradt, aztán délután mentünk az orvoshoz. Hol van már a tavasz?

Maxim először a cirkuszban

Húsvét előtti napokban tele plakátolta városkánkat az itt állomásozó cirkusz. Maxim, ha meglátott egy plakátot, felkiáltott, hogy cirkusz!, de mindig azt válaszolta, hogy nem akar cirkuszba menni. Hétfőn aztán Norbival megkeresték a cirkuszt, és úgy jöttek vissza, hogy elmennek a délutáni előadásra. Mint kiderült, ez egy kicsi, családi vállalkozás, az artistákon kívül fellépett két bohóc, egy kutya és két kígyó. Maxim szépen végig ülte az előadást, Apa ölében. Aztán itthon mesélt egy kicsit.