Tavaszi nyaralás

Mivel húsvétkor nem tudtunk haza menni, amit utólag egyáltalán nem bánunk a cudar idő miatt, április közepére terveztünk egy egyhetes látogatást. A sok betegség miatt az éjszakai autózás mellett döntöttünk. A nehézkes elindulás után szerencsére semmi gondunk nem volt az úton, Robin sokkal jobban aludt mint gondoltuk, az elején fel sem ébredt az első megállónál, és a reggeli ébrenléti szakaszt is jól bírta. Maxim viszont nem aludt sokat, ő mondta is, hogy nem fog aludni, mert nézelődni akar. Forgalom is alig volt, bárcsak ne lenne ilyen fárasztó éjszaka vezetni! Visszafele sem volt nagy gondunk, Maxim annyira elfáradt az egy hét alatt, hogy ő nagyon jól aludt, Robin viszont félútig nyűgös volt, sokszor felsírt, aztán meg csak sírt, sírt. A fogára gyanakodtunk. Miután adtunk neki egy fájdalomcsillapítót, jobban aludt. Az utolsó szűk három órát ébren végig ülték.
Vasárnap délelőtt érkeztünk meg Nagyiékhoz, Maximot nem lehetett lelőni, nagyon örült hogy elmentünk Békéscsabára. Nagyiék szobájában aludt, Popi csak vasárnap éjszaka érkezett, de reggel már Popit nyúzta, hogy játszanak. Robin az első néhány éjszakát átaludta, de napközben sokat volt nyűgös vagy csak a sok újdonság miatt akart kézben lenni egy idő után. Mamáéknál is sokat volt kézben, és ott csak az utolsó éjszakát aludta végig (hajnalban mindig felébredt), igaz akkor 10 órát egyben, a kiságyban - ez jó jel. Dédipapa is meglátogatott minket, Maxim ezúttal hamar megbarátkozott vele. Kriszti nagynéni is népszerű a fiúknál.

Robinnak nagyon tetszettek a cicák, akik viszont kevésbé örültek a hangoskodásnak. Maximmal fodrászhoz is elmentünk, néhány napig mondogatta, hogy ő hosszú hajat akar inkább, de ez a rövid frizura jobb neki.
Nagy vita volt a pakolászásnál, több játékát is hozni akarta, a végén maradt egy nagy kutya és a fűrésze, de csak az egyiket hozhatta, így a fűrész mellett döntött, amivel becsületesen játszott is. Egyik délután Robinnal elbicikliztünk a városba, Maximmal is megnéztük a szökőkutat, és az apjával ettek egy hupikék törpikék fagyit. Ez annyira tetszett neki, hogy Laliékkal is el kellett menniük a szökőkúthoz kék fagyit enni. Gyulára is átautóztak, de szerintem Maxim már akkorra elfáradt a sok élménytől, kisvonatozni nem is akart. Icuék is eljöttek Mamáékhoz, sok mindent hoztak, de a kolbászt elfelejtették, bezzeg Maxim nem, kérdezte, hogy hoztak-e Icukolbászt. :)
Ahogy az idő egyre melegebb lett, Robinnak is úgy nőtt az étvágya. Délelőtt Tatával járták a kertet, minden nap többször megnézték a csirkéket, kakasokat. Hiába, nekünk csak két tyúkunk van, akiket egy szomszéd gondozott a távollétünkben. Mit is lehet kezdeni a lenyírt fűvel? Dömperbe szedni és dobálni.

 

Éviékkel is sikerült találkoznunk. Persze mire Maxim megbarátkozott Ákossal és Adéllal, addigra indultak haza. De legalább tudtunk beszélgetni egy kicsit. Az egy hét hipp-hopp eltelt, de képzeljétek, Maxim a vége fele már mondta, hogy régen voltunk Capellenben, mikor megyünk haza.
Fotókat sikerült feltöltenem.