Árpilis vége - megint itthon

Kedden és szerdán éjszaka rosszul aludt Maxim, szerdán volt egy kis láza, de reggelre lement, és ebben a hónapban szinte minden reggel hőemelkedése volt. Jó kedvvel ébredt, vittem bölcsibe, de mondtam, hogy figyeljenek oda, meg hogy folyik az orra. Délután hívtak, hogy tiszta vörösen ébredt Maxim, 39 fokos láza van, adhatnak-e neki lázcsillapítót. Bár ebédre a másodikból nem evett (ha nem ízlik neki az étel, nem tetszik az állaga, akkor előfordul, hogy nem ebédel), jó kedve volt. Itthon hullámzott a hangulata, de estére megint belázasodott. Ma itthon maradtam vele, elmentünk az orvoshoz. Az utóbbi egy-két napban nem is köhögött már szerencsére, nagyon sokáig hallgatta a doktornő, de nem talált neki semmit. Piros a füle, a torka is. Hogy kizárja a bakteriális fertőzést, vett kenetet a torkáról, negatív lett az eredmény, így nincs antibiotikum. Várnunk kell, ha nem múlik a láza, akkor hétfőn vissza kell mennünk.
Ha a láz kezdete után 3-4 nappal kiütések jelennek meg Maximnál, akkor lehet, hogy roseolás, másnéven háromnapos láza van. A roseola infantum egy vírus okozta fertőzés, és nincs vele különösebb teendő. De most hogy utána olvasgattam a neten, az is lehet, hogy ez volt Maximnak december végén otthon, mert a kezdeti lázas napok után lett kiütéses, és erre jött a bronchitisze.
(A rózsahimlő másik neve a rubeola, ez ellen kapnak oltást itt is, Magyarországon is a gyerekek.)

A nagy és a kicsi

Amíg a nagyszülők itt voltak, mondta rájuk Maxim, hogy mama, tata, ede (ez volt Edina), meg valami llel (ez Lali). Most nem mondogatja már őket, viszont mindent próbál ismételni, még a dalokat is, persze ebből csak halandzsa lesz a végeredmény.
Viszont a kicsi és a nagy jelzőket már jól használja. Magától mondta, hogy melyik a kicsi és melyik a nagy kutyája, szereti egymáshoz hasonlítani a dolgokat, és mondja, hogy ez a fa most kki, ez na.
Annyit volt mostanában itthon, és én annyit mondtam neki, hogy ott, amikor ő azt mondta, hogy do (ez a luxemburgi megfelelője), hogy most már ő is mondja, hogy ó. Igaz, kedd óta vissza-vissza köszön a do is.

Első húsvétunk Capellenben

Csütörtök reggel még magához sem tért Maxim, amikor Norbi szülei, öccse és a barátnője megérkeztek. Változóan viselte a vendégsereget. Csütörtököt fárasztónak éreztem, mert szerettem volna, ha a nagyszülők megszeretgethetik Maximot, jókat játszanak együtt, de nagyon lassan nyílt meg a bizalma.
Pénteken jól megvolt mindenkivel, szombaton nyűgösebb volt, vasárnap megint eljátszott a családdal.
Csütörtökön délután végre Norbi álomkanapéja is megérkezett, egy kétrészes bőrkanapé, relax-funckióval - külön állítható a lábtámlája és tetszés szerinti fokozatba a háttámlája mindegyik ülőrésznek (összes 5 fotel).

Az elmaradhatatlan biciklije, már nem sok kell, hogy elérje a pedált.

Kapott Maxim, fűnyírót, kismotort, amivel gurulgat ugyan, de mi azt hittük, hogy egy-két alkalom után majd úgy elindul, hogy utol sem fogjuk érni. Erre még azonban várnunk kell.

A gyönyörű időnek köszönhetően, sokat voltunk kint. Nagytakarítottunk, apósom ültetett paradicsomot, majd Norbival kisfákat és mogyoróbokrokat a ház elé, egy-két ablakra felkerült a szúnyogháló.
Maxim ilyeneket talál ki, hogy minél több dolgot fogjon egy kézben, vagy hogy telepakolja a kisautót és úgy próbál vele menni. Itt éppen a két kutyájával (na, kki - erről majd máskor).

Szombaton bevonatoztunk a városba, vettem Maximnak egy sapkát, amit már a boltban sem akart felpróbálni, de mostanában semmit nem akar felpróbálni, úgyhogy a kiskalapot a házban rakosgatjuk, hogy szokja. Edináéktól kapott egy kis adidas pólót, amit csak ráadtam az egyik este, lett is nagy sírás belőle. De az új baseball-sapkájával is így volt, és egy-két hét után most már csak azt hajlandó felvenni. Szóval az állomástól besétáltunk a központba, a hídon minden betonvédő közti fúgát megnyomkodott, az egyik téren pedig Norbi kitalálta, hogy vizsgálják meg a macskakövet, meleg-e. Na ezután minden lépésnél megvizsgálta a betonköveket.
Fúgavizsgálat közben

Betonvizsgálat közben

Amíg a többiek megnézték a szombati piacot, mi a játszótéren várakoztunk.

Délben meleg is volt, éhes is volt, tömeg is volt, mire leültünk ebédelni, elfogyott Maxim türelme. De aztán a neki kért gyerekmenü felfalása után fülig ért a szája(egy szelet fokhagymás toast - a másikat odaadtuk tatának -, egy kis adag bolognai, és egy kis szelet palacsinta - a másikat meghagyta Lalinak). Visszafele busszal mentünk, ezt is nagyon élvezte Maxim. Az utcán vagy maga sétált, vagy fel kellett venni, de csak én vagy Norbi vehettük fel, még mama sem.
Ha elcsúszunk az ebéddel, átlendül Maxim is a holtponton, és hiába fáradt, nehezen alszik el délután. Több nap is így jártunk, de ki akar reggel hétkor kelni, hogy órára pontosan tartsuk a napirendet? Mire nagy nehezen elaludt Maxim, megérkezett egy jégesővel indult felhőszakadás, ami nagyon jól jött a füvünknek és a tujáknak, mert eddig minden nap locsolnunk kellett. Norbi elment horgászni az apjával, bár nem áztak el, halat sem fogtak. Még jó hogy vettünk húst a vasárnapi grillezéshez :)

Maxim virágot locsol, ügyesen mer a locsolójával, sőt, arra is emlékezett, hogy én bolond úgy kb két hete, egy kint lévő virágot egy alátéttel locsoltam meg. Tegnap délután meglátta az alátétet, mert is bele vizet, óvatosan vitte is a cseréphez, az sem tántorította el, hogy előtte volt egy pad. Nemhiába, jó megfigyelő, de az ilyen hülyeségek miért maradnak meg neki?

Hétfőn, mielőtt vissza indultak volna Békéscsabára, elmentünk egy szomszéd faluba, fütyülős kismadár vásárba. Húsvét hétfőn a fővárosban és ebben a faluban, Nospeltben, immár hagyományként árulják a kézműves madarakat, egyiket-másikat kisebb vagyonért. (A hagyomány leírása angolul itt .)
Szereztünk pár lufit, amit a közelgő választásokra készülő pártok osztogattak. Délben elköszöntünk a vendégektől, délután elmentünk egy kisebb bicikli-túrára és aztán jött a nem-várom-a-holnapot este, immár nyugisan, hármasban.

Húsvét a bölcsiben

Múlt héten már megkaptuk a húsvéti ajándékot a bölcsiből. Egy fakanalat festettek be és dekoráltak ki nyuszinak a kicsikkel együtt, majd egy papírzacskóra csirkét ragasztottak, és egy facsipeszre is tettek textilnyuszit. A zacskóban papírfűben csücsült két festett tojás néhány csokitojással. Nagyon ötletes!

Ezeket a tojásokat már ugyan megfogta, de továbbra sem rajong magáért a tojásért. Főtt tojással ki lehet kergetni a szobából, bár már ez is javult egy kicsit. Persze ha fel van aprítva, úgy eszi, de A TOJÁS és Maxim nem barátok.
Szerdán pedig húsvéti hagyományként az elrejtett tojásokat kellett megkeresniük a bölcsiben, és délután mondták Norbinak, hogy Maxim nem nagyon akarta keresni őket. :)
Előző nap, kedden átmentek a középső csoportba tojást festeni, és Maxim nem rajongott a programért, sírt. Egyrészt mert eddig egyszer vagy kétszer volt abban az épületben, nem ismeri a gyerekeket, gondozókat, új arcok, új hely, új aktivitás, és ez sok volt neki. Ráadásul most amúgy is félősebb korszakban van, erőltetni nem tudjuk ezeket a dolgokat. Vannak babák akik érzékenyebbek és minden ingert felvesznek, mások nem. Én már annak is örültem, hogy másfél hét után szerda reggel végre nem sírt, csak egy kicsit görbült a szája.
Kíváncsi leszek, ha májustól folytatjuk az úszást, ott hogy fog viselkedni. Januárban voltunk utoljára babaúszáson.

Maxim és Milán a játszótéren

"Maxim, te ultrabéna vagy a játszótéren"- mondta nekem Norbi vasárnap a Merl parkban. Még most is nevetek, ahogy leírom. De tényleg, sok kisgyereket nézve, Maxim iszonyat óvatos, hozzá nem ér más játékához, rengeteg időre van szüksége, hogy felmérje a terepet, eldöntse mit akar, aztán talán óvatosan belelép a homokozóba, míg más gyerek bele rohan. Amíg ő nagy nyugodtan fogdossa a homokot és üldögél, addig más szinte felborítja, épp hogy nem veri fejbe lapáttal, de őt ez nem érdekli, ő csak túrja a homokot. Vagy épp egy talált markolóval berreg.

Persze sok a nagyobb gyerek, és nyilván nem mindenkit zavar, hogy ezren vannak körülötte, de Milán sem akart csúszdázni, ha túl sokan nézték.
Arra még várnunk kell, hogy a két gyerek együtt játsszon, egy óvatos kézfogás, és egy egymás mellett homokozással kellett beérnünk. De mi legalább jót beszélgettünk, Norbi evett egy fagyit, amiből Maxim is kunyerált.
Maxim homokozik, Milán egy hatalmas lyukban üldögélt.

 

Anya, tiszta homok a kezem!

Közben összefutottunk a főnökömmel meg egy kolléganőmmel,de Maxim hamar "megszabadított" tőlük. Ők nagy lendülettel jöttek Maximhoz, aki először csak pityergett és abbahagyta a csúszdázást, utána rázendített. Nem bírja ha idegenek ilyen hirtelen, nagy lármával közelednek feléje, időt kell neki hagyni, hogy ő maga adja meg a bizalmat másoknak.
Orsival meg is állapítottuk, hogy mindkét fiú szégyenlős. Bár inkább legyenek félénkek mint agresszívek.
Összességében viszont a múltkori játszóterezéshez viszonyítva, sokkal hamarabb elkezdett játszani Maxim. Még alagúton is átbújt egyedül. Igaz, jó néhány percbe telt, mire elindult, de végül is ráértünk.
A kacsák, halak pedig kihagyhatatlan attrakció, legközelebb nem hagyjuk otthon a száraz kenyeret!

Joghurt és reggeli párna

Maxim szó szerint meg van őrülve a joghurtért. Már régóta eszegeti, de ha meglátja, elkezdi követelni, és nem kell neki más, csak oghu, oghu. Sokszor adom neki úgymond szósz, mártás helyett az Activiát, most már kiveszi a kezemből a flakont és egyedül kanalazza. Sajnos vagy nem, de bármilyen joghurtot felismer, és mivel sokat köhécsel, próbálom neki a szójajoghurtot is adni. Múlt héten az eredmény: nem csak hogy az én barackos szójajoghurtomat ette meg vacsora után, de követelt egy másodikat is, és meg is ette. Hétvégén egy más márkájút (szerintem rosszabb ízűt) vettem, őt csak a gyümölcsdarabok zavarták.
A legutóbbi betegsége alatt a nemevős napokon egyetlen dolgot eszegetett: zabpelyhes gabonapárnát rizs- vagy szójatejbe áztatva. Ezt előtte is szerette, de múlt héten csak ezt kérte reggelire. (Most már eszik mást is szerencsére, mert attól féltem, hogy ha megunja két hét után, mit fogok neki adni.) És önállóan eszi. Beletesz egy adagot a tejébe, kikanalazza őket, néha kanalaz, kortyol egy kis tejet hozzá, majd kéri az újabb adagot (ké-ké).
A kanalazás most sláger Maximnál, ha a teájában benne felejtem a kanalat, nem engedi kivenni, mert kanalazni akarja a teáját. Így már a folyadékot is egész ügyesen eszi.
Már csak az evés vége felé engedi, hogy adjuk neki a kaját, addig ő akar egyedül enni. Akár egy órán keresztül is elüldögélünk vele az asztalnál.
Egyre többször tesz szavakat egymás mellé, pl. kuka me (=nézzük meg a kukát)ató ezi (=autó, ez is autó), ffű doo (=ott a fűrész), mé-mé abúl (=abból kérek még).
Egy valamire nem jöttünk még rá: a csavarhúzóra miért mondja mindig, hogy fő.

Ez is, az is elbújt

Sokszor úgy érzem, Maximnak be nem áll a szája. Még ha egyedül babrál is valamivel, akkor is halljuk a kommentálásait.
Szeret a szavakkal, hangsúlyokkal is játszani. Eddig ha számoltuk volna, hányszor mondta, hogy apa illetve anya, az arány nagyjából 10:1 lehetne. Képes egy szót 5-ször elmondani egymás után, és sokszor mondogatta, hogy apa, apa. Norbi erre mindig vissza válaszolta, Maxim, Maxim. Mivel múlt héten állandóan azt hallottam, hogy aja-aja, Norbi után én is kezdtem vissza mondogatni neki, hogy Maxim; különböző hangsúlyozással (bevallom, néha csak így volt türelmem). Ez annyira tetszik Maximnak, hogy most már vigyorogva várja a nevét, és ő is próbálja megemelni a hangját. Minden nap tanul valami új szót, de még mindig nagyon sok szó néhány alapszavát idézi.
Az egyik kedvence az eszá (=elszállt), most már mondja, ha elzárjuk a csapot, hogy ezá, és a hajszál is rendkívül emlékeztet ezekre (ajszá). Már most használja a fantáziáját, most már minden tud szállni (nemcsak a repülő, madarak és a helikopter), és minden fent a magasban; ilyenkor mondja, hogy szá és jó magasra emeli a kezét, vagy a tárgyat a kezében.

A má (=másik) továbbra is egyik kedvenc szava, de egyre többet mondja azt is hogy ezi/azi, vagyis ez is/az is. Pl. kanalak az asztalon: ka, majd mutatja sorban, hogy ezi, ezi. Már tudja az evőeszközök neveit is, adtam neki egy műanyag kést, de Norbinak nem tetszett, mert én néha lenyalom a kést, és Maxim igen jó megfigyelő: ő is így tett.
Imádja megállapítani, ha valami meleg. A teára akkor is azt mondja, hogy me, ha már kihűlt. Ha teát főzünk - ő teszi bele a filtert a pohárba -, még kész sincs, de már meg akarja tapintani a bögrét, hogy aztán megállapíthassa, hogy meleg. Ha kávét iszom, rögtön rávágja: ká. Apa söre egyenlőre fejrázással kísért neeem.
Kedvenc játéka a bújócska-kukucska. De nem csak ő bújik el, hanem mindent elbújtat. A kedvencem, amikor a koszos kanalát bedugja maga mellé a székbe, és közli ebúú. Minden amit elrejt a lába közé, nyílásokba berak, ebúú, akkor is ha látszanak. Néha sikerül úgy elrejtenie valamit, hogy aztán napokig kereshetjük - legutóbb a kalapácsát, amit most megint nem láttam egy ideje.
Bármivel tud fúrni, fűrészelni, kalapálni.
Szereti az egyszerű mondókákat, dalokat, többszörös ismétlést kér: mé-mé.
Mikor kisebb volt, mindig feltette valamire, valakire a lábát, és néhány napja a pelenkázón fürdés után rátette a lábát a hasamra. Széttárt karokkal mondtam neki viccesen, hogy hát ez mi? Azóta vagy rám teszi a lábát, vagy akár a fürdőkádban az oldalára és nyitja a karjait: emii?
Valamelyik nap bölcsi után kint sétáltunk, elment egy autó mellettünk, Maxim erre: ató, eme. Eme, eme, emiii? Hi-hi-hi. És jót nevetettünk.
Esténként elővesz egy-egy könyvét, de inkább csak ő nézegeti, szerintem időhúzásként, hogy ne kelljen lefeküdnie.
Norbi elkezdte Maximnak magyarázni a nagy és a kicsi különbségét. Van egy nagy fürdős kacsája és két kicsi. Az elején még jól mondogatta többféle dologra, aztán minden nagy volt, de tegnap Norbinak megint jól válaszolta, hogy melyik a na.
Tegnap a bölcsiben, mikor érte mentem, kérdezte tőle a gondozó néni luxemburgiul, hogy hol van anya? Egyből mutatott rám, és mondta magyarul, hogy aja. Viszont otthon szokta mondogatni magának, hogy papa, mama. Lesz itt még kavarodás.
Amire nagyon büszkék vagyunk, hogy Maxim egyedül iszik a pohárból, kicsiből, nagyból egyaránt. Persze itt is képes túlzásba esni, magára borítani, egyszerűen játékból kiborítani, és jobb ha műanyag pohár van nála, mert képes a másodperc töredéke alatt eldobni. Adtam neki egy pici műanyag poharat, néha egy kézzel fogja meg, és úgy küldi le a benne lévő vizet, teát, narancslét, mint a pálinkát; és még úgy csapja is le a poharat az asztalra mint ahogy a kocsmában a kiürült felest szokták.

Tujaültetés Kriszitvel

A hétvégét kertészkedéssel és Krisztivel töltöttük. Most járt először nálunk Capellenben. Maxim szerencsére szépen javulgatott, így szinte állandóan kint voltunk.
Hogy jól elszeparáljuk magunkat a kertszomszédtól, vettünk néhány kétméteres tuját, amiket szerdán szállítottak, de sajnos eggyel kevesebbet. Norbinak kellett elmennie a lemaradt tujáért pénteken. Szombaton reggel pedig vett egy grillsütőt, mert amit tavaly vettünk, azon állandóan elaludt a tűz, meg pici is volt, és amúgy is nagyon tetszett Orsiék grillje. A beszerzést szerelés követte, először Maximmal, majd hogy délre el is tudjuk kezdeni a grillezést, egyedül fejezte be Norbi.

 

 

Ebéd után, amíg Maxim aludt, Norbi kiásta a gödröt a tujáknak, mi Krisztivel elpakolásztunk. Mostanában a nem-akarok körbe tartozik a nem-akarok-lefeküdni után a nem-akarok-felkelni; reggel és délután detto. Itt valamikor éjszaka mentem át Maximhoz, aztán reggel vissza a saját ágyunkba. Már a redőny felhúzva, ajtó nyitva, Maxim rezzenéstelenül durmol.

Maxim nagyon anyás volt egész héten, és ezt most továbbra is fenntartja. Kevésbe volt közvetlen Krisztivel mint anyáékkal és a dédipapával, a szerelést leszámítva még Norbival sem maradt meg, pár perc után elkezd keresni: aja, aja.
Vasárnap egy fokkal jobb volt, de a csakis-anya attitűd maradt.
Krisztire vagy azt mondta, hogy kri, vagy azt, hogy kiki. És persze állandóan bohóckodott.
Gödör kiásva a tujáknak.

Egy kis pihenés jól jön, de közben azért grimaszolok egyet.

Vasárnap el is ültettük a tuakat, ahogy Maxim mondja. Lehet, hogy csak le kéne mérni még egyszer a tuák közti távolságot, biztos ami biztos.

Segítek apának betemetni a tuákat.

Most pedig vagy mi vagy az eső locsolgatja őket. Krisztit vasárnap kivitte Norbi a reptérre. Már most várjuk, hogy mikor látogat meg minket újból.

Pénteki vérvétel és a vendégünk

Péntek reggel Maxim lázasan ébredt; fél 10 körül sikerült felébreszteni. Hívom az orvost, hogy akkor kell-e a vérvétel, ehet-e előtte. Igen, menjünk vérvételre, ehet, de a beutalónk már nem érvényes, mert a hétfőire "sürgösségi" van írva, menjünk el egy újért. Közben az összes közelünkben lévő labor bezárt, így végül a gyerekkórházba mentünk. Ja, és nem tudtam, hogy csak épp két kis mini-ampullával vesznek, így Norbi elment a gyógyszertárba érzéstelenítő krémért, amit mint kiderült csak receptre adnak. De a múltkoriból maradt, így azt használhattuk, csak tapaszt kellett hozzá venni. Mikor a reggeli végéhez közeledett Maxim, rákentük a krémet a vénájára, rátettük a tapaszt, na onnantól nem evett tovább, üvöltött, hogy vegyük le a tapaszt. Így indultunk el a beutalóért, majd a vérvételre. Szerencsére hamar odaértünk, alig kellett várni. Pici tűszúrást kapott az ujjhegyébe, és onnan fogta fel a nővér a vércseppeket. Azt nem bírta túl jól Maxim, hogy erősen fogtuk a kezét, de egyébként nagyon ügyes volt. Szerencsére evett, délben a kedve is jobb lett, a láza is lement, lázcsillapító nélkül. Az orvos nem telefonált, reméltem, hogy azt jelenti, minden rendben, de azért csak felhívtam. Vírusos a fertőzés, így nem adott semmilyen antibiotikumot. Várnunk kell, türelemmel.
Így azért nyugodtan indultam Charleroiba, mert a húgom jött hozzánk hétvégére. Innen folytatom majd.

Április eleje: 0 nap a bölcsiben

Ebben a hónapban még nem ment Maxim bölcsibe. Egész hétvégén lázas volt, szombaton abban maradtunk a doktornővel, hogy megvárjuk a hétvégét. A szombat délután borzalmas volt, délben kezdődött a fél- óra-üvöltés-fél-óra-nyugalom. Ha elaludt is, hamar felébredt, Norbi aztán felváltott, én meg elmentem úszni kikapcsolódásképp. Most hogy a füle vagy a foga volt, nem tudom, de reggel és délben is kapott láz- és fájdalomcsillapítót, ennek ellenére valami nagyon kínozta. Étvágytalan, kedvtelen is volt Maxim, aztán energiája sem volt, mivel nem evett. Hétfőn Norbival otthon maradt, apró javulást látott nála, viszont iszonyat csúnyát kezdett köhögni. Visszamentünk az orvoshoz, torka, füle rendben, de a bronchitisz rosszabbodott, hurrá, egész héten otthon maradunk. Ráadásul, ha megint belázasodik, másnap reggel vérvételre kellett volna mennünk - ez szerencsére elmaradt, kisebb hőemelkedéssel megúsztuk a hétfő estét, kedden szinte már az sem volt. Tegnaptól kezdett szépen eszegetni, kezd formába jönni, most már csak az orrfolyást és a ronda köhögését kell kikúrálni. Folyamatosan járunk kinéhez, kezdi megszokni Maxim, eddig nem is nézett rá a gyógytornászunkra, most már beszél hozzá, megfogja. Persze azért nem hagyja magát mindig, de sokkal türelmesebb mint a múltkori alkalmakkor. Ezenkívül a bogyóit szedjük, adni kell neki még a flixotide-ot (ezt is egész jól bírja), és hagyni, hogy a saját szervezete győzze le a vírust.
Minden rosszban van valami jó. A rossz az, hogy Maxim megint beteg, és nehezen akar kilábalni, valamint hogy a rá jutó éves betegszabimból 1 nap maradt, úgy hogy még szabadsággal is ki kell egészítenem az itthon tartózkodásomat. A jó viszont az, hogy gyönyörű tavaszi hetünk van, és most kint ülök a teraszon pólóban, rövidnadrágban, és melegem van az árnyékban. Meg persze, hogy így egy kicsit több időt tudok Maximmal tölteni, és a borzalmas hétvége után már sokat nevetünk vele.
Talán azt el is felejtettem írni, hogy a sok betegeskedés miatt abbahagytuk a babaúszást januárban, holnap indul az új tanfolyam. Amire ismét nem megyünk, de most tavaszi szünet következik, májustól folytatódik, így nagyon remélem, hogy már velünk együtt.
Egy kicsit el vagyok keseredve, mert biztos vagyok benne, hogy a fogzás közre játszik ebben a sok betegségben, ráadásul, van olyan nap, mikor Maxim folyamatosan rágja a kezét, folyik a nyála, és bevallom a szombati sírások után, azt hittem, legalább egy kibújik. De még semmi. Az ínye fehér, dagadt, de fognak nyoma sincs. Szóval, ha ez még csak a kezdet, mi lesz amikor jönnek a nagyőrlők?
A hét másik nagy híre, hogy úgy tűnik, Maxim végleg elhagyta a szopizást. A múltkor mikor erről írtam, egy pár napon belül, újra kezdte. Most viszont szombaton és vasárnap a délutáni alvás előtt még így aludt el, esténként azonban már nem kérte a szopit. Gondolom, a torka miatt. A héten pedig így folytatódott. Este eddig viszonylag hamar elaludt, még ma délután is egész hamar kidőlt, nagyjából fél óra alatt, orrszívózással, redőnyleengedéssel együtt. Tegnap viszont majdnem háromnegyed óra volt maga az elalvás rész. Hát igen, azért voltak előnyei a szoptatásnak.

Hónap vége - esőben, lázasan

Szépen javulgat Maxim köhögése, már alig vártam, hogy elhagyhassuk a Flixotide-ot, erre csütörtök reggel hőemelkedéssel ébredt. Bár nem sokat evett, jó kedélye volt, így vittem bölcsibe. Ezt a hetet sem járta végig, Norbi 11-kor ment érte. Belázasodott, alig evett és sírdogált. Délben szépen aludt otthon, aztán irány az orvos; féltem, hogy a bronchitisz megint bedurvul, de abból egy pici maradt csak vissza. A füle piros, de még nincs begyulladva, viszont torokgyulladása van, ez zavarhatja az evésben, meg a láz is lehet emiatt. Egyenlőre várunk, kapott homeós bogyót a fülére, hátha megússzuk ennyivel. Vannak jó pillanatai, de egyik pillanatról a másikra vált a hangulata, és csak sír-sír. Mint amikor nyilal valamink, most ez lehet a torka miatt, lehet a foga. Ennek ellenére szuperul aludt, kb. negyed 9-től reggel 8-ig - azt hiszem ez újabb rekord.
Persze ilyenkor ébredek fel reggel, mikor nem kéne korán kelnem, negyed 7 körül kezdtem ébredezni, és alig hogy megnéztem az órát, Maxim is felsírt egyet. Aztán aludt tovább, de furcsa, hogy szinte egyszerre ébredtünk. Lehet, hogy ugyanaz a valami zavart meg mindkettőnket. Most Norbival van otthon, csakúgy mint tegnap. Az éjszakás műszakját a Maxim-műszak váltotta reggel. Holnapra gyönyörű tavaszi időt ígérnek, ezt kint a kertben szeretnénk kihasználni.