Amíg a nagyszülők itt voltak, mondta rájuk Maxim, hogy mama, tata, ede (ez volt Edina), meg valami llel (ez Lali). Most nem mondogatja már őket, viszont mindent próbál ismételni, még a dalokat is, persze ebből csak halandzsa lesz a végeredmény.
Viszont a kicsi és a nagy jelzőket már jól használja. Magától mondta, hogy melyik a kicsi és melyik a nagy kutyája, szereti egymáshoz hasonlítani a dolgokat, és mondja, hogy ez a fa most kki, ez na.
Annyit volt mostanában itthon, és én annyit mondtam neki, hogy ott, amikor ő azt mondta, hogy do (ez a luxemburgi megfelelője), hogy most már ő is mondja, hogy ó. Igaz, kedd óta vissza-vissza köszön a do is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése