Nyári szünet

A nyári szünetet a bolgár tengerparton indítottuk, majd következett másfél hét bölcsi és a délutáni napközi programokkal. Maxim majdnem minden nap ment valahova, uszoda, természettudományi múzeum, mászópark, őt sokszor már reggel vittük, vagyis többnyire biciklivel mentünk. Robin is volt kirándulni, de többnyire csak ebédszünetben vagy ebéd után indultak. Jól érezték magukat, a barátaikkal játszottak, jövőre is beíratjuk őket.

Augusztus elején indultunk Magyarországra, először Miskolctapolcára. A barlangfürdő miatt választottuk a helyet, mert Norbival gyerekként jártunk is, és különlegesnek számított akkor. Nem csalódtunk, felújították, kibővítették, nagyon klassz lett, és a kinti fürdőrész is szuper, 3 gyerekmedence van. Egy hétfői napon voltunk a fürdőben, és bár hőség volt, szerencsére csak sok ember volt, nem pedig nyomortanya. Délután keresztanyukám, Ági látogatott meg minket, együtt fürdőztünk. Másnap délelőtt bringahintóztunk, a fiúk pedálos gokarttal köröztek a parkban. Aztán boboztunk, ettünk egy lángost és a vihar előtt az utolsó pillanatban elhagytuk Miskolctapolcát és Békéscsaba felé vettük az irányt. Szerencsére Emili szinte végig aludt, a fiúk is, így megúsztuk sírás és egyéb rossz dolgok nélkül (a hányásra gondolok elsősorban). Merthogy a Magyarországra vezető utunk elég nehézkesen indult, Maxim reggel hányt, pedig nem szokott abban az irányban rosszul lenni, Emili pedig két óra után már nem akart az ülésében maradni, és végül csak úgy volt hajlandó elviselni az utat, ha az apukája vezetett, én meg többnyire fogtam a kezét. Szerencsére nem volt nagy forgalom, sehol nem volt dugó, baleset, ebből a szempontból jó volt utazni.

Csabán először Mamáékhoz mentünk, itt a kiscica, cicák és kutyák nagy sztárok voltak, sok időt töltöttek velük még a fiúk is. Lia és Emili is sokat játszottak együtt. Mi Norbival két éjszakára elmentünk Gyulára kikapcsolódni. Igazán ránk fért már :) Pihentünk, finomakat ettünk, úgy hogy nem kellett felállni, nem volt hangzavar, nem kellett rohanni. Még egyszer megismételtük kettesben kirándulást, igaz csak egy éjszakára – szűk két nap -, egy pazar hotelbe mentünk Csabán. Gyönyörű hely, kedves a személyzet, ha most kéne lagzit szerveznünk, itt tartanám: Hotel Arcanum.
Tatának megünnepeltük a sokadik szülinapját, és Békésről hazafele megálltunk a Gokart pályán. Hú, nagyon élvezték a fiúk, kérték a ráadást. Szóval kedden este érkeztünk anyósomékhoz és következő hét hétfőn költöztünk át anyáékhoz.
Kriszti Lizával jött augusztus 20-án, a kertben bográcsoztunk, jött Viktor unokatesóm is a menyasszonyával, és délután a fiúk gokartozni mentek, a lányok pedig a városba gyerekkoncertre. Csak ne lett volna hőség. Este bementünk megnézni a tűzijátékot. A fiúknak tetszett, Emili viszont azt mondta, hogy hangos volt, nem akar többet tűzijátékra menni. Györe és Gabi unokatesóm is eljött egy délután a lányaikkal, Emili imádta őket. A fiúkkal meg nagy csatát vívtak, természetesen fiúk a lányok ellen felállásban. Vasárnap hajnalban indultunk vissza Luxemburgba, és szerencsésen meg is érkeztünk.

Képeink:

Miskolctapolca

Békés - Tata szülinapja

Augusztus 20.

Többi kép

Fotók - április

Áprilisi képeink

Tél végi élmények

Kicsit összefolynak a hetek, hónapok, főleg, hogy Norbi is újra elkezdett dolgozni egy helyi cégnél, pikk-pakk elszalad a hét. Azt hiszem, januárban vittem el Emilit fodrászhoz, mert hiába volt néhány hosszú tincse, olyan vékonyka haja volt, kezdett össze-vissza állni, és én nem mertem neki állni. Nagyon ügyesen tűrte, elég rövidre vágták neki, de muszáj volt az összes baba haját levágni. Így tavaszra, kezd neki megint hosszabb és picit sűrűbb lenni a haja. A fufruját már vágnom kellett, mert csatot10 percnél tovább nem tűr a hajában, hiába csillogós vagy rószaszín. A hajgumit sem bírja sokáig, meg húzza is a haját neki szerintem. Kíváncsi vagyok, mikorra lesz szép hosszú haja, talán ovi végére? Robin egyik barátnőjének is az ovi vége fele kezdett nőni a haja, és most olyan szép hullámos frizurája van.

Voltunk február elején lampionozni, de most csatlakoztunk Robin barátaihoz, és egy nagy csapat gyerek szülőkkel indult a hidegben énekelni és édességet kéregetni. Vicces volt, de akihez becsengettek, az nem feltétlen örült a nagy tömegnek. A gyerekekkel mi még becsengettünk a szomszédokhoz, nekik is szépen elénekelték a dalukat, megmutatták a saját készítésű lampionjaikat. Egy nagy szatyor édességet szedtek össze, szerencsére 1-2 nap után már nem akartak állandóan cukrot enni.

A másik dolog, amiről írni akartam, az egy február eleji mozis élmény. Tőlünk kb 10 percre autóval, egy kis faluban, mozit nyitottak. 3D-s filmeket is játszanak, általában szerdától vasárnapig, jegyeket lehet előre is venni. Az ottani polgármesteri hivatal működteti egy nagy mozis céggel közösen. Mi az Így neveld a sárkányod 3-at néztük meg, előre megvette nekünk a jegyet Norbi, és én mentem a fiúkkal, mert németül néztük. Robin keveset értett belőle, de mi Maximmal szinte mindent.

Hangulatos egy ilyen kisebb, helyi moziba menni, olcsóbb is, közelebb is van, és nemrég olvastam, hogy minden várakozást felül múlt a mozi, nagyon sok teltházas előadásuk van, óriási az érdeklődés.

A mozi kívülről: https://kinoler.lu/contact

angolul egy rövid leírás: https://chronicle.lu/category/cinemas/27536-46-seat-state-of-the-art-rural-cinema-project-opens-in-kahler

Amíg mi moziztunk, Emili az apukájával vonatozott egyet.

Fotók - december

Mikulás

Előkarácsony Nagyival és Popival

Karate klub 40 éves

Havazott

Mézeskalács - 1 kép

Karácsony

Korcsolyáztunk

Többi decemberi képünk

Tüzijátékunk - videó

A karate klubunk is 40 éves az idén

Robin a Panda csoporttal, Maxim a Róka csoporttal bemutatózott december 15-e szombat délután. Az önkormányzat nagycsarnokában volt, igaz, hogy a lelátóról nézhettük a bemutatókat, de nekem a tavalyi hosszabbnak tűnt. Ráadásul a beszédeket az előtérben hallgathattuk a műsor után, ahol nem ment a kihangosítás, pedig a polgármester is beszélt. Azért persze élveztük a bemutatót, utána jót ettünk-ittunk. Önkéntes alapon lehetett vinni saját országbeli sütit, mivel több mint 40 nemzet képviseli magát a klubban. Én pogácsát sütöttem aznap délelőtt: 1 kg lisztből, hogy egy pici itthon is maradjon. Az összes elfogyott, amit elvittünk.

Képek és videók

Kellemes ünnepeket!

Mikulás az idén is jött

Maxim már nem hisz a Mikulásban. Egyre többet mondogatta, hogy mi vesszük az ajándékot, de Robinon láttam, hogy ő még hinne benne, Emiliről nem is beszélve.
Amikor Maxim egyszer mérgesen azt mondta, hogy mi hazudtunk neki, mivel nem a mikulás hozza az ajándékokat, meg amúgyis honnan tudná, mit szeretnének stb., csak annyit kértem tőle, hogy mindenki abban hisz, amiben akar, és legyen szíves ezeket a dolgokat Robin és Emili előtt nem ismételni. Hagy élvezzék még ezt a varázst, ne rontsa el nekik a benne rejlő örömöt. Megértette, és azóta egy szót sem szolt a kételyéről, az igazáról.
Viszont Robin is gyanakszik, ugyanis kitalálta, hogy az apja vadkamerájával (vadászathoz használják, mi a patkányok kiirtásához vettük) felvesszük, ki teszi a csizmájukhoz az ajándékot. Nekem előtte mondta egy vagy két nappal, de az apjának már a mikulás előtt egy héttel elő állt az ötletével. Későn kapcsoltunk, hogy jelmezt kéne szerezni az akcióhoz. Viszont Robin nem felejtette el, tényleg beállították a kamerát, és végül Norbi kis trükkel ugyan, de megoldotta: a felvételen látszik a Mikulás keze, amint kinyitja az ajtót, és lerakja a csomagot. De csak a keze. Robint viszont rendkívül nagy elégedettséggel nyugtázta, hogy idén is hozott neki ajándékot a mikulás.

Emili 2 éves

Nem terveztünk nagy ünnepséget Emilinek, csak ötösben ünnepeltünk. Még szerencse, hiszen Maxim sem volt jól, Emili pedig épp a szülinapja előtti este belázasodott. Szerencsére a láz ellenére egész jó formában volt, eszegetett is, sőt, jól ebédelt. Aztán kezdett felmenni a láza, és a szokásos alvásmacerát elhagyva nagyon könnyen elaludt. Szegénykém lázas volt, de a tortára, ajándékra felcsillant a szeme ébredés után, így elfújta a gyertyákat, elsőre mind a kettőt, aztán a fiúk be-besegítettek neki. Kapott néhány apróságot, de már játszani nem maradt ereje. Így hétfőn a bölcsibe sem vitt tortát, Norbi orvoshoz vitte helyette. Torokgyulladás, egyelőre semmi különös, viszont még mindig nem kapta meg az utolsó ismétlő oltását. Remélem, egy hónap múlva végre azon is túl leszünk. 

A többi kép itt

Fotók - február

Fényképeink

A lángoló kereszt az itteni télűző ünnepség része. Mindig a karneváli szünet utolsó napján, vagyis vasárnap este van, általában minden önkormányzat szervez ilyet, a főváros is természetesen, de sosem mentünk, mert vagy rossz idő volt, vagy pedig a gyerekek miatt. Ugyanis hétkor vagy utána gyújtják meg a tüzet, amikor már sötét van, másnap viszont ovi, iskola. De a szomszédos önkormányzat szombaton tartotta, és ráadásul tőlünk 5 percre lévő szántóföldön, így szépen kisétáltunk Mamáékkal. Mondjuk én nagyon fáztam, pedig felöltüztünk. A padlásablakunkból is lehetett látni egyébként a máglyát :)

Fotók - 2018. január

Fényképeink

Az egyik programunk a január 6-i vízkereszt ünneplése volt Orsiékkal. Velük Maxim szülinapja óta nem sikerült találkozni, végre mindenki egészséges volt. Itt ez a háromkirályok ünnepe, és tortát esznek, akinek pedig a szeletében van a rejtett apróság, az a király.  

A másik említésre méltó programunk az új tömegközlekedési eszközök kipróbálása a fővárosban az egyik szombat délutánon. Bevonatoztunk, majd átszálltunk egy másik vonatra, ami megáll a város közepén. Itt felszálltunk a siklóra, ami egy óriási vagonból áll, és a menetedije szerintem nincs is egy perc. Majd fent felültünk a vadiúj villamosra, a végállomoson pedig felszálltunk a visszafele jövőre és megtettük ugyanazt az utat amit előtte: villamos, sikló, vonat és a mi vonatunk Capellenbe. Ez még nem ért be a városközpontba, ezért is vonatoztunk többet. Elég hideg volt, de a gyerekek élvezték a kiruccanást.

Robin 6 éves

Robin izgatottan várta a szombatot. Nem az ajándékai miatt hanem, mert meghívta az ovis barátait és velük akart játszani. Négy gyereket hívott meg, mi készítettük a meghívókat is, és végül hárman jöttek el, mert az egyik kisfiú beteg lett.

Délelőtt felköszöntöttük, de a torta és gyertyafújás a  délutáni program része volt. Maximot elvittük az egyik barátjához ebéd után, aki délután szintén a szülinapját ünnepelte, egy Laser game nevű helyen. Velük ment el, majd Norbi hozta haza. Mondanom sem kell, Maxim meg az ő programjai miatt volt izgatott, és annyira tetszett neki a laser-parti, hogy már az ő szülinapját tervezi. (Szerencsére most más osztálytársa is rákattant a dologra, kapott is meghívót március végére, így nem könyörög érte egyfolytában.)

Fél 4-kor már mindhárom barátja megérkezett Robinnak. Néhány ötletem volt, hogy mivel töltjük majd el az időt, de nem kellett sok program nekik. Vettem a három gyerkőcünknek műtaknyot, amolyan intelligens gyurma egyszerű változatát, na ez nagyon tetszett a vendégeknek is. Tortáztunk, ettek egy kis chipset, játszottak a Wii-vel, Robinnak ez volt az egyetlen kérése, hogy ezzel játszhassanak. Nem igazán ment a többieknek, de nem zavarta őket, hogy Robin sokszor helyettük irányít. Mikor újra wii-vel akartak játszani, szóltam Norbinak, hogy most fújjunk inkább héliumos lufikat. Ez nagyon bevált, már jöttek is Nestaért, Robin barátnőjéért, és még mindig lufiztak a gyerekek. Emili végig ott volt a többiekkel, Norbi egyszer kiment vele az udvarra, de nagyon érdekelte, mit csinálnak a nagyok. Szóval mindenki jól érezte magát, mi is még kezelhetőnek tartottuk ennyi gyereket együtt.

Fotók

Emili keddtől csütörtökig otthon volt velem, lázas volt és taknyos, megint összeszedett valami vírust, de szerencsére szombatra már rendbe jött. Voltunk vele vérvételen, a vasa kevés, kap most utánpótlást. Az immunrendszere jól működik, semmi mást nem talált a doki az eredményében. 

Téli szünet és karácsony

Már nagyon vártuk a szünetet: miután mindenki beteg volt, és végre mindenki jobban lett, megérkeztek Nagyié. Hétfőn és kedden a fiúkkal ők maradtak otthon, Emilivel szerdán kezdtük a szabadságot. Nagyiék meghozták a várva várt Ninjago sárkányszörnyeket, úgyhogy most egy időre kilegózták magukat a fiúk. Robin már kevésbé volt lelkes az összerakásban mint a mikulásos sárkánynál, szerencsére Popi sokat segített neki. 

Emili egy nap alatt megbarátkozott a nagyszülőkkel, sokat játszott velük, fürdették, igaz reggelente nehezebben indult a napja, de ez többnyire nagyszülők nélkül is így van. Ő kapott egy gülü szemű cuki zsiráfot, na erre Robin is rácuppant, úgyhogy ment a veszekedés két napig, még a sárkányát sem találta olyan érdekesnek. Nagyi hozott bejglit, sütiket, töltött káposztát, szaloncukrot, ezekkel már nem volt gondom karácsonykor. 5 napot maradtak, szerda délután vittük ki őket a buszhoz.

Csütörtöktől Norbi is itthon volt már, és egyelőre erre a munkahelyére nem is megy többet, felmondott. Eredetileg fizetés nélküli szabit kért, de nem akarták megadni januártól, ő viszont nem akart tovább várni, mert vagy most vált, vagy ugyanabban a pozícióban marad, több műszakban.  Egy programozói képzést kezd el januárban, izgultunk, hogy sikerül-e helyet kapnia, mert úgy tűnt, nem jön össze, és kereshet valamilyen online képzést. Április végéig oda fog járni, és ha minden jól megy, ezzel tud is majd munkát találni.

Itthon töltöttük a karácsonyt, a fiúk pár napig ki sem akartak menni a házból. Igaz, vagy esett az eső, vagy hideg volt, de aztán elmentünk korcsolyázni. Először mind az öten, Norbi Emilivel sétálgatott, mi meg a fiúkkal gyakoroltunk. Másnap csak én mentem Maximmal és Robinnal, kezdtek belejönni. Robin első nap meg sem tudott állni a jégen, másodjára pedig már fel is állt segítség nélkül. De aztán nem volt kedve menni, kár, mert a mameri polgármesteri hivatal udvarát öntötték ki jéggel, ingyen volt a korcsolyabérlés is. Sebaj, már tavaly is volt, szerintem lesz a következő szünetben is. 

Uszodába nem mentünk, így kisebb volt az esélye, hogy bármit elkapunk, és végre rendben van Robin füle, már a tubus helye is begyógyult, és még folyadékot sem talált egyik fülében sem a fül-orr-gégész, pedig előtte ő is beteg volt és fájlalta a fülét.

Karácsonyi képeink

Korcsolyázás

Kellemes ünnepeket!

Fotók - október 2017

Októberi képeink

Gondoltam, ha már kevés képünk van ebben a hónapban, írok néhány sort.

Nem sokat bírt Emili a bölcsiben, egy teljes hét után rögtön beteg lett. Úgy tűnt, nem olyan vészes a hörghurutja, de mégis egy hetet otthon kellett maradnunk. Aztán ment négy napot, de kezdett nagyon rosszul aludni, egyszerűen nem tudtam lerakni az agyába, éjszaka is felsírt többször, és végül visszavittem a dokihoz, kiderült, ráment a fülére. A fülgyulladásra sajnos antibiotikumot kellett szednie, és mivel két napig ilyenkor nem mehet bölcsibe, megint otthon maradt, igaz csak egy pénteket, mert aztán jött a hétvége. 

Pont ezen a héten voltak nálunk Mamáék, szerencsére három nap után egész megbarátkozott velük Emili, így október 13-án pénteken Mama vigyázott rá, mert Norbi és Tata a padláson dolgoztak. Robin egy ideje mondogatta, hogy horgászni szeretne megint, így vasárnap délután elmentek pisztrángozni. Robin fogta az első halat, nagyon örült neki.

Október utolsó péntekjén Emili a bölcsiben halloweenezett, még azt is hagyta, hogy kifessék az arcát. 

Vasárnap pedig egy egyetemi barátom és a felesége látogattak el hozzánk, nálunk aludtak, és másnap reggel már indultak is tovább. Itt pedig kezdődött az őszi szünet, a fiúk kivételesen napközibe mentek, igaz csak hétfőn, kedden és pénteken, mert november 1-2, szerda és csütörtök nekem munkaszüneti nap volt. Maxim nagyon zúgolódott, hogy ő ugyan nem megy napközibe, és végül ő nagyon élvezte, mert több barátja is ott volt, nem kellett házi feladatot csinálniuk, igaz itthon aztán tanulnia kellett. Robin viszont pénteken már alig várta, hogy érte menjek, mert neki aznap nem volt ott egy barátja sem, akivel sokat szokott játszani.

Apák napja Norbi szülinapján

Vasárnap volt Norbi szülinapja, és most egybeesett az apák napjával. Robin olyan izgatott volt, hogy ő már szombaton odaadta az ajándékát, egy esernyőt, amit ő maga festett körbe. Maxim és Emili vasárnap adták oda az övéit, Maxim vállfát festett be, meg teleírt kínai írásjelekkel egy lapot, Emili a kezével, ujjával festegetett, és kapott az apukája házi bonbont mellé.

 

Egy itteni kínai étterembe mentünk ebédelni, egyszer már voltunk itt és Maxim szeretett volna újból elmenni. Robin elég nehezen talált magának ennivalót, pedig Emilinek vittünk bébiételt, de végül sok mindent megkóstolt, így jól lakott az éttermi ebéddel.

Maxim egyik évfolyamtársáé, illetve a szüleié az étterem, a fiúk sokat játszottak (tableten) a kisfiúval, és Emili sem bírta végig a székben, állandóan a mosdóba akart lelépcsőzni, kezet mosni, így csak az elején készített Norbi pár képet, pedig hát ő volt az ünnepelt.

Húsvéti szünet

Bevallom, hogy ezt a posztot egy évvel az utazás után írtam. Hát igen, a gyerekek, a ház, meg a munka, nincs túl sok időm, úgy igazából semmire sincs időm.

Szóval a húsvéti szünetben Békéscsabára utaztunk. Repülővel, de még így is eléggé fárasztó volt az út, ráadásul Maxim rosszul lett a repülőút végén, reggel ugyanis hidegen evett pizzát a reptéren.

Anyáékhoz érkeztünk, hogy Krisztiékkel is tudjunk találkozni, és hogy együtt is megünnepeljük Anya 60. szülinapját. Persze a gyerekekkel nem lehet 3 órán keresztül ücsörögni, és Emilivel később mentem a többiek után, de végül mindenki finomat evett.

Mamáéknál kiscica és két nyuszi várt minket, na meg persze a kutyák. Emili elég félős volt, és rettentő anyás, és mivel csak egy rövid hét volt az egész utazás, mire megszokta volna az egyik helyet, már mentünk is tovább.

Húsvéti szüneti képek 
(néhány kép Orsiéknál készült, a szünet elején náluk voltunk egy délután)

És még néhány kép

Február - rövid beszámoló

Betegesen indult a február, a fiúk taknyosak voltak és köhögtek. Norbi is elég sokáig volt náthás, nem csoda, hogy végül Emilivel mi is elkaptuk. Elvittem orvoshoz, de akkor még csak torokgyulladása volt, viszont kezdett nem enni, aztán be is lázasodott, pedig szombaton 18-án Orsiékhoz készültünk farsangolni. Végül csak a három fiú ment, Emilivel maradtam otthon, de másnap csak elvittem az ügyeletre, mert nem akartam neki a ventolint adni ha nem muszáj. Amit már éjszaka adtam neki, nem vette jól a levegőt, és egyszerűen nem tudott elaludni, max ha álltam vele és a kezemben volt. Úgyhogy még egy fájdalomcsillapítót is adtam neki, mert már nem bírtam tovább. Sajnos hörghurutja lett, és a gyerekorvostól kapott beutalóval vittem utána kinére. Persze én is alig álltam a lábamon, és pont szünet volt a gyerekeknek, de szerencsére jött mama kedden este. Másképp nem bírtam volna, így is két hét alatt sikerült kikecmeregnem a takonykórból. Emili szerencsére egyre jobban lett, a szünet végén már kezdett enni is, és Mamával is kezdett megbarátkozni. Bájosan mosolygott rá az elején, de csak engem akart. Oké, betegen mindig anyásak a gyerekek. 

Ma vittem Robint gyereksebészhez, mert a karácsonyi szünetben valami furcsát talált Norbi a herezacskójában: olyan volt, mintha három golyója lett volna. Figyeltük, reggelre sokszor eltűnt. A helyettes gyerekorvos nem látott semmit, de kaptunk beutalót január elején, és mivel fájdalma nem volt Robinnak, így február végére kaptunk időpontot. Vittem Maximot meg Emilit is, mert Norbi dolgozott. A lényeg, hogy baloldali lágyéksérve van Robinnak, tapintással megállapította az orvos, és majd a jobb oldalt műtét közben nézik meg. Április 7-ében egyeztünk meg, teljes altatásban, laparoszkóppal végzik majd el. Szegénykémnek mindig van valami baja, de ez legyen a legsúlyosabb műtétje. Majd beszámolok, hogy ment.
 

Ismét eltelt egy hónap, és én még mindig próbálom utolérni magam, reménytelenül. :-)

A februári képeket itt nézhetitek meg. 

Lampionosok

Robin az ovival volt lampionozni, az öregek otthonába mentek, kaptak forró csokit és sütit uzsonnára. Ő pingvines lámpást készített az oviban, Maxim slugterrasat. (A Slugterra egy rajzfilm illetve sorozat, a neten rengeteg infó van róla; Maxim barátja imádja, azóta Maxim is odavan érte, de csak ritkán nézi, mert egyrészt szerintem nem neki való, másrészt Robin nem nézheti.) Bár szervezett csoportos lampionozást Robin egyik ovistársa, illetve minden évben hívják a fiúkat a szomszéd utcából is, hogy csatlakozzanak, Maxim most sem akart menni, Robin szerintem ment volna a többiekkel; talán majd jövőre. Végül kettesben csak becsengettek három szomszédhoz, és még énekeltek is. Én voltam a kísérőjük. Nagyon örültek az édességnek, sőt még egy-egy eurót is kaptak.

Hozzánk is jöttek, február 2-án ugyanis a gyerekek sötétedéskor elindulnak énekelni és cserébe édességet, pénzt kapnak. Ez a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, Krisztus bemutatása a jeruzsálemi templomban 40 nappal a születése után. Régebben írtam már róla a blogon, itt egy angol leírás és a dal fordítása, szintén angolul.

Íme két rövid videó a fiúkról:

Szomszédban énekelnek a fiúk

Első előadás

Karácsonyi szünet

 

 

24-én a fiúk legszívesebben már reggel ajándékoztak volna, alig bírták kivárni a délutánt. Én még ebéd után Emili zsákját fejeztem be, neki is akartam varrni egyet. Megint kezdtem rosszul lenni, el is döntöttem, hogy kedden, mikor Emilivel megyek kinére, megnézetem a mellem, mert gyanús, hogy begyulladt. (Így is volt, kaptam rá antibiotikumot, amitől egy hétig tiszta kómás voltam, de legalább rendbe jöttem.)

Szóval megvarrtam a zsákot, elkészült a vacsora is, a szokásos tárkonyos halat készítettem, a fiúk pedig husit kaptak. Előtte azonban ajándékoztunk. A zsákba beletettük az apróságokat, új biciklis sisakot és egy kartonra ragasztott bicikli képét. Azt, amelyiket a fiúk kiválasztották, hogy majd egyszer megvesszük nekik. Robin először azt hitte, hogy ez a lap az ajándék, aztán leesett nekik, hogy igazi biciklit kapnak. Aluvázas, háromsebességes, de a lényeg a rendes sárvédő volt. A Maximén lámpa is van, az övé 20 colos. A régije 16-os volt, és Robin állandóan azzal akart menni. Aztán úgy gondoltuk, ha mindketten kapnak egy nagyobb biciklit, az kitart egy darabig, na meg aztán ha vizes az út, nem kell kabátot, nadrágot mosnom egy-egy rövid bicajozás után. A Robiné 18 colos egyébként. Maxim már egyáltalán nem tudta sapkára felvenni a sisakját, a régi jó lesz Emilinek.

Szerencsére karácsonykor egész enyhe idő volt, hó sem esett, így ki tudták próbálni az ajándékokat.

Érdekes, hogy Emilit nem bántotta a fát, alulra tettünk neki egy-két díszt, de elég is volt neki. Nem volt szúrós a fenyő, nem emiatt nem birizgálta.

Szilvesztert természetesen itthon töltöttük. Egész korán, 9 körül fellőttük a tüzijátékot, még Emili is nézte, aztán Robinnal és Emilivel mi elaludtunk. Norbi Maximmal megvárta az éjfélt.

Norbinak letelt a féléves szabadság, újból dolgozik. Itt január első hete is szünet volt, és a fiúk nagy örömére behavazott. Maga a hó Emilinek is tetszett, de azt nem igazán bírta, hogy a kezeslábasban mozdulatlanul üljön a szánkóban. A hó nem tartott sokáig, csak a bejárónk mellé épített hószörny bírta sokáig, így két délelőtt játszóházba mentünk, hogy kicsit kimozduljunk.

Emili karácsonyra egészen rendbe jött, és két újabb foggal büszkélkedhetett. Felül az egyik még december 17-én szombaton kibújt neki, a másik nagy metsző pedig szerdán. De aztán jött a másik kettő is mellettük, szilveszterkor már kirepedt az ínye az egyik oldalon, és az új évet az ötödik fogával köszöntötte, aztán rá két napra kibújt a másik is neki. Így 6 foggal már elég jól tud harapni. Valószínű emiatt is kezdett el enni, végre megjött az étvágya. Na meg a hangja is, de van, hogy csak sutyorog, nagyon cuki.

Ügyesen és gyorsan mászik, 23-án alacsonyabb sámlinál vagy ha rajtunk támászkodott, akkor felállt, 27-én már felkapaszkodva többször felállt. Aztán január 1-én már mindenhol felhúzta magát és felállt.

További képeket a linkekre kattintva nézhetitek meg:
- Karácsony
- Téli szünet 
- Havazás

Beteg a család a karácsonyi hajrában

Úgy volt, hogy találkozunk Orsiékkal szombaton, de végül egyikőnknek sem volt kedve kimozdulni. Illetve én pénteken és szombaton (dec 9-10.) egyedül voltam a gyerekekkel, és Maxim akart fociedzésre menni, így mindnyájan elmentünk szombat reggel az edzésre. Délután még minden rendben volt, de másnap estére Robin beteg lett, taknyos, lázas. Még jó, hogy nem találkoztunk Orsiékkal, találgathattuk volna, hogy ki kitől kapta el, ugyanis ők is betegek lettek. Robint végül szerdáig itthon tartottam, hogy ne menjen rá a fülére megint, de keddtől ő már nagyon jó formában volt. Sajnos Emili elkapta, először azt hittem, hogy a foga miatt olyan nyűgös, de aztán belázasodott, csütörtökön elvittem dokihoz. Adott beutalót kinére ha elkezdeni köhögni. Szombatra jobban lett, ekkor ki is bújt a bal felső foga (dec 17.), de látszott, hogy a másik is mindjárt kibújik. Vasárnap már köhögött is, ment a hasa és egyáltalán nem evett, pedig előtte úgy tűnt, végre elkezd enni és nem csak kóstolgat - bármit adtam,  két-három kiskanálnál nem kért többet. Kedden végül elvittem kinére, kitisztították az orrát, megnyomkodták, szerencsére nem tűnt vészesnek, vagy hogy le lenne rakódva neki a váladék. Viszont kevesebbet is szopizott, és nem is szívott rendesen, gondolom, a foga és a nátha miatt. A héten még még vinni kell, remélhetőleg karácsonykor már nem. És ma ki is bújt felül a másik foga.

Maxim is taknyos lett, és elég nehezen múlik neki is. Norbi egy-két nap alatt túl volt rajta, aztán én a rá következő vasárnapra kidőltem: rázott a hideg, izomfájdalmam volt, és nem tudtam eldönteni, hogy a mellem gyuladt be vagy a vírus miatt vagyok ennyire rosszul. Persze az járt a fejemben, hogy így nem érem utol magam... pont most, mikor annyi mindent szerettem volna a karácsonyi szünet előtt befejezni, és még esetleg kicsit előre készülni a karácsonyra. Az megnyugtatott, hogy a fagyasztóban elég sok mindent betáraztam hála Mamának.