Február - rövid beszámoló

Betegesen indult a február, a fiúk taknyosak voltak és köhögtek. Norbi is elég sokáig volt náthás, nem csoda, hogy végül Emilivel mi is elkaptuk. Elvittem orvoshoz, de akkor még csak torokgyulladása volt, viszont kezdett nem enni, aztán be is lázasodott, pedig szombaton 18-án Orsiékhoz készültünk farsangolni. Végül csak a három fiú ment, Emilivel maradtam otthon, de másnap csak elvittem az ügyeletre, mert nem akartam neki a ventolint adni ha nem muszáj. Amit már éjszaka adtam neki, nem vette jól a levegőt, és egyszerűen nem tudott elaludni, max ha álltam vele és a kezemben volt. Úgyhogy még egy fájdalomcsillapítót is adtam neki, mert már nem bírtam tovább. Sajnos hörghurutja lett, és a gyerekorvostól kapott beutalóval vittem utána kinére. Persze én is alig álltam a lábamon, és pont szünet volt a gyerekeknek, de szerencsére jött mama kedden este. Másképp nem bírtam volna, így is két hét alatt sikerült kikecmeregnem a takonykórból. Emili szerencsére egyre jobban lett, a szünet végén már kezdett enni is, és Mamával is kezdett megbarátkozni. Bájosan mosolygott rá az elején, de csak engem akart. Oké, betegen mindig anyásak a gyerekek. 

Ma vittem Robint gyereksebészhez, mert a karácsonyi szünetben valami furcsát talált Norbi a herezacskójában: olyan volt, mintha három golyója lett volna. Figyeltük, reggelre sokszor eltűnt. A helyettes gyerekorvos nem látott semmit, de kaptunk beutalót január elején, és mivel fájdalma nem volt Robinnak, így február végére kaptunk időpontot. Vittem Maximot meg Emilit is, mert Norbi dolgozott. A lényeg, hogy baloldali lágyéksérve van Robinnak, tapintással megállapította az orvos, és majd a jobb oldalt műtét közben nézik meg. Április 7-ében egyeztünk meg, teljes altatásban, laparoszkóppal végzik majd el. Szegénykémnek mindig van valami baja, de ez legyen a legsúlyosabb műtétje. Majd beszámolok, hogy ment.
 

Ismét eltelt egy hónap, és én még mindig próbálom utolérni magam, reménytelenül. :-)

A februári képeket itt nézhetitek meg. 

Emili 9 hónapos

Már jó ideje ismeri a nevét, figyel, ha szólunk neki.
Kattog a nyelvével, mint a lovacska, a nyálát is fújja már és berreg - vajon kitől tanulhatta? Persze, a fiúktól. Régebben mindig nevetett, ha így csináltak neki, aztán már csak figyelt és most már utánoz.

Egyre nehezebb megnevettetni. Sokat magyaráz, ha lát valamit, és kéne neki, vagy mutatni akar valamit, akkor olyasmit mond, hogy oty.

Állandóan pakol, kész csatateret hagy maga után. Ügyesen integet.
Most már oldalazva is közlekedik, ha fogjuk a kezét, lépeget is. Főleg a fürdőszobában a fürdőkád széle és a pelenkázó között lépeget egyedül. Alacsony sámliról, a lábunkról feláll egyedül, rövidebb ideig álldogál is kapaszkodó nélkül, sokszor úgy, hogy a kezében van valami vagy valamik. A hétvégén többször esett el, hogy próbált leguggolni vagy éppen valamit tartott a kezében.

Eléggé anyás, amint észre vesz, jön is hozzám. Azt sem szereti ha az apja megy el, volt már, hogy akkor is görbült a szája.

Mindent meg akar kóstolni, amit mi eszünk, egyre többet eszik, és már nem kell mindig körtét tennem a kajájába, hogy megegye. Ennek ellenére múlt kedden a dokinál ugyanúgy 6,8 kg volt mint december közepén. Egyszer már mértem 7 kg-t a mi mérlegünkön, de úgy látszik, nem hízik valami nagy ütemben. Picit nőtt, 67,5 cm. Annyira nem bánom, hogy nem óriásbébi, mert cipelni elég ezt a szűk 7 kilót is. 

Tömni nem akarom és egyébként sem tudnám, mert még ha jó sokat szopizik is, meg eszik is rendesen, akkor azért kibukja a tej és kaja egy részét, szóval abban maradtunk a doktornővel, hogy egy hónap múlva újra megnézi Emilit. Mivel állandóan mozog, nyughatatlan, ezért le is mozogja, amit megeszik.

Egyik este nem is kért vacsorát, és ennek ellenére kétszer kelt csak, sokkal jobban aludt, mint máskor.

Fotók - 2017. Január

Januári képek

Év eleji hóóó

Alma-körte

Béka comb - 11. házassági évfordulónk

Lampionosok

Robin az ovival volt lampionozni, az öregek otthonába mentek, kaptak forró csokit és sütit uzsonnára. Ő pingvines lámpást készített az oviban, Maxim slugterrasat. (A Slugterra egy rajzfilm illetve sorozat, a neten rengeteg infó van róla; Maxim barátja imádja, azóta Maxim is odavan érte, de csak ritkán nézi, mert egyrészt szerintem nem neki való, másrészt Robin nem nézheti.) Bár szervezett csoportos lampionozást Robin egyik ovistársa, illetve minden évben hívják a fiúkat a szomszéd utcából is, hogy csatlakozzanak, Maxim most sem akart menni, Robin szerintem ment volna a többiekkel; talán majd jövőre. Végül kettesben csak becsengettek három szomszédhoz, és még énekeltek is. Én voltam a kísérőjük. Nagyon örültek az édességnek, sőt még egy-egy eurót is kaptak.

Hozzánk is jöttek, február 2-án ugyanis a gyerekek sötétedéskor elindulnak énekelni és cserébe édességet, pénzt kapnak. Ez a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, Krisztus bemutatása a jeruzsálemi templomban 40 nappal a születése után. Régebben írtam már róla a blogon, itt egy angol leírás és a dal fordítása, szintén angolul.

Íme két rövid videó a fiúkról:

Szomszédban énekelnek a fiúk

Első előadás

Emili tapsol és integet

Egy-két hete kezdte Emili, hogy egy-egy másodpercre kapaszkodó nélkül állt. Múlt vasárnap este már jó néhány másodpercig álldogált és tegnap többször próbálta, hogy felállt a fiúk foteljénél, aztán nálam, és állt és állt, elég sokáig. Közben pedig nézett engem. Csak azt nem értem, hogy miért este jön rá mindig a gyakorlás, amikor már eléggé el van fáradva.

Két-három lépést oldalra is tesz már kapaszkodva, a fiúk foteljénél pedig a két szék között előre-hátra lépeget, de még elég bizonytalanul.

Néhány napja elkezdett tapsikolni, nagyon cuki, sőt, int is a kezével. Tegnap a tükör előtt ücsörögtünk, és a tükörképének intett.

Ezt is néhány napja csinálja, hogy amit talál, azt mutatja nekem, van, hogy ide adja, aztán visszakéri.

Nagyon jól érti a nemet, tudja, hogy papírt, zsepit, szalvétát nem ehet, néha meg is állja, hogy ne tömje a szájába, néha viszont a másodperc töredéke alatt begyűri. Nem is értem, honnan szedi elő ezeket a dolgokat.