Betegesen indult a február, a fiúk taknyosak voltak és köhögtek. Norbi is elég sokáig volt náthás, nem csoda, hogy végül Emilivel mi is elkaptuk. Elvittem orvoshoz, de akkor még csak torokgyulladása volt, viszont kezdett nem enni, aztán be is lázasodott, pedig szombaton 18-án Orsiékhoz készültünk farsangolni. Végül csak a három fiú ment, Emilivel maradtam otthon, de másnap csak elvittem az ügyeletre, mert nem akartam neki a ventolint adni ha nem muszáj. Amit már éjszaka adtam neki, nem vette jól a levegőt, és egyszerűen nem tudott elaludni, max ha álltam vele és a kezemben volt. Úgyhogy még egy fájdalomcsillapítót is adtam neki, mert már nem bírtam tovább. Sajnos hörghurutja lett, és a gyerekorvostól kapott beutalóval vittem utána kinére. Persze én is alig álltam a lábamon, és pont szünet volt a gyerekeknek, de szerencsére jött mama kedden este. Másképp nem bírtam volna, így is két hét alatt sikerült kikecmeregnem a takonykórból. Emili szerencsére egyre jobban lett, a szünet végén már kezdett enni is, és Mamával is kezdett megbarátkozni. Bájosan mosolygott rá az elején, de csak engem akart. Oké, betegen mindig anyásak a gyerekek.
Ma vittem Robint gyereksebészhez, mert a karácsonyi szünetben valami furcsát talált Norbi a herezacskójában: olyan volt, mintha három golyója lett volna. Figyeltük, reggelre sokszor eltűnt. A helyettes gyerekorvos nem látott semmit, de kaptunk beutalót január elején, és mivel fájdalma nem volt Robinnak, így február végére kaptunk időpontot. Vittem Maximot meg Emilit is, mert Norbi dolgozott. A lényeg, hogy baloldali lágyéksérve van Robinnak, tapintással megállapította az orvos, és majd a jobb oldalt műtét közben nézik meg. Április 7-ében egyeztünk meg, teljes altatásban, laparoszkóppal végzik majd el. Szegénykémnek mindig van valami baja, de ez legyen a legsúlyosabb műtétje. Majd beszámolok, hogy ment.
Ismét eltelt egy hónap, és én még mindig próbálom utolérni magam, reménytelenül. :-)
A februári képeket itt nézhetitek meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése