Robin bölcsis értékelője

Karinnal, az egyik gondozó nénivel beszélgettünk. Azzal kezdte, hogy végső soron nincs sok mondanivalója, akár csak anno Maximmal, Robinnal is minden rendben. Mindent megért, amit mondanak neki, most már kezd mondatokban beszélni luxemburgiul. Nem mindig értenek mindent, valószínű, hogy magyar szavakat is belesző mondandójába, mert szeret beszélni. Szót fogad, betartja a szabályokat, ha rászólnak, nem csinálja tovább amit nem kéne. Ő nem kezdeményez soha semmi rosszaságot, viszont egy-két hangadó bele viszi a csínybe, főleg a kis barátnője, Nesta. Ha Nesta feláll az asztaltól evés közben, akkor Robin is, pedig magától soha nem tesz ilyet. Egyszer még az alvás is kimaradt, az egész csoport fellázadt, Nesta és egy másik kisfiú tamtamoztak, és végül Robin is beállt közéjük, ahelyett, hogy az ágyban maradt volna. Meglátjuk, egy csoportba kerülnek-e Nestával az ovódában.

A bölcsiben szinte mindent megeszik, a rákot nem, de a zöldségeket, salátákat is, főleg ha Nesta is megeszi ezeket. Nem értem, hogy itthon miért nem eszik soha salátát, nyers zöldséget vagy párolt zöldséget.

Nagyon jó a mozgáskoordinációja, és minden feladatban lelkesen részt vesz, különösen imád festeni, pacsmagolni. Néha sütnek, vagy készítettek eperlekvárt, ő nem akar kimaradni semmi érdekesből. 

Végső soron egy a lényeg, megérett az ovira.

Készítettünk ajándékot a gondozó néniknek és az igazgatónőnek is: a kertünkből származó karókat lefestettük, összesen hetet, Robin 3-at csinált meg egyedül, aztán megunta, rátettük a fényképét, és tettünk mellé egy-egy kis üveges Törley pezsgőt. 

Az utolsó napjára, július 24-ére, sütöttem egy búcsútortát; azt kérdezgette, kinek lesz szülinapja, illetve, hogy neki lesz most szülinapja. 

Az i-re nem kell a két pont, ezt levettem, csak már nem lett újabb fénykép a javított változatról, ami egyébként egy málnás-fehércsokis brownie, a felirat "Äddi" azt jelenti: Viszlát. Szerencsére maradt belőle egy pici, így mi is megkóstoltuk másnap.

Az első napokban nagyon örült, hogy nem megy többet bölcsibe, mert ő így már ovis lett. Az "én má oviba jálok" mondatát a nyaralás első néhány napjában mindenkinek elmondta, akivel szóba elegyedtünk vagy aki közel volt hozzánk.

Partik

A szülinapos bejegyzésembe már nem akartam bele írni, hogy július 10-én, pénteken rendezték meg az évzáró bulit az oviban, iskolában. Az idén nem volt mágus, és a karaoke is elmaradt, volt viszont focibajnokság iskolásoknak, majd felnőtteknek este, játékok a gyerekeknek és természetesen enni-, innivaló. Hármasban mentünk, mert Norbi inkább kertészkedett a melegben. 

Hétfőn pedig az utcánk folytatásában, Maxim egyik ovis társánál meglepetés partit szerveztek az óvónéninknek, aki nyugdíjba megy. Talán két gyerek nem jött el, sok szülő és testvérek is jöttek. Én először csak Maximmal mentem, valahogy kimaradt, hogy este még grilleznek is, végül haza szaladtam Robinért és egy pulóverért, mert hűvös lett az este. Maximmal történt egy kisebb baleset: a kerti emeletes kisházban játszottak elég sokan, és az egyik barátja, Jason azzal szórakozott, hogy a kezükre csukta a faajtót. Sajnos mire észre vettem, hogy mi folyik ott fent, Maxim ujjára úgy rácsapta az ajtót, hogy tiszta lila és dagadt lett. Sírt is szegénykém, nagyon fájhatott neki, én aztán azzal voltam elfoglalva, hogy jegeljük. A vendéglátó, Stephanie - aki tavaly volt Maxim ovónénije, és most az egyik kislány anyukája, innen a szervezés -,  hozott homeopátiás bogyót, én még aztán a fekete nadálytő krémet, mert tényleg azt hittük, eltört az ujja. Aztán egy másik kisfiú ujja is megsérült, így végre Jason szülei is észre vették, hogy mi történt, abba hagyták ezt a játékot. Egy jó óra múlva már tudta kicsit mozgatni az ujját Maxim, és végül estére már nem volt olyan dagadt. Ezer százalék, hogy az Arnica bogyó és a krémem miatt nem lilult be az ujja. Robin annyira szégyenlős volt az elején, mire feloldódott, már 8 óra is elmúlt, így lassan indultunk haza. Szerintem szép gesztus volt a parti szervezése, a gyerekek énekeltek egy dalt luxemburgiul, és egy képet adtak ajándékba. Mi azért másnap délután átmentünk Joffer Sylviehez egy kis ajándékkal (saját ültetésű aloe - Maximos virágkaróval - és egy Tokaji aszú), hogy megköszönjük az egész éves munkáját, és hogy ápoljuk egy kicsit a szomszédi viszonyt.

Szerintem kiváló pedagógus, fegyelmet tart, rengeteget dolgoztak egész évben, minden trimeszterben volt egy vastag mappájuk, ezen kívül egy egész évet átfogó munkafüzet és rengeteg egyéb munka. Nem is értem, hogy jutott idő játékra, pedig Maxim sokszor mondta, hogy kint voltak az udvaron, vagy hogy mindig volt szabad foglalkozás. Nekem külön tetszett, hogy "vették" a Péter és a farkast, interaktívszerű mappát készítettek hozzá. Feldolgozták Eric Carle A telhetetlen hernyócska meséjét is, illetve a Borsószem hercegkisasszony mesét is. Minden évszakhoz készítettek mappát játékokkal, rajzokkal, talán a nyár maradt ki. Azt tudom, hogy nem minden szülő volt megelégedve vele, meglátjuk milyen lesz az új  óvónéni, illetve az új csoport, mert a csoport egyik fele, a nagyok iskolába mennek, a másik fele marad, és jönnek kisebbek a kiscsoportból. Végre Maxim nagy lesz, de így csak két barátja marad a csoportban, és ráadásul új helyre fogunk járni, mivel elkészült az ovóda-iskola-napközi Capellenben, nem kell többet átmenni Mamerbe. Így azért több újdonség várja Maximot, még jó, hogy nem most kezdi az iskolát. 

Én egyetlen dolgot sérelmeztem Sylvievel kapcsolatban: az értékeléseket szerintem ledegradálta. Már az első értékelés is annyi volt, hogy Norbi bement alá írni a papírt, és ide adta a szöveges értékelést, a mostani év végi is hasonlóan ment, bementem alá írni a papírt, még Maximot is behívta a terembe, pedig kötelező lenne a szülővel való 20 perces beszélgetés. Gyanítjuk, hogy részben a szomszédi viszony miatt volt ez így. Én szépen elolvastam az értékelést, tény, hogy minden rendben van vele, mindent megcsinál, jól és időben, a számolós feladatokat is szépen megoldja, a nyelvvel nincs gond, szociális készsége rendben, szépen játszik a többiekkel, mozgása kiváló. Az egyetlen megjegyzés az volt, hogy néha nincs elég önbizalma: érti, hogy mit kell csinálni, de ő félénken rákérdez, hogy biztos azt kell-e csinálni, mintha nem értette volna, vagy hogy biztosan jól értette-e. Hozzá tette, hogy ez a természetéből fakad. Erre majd figyelnünk kell, de azt hiszem, nehezen fogja leküzdeni, hogy ne blokkoljon le új helyzetben, vagy hogy gyorsan tudjon dönteni.

Itt mindig július 15-ig van ovi, suli, majd szeptember 15-tel indul az új tanév. A mi iskolánkban az a szokás, hogy a nyári szünet első két egész hetében un. foglalkoztatós délutánokat szerveznek, korosztályonként. Maxim az első héten vett részt a programokban, nagyon tetszett neki. Az ovisokat minden nap 6-7 csoportba osztották, de mindig másikba kerültek, és más-más témák köré szervezték a feladatokat. Ilyenkor diákok is felügyelnek a képzett napközisek mellett, és olyan mintha táborba járnának a gyerekek. A második hét utolsó estéjén záróbulit rendeznek - ki hitte volna -, és tüzijátékkal zárják ezt a kéthetes programsorozatot. Mi azonban július utolsó hetét már nem otthon töltöttük.

Szülinapos hét és kánikula

Kissé zsúfoltra sikerült július első hete. Július 1-én, szerdán a mameri és capelleni napközi tartotta nyári partiját, Maxim szeretett volna elmenni, így Robinnal együtt egyenesen oda mentünk szerda délután. Elég meleg hetünk lett Luxiban is, és Maximot egyetlen dolog érdekelte: az arcfestés. Vettünk sorszámot, de több mint 20 gyerek volt még előttünk, pedig azt hittem, ebben a hőségben senki nem akar majd festetni. Amíg vártunk, addig ettünk, ittunk, és mire Maxim következett volna, Robinnak kakálnia kellett. Persze egyedül voltam velük, mert Norbi délutános volt, és végül Maxim bele egyezett, hogy ha az ő számát mondják, akkor megy, mutatja a papírját a kiválaszott fényképpel együtt. Mire vissza értünk, már Robin következett. Lett egy csontvázam és egy Kapitányom (a Repcsikből).

Erre a hétre három szülinapi parti jutott, és ez azért sok volt Maximnak. Eddig a Milánén, Lilláén kívül csak egy partin volt, és hát nehézkesen ment, most meg a háromból kettő ovis baráté. Először Léna barátnője ünnepelte szülinapját csütörtök délután egy biofarmon, 30 fokban. Maximmal megegyeztünk, hogy nem megyek el, az autónál leszek, szerencsére ez eléggé megnyugtatta, mert Léna anyukája mondta, hogy egyszer sem emlegetett, részt vett a játékokban is. A végén addig könyörögtem, hogy most már menjünk, hogy elesett, jól lehorzsolta a térdét a betonon. Biztos, jól érezte magát, mert úgy mentünk, hogy hamarabb elhozom, és megyünk úszni, de végül inkább maradt, az úszást pedig így kihagytuk. A pénteki capelleni napközi grillpartijára sem mentünk el, ahhoz már nekem sem volt kedvem a hőség és a sűrű, programokkal teli hét miatt.

Szombaton az utcánkban lakó kisfiú, Jason tartotta a szülinapját egy játszóházban. Az anyukájával megbeszéltem, hogy mi Robinnal együtt megyünk, és én ezért ott fogok maradni, mert ez egy óriási dühöngő, könnyen szem elől tévesztjük a gyerkőcöket, Robinnak meg néha segíteni is kellett felmászni. Őt közben elvittem fodrászhoz, ott helyben, és végül Jason apukája meghívta tortát enni.
Csak szemléltetésképpen, a torta evéshez úgy kellett összevadászni a gyerekeket, és egy kislányt végül én találtam meg. Persze Maxim ezt is élvezte, és kérte, hogy ő is ott tarthassa majd a szülinapját.

Mindezek után vasárnap Orsiékhoz mentünk ebédre, Milán szülinapját megünnepelni. Igaz, hogy Lillát egy héttel később köszöntöttük, de még egy parti, ami nem Maximról szól, és ezt zokon vette. Nem is nagyon akart jönni, aztán mégis együtt csomagoltuk Milán ajándékát. Addig nem is volt semmi, amíg Milán és Lilla nem kezdte mondogatni, hogy ez most Milán szülinapja, és ő a legidősebb, Maxim meg kicsi és nem is olyan okos, vagy valami hasonló, na ekkor pityergett Maxim. Délután meg Milán és Lilla annyira jól elfürdőztek egy kishajóban, hogy a vízipisztolyozásnál Maximmal megint összevesztek, amiből sírás lett, én meg ideges lettem, hogy miért cirkuszol Maxim, játsszon akkor a kicsikkel. Robin meg hűségesen ült a duzzogó Maxim mellett, és nagyjából egy órán át nem csináltak semmit. Később aztán enyhült a légkör a nagyok között, de Maxim inkább Vincéékkel játszott. 

Egy hét múlva szombaton, júli 11-én, Andiékhoz mentünk, úgy emlékszem, hogy jól megvoltak a gyerekek. (Bevallom, jó egy hónapja voltunk Lilla 6. szülinapján.) A fiúkkal elmentek az erdőbe kincset keresni, ezt nagyon élvezték. Andiéknál is szép idő volt, csak óriási szél fújt, mindig leborogatta a poharakat. Kristófnak is oda adtuk az ajándékát, bár ő még csak 2 éves 11 hónapos volt.