Partik

A szülinapos bejegyzésembe már nem akartam bele írni, hogy július 10-én, pénteken rendezték meg az évzáró bulit az oviban, iskolában. Az idén nem volt mágus, és a karaoke is elmaradt, volt viszont focibajnokság iskolásoknak, majd felnőtteknek este, játékok a gyerekeknek és természetesen enni-, innivaló. Hármasban mentünk, mert Norbi inkább kertészkedett a melegben. 

Hétfőn pedig az utcánk folytatásában, Maxim egyik ovis társánál meglepetés partit szerveztek az óvónéninknek, aki nyugdíjba megy. Talán két gyerek nem jött el, sok szülő és testvérek is jöttek. Én először csak Maximmal mentem, valahogy kimaradt, hogy este még grilleznek is, végül haza szaladtam Robinért és egy pulóverért, mert hűvös lett az este. Maximmal történt egy kisebb baleset: a kerti emeletes kisházban játszottak elég sokan, és az egyik barátja, Jason azzal szórakozott, hogy a kezükre csukta a faajtót. Sajnos mire észre vettem, hogy mi folyik ott fent, Maxim ujjára úgy rácsapta az ajtót, hogy tiszta lila és dagadt lett. Sírt is szegénykém, nagyon fájhatott neki, én aztán azzal voltam elfoglalva, hogy jegeljük. A vendéglátó, Stephanie - aki tavaly volt Maxim ovónénije, és most az egyik kislány anyukája, innen a szervezés -,  hozott homeopátiás bogyót, én még aztán a fekete nadálytő krémet, mert tényleg azt hittük, eltört az ujja. Aztán egy másik kisfiú ujja is megsérült, így végre Jason szülei is észre vették, hogy mi történt, abba hagyták ezt a játékot. Egy jó óra múlva már tudta kicsit mozgatni az ujját Maxim, és végül estére már nem volt olyan dagadt. Ezer százalék, hogy az Arnica bogyó és a krémem miatt nem lilult be az ujja. Robin annyira szégyenlős volt az elején, mire feloldódott, már 8 óra is elmúlt, így lassan indultunk haza. Szerintem szép gesztus volt a parti szervezése, a gyerekek énekeltek egy dalt luxemburgiul, és egy képet adtak ajándékba. Mi azért másnap délután átmentünk Joffer Sylviehez egy kis ajándékkal (saját ültetésű aloe - Maximos virágkaróval - és egy Tokaji aszú), hogy megköszönjük az egész éves munkáját, és hogy ápoljuk egy kicsit a szomszédi viszonyt.

Szerintem kiváló pedagógus, fegyelmet tart, rengeteget dolgoztak egész évben, minden trimeszterben volt egy vastag mappájuk, ezen kívül egy egész évet átfogó munkafüzet és rengeteg egyéb munka. Nem is értem, hogy jutott idő játékra, pedig Maxim sokszor mondta, hogy kint voltak az udvaron, vagy hogy mindig volt szabad foglalkozás. Nekem külön tetszett, hogy "vették" a Péter és a farkast, interaktívszerű mappát készítettek hozzá. Feldolgozták Eric Carle A telhetetlen hernyócska meséjét is, illetve a Borsószem hercegkisasszony mesét is. Minden évszakhoz készítettek mappát játékokkal, rajzokkal, talán a nyár maradt ki. Azt tudom, hogy nem minden szülő volt megelégedve vele, meglátjuk milyen lesz az új  óvónéni, illetve az új csoport, mert a csoport egyik fele, a nagyok iskolába mennek, a másik fele marad, és jönnek kisebbek a kiscsoportból. Végre Maxim nagy lesz, de így csak két barátja marad a csoportban, és ráadásul új helyre fogunk járni, mivel elkészült az ovóda-iskola-napközi Capellenben, nem kell többet átmenni Mamerbe. Így azért több újdonség várja Maximot, még jó, hogy nem most kezdi az iskolát. 

Én egyetlen dolgot sérelmeztem Sylvievel kapcsolatban: az értékeléseket szerintem ledegradálta. Már az első értékelés is annyi volt, hogy Norbi bement alá írni a papírt, és ide adta a szöveges értékelést, a mostani év végi is hasonlóan ment, bementem alá írni a papírt, még Maximot is behívta a terembe, pedig kötelező lenne a szülővel való 20 perces beszélgetés. Gyanítjuk, hogy részben a szomszédi viszony miatt volt ez így. Én szépen elolvastam az értékelést, tény, hogy minden rendben van vele, mindent megcsinál, jól és időben, a számolós feladatokat is szépen megoldja, a nyelvvel nincs gond, szociális készsége rendben, szépen játszik a többiekkel, mozgása kiváló. Az egyetlen megjegyzés az volt, hogy néha nincs elég önbizalma: érti, hogy mit kell csinálni, de ő félénken rákérdez, hogy biztos azt kell-e csinálni, mintha nem értette volna, vagy hogy biztosan jól értette-e. Hozzá tette, hogy ez a természetéből fakad. Erre majd figyelnünk kell, de azt hiszem, nehezen fogja leküzdeni, hogy ne blokkoljon le új helyzetben, vagy hogy gyorsan tudjon dönteni.

Itt mindig július 15-ig van ovi, suli, majd szeptember 15-tel indul az új tanév. A mi iskolánkban az a szokás, hogy a nyári szünet első két egész hetében un. foglalkoztatós délutánokat szerveznek, korosztályonként. Maxim az első héten vett részt a programokban, nagyon tetszett neki. Az ovisokat minden nap 6-7 csoportba osztották, de mindig másikba kerültek, és más-más témák köré szervezték a feladatokat. Ilyenkor diákok is felügyelnek a képzett napközisek mellett, és olyan mintha táborba járnának a gyerekek. A második hét utolsó estéjén záróbulit rendeznek - ki hitte volna -, és tüzijátékkal zárják ezt a kéthetes programsorozatot. Mi azonban július utolsó hetét már nem otthon töltöttük.