Strandoltunk

Méghozzá két hete szombaton négyesben,  most szombaton pedig Orsiékkal.
Az uszoda neve PIKO, aminek érdekessége, hogy jó idő esetén kinyitják az 50 méteres uszoda tetejét és szabadtéri medenceként működik. A nagy medence mellett található egy keskenyebb és sekélyebb medence, illetve a fedett részben - ami mindig árnyékos - található a gyerekmedence. Van egy óriási csúzda is, de ezt egyikőnk sem próbálta. Maximnak már első alkalommal nagyon tetszett ez a gyerekmedence, ami egy nagyon sekély és egy picit mélyebb részből áll, a két részt egy meredek egyméteres emelkedő köti össze, ahol lehet mászkálni, csúszkálni. Robin nem nagyon akart bele menni a vízbe, majd kis idő múlva a középen bugyborékoló szűrőket piszkálta, élvezte, hogy csiklandozza a víz a tenyerét, talpát. Most nem akart Maxim karúszózni, csak pancsolni. Lassan Robin is feloldódott, de a mélyebb részbe, ami igencsak a mellkasáig ért, nem nagyon akart menni, majd egyszer csak fogta magát, kiment a vízből, és indult felfedezni a strandot.
Most szombaton viszont a legnagyobb természetességgel sétált be a medencébe, nem zavartatta magát a mélyebb vízben, és az sem zavarta, hogy most rengetegen voltak, alig győztök szemmel tartani Maximot és Milánt Orsival. Később Norbi átvitte Robint a közepes medencébe karúszóval, és tetszett neki, nem volt megrémülve, érdekelte a dolog. Maxim viszont maradt a kisvízben, mert azt találta ki, hogy ez a hatalmas óceán, ahol Milánnal úszkálnak. Érdekes, hogy Maximot sem zavarta a tömeg, nem nyávogott, ha kicsit vizes lett az arca, bezzeg otthon a fürdőkádban, állandóan törölgetjük a szemét. Kihasználtuk a meleget, mert másnapra beesőzött és hűvösebb is lett. Természetesen Maxim már mondja, hogy menjünk még erre a strandra.

Lilla 4 éves

Ma. Vasárnap ünnepeltük a szülinapját, természetesen náluk. A dolog érdekessége, hogy Andrásnak, az apukájának vasárnap volt a szülinapja. Ezt mindig elfelejtjük. Igaz, megegyeztünk, hogy épp elég a gyerekek szülinapját észben tartani.

Gyönyörű napsütéses nyári vasárnap lett, igazi kánikula. A gyerekek pancsoltak a medencében, csúzdáztak, hintáztak. Persze ebédeltünk is, aztán Robint leraktam aludni. Ekkor a nagyok kitalálták, hogy be akarnak menni, így bent folytatódott a zsibongás. Most azért előfordult egy-két apróbb veszekedés, de azért jól érezte magát Maxim, nagyon sokat emlegeti Lillát és Milánt.

Délután tortát is ettünk, Andi sünitortát sütött Lillának. Mondtam is, hogy Orsi versenyautós és Andi sünis tortája után nekem is össze kell valamit ügyeskednem. Norbi, Milán apukája szerint krokodil tortát kell készítenem, mivel Maxim még mindig krokodil-lázban ég.

Maxim strandolt

Ahogy ő mondja, olyan uszodában volt aminek nincs teteje. Végre itt is kellemes nyári idő lett, ami nem csak 2 napig tart. Úgy terveztük, hogy Orsiékkal együtt megyünk vasárnap uszodába, de sajnos Robinnak nem tett volna jót. Sajnos megint taknyos lett egy hete, és szombat éjszaka annyira köhögött és sírt is, hogy muszáj volt adnom neki egy puff ventolint. Szerencsére jó kedvű, étvágya remek, de inkább otthon maradtam vele, legalább egy kicsit tudtam haladni az otthoni dolgokkal, amíg aludt.

Összekészítettem a strandoláshoz a csomagjukat, ekkor Maxim meglátta a karúszót. Hevesen tiltakozott, hogy neki az nem kell, ő nem megy be a mély vízbe, mert nem ér le a lába, de mondtam Norbinak, hogy vigyék el, mert Milán már karúszózik. Jó döntés volt, ugyanis nagyon élvezte Maxim a "mélyvizet" (1,20 méter) a karúszóval: nagyon kell tekerni a lábammal, hogy fönn maradjak - mesélte otthon. Jól érezte magát, a tervek szerint szombaton elmegyünk egy másik strandra, remélhetőleg négyesben.

Visszatérve Robinra, szerintem megint a fogzás is közbe játszik, mert szombaton kijött a 3. szemfoga, ezzel 15-re bővült fogainak száma.

Maxim ovija

Szombaton információs délelőttöt tartott az óvoda.
Egész pontosan, ez egy 1 éves korai, fakultatív szakasza az iskolának (education précoce), amit 2 év kötelező oktakás követ (éducation préscolaire), ez a felkészítő szakasz az iskolára, ami még összesen 6 osztály az alapképzésben. A luxemburgi rendszerben ezután következik a hétosztályos középiskola. Az első 3 év, amiből tehát a legelső év nem kötelező, a mi óvodánknak felel meg. Csak a körzethez tartozó iskola ingyenes, ha máshová akarja vinni a szülő a gyereket, az fizetős és helyfüggő. Itt nagyon furcsán szervezik a "tanítást", ugyanis hétfőn, szerdán és pénteken 8-tól 11.30-ig és délután 14.00-től 16.00-ig, kedden és csütörtökön csak délelőtt vannak az oviban. Körzettől függ, hogy az első évben biztosítanak-e és hogyan napközit a kicsiknek. Szerencsére nálunk nagyon jól szervezett a rendszer, és a kicsik ugyanabban az épületben maradnak egész nap, beleértve az ebédszünetet is. A napközit külön igényelni kell, és fizetős; ez egy másik szervezet, más gondozókkal lesznek a gyerekek, együtt ebédel az 5 csoport, már akik kérnek ebédet, és egy vagy két csoportba osztják őket a napköziben. Iskolaszünetben igényelhetünk napközit, de ott együtt lesznek az idősebbekkel, viszont olyankor mindig szerveznek különféle programokat. Itt egyébként rövidebb a nyári szünet és évközben rengeteg egy-két hetes szünet lesz (őszi, téli, karnevál, húsvét, pünkösd).
Csak az kezdheti el az ovit, aki szeptember 1. előtt betölti a 3 évet, Maxim januártól járhatott volna, de egyszerűbb volt, hogy a két gyerkőc szeptemberig egy bölcsibe járjon, mivel Maxim szeptemberben megint az első fakultatív évet kezdte volna (ő évvesztes az itteni rendszerben, szalajt - ahogy Bcsabán mondjuk).
Az egyetlen probléma, hogy még mindig épül a hiperszuper iskola Capellenben, és csak remélhetjük, hogy jövő őszre kész lesz, ezért át kell vinnünk Maximot minden nap a mameri iskolába, ami ha nincs dugó 5 perc, biciklivel pedig bő 10 perc. Én onnan szintén tudok vonattal menni dolgozni, szóval csak egy kis plusz szervezésre van szükség.

A gyönyörű időt kihasználva biciklivel mentünk, 3 km, nem vészes, de visszafele szinte végig emelkedő. Maxim ugyan már nem tiltakozott az ovi ellen, de mikor megtaláltuk a nevét a Lila színű csoportban, és elindultunk befele, ő egy másik terembe akart bemenni. Robin egyből rávetette magát a játékokra. Megkaptuk a papírokat, kérdezhettünk a gondozóktól, akik közül egy tanító néni, egy gondozó néni és egy helyettes. 19 nevet számoltam meg a papíron, 11 lányt, végre nem csupa fiús csoportban lesz Maxim. Nagyon nehezen oldódott, szégyenlősködött, de aztán megpillantottuk az ablakból a játszóteret, ami tanítási időn kívül a nagyközönségnek is nyitva van. Na és mit láttunk meg? Krokodilokat, nem is egyet! Kisebbet, nagyobbat, fából kifaragva. Innentől kezdve megérkezett Maxim lelkesedése, és természetesen ki akart menni. És ha szóba kerül, hogy oviba fog járni, mondja, hogy ott vannak krokodilok, amit ugye nem akarnak neki elhinni, pedig ez most nem csak a fantáziája szülte. Találkoztunk egy magyar kislánnyal, ő másik csoportba fog járni, de ha kap napközit, akkor ebédszünetben és délutánonként találkozni fognak.
Nagyon szereti a bölcsit, néha megkérdezi délután, hogy másnap lesz-e még, vannak barátai, akikkel együtt játszik, szereti a gondozókat is, nem tudom, mennyire gyorsan fogja megszokni az új helyet. Addig is még két hónapja, hogy élvezze a bölcsit, aztán új korszak kezdődik.

Robin jobb lába

Mielőtt Brüsszelbe mentem tréningre két napra, lesérültem. A nappaliban ráléptem egy un. pörgettyűre, es valahogy úgy sikerült, hogy a néhány centis fogantyúja beleállt a sarkamba a talpamon egy pillanatra, aztán lepattant a pörgettyűről, nekem viszont vérzett a helye rendesen, néhány millit benyomódott a bőröm. Két napig sántikáltam.
Ezek után jöjjön Robi lába. Örültünk, hogy végre nem folyik az orra, erre két hete csütörtökön ahogy haza értünk a bölcsiből, Robin nem akart a lábára állni, sírt, hogy vegyem fel. A bölcsiben nem mondtak semmit, a lábán nem látszott semmi, cipő nélkül is ugyanezt tette, végül adtam rá egy másik szandált, aztán egyszer csak elkezdett járni. Ezt este még megismételte, de másnap reggel és a bölcsiben nem, péntek este megint nem akart rá lépni a jobb lábára. Szombaton Orsiéknál is előfordult, akkor már kezdtem ideges lenni, meg találgatni, hogy mi lehet vele. Végül vasárnap bevittem az ügyeletre, ahol az orvos szeme előtt ment rendesen, de amíg vártunk, legalább kétszer nem akart járni. Na mindegy, az lett, amire gyanakodtunk: valószínű a köröm nyomja a bőrét.
Elég furcsák a körmei a lábán, nagyon sokáig nem is nőttek, aztán barázdás lett a nagyujján a köröm, sárgás színűek is, de a gyerekorvos mindig azt mondja, hogy ne csináljunk vele semmit, csak spec. kalciumport adjak Robinnak, amitől legalább gyorsabban nő a körme. Azért is mentünk az ügyeletre, mert kíváncsi voltam, hogy más orvos mit mond a körmére. Szegénykémnek ferdén van a körömágya is, és úgy tűnik, hogy tényleg nyomhatja egy kicsit a köröm, éppen ezért nem szabad vágnom, csak amikor már egyértelműen túl nőtt a lábán a köröm, és akkor is csak egyenesen, sarkokat nem kivágva. Egy oldattal kell naponta kétszer beborogatni a két körmét, és azt mondta még az orvos, hogy amivel segíthetünk egy kicsit, hogy eltávolodva nőjön a köröm a bőrtől, az a szappan. Szappannal reszeljük meg kicsit a körmét, mert a köröm alatt maradó szappanreszelék kis rést képez a köröm és a bőr között. Próbáltam rákeresni erre a neten, de nem találtam semmit. Mindegy, most alkalmazzuk, ezen a héten már nem láttuk, hogy fájna a lába, így nem kell visszamennünk egy sebészhez. Természetesen ahhoz túl kicsi, hogy levegyék a körmét. De más egyebet nem mondott.
Az ügyeletes orvos egyébként a capelleni orvos volt, akihez már vittem Maximot és Robint is, mikor a mi doktornénink nem rendelt, és ő egy normális, korrekt dokinak tűnik. (Ő küldte anno Maximot a kórházba sürgősségivel, mikor először volt hörghurutja.)

Milán 4 éves

Szerdán lesz Milán 4 éves. Szombaton ünnepeltük a szülinapját, mert a nagyszülők is ott voltak. Jól megbonyolítottuk a partit, mert Norbinak szombaton még dolgoznia kellett, és csak pénteken tudta meg, hogy mehet napközben dolgozni, vagyis késő délután ő is oda tud jönni, és tud a fiúkkal iszogatni. Ezért két kocsival nem mehettünk, és ha ő buszozott volna, estére érkezett volna meg. Így rászántam magam, hogy mi megyünk busszal, Maxim nagy örömére. Orsiék felajánlották, hogy elhoznak minket, végül abban egyeztünk meg, hogy egy átszállást megspórolunk, és hozzájuk közel lévő - 10 perc autózás - megállóhoz jön értünk a másik Norbi, Milán apukája. Ez nagy segítség volt - ezúton is köszönjük mégegyszer -, mert Robin a buszozás végén üvöltött, ugyanis nem mászkálhatott, ráadásul kiderült, miért ült nagy nyugodtan, csendben a babakocsiban: tele rakta a pelenkát. Így ahogy leszálltunk, kicseréltem a pelenkáját a buszmegállóban, a babakocsiban újabb üvöltés közepette. Aztán az autóban már csendben volt. Maxim mikor megtudta, hogy buszozunk, ujjongott. No meg annak is örült, hogy megyünk Milánékhoz, jön Lilla is, és reggel mondta, hogy nagyon-nagyon sokáig maradjunk. :-) Ő végig beszélt a buszon, kérdezett, és csak mondta, mondta.
Robinnak nem tetszett a bográcsban főtt pörkölt, ekkor még krumpli nélkül, így megevett egy bébiételt. Aztán amikor a nagyok is ettek, ő is oda ült a kis asztalhoz, ahova egyébként is szívesen ül és ilyenkor nagyon kell vigyázni, hogy ne dőljön hátra a padon, mert esett már le. Természetesen a tortából is evett, és egyértelműen a csupacsokisat preferálta a meggyessel szemben. A tortát külön ki kell emelnem, Orsi saját maga sütötte és díszítette, két tortát versenyautópályává varázsolt, még versenyautók is "gurultak" rajta. Sajnos fényképezőt nem vittem, mert tudtam, hogy a gyerekek mellett képtelenség lenne még képeket is csinálnom, a többiek úgyis készítenek majd.
Robinnak alapjában jó kedve volt, de ha elesett vagy valami kizökkentette, akkor sírt és egy darabig fel kellett venni. Fél 4 körül raktam le Vince ágyába, és 2 órát aludt. A nagyok ekkor már javában kincsvadásztak, Orsi szuperul megszervezte, kis segítséggel el is jutottak az ajándékig, a fiúk Verdás festményt, Lilla Hello Kittyset kapott, amit nekik kell kifesteni. Maxim volt talán a leglelkesebb, igaz, egyszer Lilla borítékját találta meg, mert Milán nagypapája ahhoz a borítékhoz irányította. Aztán oda adtuk Milán ajándékát, majd a mi Norbink is megérkezett: evett, sörözött és sokat cipelte Robint, aki időnként sántikált - erről a következő bejegyzésben írok. Bár esőt jósoltak egész napra, Capellenben délelőtt záporozott is, de Orsiéknál délutánra még a nap is kisütögetett, így kint voltunk egészen estig. Maxim nagyon élvezte a partit, hamar megbarátkozott Milán mamájával, papájával is, energikus volt egész délután, el is aludt a kocsiban haza fele.