Maxim ovija

Szombaton információs délelőttöt tartott az óvoda.
Egész pontosan, ez egy 1 éves korai, fakultatív szakasza az iskolának (education précoce), amit 2 év kötelező oktakás követ (éducation préscolaire), ez a felkészítő szakasz az iskolára, ami még összesen 6 osztály az alapképzésben. A luxemburgi rendszerben ezután következik a hétosztályos középiskola. Az első 3 év, amiből tehát a legelső év nem kötelező, a mi óvodánknak felel meg. Csak a körzethez tartozó iskola ingyenes, ha máshová akarja vinni a szülő a gyereket, az fizetős és helyfüggő. Itt nagyon furcsán szervezik a "tanítást", ugyanis hétfőn, szerdán és pénteken 8-tól 11.30-ig és délután 14.00-től 16.00-ig, kedden és csütörtökön csak délelőtt vannak az oviban. Körzettől függ, hogy az első évben biztosítanak-e és hogyan napközit a kicsiknek. Szerencsére nálunk nagyon jól szervezett a rendszer, és a kicsik ugyanabban az épületben maradnak egész nap, beleértve az ebédszünetet is. A napközit külön igényelni kell, és fizetős; ez egy másik szervezet, más gondozókkal lesznek a gyerekek, együtt ebédel az 5 csoport, már akik kérnek ebédet, és egy vagy két csoportba osztják őket a napköziben. Iskolaszünetben igényelhetünk napközit, de ott együtt lesznek az idősebbekkel, viszont olyankor mindig szerveznek különféle programokat. Itt egyébként rövidebb a nyári szünet és évközben rengeteg egy-két hetes szünet lesz (őszi, téli, karnevál, húsvét, pünkösd).
Csak az kezdheti el az ovit, aki szeptember 1. előtt betölti a 3 évet, Maxim januártól járhatott volna, de egyszerűbb volt, hogy a két gyerkőc szeptemberig egy bölcsibe járjon, mivel Maxim szeptemberben megint az első fakultatív évet kezdte volna (ő évvesztes az itteni rendszerben, szalajt - ahogy Bcsabán mondjuk).
Az egyetlen probléma, hogy még mindig épül a hiperszuper iskola Capellenben, és csak remélhetjük, hogy jövő őszre kész lesz, ezért át kell vinnünk Maximot minden nap a mameri iskolába, ami ha nincs dugó 5 perc, biciklivel pedig bő 10 perc. Én onnan szintén tudok vonattal menni dolgozni, szóval csak egy kis plusz szervezésre van szükség.

A gyönyörű időt kihasználva biciklivel mentünk, 3 km, nem vészes, de visszafele szinte végig emelkedő. Maxim ugyan már nem tiltakozott az ovi ellen, de mikor megtaláltuk a nevét a Lila színű csoportban, és elindultunk befele, ő egy másik terembe akart bemenni. Robin egyből rávetette magát a játékokra. Megkaptuk a papírokat, kérdezhettünk a gondozóktól, akik közül egy tanító néni, egy gondozó néni és egy helyettes. 19 nevet számoltam meg a papíron, 11 lányt, végre nem csupa fiús csoportban lesz Maxim. Nagyon nehezen oldódott, szégyenlősködött, de aztán megpillantottuk az ablakból a játszóteret, ami tanítási időn kívül a nagyközönségnek is nyitva van. Na és mit láttunk meg? Krokodilokat, nem is egyet! Kisebbet, nagyobbat, fából kifaragva. Innentől kezdve megérkezett Maxim lelkesedése, és természetesen ki akart menni. És ha szóba kerül, hogy oviba fog járni, mondja, hogy ott vannak krokodilok, amit ugye nem akarnak neki elhinni, pedig ez most nem csak a fantáziája szülte. Találkoztunk egy magyar kislánnyal, ő másik csoportba fog járni, de ha kap napközit, akkor ebédszünetben és délutánonként találkozni fognak.
Nagyon szereti a bölcsit, néha megkérdezi délután, hogy másnap lesz-e még, vannak barátai, akikkel együtt játszik, szereti a gondozókat is, nem tudom, mennyire gyorsan fogja megszokni az új helyet. Addig is még két hónapja, hogy élvezze a bölcsit, aztán új korszak kezdődik.