Mielőtt Brüsszelbe mentem tréningre két napra, lesérültem. A nappaliban ráléptem egy un. pörgettyűre, es valahogy úgy sikerült, hogy a néhány centis fogantyúja beleállt a sarkamba a talpamon egy pillanatra, aztán lepattant a pörgettyűről, nekem viszont vérzett a helye rendesen, néhány millit benyomódott a bőröm. Két napig sántikáltam.
Ezek után jöjjön Robi lába. Örültünk, hogy végre nem folyik az orra, erre két hete csütörtökön ahogy haza értünk a bölcsiből, Robin nem akart a lábára állni, sírt, hogy vegyem fel. A bölcsiben nem mondtak semmit, a lábán nem látszott semmi, cipő nélkül is ugyanezt tette, végül adtam rá egy másik szandált, aztán egyszer csak elkezdett járni. Ezt este még megismételte, de másnap reggel és a bölcsiben nem, péntek este megint nem akart rá lépni a jobb lábára. Szombaton Orsiéknál is előfordult, akkor már kezdtem ideges lenni, meg találgatni, hogy mi lehet vele. Végül vasárnap bevittem az ügyeletre, ahol az orvos szeme előtt ment rendesen, de amíg vártunk, legalább kétszer nem akart járni. Na mindegy, az lett, amire gyanakodtunk: valószínű a köröm nyomja a bőrét.
Elég furcsák a körmei a lábán, nagyon sokáig nem is nőttek, aztán barázdás lett a nagyujján a köröm, sárgás színűek is, de a gyerekorvos mindig azt mondja, hogy ne csináljunk vele semmit, csak spec. kalciumport adjak Robinnak, amitől legalább gyorsabban nő a körme. Azért is mentünk az ügyeletre, mert kíváncsi voltam, hogy más orvos mit mond a körmére. Szegénykémnek ferdén van a körömágya is, és úgy tűnik, hogy tényleg nyomhatja egy kicsit a köröm, éppen ezért nem szabad vágnom, csak amikor már egyértelműen túl nőtt a lábán a köröm, és akkor is csak egyenesen, sarkokat nem kivágva. Egy oldattal kell naponta kétszer beborogatni a két körmét, és azt mondta még az orvos, hogy amivel segíthetünk egy kicsit, hogy eltávolodva nőjön a köröm a bőrtől, az a szappan. Szappannal reszeljük meg kicsit a körmét, mert a köröm alatt maradó szappanreszelék kis rést képez a köröm és a bőr között. Próbáltam rákeresni erre a neten, de nem találtam semmit. Mindegy, most alkalmazzuk, ezen a héten már nem láttuk, hogy fájna a lába, így nem kell visszamennünk egy sebészhez. Természetesen ahhoz túl kicsi, hogy levegyék a körmét. De más egyebet nem mondott.
Az ügyeletes orvos egyébként a capelleni orvos volt, akihez már vittem Maximot és Robint is, mikor a mi doktornénink nem rendelt, és ő egy normális, korrekt dokinak tűnik. (Ő küldte anno Maximot a kórházba sürgősségivel, mikor először volt hörghurutja.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése