Idei első bográcsosunk

Az idén már grilleztünk, gondoltuk, jöhet a bográcsozás. Pünkösd vasárnapjára szép időt ígértek, eljöttek Milánék is. Nagyon finom lett a palócgulyás, és Robin úgy időzítette a hosszabb alvását, hogy szépen meg tudtam főzni a levest.
Milánnak kellett egy kis idő, hogy elengedje magát. A múltkor Maxim kétszer rászólt, hogy ne csinálja ezt vagy azt, és ő is nagyon érzékeny gyerek, zokon is vette. Most is volt egy összetűzésük, elkezdték mondani, hogy kinek nagyobb a motorja, a Miláné nagyobb egyébként, erre Maxim felemelte az övét, hogy "az én motorom nagyobb", na ezen addig vitatkoztak, hogy szegény Milán megint sírt. Kíváncsi vagyok, ha mi megyünk hozzájuk, akkor is ilyen nagy szája lesz-e Maximnak.

Maxim szandálja

Itt a jó idő, a sportcipő mellé szerettem volna egy szandált is Maximnak. Itthon elszaladgál a műanyag klumpájában, de az egyikre most kitalálta, hogy kicsi (mezítláb adták rá, mikor itt voltak Laliék, és ez nem tetszett neki, egyébként tényleg végig éri a papucsot), vettem neki egy másikat, de ez jó nagy, eddig elszaladgált benne, de a bölcsibe ezt nem viheti. A városban van egy jó cipőbolt, gondoltam, ott biztos találunk szandált, szombat délután bemegyünk, hipp-hopp megjárjuk, veszünk másik sapkát is Maximnak. Nagyon rossz ötlet volt szombat délután majd' 30 fokban két gyerekkel a tömegbe menni. A parkolóházakhoz kígyózott a kocsisor, véletlenül találtunk helyet az utcán. Robin viszont addigra megunta a hordozóban, álmos is volt, gondoltam, majd a kendőben elnézelődik és elalszik. Ehelyett, mire az üzletbe értünk, rázendített, Maximot ez is zavarhatta. Az egyik szandál nem tetszett, a másikra kitalálta, hogy nagy, hiába hoztunk kisebbet, mire megvettünk volna egyet, már ő is sírt, Norbinak is elege lett, így szandál nélkül távoztunk. Egy baseball-sapkát vettünk azért a 3. boltban, aztán elmentünk a parkba, ahol régen laktunk. Néhány kismotoros kör után besokallt Maxim, Robin végre elaludt, de persze felébredt Maximra, aki a kocsiig sírt. Nem tudta megmondani, mi baja, a meleg és a nátha épp elég volt neki, el is aludt a kocsiban.
Így viszont még a szandálvásárlás hátra van.

Itt a tavasz és a nátha

Pont egy hete vittem el Robint a gyerekorvoshoz, több apró dologgal. Az orra nagyon dugult, két napig alig evett szegénykém, persze csütörtökre már megjött az étvágya. Az arcán hol piros, hol barna kiütések voltak, most épp semmi nem látszik, ez csecsemőkori akne az orvos szerint. Szerencsére csak az orra dugult, semmit nem talált nála a doki. A fogát is megmutattam, mert egyrészt néha tiszta nyál mindene, másrészt nem tudtam, hogy most a fogát látom jönni már vagy ciszták a fehér pöttyök az alsó ínyén - ez utóbbi, nem kell vele semmit csinálnunk. Hozzá kell tennem, hogy legalább 25 fok volt, délutánra kaptam időpontot, és Maxim mindenáron akart jönni: "meg akarom nézni, hogyan vizsgálja meg Lobint a doktónéni". Hiába mondtuk neki, hogy várni kell a rendelőben, meleg is van, hajthatatlan volt. Olyan szépen viselkedett mint egy kisangyal. Lehet, hogy Robin üvöltése is hozzá járult, mert már odafele rázendített az úton; melege volt és fáradt is lehetett. A doktornő nagyjából meg tudta vizsgálni, de aztán jött az üvöltés, és sajnos be kellett még mennünk a gyógyszertárba is. Robin a kezemben ordít, Maxim viszont ott is leült a székre, majd nyitotta az ajtót, beszélt hozzám, tényleg példásan viselkedett. Mondta a doki, örül, hogy látja Maximot és hogy jól van, erre másnapra kezdett folyni az orra, szombaton tiszta náthás lett, vasárnap már kevésbé folyt az orra, azt hittem, ennyi volt. Erre hétfőre mindkét gyerek tiszta takony lett, Maximnak adtunk befúvót este, meg persze bogyót, de ő keddre már jól volt. Robin szegénykém viszont köhögni is kezdett és hétfő éjszaka alig aludtam. Annyira bedugult az orra, hogy nem kapott levegőt. Két alapos orrtisztítás után jobb lett a helyzet, de én annyira megijedtem, hogy már gondolatban az ügyeletre készültem. Kedden aztán megnézte a doktornő, és bár eszik, jókedélyű, tele van "trutyival" az orra, a garatja, a légcsöve. Nem súlyos, nem hörghurut és szépen tisztul neki, de kaptunk beutalót kinéhez (gyógytornász-féle, aki megnyomogatja a mellkasát, tisztítva, oldva ezzel a lerakódást), és bár nem köhög sokat Robin, mégis kértem időpontot a kórházba, mert ott kisbabákra vannak szakosodva. Az orvos diagnózisát egyébként nem tudom rendesen lefordítani, kb. légzőszervi eldugulás.
Ma délelőtt voltunk, én már tudtam, mi vár ránk, de a mellettünk lévő anyuka most lehetett először, neki a babával együtt ömlöttek a könnyei. Erősen masszírozta a kiné Robin mellkasát, egy darabig jól tűrte, de aztán csak el kezdett sírni szegénykém. Majd jött az orr- és garattisztítás: egy hosszú vékony csövön keresztül 20 ml fiziológiai oldatot vezetett az orrába, felváltva egyik orrlyukba, majd a másikba, egész mélyen. A szájába is bevezette a csövet, onnan is szívta ki a váladékot. Na ez volt a kínzás, de legalább tisztult neki és így remélem, megússzuk komolyabb baj nélkül.
Holnap megint megyünk...

Hosszú hétvége Laliékkal

Lali, Norbi öccse és barátnője, Edina két hete jöttek babalátogatóba. Igaz, inkább Maxim volt a központban, élvezte is, hogy hol Lali húzza a traktorján, hol Edinával játszik valamit. Szombaton grilleztünk, egészen meleg lett. Este Maxim nem akart pelenkát cserélni, gondolom, attól tartott, hogy utána fürdés következik, neki pedig még nem volt kedve bemenni, így az alku az lett, hogy pelenka le, és meztelen szaladgálhat a fűben. Mondanom sem kell, mennyire élvezte. A fenyő alatt egyszer csak megáll: "Aja, itt szúr." Aztán szaladt tovább. Mivel egész nap kint volt, szinte nem  is pihent, este a nappaliban kidőlt -  szó szerint: Lalival üldögélt ott, aztán mikor Norbi mellé ült, azt vette észre, hogy Maxim alszik. Szegénykém, úgy elfáradt, nem bírt megvárni engem sem.
Kapott egy tűzoltós pólót, ami egy igazi kicsinyített, névre szóló mása.

Vasárnap pedig az itteni tűzoltóság rendezvényére látogattak el - természetesen a tűzoltós pólójában -, én itthon maradtam Robinnal.

 További képek a szokásos helyen.

Bölcsis ünnepség

Most 30 éves Maxim bölcsije, múlt vasárnap, május 13-án egész napos programmal ünnepelték. Mi csak délután mentünk ki, jó döntés volt, mert Maximot megijesztette a sok ember, idegen hely, nem érdekelte a bűvész sem, a játszótéren találkoztunk, mert én kicsit később mentem Robinnal utánuk. Egyetlen rövid programban vettünk részt: kaptunk lufit, és minden gyereket összetereltek a réten, és egyszerre kellett elengedni a léggömböket. Hosszasan néztünk utánuk, ahogy elszálltak. Még ivott Maxim egy almalét, és már indultunk is... a kresszpályára. Nagyon klassz, mini közlekedési lámpák működnek, a gyalogosjelzőt be kell nyomni, hogy zöldre váltson, a lámpáknál pedig érzékelő gondoskodik, hogy az ott várakozók zöldet kapjanak. Robin is elnézelődött a kendőben, miután felébredt. Ide többször fogunk jönni.

Robin első oltása

Túl vagyunk az első oltásokon (múlt szerdán kapott kettőt combba, egyet szájon át), a vizsgálatot megint nagyon jól tűrte Robin, az oltásokat kevésbé. Megdicsért a doktornő, hogy milyen szépen fejlődik Robin: 5,9 kg, 61,5 cm - már a kisebb 68-as méretű tipegők passzosak is neki. Rengeteget mosolyog , gőgicsél, sokszor elfoglalja magát a játszószőnyegen, ilyenkor tudok egy kicsit főzni, pakolászni.
Az oltásoktól egy kis hőemelkedése és egy nagyon nyűgös éjszakánk lett. Sokszor az éjszakák első felét átalussza, ez 4-4,5 óra, egyszer már 5 órát is aludt, aztán viszont nem alszik már hosszabbat. A nagyon sírós estéink elmúltak - legalábbis remélem.

Babamasszázs - immár Robinnal

Néhány dolgot kifelejtettem az előző bejegyzésből. Az egyik, hogy még éppen nem volt Robin két hónapos, amikor is sikerült összeszednie az első nátháját. Maxim egy jó kis orrfolyással megúszta, én két napig voltam beteg, és ekkor Robin is taknyos volt, egy kis hőemelkedéssel azonban túl volt rajta egy nap alatt. Azóta viszont megint rosszabb lett az orrdugulása, ha már éjszaka nem kell porszívózni, az jó, nappal viszont rendszeresen felébred emiatt.
A másik, amiről mindenképpen akartam írni, az a babamasszázsunk. Elővettem Leboyer könyvét, no meg a Maximmal végig járt masszázstanfolyamunk anyagát, és kíváncsian készültem az első alkalomra. (Maximnál az első két próbálkozásom óriási üvöltésbe fulladt néhány perc után.) A rutin vagy a jó időzítés, de nagyon élvezte Robin a dolgot. Esti programnak gondoltam, de sokat vagyunk kint, aztán a vacsora és fürdés mellett nem jut idő rá, így délutáni program lesz. Első alkalommal Maxim is ott sündörgött, később már nem találta olyan érdekesnek a dolgot.

Robin két hónapos

Robin nagy szemekkel figyelget ahogy felébred az alvásból, ami még mindig nagyon változó. Néha nagyon jól alszik, 2-3 órákat napközben, és néha nem tud mélyen elaludni és csak félórákat szunyókál, aztán persze nyűgös lesz. Az éjszakák is hol jobbak, hol rosszabbak; ha csak felkel, eszik és visszaalszik, az már jónak számít, de ha valami miatt teljesen felébred, akkor nehezen alszik vissza, ilyenkor ugyanúgy mint nappal, ringatni kell, a szopiba ritkán alszik bele. Ez nappal nem is baj, mert nagyon gyorsan eszik - 5-10 perc alatt végez - és sokat büfizik utána. Ezért valamiféle napirendünk van, mert eszik, pelenkacsere, "játék" és alvás következik, majd újból evés. Csak az a rossz, hogy ha fél órát alszik, ebből 20 percet vele vagyok és aztán kezdünk mindent elölről. Mivel az elmúlt egy hét alatt jó fél kilóval gyarapodott, a gyors evése annyira nem aggaszt, meg hát muszáj felvennie a "tej ritmusát". Egy hét múlva úgyis megyünk oltásra, akkor lesz hivatalos mérés is, nem csak az itthoni (5,6 kg volt hétfőn).
Sajnos estére mindig nyűgös lesz, ez annyiban javult, hogy késő délutántól kendőbe teszem, itt jobban alszik (valamiért mindig felébredt előtte és persze estére már olyan fáradt volt, hogy azért sírt), így Maximmal is sokszor tudok játszani. Viszont nagyon nehezen alszik el este, próbáltuk már, hogy nem húzzuk nagyon az ébrenléti idejét, vagy éppenséggel két órát fent hagytuk (evés, játék,  masszázs, fürdés), de hiába, nem segít egyik sem. Ezért is gondoljuk, hogy ő is érzékeny baba, mert Maximnál is volt egy ilyen időszak, csak neki picit később.
Állandóan mosolyog, nevet ránk, néha még orrszívás közben is. A játszószőnyegén is elfoglalja magát, sokszor a hordozóba teszem, kötök rá valami kis játékot, és azt figyeli néhány percig.

 

Ha békésen alszik este a kendőben, akkor én vagyis mi altatjuk Maximot. Az egyik este Robin extra nyűgös volt, mondom Maximnak, hogy elaltatom Robint, addig apával meséljen:
- Nem, én Lobinnal akalok aludni.
Maxim továbbra is mindig meg akarja nézni, ilyenkor megsimogatja, vagy épp puszit ad neki.
Sokat beszél hozzá, néha kérdezem tőle, hogy mit mondott, erre ő:
- Nem, én Lobinnak mondtam. És nem ismétli meg nekem. Egyik nap elő kelett vennem a mellszívót, aztán Maximnak is le kellett szívni a cicijét, csináltunk hát neki is egy készüléket. Két napig pedig a sálját kötöttük a derekára, abban vitte volna Robint.
Mikor Lilláékhoz mentünk, Robin negyed órán keresztül üvöltött a kocsiban (alvás helyett), alig tudtam megnyugtatni utána, és egy darabig nem akartam lerakni, majd kényelmesen elüldögéltünk a kertben, így jó két órát az ölemben volt. Maxim ezalatt Lillával játszott, néha hozott nekem virágot, füvet, de nem foglalkozott velem. Majd este itthon kérte, hogy vegyem az ölembe, velem fürdött, pedig egész délután nem látta az apját. Másnap is kérte hogy vegyem fel:
- De Maxim, hogy vegyelek fel, itt fogom Robint.
- A másik kezeddel - jött a válasz.

Visszatérve Robinra, már láttam, hogy a kezét nézegette, sőt pelenkázásnál a lábát figyelte. Ha nem fáradt, akkor hason szépen megemeli a fejét és tudja is már tartani jó néhány másodpercig.

Maxim sikongatására és a tüsszentésre mindig összerezzen. Kevésbé türelmetlen már, viszont ha fáradt és nem értjük mit akar, akkor nagyon fel tudja húzni magát, és ahogy említettem már, ilyenkor nehezen nyugszik meg.

Maxim mindenhol és mindennel fűrészel, főz és kertészkedik

Maximot nem lehet berángatni esténként, szorgosan dolgozik a kertben, többnyire Norbival, néha velem és Robinnal, aki ilyenkor a kendőben szundikál.
Már ugyan lecsengett dolog, de két hétig minden nap "főztünk", finom levest, tésztával, jó sok tésztával, mindezt a kertben persze. A levesbetét tobozokból, tűlevélből és mohakupacból állt. Aztán lett ott kerti csap gallyból, hogy kezet is tudjunk mosni. Ezt Mamával és Apával is szívesen játszotta. A betonlapokat viszont elvitte onnan Norbi, és onnantól kezdve nem tetszett Maximnak, hogy alacsonyabb lett a főzés helyszíne, így visszatért inkább a fűnyíráshoz, fűrészeléshez. Lapátol is, homokot, kavicsot, mohakupacot, ez utóbbiból egy kisebb lyukba kellett dobálnunk pénteken. Mondtuk neki, hogy menjünk be, mert nagyon esik az eső, de ő közölte, hogy még maradok dolgozni. Igaza lett, elállt az eső és Norbi is tovább tudta folytatni a garázsunk melletti kertrész rendbe tételét.
Szombaton délután a két gyerekkel Lilláékhoz mentem, Maxim ott is rotált, gereblyézett, hallottam, ahogy Lillát is "munkára fogta". Nagyon jól eljátszott a két gyerek együtt, Maxim már a visszafele úton is azt mondta, hogy megyünk Lillához. Ezt minden nap elmondja újra, vasárnapi beszélgetésünk:
- Megyünk Lillához meg uszodába.
- Ma nem megyünk Maxim, és sajnos Lilla sem tud eljönni. Az uszoda zárva van most hétvégén (ez is igaz!).

Kis idő múlva:
- Megyünk Lillához.
- Most nem megyünk Lillához, de majd alszunk néhányat és találkozunk vele.
- Akkor megyünk Milánhoz.