Becsengettek

Nekem sem volt egyszerű 2 hónap után visszamenni doglozni (igaz, egy délután dolgoztam, és időnként az emailjeimet is megnéztem, hogy ne várjon több száz olvasatlan), de Robinnak és Emilinek is nehezen indult az iskola/óvoda.

Robin egész egyszerűen kiesett az iskolai ritmusból, és a 2. osztályban már rákapcsolnak, hogy felkészüljenek a 3-dikra; év végére már négyzetrácsos füzetbe kell írniuk, töltőtollal, fogalmazást kell írniuk németül és jól kell beszélniük. Nos, két utóbbi Maximnak sem ment kiválóan. Szóval meglepődtünk a házi feladatok mennyiségén, először nem is értettem, hogy akkor most azért kap annyi házit, mert órán alig csinál meg valamit, álmodozik, vagy csak lassú, vagy tényleg mindenkinek ilyen sok van. Az is igaz, hogy egy idő után elfárad Robin, és lehet, hogy 1 óra alatt meg lehetne csinálni az egészet, de ha nem bír odafigyelni, akkor jóval több időbe telik neki. Panaszkodott is, hogy nem tudott a napköziben rendesen írni, mert nagy volt a zaj.
Néha órán is elkalandozik, ezért már most volt, hogy kisebb csoportba osztották, ahol pár gyerekre jut egy tanító, és ott sokkal jobban dolgozott. Most hétvégén szépen beosztotta a feladatokat – kis segítséggel -, nem pánikolt, hogy nem tudja megcsinálni.

Emili ovis lett. Egész pontosan kisiskolás, ahogy itt mondják. Annak örült, hogy ő már nagy és oviba megy, de persze tartott is tőle. Mivel az ovi az iskola része, nekik is ugyanúgy kedden és csütörtökön csak délelőtt van ovi, hétfő, szerda és péntek pedig délelőtt és délután. Ez azt jelenti, hogy délben vagy érte mennek a gyerekért, vagy megy napközibe ebédelni, és hosszú napokon 4-kor ismét érte kell menni vagy megy a napközibe. És hogy tudja, milyen a napközi, találkozzon a felügyelőkkel, javasolták a beszoktatást, ami nagyon jó ötlet volt, kellett Emilinek. Hiába mentünk sokszor a fiúkért, látni és egyedül ott lenni, nem ugyanaz, plane nem egy érzékeny 3 évesnek.
Az első hétfő reggelen elkísértük Maximot és Robint az iskolába, aztán én átmentem Emilivel az oviba. Együtt körbe mentünk, és végül a babázós szobában elköszöntünk. Első héten nem volt gond reggelente, de inkább keresett magának játékot, nem akart egyik ovónénihez sem oda menni. A napköziben is eljátszadozott, viszont miután érte mentem, onnantól kezelhetetlen volt, nagyjából fürdésig. 3 nap után megpróbáltuk az otthonlétet csendben, nyugalomban kezdeni, de ez ugye a két fiúnak okozott kihívást, mert dől belőlük a szó, egymás szavába vágva mesélnek, kérdeznek, vagy éppen az aktuális játékot (számítógépes) ecsetelik, vitatják meg. De azért a második hét délutánok már kicsit jobban mentek, legalábbis óriási cirkuszok nélkül. A második hét reggeljein viszont sírt. De most úgy tűnik, ezen is túl vagyunk, megbarátkozott az óvónénikkel, a hétvégén mindegyiket a barátjaként sorolta. 5-en vannak, mert nincs mindig mindenki egész nap. Az egyik óvónéni Maximnak is volt óvónénije, a másik egy ikerpár anyukája, akikkel bölcsibe járt együtt Emili. Maxim egyik elsős tanítónénije is most Emilinél van heti kétszer, és van egy vezető óvónéni, akit látásból ismerünk, mikor Robin volt kiscsoportos, ő a másik csoportért felelt. Nagyon kedves, Emili vele barátkozott meg a leghamarabb. A bölcsiből egy fiúval és egy lánnyal jöttek át, illetve két gyereket ismert még, szintén a bölcsiből. Van egy magyar-francia kisfiú is, most épp azt mondta Emili, hogy Enzo zavarja mindig, mikor ő Gracievel (bölcsis csoporttárs) játszik. Mondtam neki, hogy mivel Enzo nem beszél luxemburgiul, te viszont magyarul is tudsz, lehet, azért akar veled játszani.
A napköziben játszott már Robin barátjának, Borysnak a húgával, Maxim lány osztálytársaival is. Azt mondták ott, hogy ő az egyik új gyerek, aki a leghamarabb és legkönnyebben beszokott, nagyon önálló, amit egyszer megmutatnak neki, azt úgy csinálja, és most már a felügyelők felé is nyitottabb, egyszóval, imádnivaló. Ja, és általában jól is ebédel. Mindez szuper, csak a neheze ránk vár otthon.
Annak örülök, hogy este hipp-hopp elalszik, viszont néha aludhatna egy fél órát, legalább a napköziben, mikor ott van délután. Egyelőre azonban nem akar aludni ott sem. Még jó, hogy az oviban is van szünet, van ideje feldolgozni a sok új információt.
Ja, első héten csütörtökre annyira betaknyosodott, hogy miután alig aludtunk éjszaka, pénteken otthon maradtam vele. Jót tett neki, bár a náthája jön-megy, a hosszú hétvégén kipihente az első nagy vírustámadást. Azóta volt már hányós járvány az iskolában, tömegével hiányoztak a gyerekek, azt megúsztuk.

Maxim várta a legjobban az iskolát, hogy találkozzon a barátokkal, na meg, hogy kicsit többet dolgoztassa az agyát. Egy barátja elköltözött, jött egy másik fiú, aki pár nap után máris a barátja lett. Az apja mondta neki, hogy azért ilyen rövid idő alatt nem biztos, hogy máris barátok, de Maximnak elég határozott elképzelései vannak. Neki már az első héten megtartották a szülőit, és igen érdekes dolgokat hallottunk. A 3. osztály a két negyedikes osztállyal kiscsoportokban dolgozik bizonyos témákban: matek feladatmegoldás, francia beszéd, francia írás, német beszéd és német írás. 4 csoport van minden témában, a gyerekek aktuális komptenciaszintje szerint. Így könnyebben figyelnek a jobbakra, kevésbé jókra és azokra is, akiknek több hiányossága van, és esetleg több idő, magyarázat kell az alapfeladatokhoz. 4 tanár van, és minden harmadban a csoportok másik tanárral vannak. Matekból pl Maxim a legjobbban van, itt 5-en vannak mindösszesen, átlag 10-en vannak egy csoportban, asszem. Ez azért is jó, mert mondjuk a francia anyanyelvű gyerek nyilván francia beszédben kiváló, és aki nem francia anyanyelvű, az nem baj, ha kicsit egyszerűbb kifejezéseket tanul az elején. A csoportok átjárhatók, vagyis ha valaki jól feljlődik, átkerülhet egy erősebb csoportba.
A másik dolog, ami nagyon tetszett, hogy a Maxim osztályában a tanító néni a reggeli kezdésre egy új rendszert vezetett be. Minden gyerek a terembe belépve kezet fog a tanítónénivel és egymás szemébe néznek, majd keres a gyerek egy helyet magának. A termet átrendezi Giovy tanítónéni időnként, hogy más formában üljenek, de az első hetekben pl. voltak 3-as, 4-es asztalok, egyedüli asztalok. A szabály, hogy minden nap más mellett illetve máshol üljön a gyerek. Miután mindenki elfoglalta a helyét, következik a bevezető feladat, ami lehet egy matek számolás, egy idézet lemásolása a tábláról, ilyesmik; ez idő alatt halk zene szól. Aki kész a feladattal, az előveheti a benti könyvét, hogy olvasson, amíg mindenki elkészül. Ez 10-15 perc minden reggel, de a tanító néni szerint nemcsak ő, hanem a gyerekek is nagyobb kedvvel kezdik a napot. Azt hiszem, én is szívesen kezdtem volna így a reggeleket negyedikben, ötödikben.

Nyári szünet vége

A csabai nyaralásunk után 3 hét maradt az ovi-, és iskola kezdésig. Elmentünk megvenni az iskolacuccokat, tornacipőket, Maximnak karatefelszerelést néztünk. Egyik nap kirándultunk a pillangóházba, majd a közeli játszótéren piknikeztünk és játszottunk. Kertészkedtünk, kiszedtek a fiúk egy nagy fakupacot a földből, pár napig csákányozták a gyökereket, de megcsinálták.
A fiúk elmentek együtt egy egynapos kirándulásra Németországba. Egy óriási hüllőparkot néztek meg, idegenvezetéssel, és a mellette lévő állatkertbe is átmentek ebéd után. Egy helyi klub szervez táborokat, kirándulásokat, és így ketten volt kedvük menni. Kaptak egy kis költőpénzt, vittek magukkal ebédet, és nagyon tetszett nekik a gyíkpark. Elvitték a régi fényképezőt is, Maxim készített temérdek képet és videót is.
Sokat bicikliztünk, egyik nap Orsiék jöttek hozzánk, egy hét múlva meg mi mentünk hozzájuk, és már vége is lett a nyári szünetnek, szeptember 16-án Maxim a negyedik, Robin a második osztályt kezdte, Emili pedig oviba (précoce, ejtsd: prékosz – „korai iskola”) ment; én meg két hónap után vissza a munkába.
Emili az utolsó héten 3-szor ment napközibe, hogy megismerje az ottani rendszert, nevelőket, és ne legyen akkora sokk az ovikezdés, mert így legalább az egyik helyet ismeri. Hétfőn ott maradtam vele játszani, kedden egy kicsit maradtam és egy jó órát volt egyedül, szerdán pedig ott ebédelt, és ebéd után mentünk érte a fiúkkal. Ügyes volt, szépen ebédelt, játszott, még mesélt is róla. Mikor érte mentem, egy nagyobb lány ölében ült és együtt rajzoltak. 3 kisgyereket ismert is, igaz, egyik sem volt barátja a bölcsiben. Nem lesz egyszerű az ovi, kedden és csütörtökön délben megy át a napközibe ebédelni és 4-kor megyek érte, a többi napon délben napközi, 2-től 4-ig ovi, hétfőn és szerdán 4-kor megy a napközibe uzsonnázni és játszani. Pénteken oviból hozom el délután. Jó néhány hónap kell, hogy megszokjon mindent és mindenkit. De talán a nagycsoport így egyszerűbb lesz jövőre, csak jó óvónénihez kerüljön.

Iskola befejezése és bölcsi vége

Robin sikeresen befejezte az első évét az iskolában. A végére egész jól bele rázódott, sok tesztje is jól sikerült, a matekból csak a házi feladatokkal gyakorolt, németből a szavakat sokat tanulgattuk, írogattunk együtt.
Összességében szépen fejlődött, nem engedett el év végére, de azért még mindig többre lenne képes ha jobban figyelne a részletekre vagy éppen a tanárra. Az utolsó hónapokban kisebb csoportokban dolgoztak, ahol Robin sokkal jobban teljesített matekból és németből, sőt milyen érdekes, jobban koncentrált és kezdeményezőbb lett. Elvileg másodikban is folytatják a kiscsoportos foglalkozásokat, majd meglátjuk. Németből kapott A-t, B+-t és B-t is, matekból 2 A-t és 2 B-t kapott (ez otthon négyesnek és ötösnek felel meg, de nem egy az egyben, mert itt fokozatok vannak és fejlődési szintek, szóval a lényeg, hogy jól kezdte a két fő tárgyat és még lesz ez jobb is.  Természettudományokból (ez kb mint nekünk a környezetismeret, állatok, növények, földrajz) kiemelkedően jó, 2 A+-t és 2 A-t kapott - ami otthon a kiválónak illetve az 5ösnek felel meg -, lelkes, és nagyon tájékozott. Egy nagyon szigorú tanító nénijük társadalomismeretekből is A+-t adott neki, ez kb, ahol szociális értékekről, hagyományokról, ünnepekről, és egyéb szabályokról beszélgetnek, csinálnak feladatokat. Emlékszem, év elején duzzogott Robin, hogy sokszor mindenki beszélt, de csak őt büntette meg, nos, a sok beszédnek hála, meg gondolom, ahogy Robin részt vett az órákon, dícséretet érdemelt, és év végére más nagyon sokszor beszélt Monique tanító néni óráiról. Robinnal az a nehéz, hogy ami nem érdekli, azt nehezen tanulja meg, hiába ül le, hiába gyakorolja, nem figyel oda eléggé, hogy megragadjon. Ami érdekli, azt elég egyszer hallania.
Ráadásul a kis létszámú osztály ellenére valami mindig elvonta a figyelmét, vagy éppen nem bírta abba hagyni amit kellett, és aztán lemaradt a következő feladatról vagy információról. Ez sokáig így lesz még nála, de amíg vannak barátai, talál magának érdekes dolgokat, és jófejek a tanárok, addig ha néha nehezen is, de megcsinálja a házikat, megírja a teszteket.

Maxim szerencsés. Egyrészt szuper a tanító nénijük, a másik harmadikos osztály tanárnénije nem tud fegyelmezni és kaotikusak az órák, másrészt kis energiabefektetéssel nagyon jó eredményt ér el. Hiába a legalacsonyabb fiú a két osztályban, az egyik legjobb tornán, és persze az egyik legjobb tanuló. Igaz, énekből más tanítónénit kaptak, és unalmasak lettek az órák, ezért ott B-t kapott, de minden másból A-t vagy A pluszt. Matekból a második legjobb, de hamarosan az évfolyam legjobbja lesz, mert elmegy a barátja Viktor, jó franciából is, és németből is ügyes. Sőt, az olvasásnak köszönhetően már a fogalmazás is sokkal jobban megy neki. Szóval nem lehet rá egy szavunk sem, max. ha még egy picit többet gyakorolna, akkor mindig 100% közeli teszteket írna :)

Emili a bolgár nyaralás után még egy bő hetet járt bölcsibe, augusztus 2-án ment utoljára, egy tortával köszönt el a többiektől. Bölcsibe már nem akart menni, de a kis barátnőjével még találkozni akar. Büszkén mondta, hogy ő már oviba megy, hiszen nagylány.
Egyszer mondta is: anya, én már nagy kislány vagyok, ja nem, már nagy nagylány vagyok.
A bölcsiben is kaptunk egy rövid értékelést, Emili egy kisangyal. Megcsinál mindent, amit kérnek tőle, figyelmes, kedves a többiekkel, önállóan eszik késsel, villával, megkóstol mindent, bár a sajtos, tejszínes dolgokat továbbra sem eszi. Ha le kell ülni rajzolni vagy valamit csinálni, sokkal tovább is elfoglalja magát a feladatra koncentrálva mint az átlag (több mint 20 percig is képes alkotni). Már mondatokat is tud luxemburgiul, ügyesen kommunikál, egyszóval megérett az ovira.

Maxim újabb övvizsgája

Gyorsan telnek a napok, mindig rengeteg a tennivalónk, végre itt a tavasz, jöhet a kerti munka.

Februárban végre levették Maxim fogszabályzóját, nagyon szépen beállt a foga, de egy picit mozdult neki azóta. A kontrollon azt mondta a fogorvos, hogy ez normális. Az állkapocs-szabályozást folytatjuk, most a hátsó fogaira alul és felül kapott egy betétet, ami miatt másképp zár az állkapcsa. Emiatt még mindig járnunk kell a fogorvoshoz.

Robinnak végre elkezdett nőni a két kis metsző foga felül, olyan lyukacsos a szája, egyébként is hajlamos hadarni, motyogni, így meg még nehezebben lehet érteni, amit mond.

Maximnak volt egy övvizsgája februárban, ő volt az egyik legügyesebb, és végül két szintet ugrott egyszerre, fehér öv-1 fekete csíkot sárga öv-1 fekete csík követi. Szerencsére elkezdett olvasni, egész sokat olvas németül. Viszont kiderült, hogy franciául majdnem olyan jól beszél, mint németül, ugyanis nem szereti a németet. És tényleg jól megy neki a francia, az első hetek nehézségei után szívesebben tanulja a francia szavakat, mint a németet.

Egész sokat tévéznek németül Robinnal, és így Robinnak jól megy a német hallás utáni értés. Robinnal kitartóan tornázunk, nagyjából júliusra be kell hogy fejezzük. Továbbra is azt látom, hogy a mozgáskordinációja, egyensúlyérzéke rengeteget javult, de a figyelme, szétszórtsága már sokkal kevesebbet fejlődött. Ő a tipikus “soha nem nő be a feje lágya” eset J

Bilanok

Maxim jól teljesít, elégedett vele a tanító néni összességében. Nincs vele probléma, tisztelettudó, önállóan dolgozik, egyből megérti, mi a feladat. Jól megy neki a francia is a matek mellett, ehhez azért nagyban hozzá járultam. Az elején elég sokat kellett noszogatni, hogy gyakorolja az írást, meg a névelőket. Szerintem kezd ráérezni, most könnyebben és nagyobb kedvvel tanul. Legalábbis nem hallom tőle, hogy milyen hülyék ezek a franciák, teljesen másképp ejtik és írják a szavakat, ennek semmi értelme. Viszont erősítenie kell a németjét, főleg a szókincsét. Az első fogalmazása óta mondom neki, hogy olvasson, mert másképp nem fog fejlődni, hiába ír nagyon jó teszteket, amikor a jelenlegi tudását mérik fel, az nem elég jó. Szóval a tanító néni bele írta az értékelésébe, hogy Maximnak olvasnia kell, hogy bővítse a szókincsét. Ennek örültem, mert ő jobban tudja motiválni. Megegyeztünk, hogy ha minden nap olvas 10-20 percet németül, és látszik is a fejlődés, akkor időnként megnézhet egy-egy filmet, Robin nélkül természetesen.

Modern technológia – Robinnak már nem papíron van az értékelés, hanem elektronikus formában. 
Azt hiszem, Robin tanító bácsijával, Guyvel (ejsd: Gí) is nagy szerencsénk van: figyelmes, megértő, a türelme véges ugyan, de ami a legfontosabb, körülbelül úgy látja Robint mint mi. Igen, Robin nagyon érzékeny, nem mindig tudja az információkat megfelelően feldolgozni, a megfelelő időben reagálni, vagy éppen akkor figyelni amikor mindenképpen figyelni kell. Van min dolgoznia, de a tanító bácsi segít neki, próbálja Robint ösztönözni, ahol még fejlődnie kell. Nagyon pozitívnak találtam a Robinhoz való hozzáállását, hogy Robinnal együtt fognak dolgozni azokon a pontokon, ahol Robin többet ki tud hozni magából. Ráadásul Guy hangsúlyozta, hogy ez egy szubjektív értékelés, lehet, más tanár másképp látná. 
Az órai munka, a szorgalom és a dolgozatok együtt számítanak az értékelésben. Matek jól megy Robinnak, ha valamit el is kell neki magyarázni, amikor figyel, megérti. Viszont látszik, hogy gyakorolnia kell, nem rázza ki a kisujjából. 
Egyik tesztnél Robinnak se kép-se hang nem volt, egy feladatot úgy ahogy van nem értett, és Guy látva ezt, inkább félre tette a dolgozatot, elmagyarázta az órán Robinnak a feladatot és hétfőn Robin jól megírta a tesztet. Ha túl sok házija van a gyereknek, jelezzünk vissza, vagy ha nem értett valamit a gyerek, akkor is, mert előfordulhat, hogy nem csak Robinnak, hanem más gyereknek is szüksége van még időre, vagy hogy jobban elmagyarázza nekik az összefüggést. Az volt az érzésem, hogy itt tényleg figyelnek Robinra. A német is egész jól megy neki, de a beszédben egy-egy szót luxemburgiul mond és ez súlyos hiba. Márpedig Robin sokáig magyar szavakkal helyettesítette a luxemburgiakat ha nem jutott eszébe. A luxemburgiájába pedig berakja a német szavakat, és ezért nem is kapott jó értékelést luxemburgiból. 
Vannak olyan szavak, amik rögtön megmaradnak neki, névelővel együtt, és vannak szavak, amiket állandóan luxemburgiul akar mondani. Majd belejön, van neki még néhány év. 
Egyelőre négy betűt tanultak, kis és nagybetűt nyomtatva és folyóírásban is. 
A természettudományokból A+-t kapott, természet a tárgy neve, látszik, mi érdekli. A szociális élet és közösségi hagyományok tárgyból (valami ilyesmi a neve) is A-t kapott, a tanító néni nagyon elégedett volt Robinnal az első trimeszterben. Tornából is A-t kapott, pedig szigorú a tanárnéni, de ezek szerint segít az otthoni torna és a lelkesedése.  A francia is jól megy neki, néhány alap szót, mondatot tanultak eddig. 
Amire figyelnie kell, hogy akkor beszélhet, amikor lehet, jelentkezés nélkül nem szólhat közbe és ha szól a tanárbácsi, hogy most figyeljenek, mert magyaráz, mond valami fontosat, akkor rá kell figyelnie Robinnak és abba hagynia bármit is csinált előtte. Ezt Guy is mondta Robinnak, mert mikor meséltem az értékelést és megkérdeztem, hogy mire kell figyelnie, szó szerint ezt mondta vissza. Szóval nehéz az iskola, a német és a luxemburgi együtt kihívás, de sokkal könnyebben veszi az akadályt Robin mint gondoltuk. 
Még egy gondolat a tanító bácsiról, kiderült, ő is karatézott Mamerben és nagyon jól ismeri az edzőket, akiknek egy része tanár, pszichológus. Most már értem, miért járnak ennyien és miért szeretik ilyen sokan a klubot. Szerinte is jót tesz Robinnak a karate 😊

Olvasóest

Az iskola az ovival együtt olvasó estet szervezett az őszi szünet előtti csütörtökön. A tornateremben csoportokba osztották a gyerekeket, könyvjelzőt készített, meséket hallgattak. Együtt vacsoráztak. 

Vinniük kellett zseblámpát, és pizsamában vagy melegítőben kellett menniük. Maxim rettentően várta, mert néhány osztály bent aludt az iskolában. 

Vittek hálózsákot, párnát, matracot, fogkefét. Másnap kaptak reggelit is. Nem aludtak túl jól, de Maxim nagyon boldogan mesélte, hogy ki evett még késő este is, ki milyen hálózsákot vitt.

Igaz, annyira elfáradt, hogy a náthája rosszabb lett, kimerült a nagy élményben.

Robinnak is tetszett az este, de az ő osztályuk nem aludt bent, és ő egyébként sem akart volna az iskolában aludni. 

Becsengettek

Maxim 3-ik osztályos lett. Itt Luxemburgban az a gyakorlat, hogy ha az adott évfolyamon egy osztálynál több van az előző évben, akkor összekeverik az osztályokat, vagyis nem megy végig az elsőben indult osztály. 3-ban tanárt is váltanak. Szerencsére Maxim a barátaival maradt, illetve egyik barátja is az ő osztályába került a másikból, és ráadásul azt a tanárnénit kapta akit szeretett volna. Giovy tanítónéniről beszéltek állandóan, mert Mex barátjának két testvére is nála volt, és állítólag nagyon jó tanár; szigorú de szerették a gyerekek és erős alapot biztosít az utolsó két évre. Meglátjuk, nekem a másik osztály tanító nénije is szimpatikus, ráadásul ő Robin egyik ovis- és most osztálytársának az anyukája. Már volt szülői is, van órarendjük, de annak nagy része a heti tervből áll (Wochenplang), ami elektronikusan is elérhető. Ennek lényege, hogy a fő tárgyakat hetente ütemezik, és valamelyest személyre is szabják. Van egy alaptananyag, mindenféle feladatokkal, és ezt kell a gyerekeknek egy hét alatt befejezni. Ha valaki nem készül el, annak van 4 napja otthon befejezni. Ez van matekból, németből és franciából, vannak szóbeli és írásbeli feladatok. Néhány hetente közös órájuk van a negyedikesekkel, ahol kiscsoportban dolgoznak együtt. Majd látjuk, elég bonyolultnak hangzik, de ha kialakul a rendszer, akkor így elég jól lehet követni, ki hol tart, ki mit tud, miből van szüksége több gyakorlásra vagy hogy miből kaphat plusz feladatot.

Robin félt az iskolától. Lehet, hogy mi voltunk kevésbé izgatottak mint Maximnál, lehet, mert ismertük a tanító bácsiját, na meg persze ő teljesen más mint Maxim, és bár mondta, hogy nem akar már oviba menni, de egyszerűen nem tudja, milyen az iskola és tart tőle. Én ezen az első hétfőn az orvoshoz mentem, nem dolgozni, de nem hallottam a telefonom. Norbi a bevásárlókörútjáról délben Robinnal tért haza. Kiderült, hogy tízórai után Robin rosszul lett, hányingere volt, és telefonáltak nekünk, hogy menjünk érte. Azt tudtuk, hogy rosszul aludt, mert a nátha Emili, én, Maxim után Robinon jött ki az iskola-kezdés előtti hétvégén, és nagyon be volt dugulva az orra, jött is éjszaka, hogy nem tud aludni, szóval eleve nem volt túl friss, és aztán úgy tűnt, hogy ez, meg az izgatottság miatt felfordult a gyomra. Főztem neki gyors egy kis rizst ebédre, cicázott, evett abonettet is, és miután úgy láttuk, hogy jól van, megkérdeztük, vissza menne-e délután, hogy ne maradjon ki az ismerkedésből első nap. Már vette is a kabátját, hogy azonnal induljunk az iskolába. Beszéltem a tanítóbácsijával is, mondta Robinnak, hogy tőle ugyan nem kell félnie, csak tisztelnie kell, ez luxemburgiul jobban hangzik, és Robin már rohant is játszani a többiekhez. Hát, megkönnyebbültünk, végül így jött ki rajta az iskolakezdési drukk. Már egész sok házit kaptak a 3. héten, egyelőre szépen csinálgatja őket, a héten már német szavakat is kellett tanulnunk. Eddig csak smile-ikat kapott, minden nap értékelik, hogyan viselkedtek a gyerekek. Meglátjuk, mennyire fárad el a szünetig. Csak ne legyen sokat beteg…

Emili Hollandia után rögtön kezdte a bölcsit. Az első hét egész jól ment, de a 2. héten minden reggel sírt. Szerencsére a kis barátnője is járt már, és napközben minden rendben ment. Hála az égnek, nagyon jól eszik bent a bölcsiben, délután nincs kiéhezve ahogy haza érünk, ez óriási megkönnyebbülés és könnyebbség. Hát, a taknyossága jön-megy, majd az oviban jobb lesz, ezt a telet kell valahogy túlélnünk, minél kevesebb antibiotikummal. Szegénykém már annyira unja az orrtisztítást, orrfújást, hogy ha nincs kedve, gyakorlatilag elszalad előlünk, pedig tud már orrot fújni, ki tudja magának mosni, de én is érzem, hogy több hét után már nekem magamnak is elegem van az orrfújásból, orrmosásból.

Első és második bilanok az idei tanévben

Decemberben azt emelte ki az óvónéni Robinnál, hogy sokat fejlődött tavaly óta, luxija is sokkal jobb, tud koncentrálni ha akar. Márciusban még annyit tett hozzá, hogy Robin még azért még mindig sokat ábrándozik, máshol jár időnként, amikor le kell ülni feladatot csinálni. Persze van, hogy leül, megcsinálja és hibátlan, de olyan is előfordul, hogy nem is tudja, mit kell csinálni. Mert nem figyelt, vagy nem értette. Valószínű, az előbbi. Egyébként nincs vele gond, amikor körben ülnek és beszélgetés van, mindig van mondanivalója, sokkal érthetőbben és tisztábban beszél, könnyebb követni, amit mond, nagyon sok mindent tud, rengeteget épít a barátjával, Thomas-val. Az óvónéni még mindig nem érti, szóval én már nem is magyarázom, hogy a koncepció, hogy a 3 nagycsoport együtt van, és 5 minicsoportra osztják őket, amiket a szünetek után átvariálnak, és hogy a gyerekeknek nagyon kevés a szabadidejük, illetve követni is nehéz, hogy mikor melyik óvónénivel/bácsival vannak, mikor mennek erdőbe, másik tornaterembe Mamerbe, ez egy 6 évesnek is sok. Egy óvódás gyereknek nem feltétlen jó, hogy 5 nevelője van, több mint 50 gyerekkel kell együtt lenni, arról nem is beszélve, hogy hetente egy napot a kiscsoportosokkal vannak. És hetente egy délután iskolásokkal vannak, de az hogy az egész ovi, vagy valamelyik nagycsoport vagy minicsoport, erről gőzöm sincs. Most a tavaszi szünet után annyit tudok, hogy méhecskés muffint sütött a Robin minicsoportja Annick óvónénivel, és Robin nagyon lelkes volt. Meg hogy egyik barátjával sincsenek együtt, max a reggeli szabadidőben tudnak játszani egy kicsit, mert enniük is akkor kell. Délután pl nincs uzsonna, mert 2-4-ig van ovi, és ha mondjuk 1-kor ebédeltek a gyerekek, akkor 3-kor úgysem olyan éhesek, és nincs idő az evésre, mert akkor félbe kéne szakítaniuk a tevékenységet. Ezt persze nem közölték, hanem a decemberi értékeléskor szóltam, hogy Robin 4-kor farkaséhes és kezelhetetlenné válik, és nem tudom miért. Ráadásul ha nem ízlik az ebéd a napköziben, akkor nem csodálom, hogy 4-kor már minden baja van. Szóval biztos jó dolog a sok program, feladat, mert így az iskola nem lesz olyan nagy sokk, de fárasztó, és ez inkább azoknak a gyerekeknek jó, akik kevésbé kreatív és lelkes ovónénihez kerültek, mert így motiváltabbak a nem túl jó óvónénik is, illetve mindenki lesz a legjobbnál is (a miénknél), de ez a mi Robinunknak túl sok. Az óvónéni szerint a nyár mindig sokat változtat a gyerekeken, és a leendő tanítók tudják, hogy több gyerek is van, aki nem tud egész nap koncentrálni, el-elkalandozik. Mi most úgy döntöttünk, hogy elvisszük egy itteni magyar-francia szakemberhez, csikótornára, itt gymnea néven fut, megnézi, felméri és kap majd egy tornasort, amit hetente kétszer háromszor kell csinálnia. Hátha segít majd egy kicsit.

Maxim nagyon ügyes, matekból szinte a legjobb, főleg a számolásban, de a többi részben is ügyes. Azt mondta a tanítóbácsi, hogy meglepően jó a szövegértése, németben és matekban is. Amúgy mindenből A-t kapott mindkét értékeléskor, szorgalmas, tudáséhes, minden érdekli és rendkívül motivált. Szokott plusz feladatot kapni, elsősorban matekból és nem adja fel, gondolkozik, kérdez, ha kell. Amúgy meg sok dolgot tud, amit mások nem. Németből sem rossz, persze itt nehezebb neki, hiszem a német anyanyelvűek és luxemburgiak előnyben vannak. A névelők nem megy neki mindig, gyakoroljuk, de utálja a szavakat tanulni. Nagyon hamar átváltott folyóírásra, aztán pedig töltőtollal kellett írnia. Lassabban haladt, főleg a diktálásnál, és egy kicsit el is keseredett, hogy ő mégis inkább nyomtatott betűkkel ír, de aztán megbeszéltük, hogy mire mások utolérik és folyóírással kezdenek írni, ő addigra már Speedy Gonzalez lesz benne. Fiúhoz képest nagyon szépek a betűi, tiszta az írása. Amúgy otthon mindig csak a fiúkról beszél, de látom én, hogy lányokkal is szokott barátkozni. És az egyik lányról tudom is, hogy "szerelmes" Maximba. Jött egy új lány a csoportjukba, arról mindig azt mondja, hogy zavaró, de a napköziben is szoktat beszélni, mert már láttam. Oké, főleg fiúkkal játszik azért.

Ovi- és sulikezdés, foci és kung fu

Maxim elkezdte az első osztályt, az itteni besorolás szerint 2.1 ciklust.
Az óvoda az 1. ciklus, Robin az előző tanévben járta az 1.1 ciklust, most pedig az 1.2 ciklust, ami kétéves.

Azt meg sem bírom jegyezni, hogy milyen csoportba és osztályba járnak, Robin talán PsJ, Maxim E osztályba, de talán annak is van kódja.

Maxim tanítóbácsit kapott, 16-an vannak az osztályban, az ovis legjobb barátjával, Louis-val együtt maradtak. Kaptunk egy nagy listát a nyáron, hogy miket kell nekünk megvenni, és hogy miket vesz meg a tanító. Kinéztem az iskolatáskát,  Maxim pedig kiválasztotta a színt. Izgalommal várta az iskolát, szeretne már írni-olvasni. A táskát mindenféle kiegészítővel vettük, volt hozzá egy sporttáska is, azt kapta Robin. Norbi javasolta, hogy próbáljuk így, ne legyen nagy sírás abból, hogy Maxim mennyi mindent kap. Jó ötletnek bizonyult, így csak egyszer reklamált a táskája miatt, hogy neki egyik sem kell, hanem olyan, mint a Maximé, csak az ovitáska változata - az egyik kis barátnőjének ugyanis pont olyan mini iskolatáskája van mint Maximnak.

Első nap bekísértük a gyerekeket, ők helyet foglaltak, mondott kb. 5 mondatot a tanár, aztán mi szülők mehettünk is. Valamikor október elején tartott szülőit Gilles (ejsd: Zsíl), a tanító bácsi. A legjobban a high-tech interaktív táblájuk tetszett, na meg az, hogy profin kezelte. Nincs krétapor, szivacs, sem filc. 

U alakban ülnek a gyerekek, van olvasókönyvük munkafüzettel és matekkönyvük, de rengeteg feladatlapjuk van, amit lefűznek mappába, ezeket hurcolják csak, néha egy könyvet, esetleg az írás- vagy matekfüzetet. Amikor tele van a mappa, akkor nagy mappába teszik át a lapokat és ezt a tanteremben tárolják. Sok német órájuk van, írni és olvasni ugyanis németül tanulnak. A matek is németül van, a készségtárgyak (művészet, környezetismeret, erkölcstan, zene) azonban luxemburgiul egy tanítónénivel. Heti kétszer van tornaórájuk, és kéthetente úszás. Kevés írásbeli házit kapnak, inkább sok szót kell megtanulniuk. Itt két év alatt kell megtanulniuk németül írni és olvasni. 

A sulival egyidőben Maxim elkezdte a focit is. Nyár végén indult az edzés, egy hónap alatt a harmadik edző lett a végleges nekik. Decemberig kedden és csütörtökön 4-től fél 6-ig van edzés, szombatonként meccs, Maxim eddig kétszer játszott meccsen. Szeret járni, de úgy tűnik, nem veszi komolyan, elrugdossa a labdát az edzésen, aztán hazajön és itthon mindennel focizni próbál. 

Robin új csoportban kezdte az ovit mint középső csoportos. Szerencsére Maxim óvónénijét kapta, Robin őt szerette volna, aztán nyár elején elkezdte mondogatni, hogy ő Joffer Nathalienál lesz. Ezt persze akkor még senki nem tudta. A két legjobb barátjával került át, meg a lányok közül is több barátjával. Az első néhány nap után elmúlt a lelkesedése, reggelente nem akart menni, de volt, hogy még a kocsiba sem akart beszállni. Miután azt hajtogatta, hogy azért nem akar menni, mert mindenki vele akar játszani, rákérdeztem az óvónéninél, hogy most senki nem akar Robinnal játszani, vagy tényleg sokan akarnak vele. Valóban sokan veszik körül, és sokszor a lányok "lógnak" rajta, különösen Nesta simogatja, odabújik hozzá. Az óvónénivel együtt megbeszéltük Robinnal, hogy ha zavarják, akkor szólnia kell, illetve az óvónéni is beszélt a lányokkal, hogy egy kicsit hagyják Robint.

Ezt követően nem is volt olyan nagy reggeli cirkusz. Maga a felkelés van, hogy nehezen megy, de Norbi kitalálta, hogy amíg ébredeznek, addig hangos mesét hallgatnak, többnyire Berg Judit Tündérmeséit. Az elején reklamált Robin, hogy nincs kép, de most már szívesen hallgatja, jókat nevetnek egy-egy részen. Robin nagyon elfárad a nap illetve a hét végére, ráadásul elkezdett kung fura járni.

Nyilván a Kung fu panda mese volt rá nagy hatással. Nyár elején elkezdte mondogatni, hogy ő kung fuzni akar. Nem, a karate nem jó, csak a kung fu. Addig keresgéltem, amíg találtam egy klubot, ami a honlapjuk szerint a közelünkben is tart edzést, reméltem, hogy gyerekeknek is van itt, nem kell messzebbre vinni. Ráadásul 4 éves kortól már mehetnek hozzájuk a gyerekek. Aztán kiderült, hogy sajnos messzebb van, és ez hétközben a forgalom miatt min. fél óra oda és ugyanannyi vissza autóval. 

Aztán nem is kung fura hanem focira akart járni Robin, Maxim hatására, de mivel ez utóbbi 5 éves kortól van, visszatértünk a kung fura. Norbi úgy döntött, hogy amíg szabadságon van, addig tudja vinni, hogy kipróbálja, lássuk, tetszik-e neki, meddig is akarja csinálni. Elment a próbaedzésre, az edzőnő, simo egy pszichológus, rögtön mondta, hogy Robin járhat, menjen el néhányszor, és utána döntsünk, hogy befizetjük-e a 6 hónapos vagy 9 hónapos tagdíjat. Robinnak volt kedve hozzá, kapott ruhát is, így hétfőn és szerdán 16.45-kor beülnek Norbival az autóba, hogy a 17.30-kor kezdődő edzésre oda érjenek. Általában nézhet egy mesét az autóban, ez segít, hogy elinduljon, mert bizony nincs mindig kedve menni. Az edzésen van amikor nagyon ügyes, van amikor el-elkalandozik. Esett is már el, többnyire, mert nem figyelt oda, de szerencsére ez nem vette el a kedvét. Március végéig van beíratva, meglátjuk, utána akarja-e folytatni. Mi örülünk neki, egyrészt, mert külön vannak Maximtól, másrészt meg a játékosság mellett fegyelmet, koncentrációt is tanulnak.