Becsengettek

Maxim 3-ik osztályos lett. Itt Luxemburgban az a gyakorlat, hogy ha az adott évfolyamon egy osztálynál több van az előző évben, akkor összekeverik az osztályokat, vagyis nem megy végig az elsőben indult osztály. 3-ban tanárt is váltanak. Szerencsére Maxim a barátaival maradt, illetve egyik barátja is az ő osztályába került a másikból, és ráadásul azt a tanárnénit kapta akit szeretett volna. Giovy tanítónéniről beszéltek állandóan, mert Mex barátjának két testvére is nála volt, és állítólag nagyon jó tanár; szigorú de szerették a gyerekek és erős alapot biztosít az utolsó két évre. Meglátjuk, nekem a másik osztály tanító nénije is szimpatikus, ráadásul ő Robin egyik ovis- és most osztálytársának az anyukája. Már volt szülői is, van órarendjük, de annak nagy része a heti tervből áll (Wochenplang), ami elektronikusan is elérhető. Ennek lényege, hogy a fő tárgyakat hetente ütemezik, és valamelyest személyre is szabják. Van egy alaptananyag, mindenféle feladatokkal, és ezt kell a gyerekeknek egy hét alatt befejezni. Ha valaki nem készül el, annak van 4 napja otthon befejezni. Ez van matekból, németből és franciából, vannak szóbeli és írásbeli feladatok. Néhány hetente közös órájuk van a negyedikesekkel, ahol kiscsoportban dolgoznak együtt. Majd látjuk, elég bonyolultnak hangzik, de ha kialakul a rendszer, akkor így elég jól lehet követni, ki hol tart, ki mit tud, miből van szüksége több gyakorlásra vagy hogy miből kaphat plusz feladatot.

Robin félt az iskolától. Lehet, hogy mi voltunk kevésbé izgatottak mint Maximnál, lehet, mert ismertük a tanító bácsiját, na meg persze ő teljesen más mint Maxim, és bár mondta, hogy nem akar már oviba menni, de egyszerűen nem tudja, milyen az iskola és tart tőle. Én ezen az első hétfőn az orvoshoz mentem, nem dolgozni, de nem hallottam a telefonom. Norbi a bevásárlókörútjáról délben Robinnal tért haza. Kiderült, hogy tízórai után Robin rosszul lett, hányingere volt, és telefonáltak nekünk, hogy menjünk érte. Azt tudtuk, hogy rosszul aludt, mert a nátha Emili, én, Maxim után Robinon jött ki az iskola-kezdés előtti hétvégén, és nagyon be volt dugulva az orra, jött is éjszaka, hogy nem tud aludni, szóval eleve nem volt túl friss, és aztán úgy tűnt, hogy ez, meg az izgatottság miatt felfordult a gyomra. Főztem neki gyors egy kis rizst ebédre, cicázott, evett abonettet is, és miután úgy láttuk, hogy jól van, megkérdeztük, vissza menne-e délután, hogy ne maradjon ki az ismerkedésből első nap. Már vette is a kabátját, hogy azonnal induljunk az iskolába. Beszéltem a tanítóbácsijával is, mondta Robinnak, hogy tőle ugyan nem kell félnie, csak tisztelnie kell, ez luxemburgiul jobban hangzik, és Robin már rohant is játszani a többiekhez. Hát, megkönnyebbültünk, végül így jött ki rajta az iskolakezdési drukk. Már egész sok házit kaptak a 3. héten, egyelőre szépen csinálgatja őket, a héten már német szavakat is kellett tanulnunk. Eddig csak smile-ikat kapott, minden nap értékelik, hogyan viselkedtek a gyerekek. Meglátjuk, mennyire fárad el a szünetig. Csak ne legyen sokat beteg…

Emili Hollandia után rögtön kezdte a bölcsit. Az első hét egész jól ment, de a 2. héten minden reggel sírt. Szerencsére a kis barátnője is járt már, és napközben minden rendben ment. Hála az égnek, nagyon jól eszik bent a bölcsiben, délután nincs kiéhezve ahogy haza érünk, ez óriási megkönnyebbülés és könnyebbség. Hát, a taknyossága jön-megy, majd az oviban jobb lesz, ezt a telet kell valahogy túlélnünk, minél kevesebb antibiotikummal. Szegénykém már annyira unja az orrtisztítást, orrfújást, hogy ha nincs kedve, gyakorlatilag elszalad előlünk, pedig tud már orrot fújni, ki tudja magának mosni, de én is érzem, hogy több hét után már nekem magamnak is elegem van az orrfújásból, orrmosásból.