Nyugodalmas és betegeskedős téli szünetünk

Nem írok újat azzal, hogy természetesen a karácsony hetében is Maximmal lebetegedtünk, bár ő ment bölcsibe és csak egy köhögős éjszakánk volt, de mire ő jobban lett, addigra én kezdtem megint köhögni, ami így terhesen még ezerszer kellemetlenebb. Pénteken már nem dolgoztam, és a karácsonyi készülődést nem akartam kihagyni, bár nem készült többfogásos ebéd és vacsora sem, és csupán bejglit sütöttem (életem elsőjét, jövőre nem hagyom ki a zsemlemorzsát sem a töltelékből, így talán nem reped ki :)), az itt szokásos fatörzstortát rendeltem (de egy biopékségtől).
Már feltettem a fényképeket, videókat az ajándékozásról. Miután sikerült meggyőznünk Maximot, hogy nem a zöld fényes illetve aranyszínű csomag az övé, bármennyire is vonzóak, hanem az óriászsák (amit én varrtam neki), és ami tele van az ő ajándékaival, izgatottan bontotta ki.  Nagyon örült a felfújható repülőjének, ami nem bírta sokáig, ereszt az egyik végén; az autószállító kicsomagolását rögzítettem. Három téli könyvet vettem neki, a barna könyvet a borítóján lévő mintáról felismerte, hogy Boribon. Azóta megnéztük a két diafilmet is (most már többet figyeli a mesét mint a vetítő működését). Szenteste még beszéltünk a nagyszülőkkel.

Továbbra is ködös, szürke időnk van, egy délelőtt volt napsütésünk, de pont akkor Maxim olyan kis nyűgös volt, alig evett, így nem mentünk ki. Hétfőn délután elsétáltunk a játszótérre, kb. egy órát voltunk kint, reggelre volt is mit kiszívni az orrából. Bevonatoztunk a városba, az egész kis kiruccanásunk 3 óra volt, ezalatt ebédeltünk is, és estére belázasodott Maxim; később muszáj volt lázcsillapítót adnunk neki, mert nagyon felszökött a láza. Ma jól van, hőemelkedése van, viszont étvágya alig, más tünete nincs, meglátjuk holnap, kell-e mennünk orvoshoz. Borzasztó, hogy nem tudunk kimenni a házból, mert egyből betegek leszünk. Az egyik újévi kívánságom, hogy legyen már vége ennek a trutyis időnek.
Most épp levetkőzött, hogy ő pocakban szaladgál, bár most javított ki, hogy meztelenül, pocakban. Aztán meg csodálkozunk, hogy beteg...

BOLDOG KARÁCSONYT!

Előkarácsony Lilláéknál

Múlt szombatra terveztük a mi kis baráti, gyerekes összejövetelünket a karácsony szellemében. Maxim szerdára betaknyosodott és köhögött, velem együtt, de szerencsére egy köhögős éjszaka után, és mindenféle alternatív (és kevésbé alternatív) gyógymódot bevetve egy nap után már sokkal jobban volt, csak az orrszívást nem hanyagolhattuk. Így mi szerencsére formában voltunk szombatra, nem úgy Milán. Szegénykém egy jó kis hörghurutot szedett össze, és bár jobban lett szombatra, a fertőzés miatt ő otthon maradt Orsival. Csak egy pillanatra ugrottak be az este végén, az ő Norbijukért. Így csak két gyerek, Lilla és Maxim hangzavarát kellett túlkiabálnunk néha, nem is tudom, mekkora zsivaly lett volna, ha hárman vannak. A két kicsi egyfolytában incselkedett egymással, provokálták egymást, ez sokszor veszekedésbe fordult. Lilla például direkt elvett valamit Maximtól és rohant vele, várva, hogy Maxim kergeti. Persze Maximot sem kellett félteni, néha csak úgy mondta, hogy Lilla, nem, pedig Lilla semmihez sem nyúlt a közelében. Természetesen mindig az kellett nekik, ami a másiknál volt, tényleg úgy tűnt, hogy teljesen elengedték magukat, próbálgatják, meddig mehetnek el, dirigálnak a másiknak. Norbi megjegyezte, hogy végre Maxim mondhatja a magáét és még meg is értik, mert a bölcsiben sokat beszél magyarul. Racletteztünk, meg nagy nehézségek után sikerült a csokifondü is. A gyerekek ajándékoztak is egymásnak, mindenki elégedett volt. Maxim olyannyira, hogy ő bizony nem akart haza jönni, azt mondta, ott alszik Lillánál, nyugodtan hagyjuk ott.
Nagy nehezen végül felöltöztünk és este 11-re haza is értünk. Már nem esett a hó, de a kisebb utak havasak voltak, és otthon még letakaritottuk a bejárónkat. Másnap pedig felavattuk a szánkót, amit Maxim nagyon élvezett, de csak ha húztuk. A hó nem maradt meg, hiába esett azóta megint, az eső és az enyhe idő mindent elszürkít. 

Mama elment Békéscsabára

Múlt szerdán este érkeztek Norbi szülei néhány napra. Maximmal vonattal mentek eléjük a városi pályaudvarra. Már ez nagy élmény volt neki, de nagyon örült Mamának és Tatának. Úgy tűnik, most érett meg rá, most érti már, hogy van bővebb család, hogy kik azok, akiket sokat lát, hall (skype-on).
Már nem volt szüksége órákra, hogy felengedjen, egyből beszélt hozzájuk, játszott velük, dirigált nekik :-)
Én végig azon aggódtam, hogy ne kapjon el semmit tőlünk, mert Norbi is és anyósom is köhögött, én meg aztán a sok köhögési roham között, örültem, ha kaptam levegőt.
Vasárnap mikor elutaztak a nagyszülők, Maxim megjegyzi: Mama haza ment. Mama elment Békészcabára. Na, az ilyen mondatoktól lehidalok; milyen gyorsan tanul, milyen jól összerakja és még a ragok is rendben vannak. Nem volt semmilyen programunk, szombaton a fiúk elmentek az erdőbe, de most Maxim nem akar sokat kint lenni, mindig mondja, hogy hideg van, olyan hideg van. Délután mézeskalácsot sütöttünk, az elején próbálkozott a szaggatással, aztán csak nézte, ahogy csináljuk és mondta, melyik formát szaggassuk, meg, hogy merre nyújtsam a tésztát; egy idő után ő is nyújtott, meg a végén püfölte a tésztát. 

 

 

A díszítés még hátra van, viszont a tészta (Limarától) nagyon jó, igaz, kicsit nehéz volt szaggatni az elején.

A héten is csak úgy mint múlt héten "gyönyörű" időnk van, bentről jobb szemlélni az esőt, szelet, vihart.

Advent, mikulás

Csak nem tudtam kikecmeregni az ártalmatlannak tűnő náthából, légcsőhuruttal itthon vagyok kedd óta. A legrosszabb a köhögés, amitől már a fejem is majd' szétmegy. Hátha nem kapja vissza tőlem Maxim, én a munkahelyen is összeszedhettem, a főnököm pont ugyanezzel küzd még mindig. És most jöjjön a Mikulás.

Kedd reggel beletettem egy csokitélapót a cipőjébe, én orvosnál voltam, mikor megtalálta, de azóta is emlegeti, tegnap este, már azt hittem alszik, erre felül és kiabálja vigyorogva:

- Nagy cokimikulást kaptam, Nagy mikulász cipőmben.

Reggel alig bírt magához térni, mivel este nem akart elaludni, éjszaka pedig rosszat álmodott, és nehezen aludt vissza (először azt mondta, hogy nem szemmitől ijedt meg, de aztán mondogatta, hogy dörög ég - vihar volt nálunk). Szóval még tiszta kómás, egyszer csak felül és nevet:

 - Nagy mikulász cipőmben. Nagy cokimikulást kaptam.

- Ki tette oda? Anya vagy a Mikulás? - kérdezem.

- Aja - feleli bizonytalanul.

Őrület, hogy egy hete még azon keseregtem, miért nem eszi meg Maxim újabban a levest (legfeljebb a krumplit, répát ette ki belőle úgy egy hónapon át, mióta betegeskedik), erre egy hete megint szépen eszi a leveseket, kiissza a levét, ahogy régen, vacsorára is kér belőlük. A csokit is eszi, nagy bánatomra. Eddig nem is nagyon evett csokoládét, nem adtunk neki, de a bölcsiben kapott most csomagot - mindig elfelejtem megkérdezni, hogy igazi mikulás hozta-e nekik, Maxim azt mondja, igen -, tele mindenféle "egészségesebbnél egészségesebb" édességgel, és az apjával megettek egy csokit belőle, én innen vettem ki a csokimikulást, amit a cipőjében talált kedd reggel, és aminek le is harapta a fejét. Aztán tegnap vacsora előtt már csokit kért, persze nem adtunk neki, szépen vacsorázott levest, házipizzát, aztán reméltem, elfelejti a csoki-dolgot, de persze jött, hogy kéri a mikulását. És hát jó néhány darabkát megevett belőle. Reggel leülünk az asztalhoz, már előtte megbeszéltük, mit fog enni, erre követeli a csokit. Mondtam, hogy majd reggeli után, és végül nagyon jól evett és a csoki is kimaradt - helyette mézeskenyeret kért, amit a müzlijével, kukoricapehellyel felváltva tömött. Pedig nem édesszájú, remélem, elmúlik majd ez a mánia. Egy-két hete pudingért volt megveszve, amit szintén az apjával ettek.

Az adventi naptárja egy nagy télapó, kihúzható dobozkákkal, amikbe mindenféle apróságot tettem bele: gesztenyétől kezdve, télapós szalvétán át ragasztható pici mikulásig. Az első nap persze nem akarta megérteni, hogy egy nap csak egy dobozkát nyitunk ki, na akkor jött Nagyi adventi kalendáriuma, amiben pici csokiformák rejtőznek, de ezeket nem nyitjuk minden nap, ez a tartalék, ha mindenáron ki akar még egy dobozt húzni. Azóta egyszer volt ilyen, úgy tűnik elfogadta a szabályt.

Itt egyébként a mikulás nem csupán édességet hoz a gyerekeknek, hanem ajándékokat. A gyerekeknek ez olyan mint nálunk a karácsony. Most még ez nem gond, de majd ha iskolába fog járni Maxim, akkor gondolom, nem maradhat ki az itteni ajándékozási szokásokból. Végülis kapott tegnap egy itthoni mamuszt, és egy ötujjas kesztyűt, a mamuszát ma reggel mindenáron fel akarta venni, hiába mondtam, hogy megyünk lassan, és hogy nem segítek, addig próbálta, amíg sikerült egyedül felvenni - persze miután megunta mondani, hogy aja, szegíts. (Eddig szerencsére a ruháknak is legalább úgy örül, mint a játékoknak.)

 

 

Szőrös narancslé és takica

Maxim imád a Matchba menni, ami tőlünk 5 percre van gyalog; bár mostanában bicikli, kisbicikli helyett autóval megyünk, mint az átlag luxemburgi. Múlt héten narancslét vettek Norbival, mégpedig azt, amire ő rábökött a boltban. Egy igazi, rostdús változatot sikerült kiválasztani, szerintem az üvege tetszett neki. Otthon következett a nagy megállapítása: kérek szőrösz naranclét.

A könyvekben, neten sokszor lát katicát, és nem tudjuk miért, de nem akarja helyesen kimondani, az ő pöttyös bogara takica. Bárhol meglát egyet, megörül neki.

A heti kedvencem a borotválkozása. Továbbra is iszonyat jó megfigyelő, és bár nem borotválkozik túl gyakran Norbi, Maxim igazán ritkán látja, de már profi módon kiveszi az apja elektromos borotváját a dobozból, miután kéri, hogy vegyem le a polcról, mutatja, hova kell dugni a zsinórt a készülékbe, aztán rámutat a kis fejekre, hogy azok vágják a szakállt, majd elkezd borotválkozni (védőkupakkal!), először az egyik, majd a másik arcocskáján:

- Megborotvákozok. Nagy szakállam van.

Már volt, hogy megjegyezte az apjának, amikor tényleg szakálla volt, hogy szőrösz. (Ezt nem tőlem hallotta.)

A ködös őszi idő?

Gondolom (remélem), a ködös idő sem kedvez az erre érzékenyeknek, rengeteg a vírus, sok felnőtt is beteg, és sajnos minket sem kerülnek el. Maxim hétvégen megint betaknyosodott, de héftőn úgy tűnt, megússzuk ennyivel, és egy kis éjszakai köhögéssel - egészen estig. Hétfő éjszakát végig köhögte, de elég durva, irritált száraz köhögése volt, adtam neki este inhalálót (Flixotide-ot), és hajnalban Ventolint, mert már a légzése sem tűnt normálisnak. Délelőtt elmentünk az orvoshoz, Maxim megint nagyon ügyes volt, most már a váróban sincs úgy megszeppenve. A doktornő nem hallott zörejt a tüdejében, viszont a köhögése kételyeket ébresztett, azt mondta, hogy valószínű a hörgőtágító hatása miatt nem hall semmit. Kapnia kell az inhalálókat, és három homeopátiás szakkönyvét is megnézte, hogy mit adjon neki. Szerencsére szerdára enyhült a köhögés, szakadozik fel neki, éjszaka is jóval kevesebbet köhécsel, és viszonylag jól van. Láza is csak kedden volt, de magától lejjebb ment. Az biztató, hogy egy-két nap után jól van Maxim, viszont borzasztó, hogy egyfolytában beteg. (Öröm az ürömben, hogy a doktornő már kiválóan ismer minket, tudja Maxim, mire érzékeny.)

Szerdán délután tartotta a bölcsi az adventi ünnepét, a szülőket is meghívták. Megbeszéltük kedden, hogy ha nem lázas Maxim, akkor elmegyünk egy kicsit. Persze mire odaértünk délután 5-kor, már nem akart bemenni Maxim, az első fél órában nagyon meg volt szeppenve, utána csak evett egy kis sütit, ittunk, picit oldódott, de nem ment oda senkihez, így egy óra után eljöttünk. Tényleg óriási hangzavar és tömeg volt a szobájukban, és láttam, hogy a vele egykorú kisfiú is a szüleivel ácsorgott az egyik sarokban, utána pedig kint lépcsőzött, és esze ágában sem volt bemenni. Más lett volna egy kicsit, ha bölcsiben van egész nap, és látja, hogy érkezik a többi gyerek szülei.

Azért bírom a "bátor, vagány" gyerekek szüleinek megjegyzéseit, hogy "Te jó ég, mennyire félénk ez a kisfiú!", és hasonlóak.



Maxim mondja

Maxim rengeteget beszél. Amint magához tér reggel, már jár a szája. A bölcsiben is sok a mondanivalója, de nem értenek meg mindent abból, amit mond, mert sokat beszél magyarul. Otthon most kezd inkább egy-két szót, kifejezést luxemburgiul mondani, vagy idéz valami versből, énekből. Már egy ideje megy a szerepjáték is, volt olyan hét, hogy minden este krumplit, hagymát szedtünk, vagy éppen a kis szivacsa, autós kártyája a keksz, szendvics, amivel megkínál minket. Pár napja beáll valami mögé, és onnan kérdezi, hogy mit kérünk. Ezt biztos, hogy a bölcsiben játsszák.
Nagyon magabiztosan tud állítani dolgokat, a megfelelő kötőszavakat használva.
- Dee,
- Bizony.
- Szerintem ez megszáradt. (Pedig akkor teregettünk ki.)


Jöjjön néhány mondat tőle.


Meglát valamit, ami eszébe jut: efelejtettem. Ezt isz efelejtettem.
Nem látok semmit. Lepfivesz kapcold fel villanyt.
Egy, kettő, három. És ugrik, vagy csak számol valamit. Még ritkán sikerül neki két lábbal ugrania, ha fogom a kezét és koncentrál, akkor többnyire összejön a páros lábbal ugrás.


A kukásautót nem tudja kimondani, valami kutyáató lesz belőle. Próbáltam neki szótagolni, többször ismételve a szót, erre ő: Anya, ne mondd!


Bácik mit isznak? Szört isznak. Majd néhány nap múlva: Bácik szört isznak, mi ezt esszük. Bubis vizet iszok. A legjobb, mikor reggel követeli az apjától, hogy Apa, igyál szört. Vagy: Apa, kész pálinkát? És közben bőszen bologat, hogy naná, hogy apa iszik pálinkát.


Keres engem: Aja ninc itt, akkor hova ment? Hova lett aja?


Ülünk az autóban, Norbi élesen vesz be egy kanyart: Eldőtem. Hogy vezetsz apa?


Levettük a kiságy egyik oldalát. Maxim első reakciója: Valaki levágta ágyat. Hát Maxim levágta.


Egy hétig tartó topik volt, hogy ki mekkora repülőbe fér be. Azt is játszottuk, hogy negykézlábra ereszkedtem, és rámült, vagyis beszállt a repülőbe, miután kulccal beindította.
- Beszállunk nagy repülőbe. Apa is befér nagy repülőbe. Anya befér kici repülőbe. (Nagy bólogatás.)
- És Maxim?
- Maxim nagy repülőbe befér.


Hétköznap reggeli közben:
- Mindjárt jövök, addig egyétek a csigát apával - mondom Maximnak (a csigát én sütöttem :)).
- Apa, egyél csigát - utasítja az apját.
- Én már megettem - válaszolja Norbi.
- Aja, adj csigát! - mármint az apjának. :-)


Kinyitja a konyhaszekrényt Maxim, elővesz egy doboz szójakakaót és mondja:
- Ezt találtam. Kakaót szeretnék inni.
- Ennek nem lehet ellenállni - mondjuk. Erre ő:
- Kakaót akarok lépfivesz inni.


Imádom, mikor mondja:
Aja, te manó! Te, ajamanó!


A tagadás elég nehéz a magyarban, és sokszor jól mondja Maxim, hogy ninc szemmi, de előfordul, hogy a "nem van" kifejezést használja. A szavak sorrendje sem egyszerű:- Nem lázas vagyok.
- Nem még megyünk böcibe, még jáccunk.


Néhány több szótagból álló szónál egyes mássalhangzókat felcserél. A helikotpert most már jól mondja, de a kalapács még mindig kapalács, illetve kapalál - pedig a kalap szót teljesen jól mondja -, és a kedvencünk a katica, ami a mi kisfiunknál takica.


A ragozást tekintve nagyon ügyes, az esetek nagyobb részében jól használja  a személyragokat, viszont egyre többször használ E/3-at, igaz, van, hogy aztán megismétli E/1-ben: Maxim nem szereti leveszt. Maxim nem szereti tojászt. Nem szeretem tojászt. Már használgatja a jövő időt, és a múlt idő nem okoz neki gondot.
- Beindult, be van indítva, be fog indulni - mármint a motor a képzeletében (ezeket egymás után mondta.)Nagyon sok jelzőt használ, és Norbi már néhány hete megtanította neki a kisebb-nagyobb fogalmát, amit helyesen alkalmaz. Egyre több színt tud már, az alapszíneken kívül a barna, rózsaszin, lila sem okoz gondot neki, és egyre többször fűzi bele a mondatába. A fekete, fehér és a szürke most kezd krisályosodni, ma reggel azt mondta az autóban: Apa kisz szürke atóval elment dogozni. Két napig kivételesen Norbi vitte reggel Maximot a bölcsődébe, és tegnap reggel kisebb krízis lett abból, hogy nem tud játszani vele felkelés után. Zokogva követelte az apját:
- Kérek apát.
Utólag ez olyan édes. Egy diktafonnal kéne járni, és rögtön rámondani/megismételteni Maximmal egy-egy mondatát vagy monológját, mert olyan vicces. Így leírva persze nem adja úgy vissza, de én még most is jókat nevetek rajta, miközben írom a bejegyzést.

Hosszú hétvége - kényszerből

Tegnap óta itthon vagyok Maximmal. Ő egy picit köhécselt szerdán, de semmi jelét nem mutatta rajta a betegség, elalvás után azonban nem sokkal sírni kezdett, vacogott: belázasodott. Reggel pedig köhögött. Én már szerdán tiszta náthás voltam, aztán estére kidőltem. Csütörtök reggel elmentem az orvoshoz, szerinte csak egy kis vírus, "de azért kiírom magát csütörtök-péntekre", négy napig szedjem a homeós bogyókat, amit felírt, és rendben is leszek. Hát erre kíváncsi vagyok, látván, hogy Maxim egy jó kis hörghurutot szedett össze, sípol a tüdeje, és persze végig köhögte az éjszakát. Mindjárt dél, és még alszik szegénykém. Azt hozzá kell tennem, hogy láza azóta nincs, és a köhögést leszámítva nagyon jól van, mert nem lehetett még este sem "lelőni", este kilenckor még ugrált a fürdőszobában, majd a szobájában, pedig délután egy órácskát aludt, azt is végig köhögve. Most inkább hagyom aludni, mert így legalább pihen - ő is és én is.
Kapott kétféle immunerősítő szirupot, az egyik echinacea-alapú, a másikért most kéne mennem a gyógyszertárba. Egész pontosan a légzőrendszer stimulálására kapja őket. Mindenki ezt mondja, hogy nagyjából három éves korig betegeskednek, és onnantól kezdve, szinte soha nem betegek. Az igaz, hogy három éves korra fejlődik ki nagyjából a légzőrendszer és immunitása, addig minden köhögést komolyan kell venni, mert még nem tud úgy védekezni a légzőrendszer mint egy nagyobb gyereknél. És az is igaz, hogy Maxim erre érzékenynek tűnik, amit tőlem örökölt. Nekem is könnyen ráment a tüdőmre a legkisebb betegség is, sőt, mikor az allergiámat kezeltettem még Pesten, akkor kimutatták a tüdőm kötőszövetének gyengeségét, mint veleszületett gyengeséget. Illetve az allergiám is hamar asztmatikussá válhat. Hátha a pici majd nem örökli.
Már most rosszul vagyok a szirupoktól, mert Maximnak egy un. Aufbaukalk port is kell szednie, tavaly is kapta, de most töredezik a körme, ezért újból egye, éhgyomorra kell reggel az egyiket, este a másikat, most a kétféle szirup, ha beteg a homeós bogyók - szegénykém, elég hősiesen veszi be őket, eddig legalábbis. A befújót is jól viseli, és muszáj megemlítenem, hogy mennyire ügyes volt az orvosnál. A meghallgatást, fülvizsgálatot jól tűri, de a toroknál szinte le kell fogni. Múltkor próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem fáj a torokvizsgálat, de a doktornéninek muszáj megnéznie, aztán mikor itthon kinyitotta a száját, kinyújtotta a nyelvét, mondtam neki, hogy na így kell majd a doktornéninél. Fülvizsgálatig minden jól megy, aztán Maxim kinyitja a torkát, majd kérjük, nyújtsa ki a nyelvét is, és egy hang és lefogás nélkül gyönyörűen megmutatta a torkát. Nagyon büszke voltam rá, mondtam neki még lefele menet is, hogy milyen ügyes volt, erre mikor beülünk az autóba, mondja: ügyes vótam dottornéninél.
Meglepő, de Maximnak van egy kis koszmója; múlt vasárnap láttam  meg, először pánik, hogy valami "állatka", aztán hosszas vizsgálat, internet (de elég sokáig kellett keresgélnem, hogy találjak bővebb infót), és igenis előfordulhat kisgyerekeknél is. A gyerekorvos azt mondta, hogy ez a néhány pötty semmi, csak akkor ír fel speciális kenőcsöt, ha számottevő, és sokszor iskolásoknál is jelentkezik télen, mert izzadnak egy kicsit a sapkában. Most még ne csináljak vele semmit, Maximot meg úgysem zavarja, azt viszont nem bírta, ahogy dörzsölve akartuk megmosni a haját két napja, úgyhogy egyelőre hallgatok a doktornőre.

Kistestvér

Hétfőn mentünk a részletes ultrahangvizsgálatra. Ez nem teljesen olyan, mint az otthoni 4D-s, nem kapunk dvd-t, csupán néhány fotót. Nem tudom, hogy a gép nem tudja a 3D-s funkciót, vagy mivel nem a látvány a cél, az orvos ezzel nem foglalkozik, a lényeg itt a nagyon körültekintő orvosi vizsgálat. Minden szervi működést leellenőriztek, és mérésekkel is alátámasztotta az orvos, hogy mindent rendben talál.
Előkerestem Maxim ultrahangképeit, mert nagyon emlékeztet a picié rá. Bent a kolleganőm meglátva a felvételt, azt mondta: hát ez Maxim!

Kistestvér vs Maxim

Maxim hetekkel ezelőtt, egy fürdés után mondta, hogy megsimogatja a kistesót. Aztán elég sokáig semmi. Majd múlt hét óta megint többször emlegeti, tegnap mondta is, hogy megsimagotom kiteszót. Aszik kiteszó. De néha a saját hasát simogatja meg és mondja, hogy ott van a kistesó.

Itt az ősz, itt a hörghurut

Hétvégén Maxim kezdett köhécselni, persze folyt az orra is. Hétfő délután elvittem orvoshoz megnyugtatásképp, még szerencse, hörghurutot diagnosztizált a doktornő. Pedig nincs láza sem, viszonylag jól eszik. 3-4 nap otthonlétet javasolt, hogy ki tudja pihenni Maxim a betegségét, meg én is jobbnak láttam, hogy jöjjön inkább rendbe (a következő betegségig). Délelőtt Norbival van, aki így nem halad a ház körüli munkákkal (esővízgyűjtő bekötése, kapu befejezése), de végülis ráérünk - ahogy ő mondja.
Tény, hogy vasárnap és hétfő éjszaka sokat köhögött, de tegnap éjszaka nem hallottam semmit.
Viszont nagyon jó formában, jókedvű és persze nem akar aludni, se délután, se este.
Tegnap kétszer kellett elmesélnem az esti mesét - a teherautós pipik és a cicák után most malacok következtek - a sötétben, és mire már azt hittem, hogy végre alszik, felült, és megint kezdte a mondandóját: kaptam szeprüt, kaptam lapátot isz, meg gebelyét (gereblyét) isz. Ezt délután óta tízszer biztos, hogy elmondta. Norbival a bakácsbótban voltak, és kapott kisszerszámokat.
Délután valami hengerről is magyarázott, amit az apjával láttak, de nem tudta elmondani amit akart, én meg persze nem értettem a sztorit, amin jól felhúzta magát. Aztán egyszer csak a sötétben megvilágosodott neki, és kiderült, autómosóban voltak: báci priccelte habbal atót, nagy hengerek moszták atót, kicsi hengerek is mosták atót utána, apával néztük hengereket.
Annyi mondanivalója van, hogy még aludni sincs ideje :-)

Halloween a bölcsiben

Luxemburgban is keveredik a katolikus ünnep az amerikai halloween-ünneppel. Itt is munkaszüneti nap a mindenszentek november 1, de a töklámpás ünnep is jelen van október végén. Sok ház ablakában, kertjében díszelegnek a tökök és sok helyen rendeznek halloween-partit október 31-én. A bölcsiben is tartottak, csak a sok hiányzó miatt inkább november 2-án délután. Már jó előre szóltak, hogy szerda délután valami jelmezfélét kell vinni, de ez lehet épp valami narancs-fekete kombinációjú öltözék. Szerencsére van is ilyenünk, kicsit későn kapcsoltam, hogy valami sapkafélét szerezzek, így maradt a fekete-narancs színekben pompázó harisnya-felső kombináció. Mikor Maximért mentem, alig ismertem meg; bent ropták a táncot, szólt a zene, és minden gyerek kifestve. Otthon vettem észre, hogy még a körmét is kilakkozták. 

Úgy tűnt, tetszett Maximnak a rendezvény, mondták, hogy a többiekkel ellentétben ő nyugodtan meguzsonnázott, az arcfestéstől idegenkedett az elején, de aztán be tudták fejezni a remekművet. Még otthon is mondogatta, hogy harisnyában vagyok, ez harisnya. (Az őszi szezon óta még nem volt hajlandó harisnyát venni.) Nagyon örültem, hogy ilyen jól fogatta a rendezvényt, mikor kérdeztem, hogy táncoltak, énekeltek-e, hogy jól érezte-e magát, azt felelte, igen.
Másnap reggel ettől függetlenül nem akart menni, azt mondta, hogy bótba megyünk, kenyeret venni. 
(Az arcfestésének érdekessége, hogy Maxim fél a pókhálótól, és nagyon utálja, ha belenyúl. De nagy örömmel ismételte utánunk este, hogy pók-háló van az arcán.)

Hosszú hétvége Nagyiékkal

Múlt szombat este érkeztek a szüleim néhány napra. Maxim rekord idő alatt feloldódott, beszélgetett, játszott velük. Most láttuk, hogy mennyit fejlődött egy hónap alatt, a Norbi családjának látogatása óta. Rögtön megtalálta a közös hangot a nagyszülőkkel, sokszor, ha nem figyeltek rá, szólt, hogy Popi/Nagyi, nézd! Minden játékába bevonta őket, állandóan beszélt hozzájuk, beszélgetett velük. Teljesen fel volt dobva, pörgött, jött-ment. Most kezdi igazából érteni, hogy mi a család.
Ha sétálni mentünk, vette elő a cipőiket, és mondta, hogy ez Nagyié, ez Popié. Voltunk játszótéren, hétfőn barkácsboltban, kukatelepen - nélkülem, mert én hétfőn dolgoztam.
Tőlünk pár percre két pici erdő is van, a közelebbiben sétáltunk kedden. Maxim először nagyon óvatos volt, csak az úton ment, aztán persze lementünk az avarba, és egyre bátrabban mozgott. Levelet gyűjtöttünk, persze amit mi szedtünk, az nem volt jó, gombát kerestünk, de persze nem szabad hozzá nyúni gombához. Ahogy a játszótérről sem akar haza menni, úgy az erdőből sem. Még keresnünk kellett gombát, még egyszer le kellett menni az avarba, na még utojára szaladgálunk, aztán csak sikerült visszalindulnunk.

A bölcsivel is kirándultak múlt pénteken egy közeli erdőben, busz vitte a gyerekeket; sajnos az állandó járat megszűnt, és a bölcsinek nincs kerete a bérlésre, igy az idén már csak egyszer mennek, pedig nagyon élvezték a gyerekek a szokatlan közeget, az ingoványos talajt. (Óvatosan érdeklődtem, nem lehetne-e megkérdezni a többi szülőt, hogy egy-két alkalomra összedobjuk a buszra a pénzt. Majd meglátjuk. Innen jött az ötlet, hogy egy-két óras levegőzésre itt van nekünk két erdő is sétatávolságra.)
Maxim kedvenc mozgásformája a szaladgálás. Szaladgál a játszótéren - de csak a már ismert helyeken, és ha nincs más család -, a házban, az udvaron, az erdőben. Esténként nem maradt ki a szaladgálok pocakban műsor, egyszer még a téli csizmáját is felvette, meztelenül. (Ezt egy jó hete vettem, jobban örül neki mint egy játéknak, bent a házban sokszor fel akarja venni, van hogy csizmában eszik, és mondja, hogy bizony, csizmában akarok enni. Az elején még a dobozába is vissza kellett tennünk. Azóta egyébként a télnek nyoma sincs persze, így egyenlőre tényleg csak bent használja.)
A négynapos szünet után megint nem akar bölcsibe menni reggel, de legalább nyugodtabban eszik.
Ha látogatóink vannak, sokkal izgágább, nincs ideje, türelme rendesen enni. Aztán egy-két nap után megint visszatér a régi szokásához, mikor szépen, lassan, akár egy órán keresztül is elücsörög és eszeget az asztalnál.
Tegnap reggel a sok mondanivalójában pedig ott volt: Popi elment haza.

Az első őszi betegségünk

Múlt hétfőn kicsit náthásnak tűnt Maxim, a bölcsiben nem látszott rajta semmi, aztán estére belázasodott (40 fok). Szerencsére a második lázcsillapító már hatott, de egész éjszaka nézte Norbi a lázát, és egész éjszaka köhögött Maxim. Másnap elmentünk az orvoshoz, szerencsére a tüdeje tiszta volt, de szárazan köhögött. Irritált, piros volt a torka és a füle, a doktornő félt, hogy fülgyulladás lesz belőle, így kérte, hogy Maxim maradjon otthon. Napközben köhécselt, kevesebbet evett, de egész jó kedélyű volt, legalábbis a hétfő esti bágyadtsághoz képest. De minden éjszakát végig köhögött, nem akart egyedül aludni, így én sem aludtam. Kedden nem is mentem dolgozni, aztán szerdától délelőtt Norbival maradt itthon, én meg délután voltam vele. Hiába kapott Flixotide-ot este, nem szakadt fel a köhögése, és pénteken újból belázasodott, így kapott egy erősebb gyógyszert (nem antibiotikum, hanem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentő), és innentől kezdve szépen javult. A héten megy bölcsibe, igaz, az első két reggel nagyon nehezen ment, mondta is, hogy nem szeretném böcsibe menni, pedig előtte betegen is bölcsibe akart menni.
Engem teljesen kimerített az éjszakázás, ráadásul a munkahelyem is elég stresszes, hogy a héten itthon maradtam. Eddig nem sikerült pihennem (konyhaszekrényt vettünk Norbival, elmentem úszni, tegnap átmentem Németországba vásárolni), de mától muszáj egy kicsit lazítanom. Az indok a bal oldalon látható, már azt is tudjuk, hogy kisfiunk lesz megint.

Őszköszöntő bográcsos kerti parti

Lassan két hete, szombaton bográcsban főztünk palócgulyást. Elhívtuk Lilláékat, Milánékat (és még két másik családot, akik nem tudtak eljönni), hogy utólag megünnepeljük Maxim második szülinapját. A nagyon hideg reggel ellenére gyönyörű kora őszi időnk lett, végig kint maradtunk. Főzögettem, beszélgettünk, a gyerekek pedig játszottak. Mivel jól éreztük magunkat, kaja pedig estig kitartott, végül 5 óra körül búcsúztunk el egymástól, addigra a gyerekek már nagyon kimerültek. Persze egyik sem akart aludni, pedig hol az egyik, hol a másik feküdt le a pokrócra egy-egy percre, de aztán mindig volt valami érdekes dolog, játék.

Csúszda, ugráló, kismotor - nem unatkoztak a gyerekek. És még ajándékokat is kapott Maxim. Egy Verdás duplót, és egy dínókalapálós játékot. Ő majmoknak véli a figurákat, egy hétig hallgattuk a zörgésüket, Maxim imádta bekapcsolni, a kalapáccsal azóta is szívesen kalapál.

 

Norbi melegszendvicse nagyon ízlett Milánnak és Maximnak, az asztalhoz ugyan nem ültek oda, annál jobban esett a potyázás.

A torta gyertyafújással

Születésnaposok

Kicsit lemaradva ugyan, de röviden beszámolok a két héttel ezelőtti eseményekről.
Mint írtam az előző bejegyzésben, Maxim a szülinapját otthon töltötte Mamával, Tatával, Edinával, Lalival és persze Norbival. Én csak este találkoztam az ünnepelttel, mert elmentek babaúszásra délután, én pedig ruhabörzére. Így kicsit későn és fáradtan ünnepeltünk a vacsora után. Maxim egy falatot sem evett a tortájából, még jó, hogy időhiány miatt egy sülttúrótortát rendeltem egy biocukrászatból (kicsit önző módon magamra gondolva), de a gyertyafújást annál jobban élvezte. Nagyon sokszor meg kellett ismételnünk a fújást, ügyesen fújdogálta őket, volt, hogy sikerült is mindkettőt egyszerre elfújnia. Három rövid videót fel is tettünk. Sógorom, Lali is szeptember 30-i, bár az ő szülinapja most kicsit háttérbe szorult. Másnap, szombaton elmentünk az állatkertbe, Maxim össze-vissza szaladgált, egy fél órát töltöttünk a papagájoknál, ebből 25 percet egy farönk és egy pad fel-le mászásával :-). Maga az állatkert nem nagy, viszont rengeteg kiegészítő, szórakoztató része van, jövőre venni szeretnénk egy bérletet. Tavasszal nyit újra.
Este ünnepeltük Norbi szülinapját, hiába készített Mama egy szép tortát, Maxim nem értékelte, ebből sem evett. Vasárnap délután indultak haza, azóta többször emlegeti őket. Pl. Edina messze van, dogozik. Tata kint szigetelt. Ez tata papucsa (nálunk hagyta). Mama is dogozik.

Maxim 2 éves

Ma, két éve született meg a mi kisfiunk. Este fogunk ünnepelni, a bölcsiben már tegnap megtörtént, mert ma otthon marad Norbival, a szüleivel, Lalival és Edinával. Ezt a tortát sütöttem a bölcsibe, magyar túróból.

Rigában a család nélkül

Egy kétnapos konferenciára utaztam Lettország fővárosába, Rigába, két hete. Szerda délelőtt indultunk a főnökömmel és az asszisztensével. Reggel elvittük Maximot a bölcsibe, Norbi kirakott az állomáson, majd vasárnap jöttek elém a fiúk. Szerda volt a legnehezebb, talán Maximnak is, mikor tényleg megértette, hogy nem jövök haza aznap, hirtelen minden baja lett, semmi nem volt jó. Csütörtökön kitalálta, hogy hívjanak fel telefonon, először nagyon örült nekem és mondogatta, hogy szia aja, aztán sírásba váltott, így hamar befejeztük a beszélgetést. Azt hiszem, Norbi is örült, mikor visszajöttem, elég fáradtnak tűnt.

Én hulla voltam, már az első nap kimerültem a repülés és a sok emóció hatására. Persze igyekeztünk szabad időnkben is túristáskodni, illetve volt két szervezett program is a konferencia résztvevőinek.

Riga Budapesthez hasonlítva egy kicsi főváros, emiatt és a tenger közelsége miatt viszont nagyon tiszta a levegője. Az emberek nyugodtak, nem úgy mint nálunk. Pedig az élet drága a fizetésekhez képest. Mint nálunk. Az egyik nagy élményem a piac volt, hatalmas vásárcsarnok, mintha a mi régi rendszerünkben lennénk, a szabadtéri rész pedig mint a régi békéscsabai piac: gyümölcs, zöldség, kézműves termékek, ruhák, orosz árusok (mint régen a román, jugoszláv árusok). Itt vettem Maximnak egy fából faragott pipisípot, amit igen jól tud fújni; 1 lat volt, ami kb 400 ft.

Mi már az idegenvezetés előtt felfedeztük a belvárost, ami UNESCO örökség, nagyon szép és pici.

Persze a profi idegenvezetőnk megtoldotta néhány érdekes információval a vezetést csütörtök este. Ami lenyűgözött minket, az egy félórás orgonakoncert a Bazilikában, csak nekünk. Az orgonának több mint 6000 sípja van, és meglepő módon a három zenemű után - amiből az egyik Liszt volt! - egy hölgy orgonistát tapsolhattunk meg. Szórakoztató, zenés vacsora várt ezután, olyan programokkal, mint közös olajkép festése, vicces fótók készítése velünk, élőzene egy nagyon érzéki énekesnővel. A főfogás előtt pedig egy lett világhírő, sok díjat nyert kórus énekelt nekünk, kb 50 fiatal, nagyon megható volt, és egyben gyönyörű. Mivel én nagyon fáradt voltam, nem maradtam a végéig, de a házigazdák hajnalig mulattak. Ezután persze nehéz volt egy egész napot végig dolgozni, de a szombati skanzen-látogatás gyorsan feledtette a munka fáradalmait.

Egy erdőben töltöttük a szombatot, vagyis egy részét. Késő délelőttől délutánig tartott, láttunk fakunyhókat aszerint, ki milyen foglalkozással, ranggal bírt, fazekas mester bemutatózott, majd néptáncolhattunk profi lett néptáncosokkal, mert hogy a tánc- és ének-bemutatójukba hamar bevontak minket is. Majd egy pazar ebéd után - bográcsban főtt bárányleves, malacságok, szénen sütött lazazrúd, dinsztelt káposzta, krumpli és saláta - visszautaztunk a fővárosba. Itt még sétáltunk egy kicsit, majd lementünk a Daugava folyó partjára, ami ketté szeli Rigát. Épp indult egy rövid hajóút, az eső elállt, és úgy gondoltuk, ez jó zároprogram lesz.

Iszonyatosan elfáradtam, és olyan jó volt látni, hogy a kis családom mennyire örül nekem. Persze Maxim egyből követelte, hogy szálljunk be a repülőbe, hiszen mi másért megy az ember a reptérre.

A markolónk

Két hete hétfőn és kedden Norbi otthon dolgozott, egy pici markolóval. Lesz egy esőgyűjtő konténerünk, és az előmunkálatok során látta, hogy a ház külső falán újra kell rakni a szigetelést. Így nem csak egy mély árkot kellett ásnia - amit apukám még a nyár elején elkezdett -, hanem végig a házfal mentén. Kalkulált, és a legolcsóbb és leggyorsabb megoldásnak egy profi gép bérlése tűnt. Szerintem Maxim örült ennek a legjobban. Hétfőn még nagyon koncentrált, amikor az apjával bent ült a fülkében, de kedden már magyarázott is kanalazás közben. Szerdán reggel hiába köszöntünk el a markolótól, délután kétségbe esve kereste. Később beérte a hatalmas földkupac lapátolásával. 

 

 

Bilis dolgok

Mióta beköszöntött a hűvös idő, Maxim mániája, hogy mesztelenül szaladgáljon a házban. Végülis rohangál, nem fázik, de hamarabb is kitalálhatta volna ezt a programot. Múlt héten egyik este megint kérte, hogy szaladgáljanak Norbival, aminek az eredménye a parkettára pisilés lett - először véletlenül, aztán pedig mert tetszett neki a dolog. A héten viszont minden este fürdés előtt vagy után a bilibe pisil. Ő maga kérte vasárnap vagy hétfőn este fürdés után a bilit és kétszer bele is pisilt. Ezt minden este megismételte (persze a fürdőkádba is vizelt szokás szerint :)), tegnap pedig megint szaladgálni akart, és mondta neki Norbi, hogy csak akkor, ha szól ha pisilnie kell, és a bilibe pisil. Négyszer pisilt, és a bilibe. Szólt, mentek a fürdőszobába, de minden pisilés után ki kell önteni a tartalmát és szárazra törölni a bilit. Egyik este azt mondta, hogy kakátál vécébe böcsiben, de mindig elfelejtem megkérdezni, hogy tényleg így volt-e, vagy látta a nagyobbakat. Viszont nagydolognál otthon nem akar bilire ülni. Sebaj, kezdetnek nem rossz, hogy látja, hova pisil, hogy képes-e visszatartani egy kicsit.

Kétéves vizsgálat

Szerdán voltunk a gyerekorvosnál a kötelező kétéves vizsgálaton. Mindent rendben talált a doktornő, én egy dolog miatt izgultam. Maxim egy hete náthás, elég durván folyt az orra az elején, már jobb neki, de féltem, hogy lebetegszik és akkor nem kap meg egy ismétlő védőoltást. Arról nem is beszélve, hogy nem tudjuk elkezdeni a babaúszást, de Maxim számára maga az uszoda kihagyása lett volna katasztrofális; minden nap "megyünk uszodába". Pedig minden hétvégén megyünk úszni, most szombaton is voltak a fiúk, kettesben, illetve Lilláékkal.
Kicsit több mint 11 kilót mutatott a mérleg, de pólóban, pelenkában állt rá Maxim, meg a magasságmérésnél sem volt túl együttműködő, így 83 cm lett az eredmény, ami szerintem 1-2 cm-rel azért több. Most hogy az oltástól vagy csak a náthától, de elég zaklatott, reggel nem akar felkelni, felöltözni, bölcsibe menni (pedig tegnap ismét üldögélt az apja motorján, és mondta, hogy motorval megyek böcsibe). A héten kevesebbet is eszik összességében, vagy inkább hol jól eszik, hol alig. Mivel minden oltás után kicsit "zizi", én nagyrészt ennek tudom be. De a hétvége jónak ígérkezik és végre mindhárman otthon is leszünk.  

Kettő és a karattyolás

Azt már írtam, hogy Maxim helyesen használja a kettőt, de azért mégis van egy kis fogalomzavar a dologban.
Egyik reggel mondom Maximnak ébredés után:
- Mennyi pisi van a pelenkában, Maxim!
- Kettő - vágja rá.
(Aztán megbeszéltük, hogy szok van benne.)

Vasárnap a gyerekmedence csúszdájánál:
- Egye-fene, csússz még egyet - mondom Maximnak.
- Kettöt - mondja futás közben.

Ma reggeli közben:
- Mennyi tejet öntsek a pelyhedre?
- Kettöt. :)

Alkudozásaink:
- ok Maxim, utoljára megtöltjük a poharad, ez az utolsó - mondjuk neki a kádban.
Kilocsolja a vizet, tartja a poharat a csapnál és kéri: utoszó.
Vagy bukfencfélét produkál a matracon lefekvés előtt, mondom, hogy na jó, még egyet, erre ő:
kettöt vagy éppen utojára.

Teljesen fel van dobódva a múlt hét óta, próbálja otthon ismételni a bölcsiben tanult mondókát, énekeket, persze a vége megy a legjobban: tapsol és mondja bravó.
Magyarul már egész szép - 3-4 szavas - mondatokat mond, többnyire ragozva és sokszor egyes szám második személyben, ahogy tőlunk hallja. Vicces hallani, amikor ismétli, hogy tisza kosz épp az a valami amit kitalál, és aztán törli, sepregeti, vagy a szivacspelenkázót rakosgatja mint kerítést, pontosan úgy ahogy az apjától látta.

Hihetetlen módon képes kombinálni egyes szavakat, vagyis új környezetben jól használja.
Tegnapról egy példa erre, aminek az előzménye, hogy a még otthon kapott műanyag kalapácsát pillanatok alatt eltörte (nem bírta a kiképzést, arra nem gondoltak, hogy egy kisgyerek nem csak játékból kalapál), viszont a nyelét hazahoztam. Aztán mikor megtalálta, emlékeztettem, hogy a feje eltört, a nyelét elraktuk. Ezt hajtogatta egy hétig: etört kapalác feje (eltört a kalapács feje). Tegnap ahogy hazaértünk, meglátta a ház előtt az ásót, kettétört nyéllel: Aja nézd, etört ászó - mutatta kiabálva és aztán nevetett. Ezt még néhányszor megismételte, amikor elment az ásó mellett.

Vagy például: beindut kazán, gáz kazán, gázt ad. Magyarázat: ha bekapcsol a kazán, kattan egyet, ezt kommentálta Maxim, Norbi azt is mondta neki, hogy ez gázkazán, most már nem mondogatja, de a nagyszülőknél a gázbojler lángját sokszor látta, így néha otthon is mondta, hogy ég a gáz. Szóval a gáz szóról eszébe jut, amit Norbi tanított neki, hogy ha gyorsul az autó, az azért van, mert ő gázt ad.
Annyira élvezi ha gyorsul az autó, hogy most már kéri Norbitól, hogy gyósítson. Amikor megtanulta a gázt ad kifejezést, azt az esti mesénkbe is beleszőtte.
Este, villanyoltás után, választhat, milyen mesét kér. 99%-ban pipiset, aztán vagy elkezdek mesélni valamit, vagy még kérek segítséget, hogy mit csináljanak a pipik. Nagyrészt beszállnak a teherautóba, aztán egyik este Sanyiékkal való találkozás után szorompó volt, kettö (bicikliztek, és Sanyi irányította a két képzeletbeli sorompót Maximnak meg Lórántnak), majd le sem ereszkedett a sorompó, mikor közölte Maxim, hogy a teheató gázt ad.
Két napja markolóba szállnak a madarak, mert két napig Norbi egy Bobcattel dolgozott otthon - de erről majd írok külön bejegyzést.
Az is előfordul, hogy annyira belelkesedik Maxim a mesébe, hogy felül, és kiabálva folytatja, meséli, ami épp eszébe jut, na ilyenkor hamar befejezzük a történetet, mert különben nem aludna el egyhamar.
Eddig az összetett szavakat külön szavakként mondta ki, erősen tagolva, most már egész jól megbírkózik velük, de a mondatokat még szavanként tagolja, minden szó után szünetet tartva. Bár azt hiszem, most már ez is javul.

Pumukli

Maxim nagycsoportos lett, a Pumukli név alatt fut a csoport. Múlt héten történt az átszoktatás, minden nap egy kicsit többet töltött a nagyoknál, pénteken pedig már ott kezdte a napot. A nyár folyamán délutánonként sokat volt lent az udvaron a nagyokkal, szerencsére, mert így azért szokta őket, ismerkedett velük. Talán ezért is ment könnyen a beszoktatás hozzájuk, na meg az is előnyös volt Maximnak, hogy sokan hiányoztak múlt héten, és fokozatosan jönnek vissza a nyári szünetről, így nem 14 hangos gyerekhez kell egyszerre alkalmazkodnia.
Amikor először uzsonnázott velük, szinte elfelejtett enni, annyira figyelte a nagyokat, mert ők bizony már beszélgetnek, hangoskodnak; ez újdonság számára, a babacsoportban hiába volt egy vagy két hangos gyerek, mégis csak ő volt a legidősebb.
Sokkal jobban elfáradt estére, nyűgösebb volt mint szokott, innen láttuk, hogy mennyivel több inger éri, mennyivel strapásabb feldolgozni a sok újdonságot. A bölcsiben nagyon elégedettek vele, hétfőn délután azt mondták Norbinak, hogy Maxim teljesen integrálódott.
A hétvégén visszanyerte a formáját, vasárnap délelőtt elmentünk úszni, de most egy másik uszodába, ahol vele még nem voltunk, és az öltözőben jött rá, hogy ez nem az az uszoda, alig tudtuk a medencéhez vinni, de aztán persze esze ágában sem volt haza menni. A gyerekmedence kicsi volt és tele babákat kísérő felnőttekkel, de a mellette lévő hullámmedencébe gyakran át kellett menni. Már sokkal jobban bírta a hullámokat, mint a tengerparton.
Délutáni alvás után pedig meglátogattuk Szanit és Lólántot. A kemping játszóterén töltöttük a legtöbb időt, ennek eredménye egy kullancs lett Maximban. Szerencsére nem fúródott mélyre, Norbi ügyesen kiszedte este.

Schueberfouer

Luxemburg város minden évben (augusztus vége - szeptember eleje) óriási attrakciónak ad helyet: vidámpark, éttermek, vásár és még számos program várja a tömegeket, évszázadok óta. Bővebb info a  honlapon három nyelven. Az idén mi sem hagytuk ki, Lilláékkal jártuk körbe a vidámparkot.

Bevallom, tartottam egy kicsit, hogy a zaj, tömeg majd megrémiszti Maximot, és hogy nem akart majd egyedül beülni sehova. Hát ennek az ellenkezője történt. Tátott szájjal nézte a borzasztóbbnál borzasztóbb hintákat, céllövöldéket.

Andi Lillával és Maximmal beült a baba-óriáskerékbe kezdésnek, itt még azért megilletődve nézelődtek, mindkét gyerek fogta Andi kezét.

Aztán kerestünk egy bababarát forgót, itt egy autóban ültek a kicsik, mindkettőjüknek jutott egy-egy kormány, és mondhatni, nem igazán foglalkoztak velünk, szülőkkel.

 

Az óriáskerékben mindnyájan egy kabinban ültünk, Maxim rátapadva az üvegre bámészkodott, annyira élvezte, hogy mikor kiszálltunk, úgy kellett elrángatni, mert kérte a következő menetet: méé, méé óriászkelék.

Külön-külön beültek egy picit gyorsabb forgóba, Maxim csónakba, Lilla hattyúba. Itt már tényleg nem foglalkozott velünk Maxim, kormányzott, nézelődött, élvezte, hogy megy körbe. Nem is akart kiszállni.

Lilláéktól elbúcsúztunk, mi még eszegettünk, kicsit bóklásztunk a tömegben, aztán haza indultunk.
Otthon még mondogatta Maxim az óriáskereket, mutatta, hogy mekkora és hogyan forog. Még egyszer talán kimegyünk, kevésbé meleg időben.

Bográcsos, indul a gomba

Múlt hétvégén felavattuk a tavaly kapott bográcsunkat, amihez végre állványunk is lett - mindez a Norbi szüleinek köszönhető (Norbi tavaly óta keresi/csinálja az állványt). Szombaton még kellemes időt ígértek, neki is fogtunk egy nagy adag palócgulyás megfőzésének. Norbira hárult a tűz előkészítése és felügyelete, rám pedig a főzés maradt. Maxim is ott sündörgött, de ő azért tartott a lángoktól - szerencsére. Elégedettek voltunk mindhárman a végeredménnyel, életünk első önálló bográcsosával. 

Kora délután Lilláékat is megkínáltuk, és meg is kaptuk a dicséretet a főztünkért. A szomszédoknak csak a tűzrakás kezdeti erős füstje jutott, de nem szóltak semmit. Este Krisztiék is megkóstolták a levest.
Vasárnap délelőtt uszodába mentünk Lilláékkal. Maxim teljesen be volt indulva, a két gyereket egyébként alig lehetett kiszedni a vízből. 

 

A nagy attrakció egy embernagyságú gomba volt Maxim számára, amiből időnként folyt a víz. A víz alá ugyan nem akart bejönni, de ha nem folyt a víz, egyfolytában azt hajtogatta, hogy indu gomba, vagyis indul a víz a gombából.
A hosszú hétvége - merthogy itt a hétfő még ünnepnap volt - további részét a szokásos házimunkával zártuk, illetve Norbi Maximmal együtt folytatta a ház előtti kerítés építését. Le kellett bontani egy téglákból kirakott oszlopot, amin a postaláda is volt. Minden ilyen munkát imád Maxim, egy napig ezt mesélte, hogyan döntötték le a téglaoszlopot.

Kiszti és Kata

Ahogy visszaérkeztünk, a húgom egy barátnőjével szintén megérkezett szombat este hozzánk. Egy hetet töltöttek itt, rengeteget kirándultak, felfedeztek számunkra eddig nem is ismert dolgokat is.
Maxim hamar feloldódott, mindig örült a lányoknak, mutatta nekik, hogy épp mivel játszik, és mondogatta is, hogy kiszti, kata.
Érdekes, hogy ha a vendégek elmennek, nem igazán keresi őket. Viszont a nagyszülőket gyakran emlegeti. Végre :)

Apával, apától, ezeket, arra, helyére és társai

Maxim az otthoni két hét alatt nagyon sokat haladt a beszédfejlődésben, most meg szinte szárnyakat kapott. Ha inni kér, mondja is, hogy iszik, a már említett kettőt mindig helyesen használja, sőt azt is mondta már, hogy egy, kettö. Rengeteg szót mond utánunk vagy mintha a semmiből szedne elő szavakat mint bocsánat, figyesz - és ilyenkor tényleg figyelni kell, mit csinál -, látod - és mutatja amit épp csinál, menjük (menjünk). Azt is egyre többet mondja, hogy jácunk, vagy hogy ha kérdezem, mit csinál, azt mondja jácik. Újabban pedig azt is hajtogatja csak úgy magának, hogy mi cináász? De pont olyan hangsúllyal, ahogy mi kérdezzük tőle.
Maszimé, anyáé, apáé - és sokszor játékból direkt kinevezi a papucsomat apa tulajdonának, vagy éppen az övének.
A gyümölcsöket is nagyon ügyesen mondja. A rizst egyszer anyáéknál luxiul mondta, miután előtte ötször kérte magyarul. Nem szabad megkérdeznem, hogy mit akar reggelizni, uzsonnázni stb., mert arra nyaralásunk óta kumpli a válasz. Helyette alternatívákból választhat. Hétfőn reggel kérdés nélkül mondta, hogy toászt (tojást) kér reggelire. A tojás-fóbiája enyhült, Norbi rávette, hogy fogjon meg egy tojást, de azért inkább nem nyúl hozzájuk.
A szó eleji "l" betűt még nem mondja, így a labda, lámpa szavak első betűje lemarad. Nagyon sok szót ragoz, már egyszer-kétszer használja is a múlt időt a volt szó formájában.
Ha megkérdezem, honnan vette elő a játékot, vagy hol találta, azt válaszolja: helyére.
Sokat játszik a kismotorjával, de főleg a garázsban zsonglőrködik vele, és mondja, hogy most messzirő gurul oda hozzám (kb két méterről).
Sok mindent próbál elmesélni a maga kis nyelvén, mutogatással kiegészítve, és most már játék közben is sokat beszél magában; többnyire magyarul.

Az éjszakai hazaút

Gyorsan hazaértünk, kevesebb mint 14 óra alatt, de Maxim nagyon rosszul viselte.
Még a Magyarországra indulásunkkor vettük észre, hogy Maximnak kibújt a második nagyörlője (bal felső), és mivel nyugtalanul aludt néhány éjszaka, meg nyűgösebb is volt a második héten, gyanítottuk, hogy újabb foga lesz hamarosan. Erre rátett egy lapáttal, hogy csütörtök estétől az emésztése felgyorsult, aggódtam is, hogy telik majd a hosszú út. A lényeg viszont, hogy fogalmunk sincs mikor, de a jobb alsó nagyörlő foga már szinte teljesen kibújt. Viszont jön az utolsó is.
Röviden, ahogy 1 körül átvettem a vezetést, hogy Norbi aludjon egy kicsit, Maxim nem nyugodott. Egyfolytában szólongatott, aja, aja, néha már kiabálva; néha úgy tűnt, már alszik, de közel három órán keresztül fent volt. Aztán cseréltünk, bízva abban, hogy aludni fog. De ekkor elkezdett nagyon sírni. Mire kigondoltuk, hogy tuti a foga, és megálltunk elővenni a fájdalomcsillapítót, addigra elaludt. És reggel 9 körül, mikor megálltunk a házunk előtt, ébredt csak fel. Onnantól viszont olyan örömujjongásban tört ki, mindent meg akart nézni, minden játéka új volt. Persze a garázsban imád pakolászni, pontosan tudta, hány fűrésze van Norbinak, melyik ládájában, mi van. Egy-egy távollét előnye, hogy néhány napig minden új és érdekes.

Programjaink itthon a szülőknél

Ha úgy tekintjük, minden hazaút nyaralásként is felfogható, de a gyakorlatban inkább programokkal rakjuk tele az itt töltött időt. Eleve felezzük a napokat a szülőknél, jönnek rokonok, találkozunk barátokkal.
Július utolsó keddjén a fiúk délután bementek Lalihoz, Norbi öccséhez a tűzoltóságra. Volt nagy ámulat, tetszett Maximnak, de azért óvatoskodott. Most már nagyon szépen szirénázik: ninó, ninó.
Pénteken délelőtt dédipapát látogattuk meg Gyomaendrődön, és az egyik unokatesómmal is sikerült összehozni a találkozót. Időközben a nagyobbik lánya, Mimi már ötéves lett, a kisebbik, Annus 1 múlt. Mimivel egész összebarátkozott Maxim, együtt szaladgáltak a lakásban, nyitogatták a szekrényajtókat. Dédipapa annyira örült, hogy két unokája és három dédunokája van ott, hogy ebédre is maradnunk kellett. Eszegetett egy kicsit Maxim, aztán persze inkább a lakásban mászkált. Előkerült a süti is, én nagy nyugodtan mondtam, hogy Maxim nem sok sütit eszik, nem édesszájú, hát az Irénke néni sütötte kókuszost el kellett dugni előle a végén. Önkiszolgáló módon tömte be az újabb falatokat.
A délutáni alvás után pedig egy barátunk szervezett kerti sütést, amiből a hússütés a kertben történt, de az eső beküldött minket a házba. Anikóék kislánya Laura türelmesen játszott Maximmal, bár az elején, amikor Maxim közölte, hogy fél bácik, vagyis fél a bácsiktól és inkább kint ült a kismotoron az esőben, akkor Laura megkérdezte, hogy most meddig leszünk itt kint az esőben, meg hogy Maxim mindig ilyen - mármint mindig ilyen félős.  De aztán feloldódott, rengeteget vacsorázott, a sültkrumpli (kumpli) mellett a hús (huszi) is csúszott. Annyira nem izgatta a két kisbaba (a 9 hónapos Alex és a 6 hónapos Dorina), de a házban elközlekedett. Hazafelé ömlött az eső, és mondta is hogy fél, de azt nem értettem, milyen szót mond. Reggel nem aludt sokáig, jól rám ijesztett, mikor hangosan közölte: felkeltél.
Délután költöztünk át az én szüleimhez. Maxim a nagy nap részét a kertben tölti, és a Mamánál elkezdett szőlőevést folytatja. Amit elér szemet, leszedi és megeszi. Eddig nem volt semmi baja tőle, vasárnap rengeteget megevett, igaz egy részét Adéllal együtt. Éviék is eljöttek hozzánk vasárnap, Adél a futóbiciklijével rótta a köröket, Maxim a kismotorjával igyekezett felvenni a ritmust. Pihenésképp pedig szőlőszemeket csipegettek. Este nyársaltunk. Elég nehezen indult a dolog Maxim szempontjából, nagyon félt a tűztől. Aztán persze a kolbász és sültszalonna túl csábító volt, bár közben ő folyamatosan szaladgált, csúzdázott. Sajnos sikerült sokat ennie, mert éjszaka nem aludt jól, nyöszörgött.
Hétfőn délelőtt mi mentünk át Éviékhez, megnéztük Ákost is, aki egész idő alatt a kertben mászkált, míg Adél és Maxim kavicsokat csúszdáztattak, motoroztak egy kishídon át, ők egész jól eljátszottak. Jövőre már Ákos is bekapcsolódik a nagy versengésbe.
Van egy félős fekete cicánk, Jefferson, Maxim ha meglátja, elkezdi neki kiabálni: dzefi, gyele. Ezzel persze elűzi a macskát, de azért néha-néha engedi és megsimogatjuk, sőt Maxim meg is foghatja.
Egyik délután kimentünk a dobozüzembe targoncázni, de csak az apjával volt hajlandó beülni a targoncába, illetve én is ülhettem vele, csak nekem nem volt kedvem beindítani. Szerda délután nagi (Nagyi) felfújta a kismedencéjét a labdával, és hát elég fokozatosan, de végül is pancsolt is, aztán persze nem akart kijönni a vízből. A motorozáson és szőlőevésen kívül a kedvenc játéka, hogy pakolja az általa kiválasztott tárgyakat: jelenleg egy halom krémet, kenőcsöt, néhány papírdarabbal, amiket néha belerak nagyi gumicsizmájába (gugicia... - mindig másképp sikerül kiejtenie, de még nem az igazi).
Az idegenektől nagyon tart, idegen helyen is általában az új arcok okoznak gondot, ilyenkor szinte belénk bújik, itthon valahogy ez mintha még fokozottabban jönne elő.
Csütörtök késő délelőtt nagybátyám elkísérte a nagypapámat egy vizsgálatra, és bejöttek hozzánk is. Maxim persze visszahúzódó volt, inkább külön ebédeltünk, és hiába emlegeti dédipapát, nem nagyon hagyta magát gyomrozni. Érdekes, hogy mikor haza érkeztünk, és előkerült a kissámlija, kérdeztem Maximot, ki csinálta, gondolkodás nélkül rávágta, hogy déi papa.
Csütörtök délután végre találkoztunk a szomszédék unokájával, Palkóval és persze a kutyájukkal, Bojtival, akinek a nevét már ismételgette Maxim. Hiába fiatalabb Palkó néhány héttel, mégis ő közelített Maximhoz. Aranyos volt a két pici motoros, Bojti kutyát elkezdte ugatni egy másik, erre Maxim közölte: kutá, ketö. Majd leragadt a szomszédos üzlet kirakatánál, ahol a robogók álltak, és ott is megállapította, hogy ketö van belőlük.
Péntek délelőtt kimentek a fiúk a reptérre, igaz csak egy gép állt bent, de ez Maximnak elég volt. A repülő még mindig nagy sláger, olyan átéléssel meséli, ahogy felszáll a repülő, és ha a gépnél ülünk, akkor a youtube-on repülős videókat kell néznünk. Délután pancsolás zárta a "nyaralásunkat", este indultunk vissza Luxemburgba.
(A fotókkal nagyon el vagyok maradva, majd később teszek fel néhányat.)