Csak nem tudtam kikecmeregni az ártalmatlannak tűnő náthából, légcsőhuruttal itthon vagyok kedd óta. A legrosszabb a köhögés, amitől már a fejem is majd' szétmegy. Hátha nem kapja vissza tőlem Maxim, én a munkahelyen is összeszedhettem, a főnököm pont ugyanezzel küzd még mindig. És most jöjjön a Mikulás.
Kedd reggel beletettem egy csokitélapót a cipőjébe, én orvosnál voltam, mikor megtalálta, de azóta is emlegeti, tegnap este, már azt hittem alszik, erre felül és kiabálja vigyorogva:
- Nagy cokimikulást kaptam, Nagy mikulász cipőmben.
Reggel alig bírt magához térni, mivel este nem akart elaludni, éjszaka pedig rosszat álmodott, és nehezen aludt vissza (először azt mondta, hogy nem szemmitől ijedt meg, de aztán mondogatta, hogy dörög ég - vihar volt nálunk). Szóval még tiszta kómás, egyszer csak felül és nevet:
- Nagy mikulász cipőmben. Nagy cokimikulást kaptam.
- Ki tette oda? Anya vagy a Mikulás? - kérdezem.
- Aja - feleli bizonytalanul.
Őrület, hogy egy hete még azon keseregtem, miért nem eszi meg Maxim újabban a levest (legfeljebb a krumplit, répát ette ki belőle úgy egy hónapon át, mióta betegeskedik), erre egy hete megint szépen eszi a leveseket, kiissza a levét, ahogy régen, vacsorára is kér belőlük. A csokit is eszi, nagy bánatomra. Eddig nem is nagyon evett csokoládét, nem adtunk neki, de a bölcsiben kapott most csomagot - mindig elfelejtem megkérdezni, hogy igazi mikulás hozta-e nekik, Maxim azt mondja, igen -, tele mindenféle "egészségesebbnél egészségesebb" édességgel, és az apjával megettek egy csokit belőle, én innen vettem ki a csokimikulást, amit a cipőjében talált kedd reggel, és aminek le is harapta a fejét. Aztán tegnap vacsora előtt már csokit kért, persze nem adtunk neki, szépen vacsorázott levest, házipizzát, aztán reméltem, elfelejti a csoki-dolgot, de persze jött, hogy kéri a mikulását. És hát jó néhány darabkát megevett belőle. Reggel leülünk az asztalhoz, már előtte megbeszéltük, mit fog enni, erre követeli a csokit. Mondtam, hogy majd reggeli után, és végül nagyon jól evett és a csoki is kimaradt - helyette mézeskenyeret kért, amit a müzlijével, kukoricapehellyel felváltva tömött. Pedig nem édesszájú, remélem, elmúlik majd ez a mánia. Egy-két hete pudingért volt megveszve, amit szintén az apjával ettek.
Az adventi naptárja egy nagy télapó, kihúzható dobozkákkal, amikbe mindenféle apróságot tettem bele: gesztenyétől kezdve, télapós szalvétán át ragasztható pici mikulásig. Az első nap persze nem akarta megérteni, hogy egy nap csak egy dobozkát nyitunk ki, na akkor jött Nagyi adventi kalendáriuma, amiben pici csokiformák rejtőznek, de ezeket nem nyitjuk minden nap, ez a tartalék, ha mindenáron ki akar még egy dobozt húzni. Azóta egyszer volt ilyen, úgy tűnik elfogadta a szabályt.
Itt egyébként a mikulás nem csupán édességet hoz a gyerekeknek, hanem ajándékokat. A gyerekeknek ez olyan mint nálunk a karácsony. Most még ez nem gond, de majd ha iskolába fog járni Maxim, akkor gondolom, nem maradhat ki az itteni ajándékozási szokásokból. Végülis kapott tegnap egy itthoni mamuszt, és egy ötujjas kesztyűt, a mamuszát ma reggel mindenáron fel akarta venni, hiába mondtam, hogy megyünk lassan, és hogy nem segítek, addig próbálta, amíg sikerült egyedül felvenni - persze miután megunta mondani, hogy aja, szegíts. (Eddig szerencsére a ruháknak is legalább úgy örül, mint a játékoknak.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése