Nyugodalmas és betegeskedős téli szünetünk

Nem írok újat azzal, hogy természetesen a karácsony hetében is Maximmal lebetegedtünk, bár ő ment bölcsibe és csak egy köhögős éjszakánk volt, de mire ő jobban lett, addigra én kezdtem megint köhögni, ami így terhesen még ezerszer kellemetlenebb. Pénteken már nem dolgoztam, és a karácsonyi készülődést nem akartam kihagyni, bár nem készült többfogásos ebéd és vacsora sem, és csupán bejglit sütöttem (életem elsőjét, jövőre nem hagyom ki a zsemlemorzsát sem a töltelékből, így talán nem reped ki :)), az itt szokásos fatörzstortát rendeltem (de egy biopékségtől).
Már feltettem a fényképeket, videókat az ajándékozásról. Miután sikerült meggyőznünk Maximot, hogy nem a zöld fényes illetve aranyszínű csomag az övé, bármennyire is vonzóak, hanem az óriászsák (amit én varrtam neki), és ami tele van az ő ajándékaival, izgatottan bontotta ki.  Nagyon örült a felfújható repülőjének, ami nem bírta sokáig, ereszt az egyik végén; az autószállító kicsomagolását rögzítettem. Három téli könyvet vettem neki, a barna könyvet a borítóján lévő mintáról felismerte, hogy Boribon. Azóta megnéztük a két diafilmet is (most már többet figyeli a mesét mint a vetítő működését). Szenteste még beszéltünk a nagyszülőkkel.

Továbbra is ködös, szürke időnk van, egy délelőtt volt napsütésünk, de pont akkor Maxim olyan kis nyűgös volt, alig evett, így nem mentünk ki. Hétfőn délután elsétáltunk a játszótérre, kb. egy órát voltunk kint, reggelre volt is mit kiszívni az orrából. Bevonatoztunk a városba, az egész kis kiruccanásunk 3 óra volt, ezalatt ebédeltünk is, és estére belázasodott Maxim; később muszáj volt lázcsillapítót adnunk neki, mert nagyon felszökött a láza. Ma jól van, hőemelkedése van, viszont étvágya alig, más tünete nincs, meglátjuk holnap, kell-e mennünk orvoshoz. Borzasztó, hogy nem tudunk kimenni a házból, mert egyből betegek leszünk. Az egyik újévi kívánságom, hogy legyen már vége ennek a trutyis időnek.
Most épp levetkőzött, hogy ő pocakban szaladgál, bár most javított ki, hogy meztelenül, pocakban. Aztán meg csodálkozunk, hogy beteg...