Bilis dolgok 2.

"Valamelyik bocinak kakálnia kellett a garázsban, a bilibe" - mondta bólogatva Maxim.

Nem hittük Norbival, hogy hosszú hónapok után itt fogunk tartani. Még a múltkor félig viccesen, félig mérgesen mondta nekem, hogy ne izguljak, Robin még ugyanolyan rosszul fog aludni karácsonykor mint most, Maximot pedig még mindig pelenkázni fogjuk. Ez utóbbi már nem így lesz :-)
Hétvégenként próbáltuk a bugyit pelenka helyett, a vége mindig az lett, hogy vagy mi untuk meg az 5. nadrágcsere után, hogy a bilibe semmi nem megy, vagy Maxim kérte vissza a pelenkát. Aztán eldönttük, hogy ha kéri a pelenkát, akkor is kitartunk a bugyi mellett, de amikor sírva könyörögte a pelenkát és mondta, hogy azt kéri, mert "a pelenka fogja meg a pisit, a bugyingó nem", végül csak visszaadtuk a pelenkát. Június első hetében egyszer a bölcsiben is érdeklődtem, hogy ők mit gondolnak, mit csinál ott Maxim: étkezések előtt és után minden gyereket ráültetnek a kisvécére, néha pisil, néha nem, de látja a többieket, tudja mit kell csinálni, ne erőltessük, szerintük Robin érkezése sem lendített a dolgon, várjunk türelemmel mint eddig. Ez volt akkor kedden, szerdán és csütörtökön délután pelenkacsere után kisgatyát vett fel Maxim. Így megbeszéltük, hogy másnap, vagyis pénteken nincs bölcsi, akkor is vehetne bugyingót. Pénteken az eleje még mindig a bugyiba ment, együtt néztük meg, hogy száraz-e vagy sem, de végülis mindig jött és szólt, hogy pisil, kakál. Aztán szombattól nagyon ügyesen mindig a bilibe pisilt. Szól ugyan, hogy pisilnie kell, de már egyedül intézni, mondja nekünk, hogy "Aja, te ne jössz". A bölcsiben is minden simán ment, büszkén újságolta mindenkinek, hogy nincs pelenkája. Abban maradtunk, hogy a délutáni alváshoz ráadják a pelenkát, aztán mégsem, és bár az első nap ébredéskor egy pici becsurgott, azóta minden nap ugyanabban az alsónadrágban jön haza. Éjszaka még marad a pelenka, mert sokszor pisis neki, bár sokszor nem akar venni. Egy-két reggel pedig pelenkát akarna inkább, vagy mert fáradt még vagy mert nincs az a bugyi kimosva, amit éppen fel akar venni.
Szóval lassan két hete szobatiszta Maxim nagyfiunk.

Második oltás

Múlt szerdán mentünk az ismétlő oltásra. Még jó, hogy arra a hétre kaptuk az időpontot, mert már egészen meggyógyult addigra Robin, és a doktornő is megint meghallgatta. Az orrdugulásra megint ugyanazt mondta, illetve, hogy ne aggódjak a szörcsögés miatt. Könnyű mondani, ha emiatt ébred fel... Meglepődtem, az orvos is, hogy a két hetes betegség ellenére milyen szépen nőtt: 6,6 kg, 64,5 cm. Nagyon örültem, mert azelőtt három héttel 6,2 kg-ot nyomott Robin, mégis megérte a sok szoptatás. A kedélyén egyébként semmit nem változtatott a két hét, csak az alvása lett még rosszabb. A fogzásra kaptunk homeós bogyót, de ez Maximnál sem segített túl sokat. Képes 4-5 órát aludni éjszaka, és utána 1-2 óránként felkelni, és napközben is, nem tudom, miért van, hogy csak félórákat alszik vagy épp hármat, mikor mindent ugyanúgy csinálok. Vagyis a fogakra gyanakszunk most, Maximnál is ez okozta a problémát. Persze nem szeretnék mindent erre fogni, de az érzékenysége az alvásnál egyértelműen megmutatkozik.
Aki ismeri Maximot, az azt mondja, hogy Robin hasonlít rá. Többször nézték már kislánynak, mint Maximot is babaként.

Június 2. vasárnapja

Itt Luxemburgban június 2. vasárnapja az anyák napja. A bölcsiben készítettek ajándékot a gyerekek, ezt oda adták az apukáknak, hogy majd vasárnap adják oda a gyerekek az anyukáknak. Norbi el is rakta, nekem vasárnap reggel eszembe jutott, mikor kivánszorogtam a konyhába, de aztán mindketten elfelejtettük.
Ahogy elment anyósom, ágynak dőltem, mellgyulladással. Soha nem gondoltam volna hogy ez ennyire fáj, inkább lettem volna influenzás. Az oka valószínűleg Robin betegsége lehetett, mert össze-vissza evett. Egyik nap sokat, másik nap alig, aztán inkább sűrűbben szoptattam. Lelkileg is megviselt a kórházba járás, az utat sem bírta mindig, ami jobb esetben 10 perc volt, de ha végig sírta az már sok is volt. A kezelés pedig borzasztó volt, kb. negyed óra, de amikor a váladékot szívták, akkor visított szegénykém, és ez 9 napon keresztül. Szerencsére pont ezen a hétvégén nem kellett mennünk, az azt követő hétfőn voltunk utoljára. A gyerekorvosunk is mondta, hogy nem semmi, milyen kitartóan jártunk. De így remélem, őszig nyugtunk lesz.
Ami pedig az ajéndékot illeti, vasárnap este már aludt Maxim, mikor mindkettőnknek eszébe jutott, így aztán hétfőn délután adta oda Maxim a színes háziszappanokat, amibe tettek az általa szedett százszorszépeket is. Valahogy így zajlott.
- Gyere Maxim, adjuk oda anyának az ajándékát, amit a bölcsiben készítettetek.
- Mit csináltál nekem Maxim? - kérdezem. Nincs válasz.
Odaadják a kis csomagot, de abban a pillanatban mondja is Maxim:
- Nem, ez enyém. Ez a én ajándékom.
Kibontottuk, de aznap este az az ő ajándéka volt.

Sokszor mondja és főleg esténként, hogy Én szeretlek téged, néha felakad a lemez, és akár tízszer is elismétli. Mikor megkérdezem, hogy még kit szeret, van, hogy a családot kezdi sorolni, van, hogy a bölcsiből egy-egy gyereket, gondozót, aztán olyan valaki jut az eszébe, akit abban a pillanatban nem szeret, és mondja, hogy XY-t, azt nem szeretem. Nem mindig tudja megmondani, hogy miért nem. Van, hogy a szeretetvallomáshoz puszi is társul, ilyenkor szoktam neki mondani, hogy mindjárt elolvadok. Egyik este megint mondja, hogy szeret, válaszolok is neki, ő még többször megismétli, majd megpuszilgatja a kezemet és mondja: "Aja, minnyárt el fogsz olvadni".
Az is nagyon tetszett, mikor odament Robinhoz, és azt mondta neki miközben megsimogatta, hogy "Lobin, én szeretlek téged". Pedig nem tudta, hogy a szobában vagyok én is.

Robin még nem tud betonozni

- Maxim, tiszta víz a zoknid, itt egy másik - mondjuk neki. Tiltakozik, hogy ő nem akar másikat.
- De mire haza jössz megszárad - mondom neki.
- Addig ki-csi-peszelem.
- NEM, NEM KICSI - kiabálja.

Az egyik új tevékenysége Maximnak a betonozás. A kerítésoszlopokat betonozza Norbi, Maximot nagyon érdekelte, és persze ő is segédkezett. Egyszer csak mondja:
-  Lobin még nem tud betonozni. 

Robin még sok mindent nem tud, ezeket hangoztatja is Maxim. Vagy ilyeneket mond, hogy Lobin se szereti a csípős kolbászt. Ha nagy lesz Lobin, akkor ráül a taktorla. Lobinnak még kici keze van. Lobin még nem tud járni. Lobin még nem tud motorozni.

 

Robin ül a hordozóban, Maxim oda megy és megringatja: én megringattam egy kicit, hogy ne sírjon.

Ha sír Robin az autóban, néhányszor mondhattam, hogy nem tudok vele mit csinálni. Így Maxim is mondogatja neki, hogy Lobin, nem tudok veled mit cinálni. Akkor is mondja, ha nem is sír.

Néha rájön Maximra, és akkor ő is meg akarja etetni Robint, ilyenkor az ölébe kell tennem, felhúzza a pólóját, és néhány másodperc után már jól is lakott Robin. Tegnap este a macija sírt, ezért megetette, mert biztosan éhes volt, és már nagyon álmos is, ezért aztán le is fektette.

Nagyon szereti hangoztatni, hogy ő már nagy. A teraszon kiabál nekem a csúszdáról. Mondom neki, hogy csússzon egyet, aztán áttesszük a csúszdát a fűre.
- Nem, én csak megmutatottam, hogy milyen nagy vagyok. 
- Aha tényleg nagy vagy.
- Igen, én már olyan magasra nőttem.

Most már jobban megy a kézmosás, csak néha tiltakozik ellene. Ha egyedül mos kezet, tenyérnyi nagyságú szappant nyom ki, alig lehet lemosni, de legalább kezet mos. Néha úgy vesszük rá, hogy mosson kezet, hogy először az apa olaj- és zsíroldó kézmosójával moshatja meg a kezét, ezt erős-szappannak hívjuk. Ma reggel a kocsiban bölcsibe menet:
- Nekem olyan erősz kezem van. A te kezed pedig sima.
- Mitől olyan erős a kezed?
- Az erőszappantól.

Bilan 30

Ezt a bejegyzést lassan két hónapja írom, na de most végre befejezem.
Mielőtt a tárgyra térek, egy kisebb balesetről kell beszámolnom. Maxim kezét, a csuklójánál megharapta az egyik kisfiú a bölcsiben. Kb. három hete történt, aznap én mentem érte, és mutatták a kezét, amit bekrémeztek, így alig látszott valami. Este aztán fürdésnél ott piroslott a kisfiú fogsora, aki kisebb Maximnál, és már másokat is megharapott sajnos. Sírt Maxim, azt mondták, én tartottam is tőle, hogy nem akar majd bölcsibe menni emiatt, de szerencsére nem mondta, csak néha emlegeti, hogy "Gábliel engem is megharapott, itt a kezemen.".
Bilan 30 a neve az itteni ingyenes, fakultatív hallás- és beszédfejlődés felmérésének, mármint a 30 hónapos gyerek anyanyelvi szintjének. Mi ugyan beírtuk a magyart, de nem tudtak magyarul beszélő kollégát biztosítani a hallásközpontban :) így maradt a luxemburgi. A bölcsiben már mondták, hogy Maxim egész jól beszél, mondatokat használ, itthon is énekelget, mondókázik, illetve játék közben sokszor magának beszél luxemburgiul. Norbi vitte el, képekről kellett beszélnie, mit lát, ki mit csinál. Mi attól tartottunk, hogy nem fog egyáltalán megszólalni, pláne nem egy idegennek luxemburgiul, de nagyon ügyes volt, egyből belejött. Egy képnél akadt el, magyarul elmondta Norbinak: a képen egy kisgyerek olvasott úgy hogy tartották neki a könyvet, és Maxim azt akarta volna mondani luxemburgiul, hogy tartják a könyvet a kisgyereknek, nem pedig hogy olvas a gyerek. Szóval minden rendben van, a 2. nyelvén is simán van olyan szinten mint az átlag az anyanyelvén. Néhány hangot nem ejt tisztán, erre majd figyelünk, de nála egyértelműen az a fontos, hogy elmondja, kimondja gondolatait.
Sokszor azt hiszi, pontosan értjük, mire gondol az adott mondattal, és nagyon mérges tud lenni, ha ez nem így van, ő meg türelmetlen éppen. Na ilyenkor még sírni is szokott, hiába mondjuk neki, hogy mutassa meg, mire gondol. De inkább fejezze ki indulatát, mint magába fojtsa.
A héten figyeltem fel rá, hogy elkezdte szépen kapcsolni a mondatokat az "ami" kötőszavakkal. Ugyanakkor annyi mindent akar mondani, és már akkora szókincse van, hogy néha többször belekezd egy mondatba, mire aztán befejezi, vagy éppen rohan valami nagyon fontosan csinálni. Hosszú mondatokat is használ már, viszont még mindig szavanként tagolja, de helyesen ragoz, jól használja a múlt időt. Amit még mindig összekever, az a reggelizünk, ebédelünk vagy éppen vacsorázunk. Hiába, megfoghatatlan dolog az idő.
Diktafonnal kéne járnom Maxim után, hogy lejegyezzem egy-egy szólását.

Robin 3 hónapos

Vasárnap volt három hónapos Robin, ma pedig a névnapja van. Nagyon jókedélyű, mosolygós baba, aki tud sokat és jól aludni ha minden rendben van. Ha viszont van valami baja (orrdugulás, köhögés, fogzás), akkor képes akár óránként is felkelni éjszaka, és napközben sem alszik hosszabbat. Úgy tűnik, elkezdődött a fogzása, és mint Maximnál, fog még álmatlan éjszakákat okozni. Sajnos még mindig vinnem kell a "mellkasnyomogatásos-orrtisztításos kínzásokra", ma volt a 8. alkalom, de folytatnunk kell, hogy kitisztuljon teljesen, ne maradjon vissza váladék. Ezzel el is megy minden délelőttünk - még jó, hogy pont itt van Norbi anyukája, így a főzéssel sincs gondom -, jobb esetben alszik az autóban, rosszabb esetben sír ott is. De amint megnyugszik, már mosolyog is és mondja a magáét. Nagyon sokat gőgicsél, tegnap óta pedig kidugja a nyelvét és úgy beszélget. És mindig-mindig mosolyog, nevet.
A pelenkázón már teljesen felemeli a fenekét, háton pedig a lábait.

Rengeteget mozog, jár keze-lába, és már elfordul, akár 90 fokot is, mind háton, mind hason. Hason egész sokáig elnézelődik, és jó magasra emeli a fejét. Ha meglát valami érdekeset, akkor így mereszti a szemeit.

Nagyon szeret kézben sétálni a lakásban és a kertben is. Maximot mindig nagy érdeklődéssel figyeli, hangjára könnyen felébred. A kendőben is elnézelődik, a babakocsiban viszont továbbra sincs el túl sokáig.
Véletlenül ugyan, de meg-megfogja egy-egy játékát, az orrszívó csövét vagy épp a kezemet. Saját kezét még most is nézegeti, és sokszor be is talál a szájába vele.
Pont két hete 6,2 kg-ot mért a gyerekorvos, egy hét múlva megyünk oltásra hozzá, meglátjuk mennyit nőtt. Én egyre nehezebbnek érzem, ha sokáig kell ringatni, majd' leszakad a kezem. :)