Június 2. vasárnapja

Itt Luxemburgban június 2. vasárnapja az anyák napja. A bölcsiben készítettek ajándékot a gyerekek, ezt oda adták az apukáknak, hogy majd vasárnap adják oda a gyerekek az anyukáknak. Norbi el is rakta, nekem vasárnap reggel eszembe jutott, mikor kivánszorogtam a konyhába, de aztán mindketten elfelejtettük.
Ahogy elment anyósom, ágynak dőltem, mellgyulladással. Soha nem gondoltam volna hogy ez ennyire fáj, inkább lettem volna influenzás. Az oka valószínűleg Robin betegsége lehetett, mert össze-vissza evett. Egyik nap sokat, másik nap alig, aztán inkább sűrűbben szoptattam. Lelkileg is megviselt a kórházba járás, az utat sem bírta mindig, ami jobb esetben 10 perc volt, de ha végig sírta az már sok is volt. A kezelés pedig borzasztó volt, kb. negyed óra, de amikor a váladékot szívták, akkor visított szegénykém, és ez 9 napon keresztül. Szerencsére pont ezen a hétvégén nem kellett mennünk, az azt követő hétfőn voltunk utoljára. A gyerekorvosunk is mondta, hogy nem semmi, milyen kitartóan jártunk. De így remélem, őszig nyugtunk lesz.
Ami pedig az ajéndékot illeti, vasárnap este már aludt Maxim, mikor mindkettőnknek eszébe jutott, így aztán hétfőn délután adta oda Maxim a színes háziszappanokat, amibe tettek az általa szedett százszorszépeket is. Valahogy így zajlott.
- Gyere Maxim, adjuk oda anyának az ajándékát, amit a bölcsiben készítettetek.
- Mit csináltál nekem Maxim? - kérdezem. Nincs válasz.
Odaadják a kis csomagot, de abban a pillanatban mondja is Maxim:
- Nem, ez enyém. Ez a én ajándékom.
Kibontottuk, de aznap este az az ő ajándéka volt.

Sokszor mondja és főleg esténként, hogy Én szeretlek téged, néha felakad a lemez, és akár tízszer is elismétli. Mikor megkérdezem, hogy még kit szeret, van, hogy a családot kezdi sorolni, van, hogy a bölcsiből egy-egy gyereket, gondozót, aztán olyan valaki jut az eszébe, akit abban a pillanatban nem szeret, és mondja, hogy XY-t, azt nem szeretem. Nem mindig tudja megmondani, hogy miért nem. Van, hogy a szeretetvallomáshoz puszi is társul, ilyenkor szoktam neki mondani, hogy mindjárt elolvadok. Egyik este megint mondja, hogy szeret, válaszolok is neki, ő még többször megismétli, majd megpuszilgatja a kezemet és mondja: "Aja, minnyárt el fogsz olvadni".
Az is nagyon tetszett, mikor odament Robinhoz, és azt mondta neki miközben megsimogatta, hogy "Lobin, én szeretlek téged". Pedig nem tudta, hogy a szobában vagyok én is.