Ezt a bejegyzést lassan két hónapja írom, na de most végre befejezem.
Mielőtt a tárgyra térek, egy kisebb balesetről kell beszámolnom. Maxim kezét, a csuklójánál megharapta az egyik kisfiú a bölcsiben. Kb. három hete történt, aznap én mentem érte, és mutatták a kezét, amit bekrémeztek, így alig látszott valami. Este aztán fürdésnél ott piroslott a kisfiú fogsora, aki kisebb Maximnál, és már másokat is megharapott sajnos. Sírt Maxim, azt mondták, én tartottam is tőle, hogy nem akar majd bölcsibe menni emiatt, de szerencsére nem mondta, csak néha emlegeti, hogy "Gábliel engem is megharapott, itt a kezemen.".
Bilan 30 a neve az itteni ingyenes, fakultatív hallás- és beszédfejlődés felmérésének, mármint a 30 hónapos gyerek anyanyelvi szintjének. Mi ugyan beírtuk a magyart, de nem tudtak magyarul beszélő kollégát biztosítani a hallásközpontban :) így maradt a luxemburgi. A bölcsiben már mondták, hogy Maxim egész jól beszél, mondatokat használ, itthon is énekelget, mondókázik, illetve játék közben sokszor magának beszél luxemburgiul. Norbi vitte el, képekről kellett beszélnie, mit lát, ki mit csinál. Mi attól tartottunk, hogy nem fog egyáltalán megszólalni, pláne nem egy idegennek luxemburgiul, de nagyon ügyes volt, egyből belejött. Egy képnél akadt el, magyarul elmondta Norbinak: a képen egy kisgyerek olvasott úgy hogy tartották neki a könyvet, és Maxim azt akarta volna mondani luxemburgiul, hogy tartják a könyvet a kisgyereknek, nem pedig hogy olvas a gyerek. Szóval minden rendben van, a 2. nyelvén is simán van olyan szinten mint az átlag az anyanyelvén. Néhány hangot nem ejt tisztán, erre majd figyelünk, de nála egyértelműen az a fontos, hogy elmondja, kimondja gondolatait.
Sokszor azt hiszi, pontosan értjük, mire gondol az adott mondattal, és nagyon mérges tud lenni, ha ez nem így van, ő meg türelmetlen éppen. Na ilyenkor még sírni is szokott, hiába mondjuk neki, hogy mutassa meg, mire gondol. De inkább fejezze ki indulatát, mint magába fojtsa.
A héten figyeltem fel rá, hogy elkezdte szépen kapcsolni a mondatokat az "ami" kötőszavakkal. Ugyanakkor annyi mindent akar mondani, és már akkora szókincse van, hogy néha többször belekezd egy mondatba, mire aztán befejezi, vagy éppen rohan valami nagyon fontosan csinálni. Hosszú mondatokat is használ már, viszont még mindig szavanként tagolja, de helyesen ragoz, jól használja a múlt időt. Amit még mindig összekever, az a reggelizünk, ebédelünk vagy éppen vacsorázunk. Hiába, megfoghatatlan dolog az idő.
Diktafonnal kéne járnom Maxim után, hogy lejegyezzem egy-egy szólását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése