Mikulás az idén is jött

Maxim már nem hisz a Mikulásban. Egyre többet mondogatta, hogy mi vesszük az ajándékot, de Robinon láttam, hogy ő még hinne benne, Emiliről nem is beszélve.
Amikor Maxim egyszer mérgesen azt mondta, hogy mi hazudtunk neki, mivel nem a mikulás hozza az ajándékokat, meg amúgyis honnan tudná, mit szeretnének stb., csak annyit kértem tőle, hogy mindenki abban hisz, amiben akar, és legyen szíves ezeket a dolgokat Robin és Emili előtt nem ismételni. Hagy élvezzék még ezt a varázst, ne rontsa el nekik a benne rejlő örömöt. Megértette, és azóta egy szót sem szolt a kételyéről, az igazáról.
Viszont Robin is gyanakszik, ugyanis kitalálta, hogy az apja vadkamerájával (vadászathoz használják, mi a patkányok kiirtásához vettük) felvesszük, ki teszi a csizmájukhoz az ajándékot. Nekem előtte mondta egy vagy két nappal, de az apjának már a mikulás előtt egy héttel elő állt az ötletével. Későn kapcsoltunk, hogy jelmezt kéne szerezni az akcióhoz. Viszont Robin nem felejtette el, tényleg beállították a kamerát, és végül Norbi kis trükkel ugyan, de megoldotta: a felvételen látszik a Mikulás keze, amint kinyitja az ajtót, és lerakja a csomagot. De csak a keze. Robint viszont rendkívül nagy elégedettséggel nyugtázta, hogy idén is hozott neki ajándékot a mikulás.

Az idei mikulás

December 6-a idén szerdára esett, én vettem ki szabit, hogy itthon maradjunk a gyerekekkel, akik izgatottan várták a mikulást, vagyis az ajándékokat. Maxim ősz óta mondogatja, hogy nincs is mikulás, mi vesszük az ajándékot nekik. Egyszer-egyszer sikerült elbizonytalanítanom ilyesmivel, hogy ha nincs mikulás, akkor bizony nem is lesz ajándék, vagy hogy az van, amiben hiszünk. 

Aztán kértem, hogy mindegy, mit gondol, de Robinnak ne mondjon semmit. 

Egyik este ismét ez volt a téma, és Robin olyan édes volt, mikor Maximnak azt felelte:

- De a szakálla igazi, láttam, hogy a hosszú szakálla igazi volt!

Maxim olyat is mondott, hogy akkor ő kiteszi a bejárati ajtónkhoz a kamerát, a teraszhoz meg csapdát állít, és akkor kiderül, ki teszi oda az ajándékot. De különben is, tuti, nem a kéményen jön be, hiába is találgatok, illetve, hogy lehetetlen egy vagy akár néhány embernek is mindenhova ajándékot vinni, repülő szán meg rénszarvasok aztán pláne nincsenek. Robin mondta, hogy hát megveszi a mikulás a boltban a játékokat, nem ő készíti őket. Szóval körüljártuk a témát alaposan, de kedd este mindenki szó nélkül a teraszajtóhoz vitte a csizmáját. Azt hiszem, Maxim is hinni akart még benne, mert azóta sem mondta, hogy tudom, ti voltatok, nem a mikulás.

Egész korán keltek, így Norbi megvárta az ajándékbontást. Mindenki örült és elégedett volt, én viszont türelmetlen mert Emili már előző este belázasodott, Robinnak meg fájdogált a füle néhány napja, így délután a két kisebbel gyerekorvoshoz mentünk. Vírusos torokgyulladás, csak Emili lázas volt, Robin meg simán taknyos, illetve mindkettőnek gyanús volt a füle, de Robinnak csepegtettünk már eleve, Emilinek meg próbáltuk elkerülni az antibiotikumot.

Maxim egy lego hajót kapott, Robin egy lego sárkányt és egy kísérletezős szettet, ő ugyanis imád öntögetni, kutyulni. Robinnak segítettem kirakni a legot, Emilivel és ebédkészítéssel együtt is sikerült kiraknunk. Maxim nem bírt leállni a hajó összerakásával, egyedül minél hamarabb ki akarta rakni, végül másnap estére kész is lett neki. Sajnos egy napot sem bírt ki egészben a remekmű, Robin péntek este véletlenül ráesett, legurult a kanapéról és pont a hajóra esett. Maxim dührohamot kapott.

Az apja megígérte neki, hogy bármeddig is tart, együtt kirakják még ma este. Már elmúlt tíz óra, és még mindig rakják a ninjago hajót...

Képek itt

Mikulás partik

December 1. péntek igencsak eseménydús nap volt.

Előző nap délután úgy hoztam haza Robint, hogy fájt a hasa. Lefeküdt a kanapéra, és fél 5-kor el is aludt. 6 körül magához tért, jobban lett, még mondta is, hogy "úgy láccik, csak egy kis alvásra volt szükségem", de azért nem tettük el a mellé készített tálat. Vécén is volt, azt hittem, akkor talán csak túl fáradt, és mivel egyedül voltam a gyerekekkel, észre sem vettem, hogy Robin szalad a tálhoz a nappaliba. Már csak azt hallottam, hogy szegénykém hány. Ezzel ugrott neki a másnapi ovis mikulás, de a csomagját félre tette neki az óvónéni.

Ezek után reggelre behavazott. Robinnal kimentünk, letakarítottuk a járdát, bejárót és építettünk két hóembert.

Délután Robinnal felvettük Maximot az iskolánál, aztán Norbival a bölcsiben találkoztunk, mert ott kezdtük a mikulásos partikat. Fényképezkedtünk, és aztán én szerettem volna maradni, de 5-kor még nem volt semmilyen ennivaló, akkor gyújtották a tüzet a tűzön sütött kenyérkének. Maxim nagyon türelmetlen volt, egyrészt izgult a karate-bemutatója miatt, másrészt mindenáron el akart menni az iskolás karácsonyi vásárra, hogy vegyen "rénszarvaspút", amit az iskolában készítettek. Ez egy fűszeres kakaópor, és bár ugyan nem iszik soha kakaót, ebből jó nagy adagot megivott másnap forrócsokiként. Végül ettünk egy kicsit az iskolánál, a fiúk szaladgáltak egyet, aztán haza mentünk és Norbi vitte is Maximot a bemelegítésre. Majd haza jött értünk, és együtt mentünk a karate-bemutatóra.

Szeptemberben kezdte Maxim a karatét, heti egy alkalom, de elég ügyes, az edző mondta is, hogy jövőre már csoportot is válthat. Sőt, az első kör után az ő kezdő csoportjukból 3 sárgaöves és két fehéröves maradt egy második körre, az egyik fehéröves Maxim volt. Norbi felvette az egészet videóra.

Emili végig ülte, nézte a bemutatót, táncolt a zenére, tapsolt, nagyon ügyes volt, és Robin mellett ő is kapott a mikulástól édességcsomagot. Így legalább nem félt annyira a bölcsis mikulástól hétfőn. És így Robin is megnyugodott, hogy látta a mikulást. Az iskolába meg már nem megy, így ezzel letudtuk Maxim részéről is az idei mikulást.

A karatén volt egy kis állófogadás is, ahol eszegettünk, ittunk, este 9 után értünk haza.

Fényképeink és videó a karatéról

A karateklub honlapján van néhány fotó, az elsőn és a mikulásos képen látszik Maxim, csak fel kell nagyítani őket: Fényképek a klub honlapjáról

Mikulás

Maxim és Robin nagyon várta a Mikulást. A múlt héten az egyik délután a busztól haza sétálva nagy éneklésbe kezdtek, sőt, Robin ezt kérdezte tőlem:

- Anya tudod mitől piros az ég?
- Mitől?
- Hát a télapó süti a boxemberkéket.

Ez a boxemberke itt Mikulás előtt néhány héttel kapható egészen december 6-ig, emberke formájú kalács, Maxim imádja. Az oviban Robinék még sütöttek is egyet. Kérdeztem, hogy csinálják, Robin mondta, elmutogatta, és azt mondta, hogy a végén késsel vágta ki mindenki a sajátját, persze az óvónéni segített. Én erre megkérdeztem, hogy a zokniját nem vágta-e ki. Két hete ugyanis a kis barátnőjével, Nestával, képek helyett a saját zoknijukat vagdosták ki. Robin mondta, hogy ezt biztos nem látta a Télapó, mert akkor sütötte a kalácsemberkéket.

A mikulás azt hozta nekik, amit kértek: Maximnak Pokémon-kártyát, Robinnak Dinotrucks-Kaméleont, de kaptak társast, édességet, szóval biztos nagyon jók voltak.

Olyannyira, hogy még egy kis hó is esett. Épp annyi, hogy tudjanak egy picit havazni, és hogy Emili is megfogdossa élete első havát.

Mamáék ezen a héten voltak nálunk, így az ő mikulásuk a mi cipőnkbe is csempészett egy-egy csomagot, és mivel ez a nap itt szünet, a gyerekek örültek, hogy egész nap játszhatnak tatával és mamával. Amíg ők iskolában voltak, addig Tata Norbival elkezdte a padlás gipszkartonozását, egész pontosan gipszrost-lapokat tettek fel, egy részével végeztek is. Mama jókat főzött nekünk, én meg el tudtam menni oszteopatához meg bevásárolni.

Emili egyébként az első este nagyon barátságos volt Tatával, aztán másnap már nem akart vele kettesben maradni, de túl volt rajta hamar, hiába a fiúktól gyorsan tanulja a dolgokat. Sokkal kevésbé félős mint Maxim volt.

Képek a hétről itt

Előkarácsony Lilláéknál

Hozzánk igazítva, vasárnap tartottuk a már szokásosnak mondható mikulás partit Andiéknál. Most inkább előkarácsonynak neveztük, senki nem öltözött be mikulásnak, és mindenki saját készítésű aprósággal kedveskedett a gyerekeknek. A cél az lett volna, hogy a gyerekek egymásnak készítsenek, de az enyémek nem voltak túl szorgalmasak; egy-egy díszt végül ők készítettek el, de a többit én tettem hozzá. A gyerekek nagyon jól eljátszottak, ebéd után az apukák sétálni vitték őket, ami nem fárasztotta le őket, ahogyan mi hittük, visszaérve tovább folytatták a rohangálást, és ráadásul szó szerint nyakig sárosak lettek.

A három nagy a parti vége fele kártyázott. Maximot az apukájával együtt megtanították unózni, a végén viszont a nagyok egyedül kártyáztak. Szerintem mindhárom anyuka nagyon büszke volt rájuk, öröm volt nézni, ahogyan játszottak.

Mikulás

Az oviban egy héttel korábban ment a mikulás. A gyerekek énekeltek neki, a mikulás mondott valami kedveset minden gyereknek külön-külön, aztán megkapták a zacskó édességet. December első csütörtökjén a napközibe is ellátogatott, így Maxim és Robin aznap tovább maradtak, mert szerettek volna ott is találkozni vele. Egyik hétvégén a Matchban is találkoztak egy mikulással, így annyira nem hiányolták, hogy otthon miért nem látták. 

Hozott viszont nekik jó sok ajándékot december 6-án reggel (ami vasárnapra esett, így nem kellett szabit kivenni az iskolaszünet miatt, és Norbival mindketten jelen voltunk, meg Mamáék is, akik péntek éjszaka érkeztek). Maximnak a kedvence egy állatokról szóló könyv lett (itt bele lehet lapozni), na meg segített összerakni Robin Playmobil rakétáját. A saját két Star Wars legójához már nem is maradt elég türelme, Tata segített neki összerakni őket. Egyébként nagyon sok apróságot is kaptak Mikulás előtt és után is, részben az adventi kalendáriumban, részben amiket Mamáék hoztak, nem győztem kérni őket, hogy pakolják el időnként azokat, amikkel éppen nem játszanak. 

Mikulás

Először Maxim ovijába látogatott el a Mikulás, kicsit korán ugyan, november 28-án pénteken délelőtt. A gyerekek énekekeket tanultak, Maxim itthon is eldalolt egyet-kettőt, gyakorolt, mert "aki nem énekel a mikulásnak, az nem kap csomagot, hanem a joffának (óvónéni) adja majd a mikulás az ajándékot". Nagyon örültem, hogy mégis várja, mert valamikor novemberben lazán közölte, hogy nincs is mikulás, az csak egy bácsi beöltözve. Egy nagyobb gyerek mesélte a napköziben. Úgy látszik, hogy a sok készülődés az oviban, a mesék, énekek itthon vissza adták a hitét, vagy inkább nem érdekelte, hogy az csak valaki beöltözve, hiszen mindegy hogy ki is a mikulás, jön, és még ajándékokat is hoz. Később kérdezte is, hogy a mikulás mindent lát és azt is tudja, hogy hova költözünk, ha valaki mondjuk elköltözik?

Ugyanazon a napon délután a bölcsiben járt a mikulás, de itt a szülőkkel együtt ünnepelnek a gyerekek, lehet enni-inni. Mondanom sem kell, Robint a kapott csomagja érdekelte, és egy egész mars szeletet megevett.

Az otthoni mikulás december 6-án, szombat reggel jött, előtte este megmostuk a csizmákat, két-két párat, nehogy meglássa a télapó, hogy koszos a másik pár csizma. Maxim szépen az ajtó elé rakta őket, és hát a sok ajándék a csizma előtt várta őket reggel.

Mivel mamáék december első hetében jöttek, az ő mikulásuk már pénteken ajándékozott, de azt hiszem Maxim azt mondja, hogy a legót mamáéktól kapta (és még sok más dolgot). Norbi munkahelye is legót vett az öt éveseknek, míg Robin duplót kapott, mi is vettünk egy-egy játékot, könyvet, és még akkor vártuk a karácsonyt.

Mikulások és télapók

Luxemburgban december 6-a hivatalos iskolaszüneti nap alsóban. Ekkor hozza ugyanis a télapó az ajándékokat a gyerekeknek. Már egy héttel előtte ellátogatott az oviba a mikulás, egy zacskó édességet kaptak a gyerekek, majd a bölcsiben is járt, de itt most egybe kötötték a szokásos adventi ünnepséggel, ahova testvérek, szülők is mehettek; Maximnak is kértünk ajándékot, így újabb két zacskó édességet hozhattunk haza. A hozzánk érkező télapóval ugyan nem találkoztak, de rengeteg ajándékot hozott: könyveket, dínómamuszt, kesztyűt, dínós játékot Maximnak, és egy-egy orvosi táskát. Reggel izgatottan bontották ki a csomagokat. Norbi munkahelyi télapója pedig egy helikoptert küldött Maximnak, de ő ezt oda adta Robinnak, mert nem dinoszaurusz, így nem érdekelte. Ajándékbontás után elmentünk a doktornénihez, majd alvás után Lilláékhoz autóztunk, ahol Milánékon kívül még valaki ellátogatott a gyerekekhez.

Andris és Milán apukája, Norbi kora délutánig dolgoztak, utána Norbi (a másik) csatlakozott hozzánk, és így vártuk a meglepetést: Andris beöltözött télapónak, nagy sikere lett a gyerekeknél, senki nem ismerte fel, Maxim nagyon lelkesen mesélte a már igaziból haza érkező Andrisnak, hogy ki járt itt. Az este nagyon jól sikerült, a gyerekek nagyon jól eljátszanak már egymással, a kicsiket is bele értve.

 

 

Mikulás parti Lilláéknál

Kicsit fáradtan mentünk Andiékhoz, bár Maxim már nagyon várta, hogy Lillával találkozzon; két napig hajtogatta, hogy de máris menjünk Lillához. Aztán kicsit illetődött volt, mikor megérkeztünk, neki is kellett egy kis idő, hogy feloldódjon. Hiába, régen találkoztunk már. Robinnak is kellett egy kis idő, aztán jött-ment, pakolt, nézelődött, jól elfáradt. A három nagyobb gyerek rohangált, kiabált, ugrált, néha szépen játszottak, alig ettek, még sütit se nagyon, Maxim legalábbis. A két kisebb fiú, Vince és Kristóf még kis nyugisak voltak, Robin mellett mindenképp.
A gyerekek kaptak kisebb-nagyobb ajándékokat, és az idén sem vállalta egyik fiú sem a Télapó szerepét.  Aztán Robin már nagyon fáradt volt, Maxim is, mert egyszer csak azt mondta, hogy menjünk haza. Robin végig üvöltötte az utat, szóval ő teljesen kész volt, és úgy tűnik, ilyenkor még mindig nem tud elaludni, csak otthon. Maxim viszont az ordítás ellenére elaludt a végén, pedig nincs is félóra az út hazáig.

Várjuk a Mikulást

Maxim hol várta a télapót, hol pedig tiltakozott, hogy ide ugyan ne jöjjön, ne hozzon ajándékot. Aztán ahogy közeledett a nap, egyre jobban várta, hogy sok-sok ajándékkal lepje meg őt. Segített persze a bölcsis télapó, meg az ottani télapó-láz is ráragadt. Előző este mondom neki, hogy meg kell tisztítani a csizmáját, mert csak a tiszta csizmába tesz ajándékot a télapó. Erre ő:
- Akkor én kimegyek a télapóhoz, gyorsan elveszem az ajándékom és bele teszem a szárosz cizmámba.
Aztán fürdés után együtt megtörölgettük a csizmáját, és végül reggel együtt bontottuk ki az ajándékokat bölcsibe indulás előtt. A mi télapónk pénztárgépet hozott neki, mert a "Város-könyvben" is van, és Lillának is van, és egyszer csak azt mondta, hogy én is szeletnék olyan gépet ami kiadja a pénzt. Megjegyzem, Lillánál augusztus óta nem voltunk, kicsit jó a memóriája, a város-könyv pedig a Tesz-Vesz Város, amiről külön bejegyzést kéne írnom. Norbi munkahelyi télapója pedig egy egyszerű távirányítós tűzpiros autót adott mikuláscsomag kíséretében.
Este aztán újra kezdte, hogy ő még akar ajándékot a télapótól. Robinnak megmutatta őket, akkor egyszer, aztán állandóan dugdosta előle.

Elő-Mikulás

Hála a magyar és luxemburgi postának, nálunk járt tegnap a Mikulás. Anyósom tavaly is küldött egy csomagot mikulásra, de nem ért ide időben, pedig rászámolt egy hetet. Az idén ezért időben adta fel a nem-is-olyan-kicsi csomagot, gondolván, hogy Mikulásra csak megkapjuk. Persze most rekord-gyorsasággal dolgoztak a postások, így már tegnap kibonthattuk a borítékot, már csak azért is, mert a finom hamisítatlan túró rudi hűtést igényel. Maxim kapott egy melegítő szettet és egy csillagos bodyt, amit tegnap fürdés után rá is adtam. A fürdőszobában szoktam megtörölgetni Maximot, aztán átmegyünk a szobájába. Ott gyors ráadom a bodyt, nehogy megfázzon, és ahogy sikerül ismét "elkapnom", ráadom a pelenkát. A múlt héten már megtörtént az első baleset, lepisilte az új polcát és a szőnyeget. Tegnap miután felvette az új bodyt, lehasalt és elkezdett az ajtó felé kúszni, majd megállt és akkor már tudtam, hogy felavatta az új bodyját, na és persze a padlót. Mindezek után ahogy rá akartam adni a pelenkát, addig nyúlkált, hogy megkaparintotta a popsikenőcsös dobozt és tiszta krémes lett mindkét keze, és amíg azzal foglalatoskodtam, hogy letöröljem őket, már fel is ült, csupasz fenékkel a parkettára. Persze elfelejtettem befejezni a pelenkázást, úgyhogy szép fehér nyomot hagyott maga után a padlón.