Kicsit fáradtan mentünk Andiékhoz, bár Maxim már nagyon várta, hogy
Lillával találkozzon; két napig hajtogatta, hogy de máris menjünk
Lillához. Aztán kicsit illetődött volt, mikor megérkeztünk, neki is
kellett egy kis idő, hogy feloldódjon. Hiába, régen találkoztunk már.
Robinnak is kellett egy kis idő, aztán jött-ment, pakolt, nézelődött, jól elfáradt. A három nagyobb gyerek rohangált, kiabált, ugrált, néha szépen játszottak, alig ettek, még sütit se nagyon, Maxim legalábbis. A két kisebb fiú, Vince és Kristóf még kis nyugisak voltak, Robin mellett mindenképp.
A gyerekek kaptak kisebb-nagyobb ajándékokat, és az idén sem vállalta egyik fiú sem a Télapó szerepét. Aztán Robin már nagyon fáradt volt, Maxim is, mert egyszer csak azt mondta, hogy menjünk haza. Robin végig üvöltötte az utat, szóval ő teljesen kész volt, és úgy tűnik, ilyenkor még mindig nem tud elaludni, csak otthon. Maxim viszont az ordítás ellenére elaludt a végén, pedig nincs is félóra az út hazáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése