Beteges hét Mamáékkal

Azt már írtam, hogy a héten itt voltak anyósomék, mint mindig, jól jött a segítség. Robin szerdától kezdte visszanyerni a formáját, napról napra energikusabb lett. Maxim viszont leeresztett péntekre, a reggelin kívül nem evett, először azt mondta, hogy a torka fáj, aztán kiderült, a hasára gondolt. Erőtlen lett, de azért szombaton kikísérte Mamáékat a reptérre és végül vasárnapra már kutya baja volt, így el tudtunk menni Andiékhoz egy karácsonyi összejövetelre.
Sütöttünk mézeskalácsot; Maxim két hete rágta a fülem, hogy gyúrjuk a tésztát és szaggassuk a formákat. Valamelyik könyvében látott nyújtófát, egy napig az enyémekkel játszott. Aztán végre begyúrtuk a tésztát, az idén a robotgéppel, majd másnap elkezdtük kisütni. Maxim kicsit gyúrta, szaggatott néhány formát, majd közölte mintegy negyed óra után, hogy számára befejeződött a sütés. Tatával sütögettük ki, én közben altattam Robint is, végül kicsit keményre sikeredtek, de kipróbáltam a puhítást - alma és vizes törlőkendős verziókat egyaránt -, és néhány nap múlva tényleg puhák lettek. Még írókáztam is rájuk.
Nem is tudom, melyik gyerek aludt rosszabbul. Maxim is minden éjszaka felkelt, a rosszullétes éjszaka többször is. Kétszer délután is aludt, egyszer Mamával, egyszer velem, ez nagy csoda. (Egy éve már csak az autóban szundikál el, ha délután megyünk valahova és fáradt.)
Szóval a hét elég szenvedős lett a gyerekekkel, de azért sokat játszottak, nevettek is, amikor jobb passzban voltak.