Minden rendben...

...van, gyűjtöm a bejegyzésekre valót. Előbb-utóbb fel is kerülnek majd :)

Fúró

Maxim imádja a szerszámokat. A sajátjait is, de az apukája készletét még jobban. Van neki saját csavarozója, de Norbinak is van kettő, és pár napja azt rakosgatja, ne meg persze "fúr" vele. Mivel forog a feje, mi azt mondjuk rá, fúró; az ő verziója fúló. A nagyobbat már egy kézzel is sikerül neki üzemeltetni. Kedd este kivittem a helyére, reggel ahogy magához tért, mit keresett? A fúrót. Sikerült megnyugtatnom azzal, hogy megkerestük a sajátját, és megígértem neki, hogy délután, mikor bölcsi után hazajönnek apával, akkor majd megkeresik a nagyfúrót a garázsban. Délután hazajönnek Norbival, miután kiautózta magát (vagyis az autóban eleget ücsörgött a ház előtt), ment a garázsba, és mit kért az apjától? A fúrót.
Szinte biztos voltam benne, hogy keresni fogja; jó a memóriája.

Egy kis beszámoló

Rengeteg mindent kellene írnom. Már nem tudom követni Maxim beszédfejlődését, minden nap újabb szavakkal lep meg, néha szépen kimondja a szavakat, van amikor megint csak a régi formájában emlegeti
őket. A nevét már egy ideje ki tudja mondani, de most kezdte igazából csak a teljes formát használni: Ma-cszim. Valamelyik este bevitte a kádba a bariját, ami igazából egy csörgős zokni, és a kezére kell felhúzni, a lábán nem szereti. Olyan gyönyörűen közölte, hogy a bari fürdi. Néhány szót raggal ejt, és helyesen. Ha azt játsza, hogy ő maga alszik, akkor azt mondja, aszo, de minden más aszi. Sokat karattyol, ha nem értjük, jobb esetben elismétli százszor, a végén kiabálva, rosszabb esetben bemérgesedik. Most a sláger a "dirigálás": csináljuk mi is, amit ő: apa isz, aja isz. Próbálkozik a te is - én is használatával, inkább fordítva.
Ilyenkor nagyon édesen követeli, te isz, te isz - vagyis ő is kéri, akarja, és ha azt mondja én isz, akkor ez vagyok én. Ha kér valamit, gyakran használja a kérem szót a főnévvel, igével együtt. Ha meghallja a rádiót, vagy meglátja a mobilomat, akkor közli: szó ene (=szól a zene). A szó elején még nem ejti a "z" és "sz" hangot, mert a szem szóra is mindig azt mondja, hogy pl aja eme (=anya szeme).
Tegnap nagyon kis okos volt. Minden reggel, ha biciklivel megyünk, két zebrán kell átkelnünk, ahol be kell nyomni a jelzőt, hogy zöldre váltson a lámpa. Azt mondanom sem kell, hogy miután megnyomom a készüléket, Maximnak is meg kell nyomnia. Aztán mindig elmondom, hogy mire várunk, hogy az autósoknak piros, nekünk zöld a lámpa, és szétnézünk. Tegnap pedig elmeséltem Norbinak is, úgy hogy a végére tettem fel a kérdést Maximnak: milyen a lámpa, amikor átmehetünk a zebrán? Kicsit gondolkodott, majd rávágta: ző. Bent a bölcsiben is mondogat kétszavas mondatokat, luxiul. Apropó bölcsőde. Büszkeséggel tölt el, hogy Maxim szeptembertől nagycsoportos lesz. Augusztus végén lesz az átszoktatás, előtte lesz egy értekezlet a nevelőkkel, röviden értékelni fogják Maxim náluk töltött közel egy évjét .
Mostanában sokat szerepjátszik, volt, hogy a markoló vagy a helikopter evett velünk, de a múltkor a dédipapától kapott nagy kutyáját akarta mindenáron az asztalon tartani és etetni. Szereti eljátszani, hogyan száll fel a repülő, hogyan dolgozik a markoló amit a nagyapjával közösen a látottak alapján játszottak. Vasárnap megint elővettük a diavetítőt, de egy idő után őt jobban érdekelte maga a gép. Este, amikor lehúztuk a redőnyt, rámutatott a húzó tokjára és közölte: vetitö.  És tényleg olyan alakja van a toknak.
Mostmár előfordul, hogy emlegeti a nagyszülőket, főleg apukámat a markoló és a gyümölcsevés kapcsán, meg a másik Mamát, ha mondom, hogy most bekapcsoljuk a skype-ot.
A nagyszülők látogatásának egyik haszna, hogy Maxim megint eszi a zöldségeket, vagyis mindenki leveséből kieszi, most még. A gyümölcsökkel is jól állunk, az epret falja (kicsit rosszul esett múlt héten kifizetni egy vagyont a boltban érte, de a boltosok is tudják, hova tegyék a drága terméket, naná, hogy Maxim kiszúrta, egye-fene, inkább ezt veszem meg, mint édességet; este pedig kérte is az epret, a fél kiló felét megette, úgy kellett eldugnom a maradékot, szóval mégsem sajnáltam rá a pénzt), mindkét barackot eszi, a málnát is, alma-körte-banán pedig eddig is csúszott. A héten kicsit kevesebbet eszik, és szombat óta rosszabbul alszik, felébred éjszaka, ma többször is. Lehet az időjárás is, de én inkább a fogára gyanakszom, mert ugyanez volt május végén. Mindegy, majd kibújik, és igazából egy hónapig átaludt minden éjszakát.
A héten - előreláthatólag péntekig - nálunk lakik egy barátnőm, aki visszajött egy rövid időre Luxemburgba. Maxim kicsit produkálja magát, ha ott van Linda, de nem szégyenlősködik - önmagához képest legalábbis.
Kapott tőle egy szelektívgyüjtős kukásautót, aztán másnap reggel mondom neki, hogy Linda itt van nálunk, mindjárt jön, tudja-e, mit kapott tőle: na, tee, kukáato! (nagy teherautó, kukásautó).

Milán és Lilla két éves

Szombat délután szülinapi zsúrra mentünk Milánékhoz. Milán pár nappal múlt kétéves, Lilla pedig pár nap múlva tölti be a kettőt. Norbi, Orsi férje bográcsban főzött isteni tárkonyos ragulevest, aztán hamburgerhúst grillezett András, Lilla apukája. Torta is volt persze. Maxim mindenből eszegetett egy kicsit, mivel mi otthon ebédeltünk, délután nem volt túl éhes. Maxim nagyon jól elvolt, sokszor meg kellett nézni vele a halakat a pici tóban, Milán játékait is végig nézegette, de annyira nem érdekelte a másik két gyerek, bár ez is relatív, mert ismételgette még tegnap is, hogy Milá, Lila. Sőt, Orsi mesélte nekem, hogy Milán sokat mondja otthon "voilá", és úgy ismételgette, ahogy Milán teszi. Erre vasárnap mit hajtogat Maxim: voála. Nekem az tetszett a legjobban, hogy néha odahívott minket Maxim, vagy oda jött, de nagyon szépen elfoglalta magát. Amikor megunta a kertbeli dolgokat, akkor bement, és a nappaliban játszott Milán garázs- és autós szettjével, úgy hogy mi kint voltunk Norbival, ő pedig három felnőtt társaságában (Norbit ugyan ismeri, de a másik házaspárt nem). Közben Lilla és Milán kint üldözték egymást. Mindig jópofák az ilyen összejövetelek, és a gyerekek is egyre jobban élvezik.

Állatkerti kirándulás

Múlt szombaton még a szüleimmel együtt elmentünk az itteni kis állatkertbe. Már tavaly is voltunk ebben a parkban, ahol az állatokon kívül tematikus mesepark, kaland-játszótér fából, hagyományos hiper-szuper játszótér is helyet kap. Még az állatokat sem tudtuk végig járni Maximmal, a játszóteret sem próbáltuk ki (a pesti állatkerthez szeritnem nekünk egy hét kellene.) Maximot minden érdekelte, a fák, kerítés, madarak, majmok, úthenger.

A végén már nagyon elfáradt, ebéd után még csak megnéztük a pingvinek és óriáshalak birodalmát, de onnan csak a naa kokodit (nagy krokodilt) emlegeti, meg a majmokat, akik a fejünk felett mászkáltak. Vittük a babakocsit, de csak a felesleges ruhák, víz utazott benne, Maxim nem akart bele ülni. Pedig előtte héten többször is beleült, sőt még sétálni is el kellett menni a babakocsival.
A park levegője annyira tiszta, oxigéndús, hogy mindannyiunkat kifárasztott a séta.

 

Maxim ma a bölcsis nagycsoporttal és még egy kis csoporttársával ide mentek kirándulni. Fél 10-kor indultak és 4 körül érkeztek vissza. Mondanom sem kell, ez az első kirándulása, izgultam egész nap. Nagyon élvezte a buszt, mindent meg akart nézni, minden érdekelte (ki hitte volna). Hiába tette be Manuela a babakocsiba és hiába aludt a kis társa egy órát, Maxim csak a buszon szunyókált el visszafele.
Tartottam tőle, hogy majd nem élvezi annyira a nagyobbak miatt, de ezen felesleges volt aggódnom. Ott ebédeltek, aztán a bölcsiben uzsonnáztak. Nagyon nyűgös esténk volt, de szerencsére nagyon jól aludt.

Még egy hét otthon a nagyszülőkkel

Szombaton délután megérkeztek a szüleim. Kicsit aggódtam, hogyan fogadja majd Maxim őket, és hogyan töltik a hetet otthon hármasban. Hétfő és kedd reggel később mentem dolgozni, hogy még lásson Maxim, amikor felébred. Jól megvannak, játszanak, esznek, alszanak. Azt azért észre vettük Norbival, hogy egy kicsit sok neki az egyik mama után a másik, minket kevesebbet lát, kevesebbet játszunk vele: hisztisebb egy kicsit. Mivel többen vagyunk, mindig beszél valaki, nagyobb a nyüzsgés, több az inger, szerintem ezért is egy kicsit nyugtalanabb, mikor mi is ott vagyunk Norbival. De ha nem, akkor nagyon jól viselkedik. Tegnap volt az első alkalom, hogy amikor hazaértem, odajött és vitt játszani. Előtte, mintha haragudott volna rám, és csak apa, apa. A héten engem nem is emlegett, csak az apját. Mondtam is neki, hogy éjszaka se emlegessen engem, hanem legyen szíves apát hívni. Lassan két hete már, hogy nagyon jól alszik, egyetlen éjszaka ébredt fel, amikor nagyon meleg volt, éjszaka is, és kiitta a kulacsát éjfélkor.
Ma délután már otthon leszek, mikor felébred, mert megyünk úszni.
Apukámat elég régóta Popinak becézzük, Maxim ezt egyből megtanulta. Anyukám nem rajong a mamáért, őt Nagyinak hívjuk, néha szépen mondja Maxim, naji, néha csak az elejét mondja, hogy na. A saját nevét is ki tudja mondani: Masszim, de még sokszor marad a régi változatnál (Ma).
Ha valamit szépen mond és kérjük, hogy ismételje meg, szégyenlősem mosolyog, és csak azért sem ismétli meg.
Mindig van valamilyen felújítás az utcánkban, az egyik nap markoló dolgozott, apukámmal azt nézték, és utána egész nap azt játszották el, hogyan dolgozott a markoló. Norbinak még szépen elmesélte, nekem már csak egy rövid változat jutott.
Holnap el szeretnénk menni egy nagy parkba, ahol állatkert és nagy játszótér is várja a gyerekeket. Remélem, nem esőzik be.