Egy kis beszámoló

Rengeteg mindent kellene írnom. Már nem tudom követni Maxim beszédfejlődését, minden nap újabb szavakkal lep meg, néha szépen kimondja a szavakat, van amikor megint csak a régi formájában emlegeti
őket. A nevét már egy ideje ki tudja mondani, de most kezdte igazából csak a teljes formát használni: Ma-cszim. Valamelyik este bevitte a kádba a bariját, ami igazából egy csörgős zokni, és a kezére kell felhúzni, a lábán nem szereti. Olyan gyönyörűen közölte, hogy a bari fürdi. Néhány szót raggal ejt, és helyesen. Ha azt játsza, hogy ő maga alszik, akkor azt mondja, aszo, de minden más aszi. Sokat karattyol, ha nem értjük, jobb esetben elismétli százszor, a végén kiabálva, rosszabb esetben bemérgesedik. Most a sláger a "dirigálás": csináljuk mi is, amit ő: apa isz, aja isz. Próbálkozik a te is - én is használatával, inkább fordítva.
Ilyenkor nagyon édesen követeli, te isz, te isz - vagyis ő is kéri, akarja, és ha azt mondja én isz, akkor ez vagyok én. Ha kér valamit, gyakran használja a kérem szót a főnévvel, igével együtt. Ha meghallja a rádiót, vagy meglátja a mobilomat, akkor közli: szó ene (=szól a zene). A szó elején még nem ejti a "z" és "sz" hangot, mert a szem szóra is mindig azt mondja, hogy pl aja eme (=anya szeme).
Tegnap nagyon kis okos volt. Minden reggel, ha biciklivel megyünk, két zebrán kell átkelnünk, ahol be kell nyomni a jelzőt, hogy zöldre váltson a lámpa. Azt mondanom sem kell, hogy miután megnyomom a készüléket, Maximnak is meg kell nyomnia. Aztán mindig elmondom, hogy mire várunk, hogy az autósoknak piros, nekünk zöld a lámpa, és szétnézünk. Tegnap pedig elmeséltem Norbinak is, úgy hogy a végére tettem fel a kérdést Maximnak: milyen a lámpa, amikor átmehetünk a zebrán? Kicsit gondolkodott, majd rávágta: ző. Bent a bölcsiben is mondogat kétszavas mondatokat, luxiul. Apropó bölcsőde. Büszkeséggel tölt el, hogy Maxim szeptembertől nagycsoportos lesz. Augusztus végén lesz az átszoktatás, előtte lesz egy értekezlet a nevelőkkel, röviden értékelni fogják Maxim náluk töltött közel egy évjét .
Mostanában sokat szerepjátszik, volt, hogy a markoló vagy a helikopter evett velünk, de a múltkor a dédipapától kapott nagy kutyáját akarta mindenáron az asztalon tartani és etetni. Szereti eljátszani, hogyan száll fel a repülő, hogyan dolgozik a markoló amit a nagyapjával közösen a látottak alapján játszottak. Vasárnap megint elővettük a diavetítőt, de egy idő után őt jobban érdekelte maga a gép. Este, amikor lehúztuk a redőnyt, rámutatott a húzó tokjára és közölte: vetitö.  És tényleg olyan alakja van a toknak.
Mostmár előfordul, hogy emlegeti a nagyszülőket, főleg apukámat a markoló és a gyümölcsevés kapcsán, meg a másik Mamát, ha mondom, hogy most bekapcsoljuk a skype-ot.
A nagyszülők látogatásának egyik haszna, hogy Maxim megint eszi a zöldségeket, vagyis mindenki leveséből kieszi, most még. A gyümölcsökkel is jól állunk, az epret falja (kicsit rosszul esett múlt héten kifizetni egy vagyont a boltban érte, de a boltosok is tudják, hova tegyék a drága terméket, naná, hogy Maxim kiszúrta, egye-fene, inkább ezt veszem meg, mint édességet; este pedig kérte is az epret, a fél kiló felét megette, úgy kellett eldugnom a maradékot, szóval mégsem sajnáltam rá a pénzt), mindkét barackot eszi, a málnát is, alma-körte-banán pedig eddig is csúszott. A héten kicsit kevesebbet eszik, és szombat óta rosszabbul alszik, felébred éjszaka, ma többször is. Lehet az időjárás is, de én inkább a fogára gyanakszom, mert ugyanez volt május végén. Mindegy, majd kibújik, és igazából egy hónapig átaludt minden éjszakát.
A héten - előreláthatólag péntekig - nálunk lakik egy barátnőm, aki visszajött egy rövid időre Luxemburgba. Maxim kicsit produkálja magát, ha ott van Linda, de nem szégyenlősködik - önmagához képest legalábbis.
Kapott tőle egy szelektívgyüjtős kukásautót, aztán másnap reggel mondom neki, hogy Linda itt van nálunk, mindjárt jön, tudja-e, mit kapott tőle: na, tee, kukáato! (nagy teherautó, kukásautó).