Szombaton délután megérkeztek a szüleim. Kicsit aggódtam, hogyan fogadja majd Maxim őket, és hogyan töltik a hetet otthon hármasban. Hétfő és kedd reggel később mentem dolgozni, hogy még lásson Maxim, amikor felébred. Jól megvannak, játszanak, esznek, alszanak. Azt azért észre vettük Norbival, hogy egy kicsit sok neki az egyik mama után a másik, minket kevesebbet lát, kevesebbet játszunk vele: hisztisebb egy kicsit. Mivel többen vagyunk, mindig beszél valaki, nagyobb a nyüzsgés, több az inger, szerintem ezért is egy kicsit nyugtalanabb, mikor mi is ott vagyunk Norbival. De ha nem, akkor nagyon jól viselkedik. Tegnap volt az első alkalom, hogy amikor hazaértem, odajött és vitt játszani. Előtte, mintha haragudott volna rám, és csak apa, apa. A héten engem nem is emlegett, csak az apját. Mondtam is neki, hogy éjszaka se emlegessen engem, hanem legyen szíves apát hívni. Lassan két hete már, hogy nagyon jól alszik, egyetlen éjszaka ébredt fel, amikor nagyon meleg volt, éjszaka is, és kiitta a kulacsát éjfélkor.
Ma délután már otthon leszek, mikor felébred, mert megyünk úszni.
Apukámat elég régóta Popinak becézzük, Maxim ezt egyből megtanulta. Anyukám nem rajong a mamáért, őt Nagyinak hívjuk, néha szépen mondja Maxim, naji, néha csak az elejét mondja, hogy na. A saját nevét is ki tudja mondani: Masszim, de még sokszor marad a régi változatnál (Ma).
Ha valamit szépen mond és kérjük, hogy ismételje meg, szégyenlősem mosolyog, és csak azért sem ismétli meg.
Mindig van valamilyen felújítás az utcánkban, az egyik nap markoló dolgozott, apukámmal azt nézték, és utána egész nap azt játszották el, hogyan dolgozott a markoló. Norbinak még szépen elmesélte, nekem már csak egy rövid változat jutott.
Holnap el szeretnénk menni egy nagy parkba, ahol állatkert és nagy játszótér is várja a gyerekeket. Remélem, nem esőzik be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése