Au revoir Parc Merl...

... pas pour toujours, mais nous nous y promenerons moins souvent que maintenant.
Nous avons trouvé une maison, un bungalow à Capellen. Nous receverons la clé ce vendredi et nous allons déménager mercredi prochain. Il faut peindre la maison et Norbert va mettre du parquet dans les chambres. Mes parents viendront ce weekend pour le déménagement et les parents de Norbert viendrons mi-juillet.
C'est le bordel dans l'appartement, nous avons trop de chose, le garage est déjà pleine de cartons. En gros, la maison est 120 mètres carré avec un terrain de 6,7 ares. Il y a une garage et la maison est libre de quatres cotés. Il y a 2 chambres pour l'instant, mais on va séparer une chambre du living car c'est trop grand. Le grenier est bien isolé et il y a du parquet par terre. On aimerait le transformer à une ou deux chambre pour nos visiteurs.

Nous avons un nouveau pédiatre à Mamer. Au début je voulait aller chez elle mais c'était plus simple d'aller en ville. Nous l'avons déjà vu a cause des dents de Maxim. Elle était très contente que Maxim était si, très intéressé. C'est bien mais cela peut être un peu fatigant pour les parents :)
Il rampe maintenant, il met à quatres pates mais il n'avance pas encore dans cette position. Comme avant, il joue beaucoup avec ses pieds, en faite, il prend et tient les choses avec ses pieds. C'est drole.
Son jeu favoris est les chaussures. Bien sur, car chaque pair est différente.

N'oubliez pas regarder les autres photos dans Maxim's picasa.

Maxim pakol

Egyre kevesebbet gurul Maxim és egyre többször kúszik. Bár pont most olvastam, hogy kúszásnak számít, ha körbe-körbe forog, nem csak ha előre vagy hátra halad. És ő a gurgulázás óta forog is 360 fokban. Akár a pelenkázón is.

Már négykézlábra is áll, de aztán szétcsúszik, ha úgy próbál haladni. Viszont sokszor felveszi ezt a pozíciót és hintázik előre-hátra. Egész szépen elüldögél, viszont még csak úgy ül fel, ha mondjuk lemászik rólam, illetve ha mi leültetjük. És gondolom ezért néha elfelejti hogy nincs semmi a háta mögött és fogja magát, hátradől. A legújabb, hogy már állni akar. Megfogja a kezünket, felhúzza magát, de nem ülésbe hanem egyből állásba. Most már egyre többet áll teli talppal, és nem rugózik annyit.
A nagy sláger a cipők. Érthető, hiszen, ahány cipő, annyiféle. Bőr, vászon, van amelyiknek csatja van, lóg a pántja, van amelyiknek a cipőfűzőjét jó rágni és mindegyiknek más a talpa. Néhány perc alatt úgy szét tudja rámolni őket, hogy hasra esünk bennük.
Már érti hogy NEM, mert abbahagyja amit csinál, néha aztán rövid idő múlva persze újra próbálkozik, pl. újra a szájába akarja venni a cipő talpát, papírt vagy harapni akar (szegényt jól megkínozza ez a fogzás), és ha épp szentimentális, akkor egy határozott NEM-re sírásra görbül a szája.
Itthon gyakran beszélget. Van, hogy hümmögve, szinte dúdolva, illetve néhány napja elkezdte a mamm, mamma, hamm, memm és ezek kombinációját. Azt figyeltük meg, hogy a memmet egyre inkább akkor használja, ha tiltakozik, vagyis azt akarja mondani, hogy NEM.
Íme egy kép, mindent megfog, kiborít, elhúz. A parfist is.

Új gyerekorvos

Véletlen, de az új házunk miatt ahhoz a gyerekorvoshoz fogunk járni, akihez az elejétől fogva szerettem volna, mert jó híre van, a homeopata dokim is ajánlotta, és ráadásul ő is foglalkozik homeopátiával. Nem Capellenben van, ott nincs is gyerekorvos, hanem a szomszédos városban Mamerben. Luxemburgtól sincs messze, csak egyszerűbb volt eddig gyalog elmenni az orvoshoz, pláne ha volt valami sürgős.
Már voltunk is nála, mert most megint nyűglődik Maxim, és biztos, hogy a foga, mert össze-vissza eszik, rosszul alszik, főleg éjszaka és egyfolytában túrja a száját. Ráadásul rájött, hogy tudja fújni a nyálát, prüszköl is rendesen miközben forgajta a nyelvét. A meleg idővel elkezdett izzadni, és lett pár kiütése, ami nem akart múlni. A doktornő - aki kedves, végtelenül türelmes - is az izzadást állapította meg mint a kiütések okozóját, remélem, elmúlnak, mert idegesít, hiában nem ekcéma vagy valami rosszabb. A fogára ő is csak egy gyenge cseppet adott, mert hogy egészséges, érdeklődő, élénk baba. Többször elmondta, milyen jó látni, hogy ennyire figyel, aktív. Mondtam neki, hogy mi is nagyon örülünk, csak ez elég fárasztó időnként.
8,65 kg-t mért és 69-70 cm-t. Nem engedte Maxim megmérni magát, nem tetszett neki, hogy a doktornő egyszer csak fogta és rátette a mérlegre. Persze mikor felöltöztünk, az asztaláról állandóan leszedte az alátétet, meg a kiskönyvét is mindenáron meg akarta szerezni. De papírt továbbra sem kap, olyan gyorsan megfogja és persze veszi a szájába. Egy kis darabot meg is evett mikor Norbival játszottak, de tegnap úgy láttam, hogy távozott is a darabka.

A házunk

Annyi mindent akarok írni, de most valahogy semmire sincs időnk. Norbi két hete borotválkozott, na jó, ez lustaság is :-)
Miért is vagyunk így elveszve? Találtunk egy házat itt a hatalmas Luxemburg országban, 12 km-re Luxemburg várostól. Elég körülményesek a régi tulajok, ha jól emlékszem, februárban néztük meg először, húsvét után kötöttünk egy megállapodást (előszerződés-féle), és két hete június 3-án írtuk alá a szerződést. Az itteni jogszabályok szerint a szerződés aláírásától mi vagyunk a ház tulajdonosai, de július 1-e a kulcsátadás dátuma. Szerencsére hamarabb megkapjuk a kulcsot, így jövő hétvégén már tudunk festeni, két szobát leparkettázunk. Jönnek a szüleim is, majd Norbi szülei is július közepén. Június utolsó napján fogunk költözni. Elkezdtünk dobozolni, de nagyon lassan haladunk, Maxim ugyebár még nem nagy segítség, bár pakolni nagyon szeret. Főleg, amit nem lehetne. No de ez majd egy másik bejegyzés.
Szóval nagyon-sok-pénzért nagyon-sok-hitelből egy 670 négyzetméteres telken egy egyszintes házat vettünk, garázzsal. Nagyon kevés egyszintes eladó ház van, ráadásul a telek szabályon négyszög alakú, önálló a ház, csak kertszomszédok vannak, ezért megkérték az árát. A padlás szigetelt és parkettás, egy vagy két szobát ki lehet alakítani, fűtésszezonig szeretnénk egy radiátort oda, de addig is lehet használni vendégszobaként. Hatalmas nappalija van, amiből szeretnénk majd egy szobát leválasztani még. A 120 négyzetméteres ház könnyűszerkezetes (ezért tudtuk megvenni, mert sokan tartanak tőle), a külső falai tégla és a tető ezeken áll, vagyis belül azt csinálunk amit akarunk, és ha sehogy sem tetszik, majd egyszer felépítjük az öko-faházunkat :-)
Capellen félúton van a főváros és Norbi munkahelye között, itt van a NATO-nak egy logisztikai ügynöksége. Van vonat, így nagyon hamar beérek majd a munkahelyemre, ami az állomásnál van Luxemburgban.
A hitelkérelem elég egyszerű és gyors az otthonihoz képest. Már az is hihetetlen, hogy szinte 0% önerőre megkaptuk, és kevesebb mint egy hét alatt a bank el is küldte az ajánlatot. Elég vicces volt, amikor mentünk aláírni a majdnem nyugdíjas korunkig tartó hitelszerződést. Egyrészt mert nem kért semmilyen igazolványt a központban a hitelintéző, másrészt pedig, mert kérdezte, hogy mikortól akarjuk kezdeni a törleszést, merthogy nekik nem sürgős, akár 6 hónapot is várhatunk vele, illetve hogy mi dönthettük el a hónap melyik napján vonják majd le a havi törlesztést. És ez az itteni Takarékpénztár, állami bank. Nem hinném, hogy otthon bármelyik bank ilyen lazán kezelné a hitel fizetését.

Maxim névnapi ajándéka az apukájának

A mai éjszaka Maxim rekordot döntött: fél 11-től hajnali 4-ig aludt. És a kiságyban!
A sok levegőzés biztosan segített, délelőtt Németországba autóztunk át, igaz főleg boltokban voltunk, de délután Orsival és Milánnal a parkban találkoztunk, Maxim végig a pléden hempergett, Milán pedig egyfolytában mászkált körülöttünk. A végén annyira édes volt, odabújt hozzám kétszer is. És már tud telefonálni is.
Visszatérve Maxim alvására, úgy tűnik, ha nincs semmi baja (fogzás, pocak, rossz álom, stb) akkor ő is tud jól aludni. A könyvek egyébként azt mondják, hogy ha a baba éjféltől reggel 5-ig alszik, akkor már átalussza az éjszakát. Így számolva, előbb-utóbb minden baba átalussza az éjszakát akkor, ugye?
Reméljük, sokszor megismétli ezt.

Mini croissant

Az előző bejegyzéshez akartam írni, de elfelejtettem. Hiába, én is öregszem :)
A héten nagyon szép idő volt, és délelőttre is beiktattunk sétát. Az egyik reggel a pékségbe mentünk, Norbi is jött velünk. A pékség előtt fúrták a betont, mikor odaértünk, abbahagyták, de ahogy bementünk a pékségbe, folytatták. Mi Norbival bámészkodtunk; egyszer csak azt halljuk, hogy Maxim keservesen sír. Megijedt a fúrótól, gondolom, azért is, mert nem látta a hang forrását, és tényleg nagyon hangos volt. Odahajoltam hozzá, a következő pillanatban azt látom, hogy az eladó mosolyogva nyújt felénk egy mini croissant-t "a babának" , és én kíváncsiságból elvettem. Azt nem hallottam, hogy Norbitól kérdezte, hogy eszik-e a pici croissant-t és ő meg mondta, hogy nem. Megfogta Maxim a péksütit, de csak szorongotta, mire a parkba értünk, bevette a szájába, de egy morzsát nem nyelt le. Sebaj, az apukájának ízlett.
Szóval egyenlőre marad a pépes kaja, gyümölcsök előnyben. Bár lassan a húst is megszokja, ma gond nélkül megevett egy jégkockányit az almás rizsébe keverve. De a bio rizstallérját és kölesgólyóját még nem bontom ki.

Maxim óvatos

Arról már írtam, hogy ha ételről van szó, Maxim milyen óvatosan közelít hozzá. Ez továbbra is így van, ma a konyhapulton várakozó körtét szúrta ki magának, finom körte illata volt, először meg sem akarta fogni, aztán bökdösni kezdte a mutatóujjával, végül elkezdte fogdosni. Viszont most már nem csak az ennivalóval bánik így, hanem a számára ismeretlen dolgokkal is. Ha mi adunk neki valamit, vagy elé tesszük, hogy tessék Maxim, fogd meg, na akkor pláne nem ér hozzá. Felemeli a két kezét és jelzi, hogy ő ugyan ezt most azért sem fogja meg. Bezzeg ha ő szúr ki valamit, legyen az gaz a földön, koszos cipő, sörös üveg, akkor nincs megállás.