Iskola befejezése és bölcsi vége

Robin sikeresen befejezte az első évét az iskolában. A végére egész jól bele rázódott, sok tesztje is jól sikerült, a matekból csak a házi feladatokkal gyakorolt, németből a szavakat sokat tanulgattuk, írogattunk együtt.
Összességében szépen fejlődött, nem engedett el év végére, de azért még mindig többre lenne képes ha jobban figyelne a részletekre vagy éppen a tanárra. Az utolsó hónapokban kisebb csoportokban dolgoztak, ahol Robin sokkal jobban teljesített matekból és németből, sőt milyen érdekes, jobban koncentrált és kezdeményezőbb lett. Elvileg másodikban is folytatják a kiscsoportos foglalkozásokat, majd meglátjuk. Németből kapott A-t, B+-t és B-t is, matekból 2 A-t és 2 B-t kapott (ez otthon négyesnek és ötösnek felel meg, de nem egy az egyben, mert itt fokozatok vannak és fejlődési szintek, szóval a lényeg, hogy jól kezdte a két fő tárgyat és még lesz ez jobb is.  Természettudományokból (ez kb mint nekünk a környezetismeret, állatok, növények, földrajz) kiemelkedően jó, 2 A+-t és 2 A-t kapott - ami otthon a kiválónak illetve az 5ösnek felel meg -, lelkes, és nagyon tájékozott. Egy nagyon szigorú tanító nénijük társadalomismeretekből is A+-t adott neki, ez kb, ahol szociális értékekről, hagyományokról, ünnepekről, és egyéb szabályokról beszélgetnek, csinálnak feladatokat. Emlékszem, év elején duzzogott Robin, hogy sokszor mindenki beszélt, de csak őt büntette meg, nos, a sok beszédnek hála, meg gondolom, ahogy Robin részt vett az órákon, dícséretet érdemelt, és év végére más nagyon sokszor beszélt Monique tanító néni óráiról. Robinnal az a nehéz, hogy ami nem érdekli, azt nehezen tanulja meg, hiába ül le, hiába gyakorolja, nem figyel oda eléggé, hogy megragadjon. Ami érdekli, azt elég egyszer hallania.
Ráadásul a kis létszámú osztály ellenére valami mindig elvonta a figyelmét, vagy éppen nem bírta abba hagyni amit kellett, és aztán lemaradt a következő feladatról vagy információról. Ez sokáig így lesz még nála, de amíg vannak barátai, talál magának érdekes dolgokat, és jófejek a tanárok, addig ha néha nehezen is, de megcsinálja a házikat, megírja a teszteket.

Maxim szerencsés. Egyrészt szuper a tanító nénijük, a másik harmadikos osztály tanárnénije nem tud fegyelmezni és kaotikusak az órák, másrészt kis energiabefektetéssel nagyon jó eredményt ér el. Hiába a legalacsonyabb fiú a két osztályban, az egyik legjobb tornán, és persze az egyik legjobb tanuló. Igaz, énekből más tanítónénit kaptak, és unalmasak lettek az órák, ezért ott B-t kapott, de minden másból A-t vagy A pluszt. Matekból a második legjobb, de hamarosan az évfolyam legjobbja lesz, mert elmegy a barátja Viktor, jó franciából is, és németből is ügyes. Sőt, az olvasásnak köszönhetően már a fogalmazás is sokkal jobban megy neki. Szóval nem lehet rá egy szavunk sem, max. ha még egy picit többet gyakorolna, akkor mindig 100% közeli teszteket írna :)

Emili a bolgár nyaralás után még egy bő hetet járt bölcsibe, augusztus 2-án ment utoljára, egy tortával köszönt el a többiektől. Bölcsibe már nem akart menni, de a kis barátnőjével még találkozni akar. Büszkén mondta, hogy ő már oviba megy, hiszen nagylány.
Egyszer mondta is: anya, én már nagy kislány vagyok, ja nem, már nagy nagylány vagyok.
A bölcsiben is kaptunk egy rövid értékelést, Emili egy kisangyal. Megcsinál mindent, amit kérnek tőle, figyelmes, kedves a többiekkel, önállóan eszik késsel, villával, megkóstol mindent, bár a sajtos, tejszínes dolgokat továbbra sem eszi. Ha le kell ülni rajzolni vagy valamit csinálni, sokkal tovább is elfoglalja magát a feladatra koncentrálva mint az átlag (több mint 20 percig is képes alkotni). Már mondatokat is tud luxemburgiul, ügyesen kommunikál, egyszóval megérett az ovira.

Emili 3 éves

Emili hétfőn töltötte be a 3-at. Mivel vasárnap egész nap ünnepelhettünk és az ajándékának is egész nap örülhetett, így otthon vasárnap köszöntöttük fel. Citromtorták kért. Először arra gondoltam, hogy jégkrémtortát csinálok, de aztán mikor kérdeztem, hogy citromos fagyitorta jó lesz-e, akkor mindig azt válaszolta, hogy citromtortát kér. Így a szokásos tortát készítettem, de annyit akartam változtatni, hogy az eredeti recept piskótáját sütöm meg, és azt akartam rózsaszínűre színezni. Ez nem sikerült, és önmagában a piskótának picit fura íze lett, szerintem a meggybefőtt leve és a citromhéj valahogy nem passzolt, de szerencsére a krém jól sikerült, és a díszítést imádták a legjobban a gyerekek. Egy házikót kapott Emili, imádja a bölcsiben, játszótéren, és az idén többször mondta, hogy ő szeretne egy házikót. Sőt, ha valamelyik kertben látott, oda be is akart menni. Gáspár Norbi segített a beszerzésben, szállításban, örök hála nekik érte. Ebédre össze is rakták a fiúk, Maxim kitartóan segített. És még ő is beül a kisházba. Egyelőre a teraszon hagyjuk, így Emilit is látjuk, ha kint játszik a házikója körül. 

A bölcsiben hétfőn ünnepelték a szülinapját. A barátnőjének, Aylinnak május 11-én volt a szülinapja, és az anyukájával végül megbeszéltük, hogy a bölcsiben megünnepelhetik közösen, egy nagy tortával. Ő intézte a tortát (rendelés, szállítás), a díszítés a két kishölgy egy közös fényképe, ahol mindketten ugyanolyan Elzás ruhában vannak. Hétfő reggel vittünk be gyertyát Emilinek, majd a gyerekek mindkettőjüknek elénekelték a Happy Birthdayt, és a két csajszi rettentő boldog volt a hatalmas tortájukkal (fényképen láttuk délután). A maradék tortával otthon megint felköszöntöttük Emilit, annyira örült, hogy újból énekelünk neki és meggyújtjuk a 3 gyertyát. A fiúk is örültek, mert ők akarták újból meg- és meggyújtani a gyertyákat.

Emili lábtörése

Március 30-án szombaton délben begipszelték Emili lábát, bő 3 hétre. Én annyira kába voltam aznap, hogy elég sokára fogtam fel, mit is jelent ez neki és nekünk.

1 nappal előtte, péntek reggel - majdnem 10 óra volt, - hívnak a bölcsiből, hogy Emili nem akar lábra állni és rettenetesen sír, még nem látták ilyennek. Azt mondták, hogy meglökték ugyan, de nem esett el, és nem értik miért nem áll lábra, és inkább menjek be érte. Megvártam a következő vonatot, és 11 előtt már ott is voltam. Aztán csak beszéltem az igazgatónővel, és végül megírtuk a jegyzőkönyvet a biztosításhoz. Ekkor már nem sírt Emili és bicegve lépegetett. A gondozónő is jött, aki ott volt a gyerekekkel, és látta, amint az egyik fiú meglöki a másikat, aki magával rántotta Emilit, Emili pedig popóra tottyant. Ezt látták legalábbis. És ezért nem is értették, miért a lábát fájlalja Emili. Szombaton aztán nagy nehezen el tudta mondani, hogy végülis akit meglöktek, Ethant, a lábára ült, és így törhetett el a lába. Kívülről nem látszott semmi, szóval először is haza vittem, hogy az ügyeletre vigyünk magunkkal kulacsot, ennivalót. Emili közben annyira sírt, hogy ő nem akar orvoshoz, kórházba menni, és bizonygatta, hogy már nem is fáj a lába és tud járni, hogy teljesen elbizonytalanodtam. Aztán csak elmentünk az ügyeletre, ahol az elsődleges vizsgálóban mondták, hogy minimum két óra a várakozás. Elmentünk a büfébe, Emili lépcsőzött, járkált, jó kedve volt, és miután jó egy óra alatt semmit nem haladt a sor, úgy döntöttem, hogy haza megyünk. Ha úgy látjuk, majd visszajövünk másnap. Estig nem is volt semmi, nem volt neki bedagadva sem. A bölcsiben a vádliját fájlalta, nekem a térdhajlatát mutatta este. Éjszaka viszont nem aludt, állandóan felsírt, a lábfejénél jegeltük is a boka részt. Reggel nem akart járni, úgyhogy 9-kor vissza mentünk az ügyeletre. Jóval kevesebben voltak, de még így is 1-re értünk haza. A sebész mikor megvizsgálta, mondta, hogy törést, repedést ilyen korban nem mindig mutat ki a röntgen, de mivel nem normális, hogy ennyire biceg, mindenképp rögzíteni fogja a lábát, készüljek fel. A legnagyobb meglepetésemre, teljesen jól viselte a vizsgálatot, a röntgennél nagyon ügyes volt, még egy apró ajándékot is választhatott. Addig nem sírt, amíg meg nem jelent az ápoló, hogy begipszelje a lábát. Előtte még ügyesen kiválasztotta a gipsz mintáját, azt is figyelmesen hallgatta, hogy bizony eltört a lábszárcsontja a bokájánál. A felvételen az látszik, hogy az egyenes csont egyik oldala kidudorodik. Viszont mikor elkezdte az ápoló a másik nővérrel gipszelni a lábát, akkor már üvöltött Emili. Nem is nagyon láttam, hogy csinálják, mert annyira szorosan ölelt magához szegénykém. Az ő lábát is szorosan fogták, hogy jó pozícióban rögzítsék, de ez a 10 perc borzasztó volt. Nyilván fájt is neki. Két napig fájdalomcsillapítót kapott. Szerencsére nagyon kedvesek voltak a kórházban, mondták, hogy jól tettem, hogy visszajöttünk, senki nem rótta fel, miért nem vártam ki tegnap a sort.
Az elején rosszul aludt Emili, ráadásul egyre csúnyábban köhögött, és végül hétfőn nem csupán otthon maradtam vele, hanem elvittem a gyerekorvoshoz, mert már Norbinak se tetszett a hurutos köhögése. Szerencsére "csak" vírusos torokgyulladás, de estére be is lázasodott, és a lába meg a láz miatt iszonyatosan aludt, és sokszor mintha félre beszélt volna. Végül reggelre lement a láza, és kedden már sokkal jobb kedve is volt, a bölcsinek is szóltam, hogy kedd helyett valószínű, szerdán megy Emili. Taknyosan, gipsszel, de bátran ment be. Mindig valamelyik gondozónál volt, figyeltek rá, a múlt héten 3 napot ment így, és szerencsére minden rendben volt.
Sőt, pénteken délután a fiúkkal mentem érte, mert tojáskeresést szerveztek, sütivel, üdítővel várták a családokat, aztán valamikor 5 körül az udvaron megkerestük az elrejtett tojásokat. Maximot közben elvitte Norbi karatéra, de Robin maradni akart, ő rettenetesen élvezte a vadászatot. Szerencsére ezután kezdődött az iskolákban a tavaszi szünet, és anyósomék egész hétre jöttek, így Emilinek sem kellett bölcsibe mennie.
Addigra ugyan már egészen belejött a mászásba, popón csúszásba. Járni ugyanis nem járhat, gyakorlatilag tilos a törött lábára állni, viszont ilyen idős korban ezt lehetetlen megtiltani, így ha ő maga tesz néhány lépést, az nem gond, de nem kérhetjük meg, hogy jöjjön oda hozzánk, vagy menjen ki pisilni. Mindenhova kézben kell vinni vagy babakocsiba ültetni. Az első két nap után a bal karomban lett izomlázam, szinte begyulladt az izmom, aztán a jobban, hiába csak 12 kiló, a gipsze is elég nehéz. Mire leveszik a lábát, jó kis bicepszem, tricepszem lesz :) No meg addigra beáll a derekam is.
Az első héten nagyon látszott rajta este, hogy nem tudja levezetni az energiáját, így mindig volt egy nehezebb óra, de ezen a héten, hogy mindig foglalkozott vele valaki, meg egész jól hozzá szokott hogy mozgássérülten közlekedik, már szinte nincs is nagy cirkusz.
A gipszet víz sem érheti, nem fürödhet, a kórházban mosdószivacsos áttörlést javasoltak. Végül Margóval kitaláltuk, hogy beültetjük a kagylóba, így kilóg a lába, mikor meg kiemeljük, Emili felemeli a lábát az egyikőnk segítségével. Ez már így egész jó, de gipszes lába azért kezd szagosodni. Napközben csúszásgátló zoknival védjük a gipszet, illetve ha hideg van, akkor melegíti is a lábát. Az egyensúlyérzéke elég rossz lett így, remélem, nem sérül meg máshol.

Jó nagy szívás a begipszelt láb, akkor is ha ő egy nyugisabb gyerek, nem kívánom senkinek, ebben az életkorban ez kész szenvedés. Az is hihetetlen, hogy pont ő járt így, és nem a fiúk, akik sokkal veszélyesebbek voltak ebben a korban.

Íme a kis törött lábú hősünk:

Oda bemenni

Valami rémlik, hogy a fiúk is be akartak menni a kertekbe, házakhoz egy időbe, de Emilinek ez a mániája lett a nyáron. Ha kismotorral volt, egy idő után megállt egy ház előtt és mondta: oda bemenni, én oda bemegyek. Ha sétáltunk, akkor meg aztán alig bírtam lebeszélni róla. Itt ugyebár a legtöbb háznak nincs vagy csak egy kicsi kerítése van, lehet, ezért is vonzóak.

A másik furcsasága, és ezt a fiúk sem csinálták, hogy ha tetszik neki egy kép a mesekönyvben, vagy a helyzet, vagy a szereplő(k), oda akar menni, ott akar lenni. Ilyenkor mondja, hogy oda bemenni.

Jobban ment a bölcsibe visszaszokás mint gondoltam, ő Hollandia után kezdte is, mert így is 5 hetet kihagyott. Az első három nap reggel nem is sírt, mondjuk késő reggel vittem be, és hétfőn már 3-kor érte mentem. Aztán sírt reggelente, vagy itthon alig akart elindulni, ugyebár a fiúk itthon voltak, vagy egész úton hajtogatta, hogy nem jövök, nem akarok menni. De a bölcsiben szerencsére jókedélyű, végre nagyon  jól eszik, ott alszik is ebéd után. Mondta is, mikor érte mentem, hogy alutam aja (aludtam anya). Egy kisfiút szokott emlegetni, de Aylin a nagy barátnője. Szerencsére ő már ott volt az első napján, és sokat játszanak együtt. Sőt, a két kishölgy rafinált. Csütörtök délután mentem Emiliért, én voltam az első szülő, még épp befejezték az uszonnát, mikor jön hozzám Emili és egy ismeretlen felsőben. Aznap rövid újjúban ment pulcsival, gondoltam, történt valami a pólójával. Kiderült, hogy Aylinon volt a polója, rajta pedig Aylin felsője. Egyszerűen elcserélték a ruhájukat, gondolom, mikor alvás után öltöztek 😁

Igen, Emili mindent egyedül akar, egész jól tud öltözni, de azért kell néha a segítség. Viszont sokszor játssza, hogy ő kisbaba, és fel kell vennem mint egy kisbabát. Ilyenkor mondja, hogy én pici baba vagyok.

A nyári szünetben már magyarul kérdezte, hogy mi az? ; előtte mindig luxiul mondta, hogy vatasz (wat ass?). Viszont hallottam tőle ismét kevert mondatot: dubasz nagy, vagyis te nagy vagy, de ez így lenne luxiul du bass gross.

Néha tündéri, megköszöni ha adunk neki valamit, szalvétát, vizet, szóval csupa általános dolgot, viszi a fiúknak a papucsot, ad nekik cukrot, miután ő is kapott persze. Cukrot, csokit úgy imádja mint Robin, de szerencsére mindegyik gyerek eszik gyümölcsöt, zöldséget is.

Hot-dog est az oviban

Tavaly már rendeztek egy év végi hotdog partit az oviban, ahol a szülők a gyerekekkel együtt töltötték az estét az oviban. Szuper volt, Maxim a nagytesókkal játszott, Robin a barátaival, Emili is eljátszogatott a homokozóban. Az idén is megszervezték az óvónénik, és Norbi is tudott jönni. Sajnos pont aznapra romlott el az idő, de délután már nem esett és végül az ovi udvarán találkoztunk. Az idén meglepetéssel készültek a gyerekek, tánccal, énekkel vártak minket. Robin egy szót sem mondott róla, szerintem más is meglepődött. Maxim megerősítette, hogy tavaly nem volt ilyesmi, szóval mindenki izgatottan nézte az első dalt. A másodikba belekezdtek ugyan a kinti színpadon, de sajnos ide értek a fekete felhők, és a szakadó eső beűzött minket a folyosóra. Robin az utolsó két dalban szerepelt, nagyon ügyes volt, igazából csodálkoztunk, hogy végig koncentrált maradt, nem maradt le a többiektől. Norbi felvette videóra, és a második dalt én is csak videóról láttam, mert Emili szerintem kezdett éhes lenni, levegő sem volt ott, muszáj volt arrébb mennem vele. Kár, hogy bent kellett maradnunk, mert nagy hangzavar volt, de a gyerekek élvezték, és mi tudtunk beszélgetni. Főleg Robin barátjának, Borysnak a szüleivel beszélgettünk, és végül szombat délutánra el is hívták Robin játszani. Robin még Borys húgával is összebarátkozott, döbbenetes, hogy mennyire szeretik a lányok 😃

Képek és videók

Emili - május

Emili egy mini-dumagép. Úgy mint Robin, sokat hablatyol, rengeteget beszél, és a sok érthetetlen szó között mindig van néhány értelmes is. Sok szót mond luxemburgiul is, nekünk is van amit úgy mond. Reggel köszön, hogy Szia apa, szia obin, szia maxim, sőt már azt mondogatta, hogy moyen. Nagyon sokszor "telefonál", amúgy távirányítóval, szappannal, szinte bármivel, és mintha egy igazi felnőttet látnék, úgy imitálja a beszélgetést. A múltkor Norbi arra lett figyelmes, hogy Emili telefonálás közben azt mondja: meszi boku, adi (merci beaucoup, aiddi=köszönöm szépen, viszlát), csakhogy franciául. Valszínű a bölcsiben is sokat figyel és megtanulta. Sok gyerek nevét emlegeti, a gondozók közül mindig Lilit, aki beszoktatta. Ő sajnos nincs többet, mert kismama lett, nagy kár, remélem, valaki nagyon kedves lesz helyette. Rengeteget énekel, van, hogy csak úgy magában, és közben játszik, van, hogy szavakat ismétel és azt énekelgeti. Érdemes lesz figyelnünk, milyen hallása lesz, zenei érzéke, mert látványosan jobb mint a fiúké.
Olyan, mintha sokkal jobban utánozna minket, a szokásainkat. Már most affektál. Ha leejt valamit, már nem egyszer mondta, hogy basszusz, sőt, baszusz kúc (basszuskulcs). A babáját vagy babáit szokta lefektetni, kiabál rájuk, hogy hagyják abba (hal op, luxiul). Anyáéktól kapott 3 pónit, azokat fésülgeti. Imádja nézni az állatokat, madarakat, de amúgy mindentől fél. Még a hangyától is. Minden bogarat darázsnak vagy póknak hív. Nagyon jó a memóriája. Kb. egy hónapja a kertben sétált a szomszéd macskája, nem tudtuk megsimogatni, de felült a házuk ablakába és nyávogott hogy engedjék be. Aztán bentről a két nagy kutya elkergette a cicát. Ezt a sztorit most többször emlegette. 

Az állatok még hagyján, de fél a robotfűnyírótól, minden új dologtól. Norbi nemrég szerelte a rotakapát, akkorát ugrott mikor Norbi beindította... Ja, Norbi motorjától is fél.

Bölcsiben jobban eszik, itthon is több mindent megeszik ha van kedve. Szerencsére nem csak a cukor és süti csúszik, hanem a gyümölcs és zöldség is. Van, hogy párolt zöldséget eszik ebédre és vacsorára. Egy ideig csak rizst és kukoricás vagy borsós csirkemellet evett, aztán ezeket egyáltalán nem, halrudat vagy rántott husit evett zöldségekkel, brokkolival, karfiollal, répával. A krémleveseket mindig megeszi. A szünet óta a bölcsiben egész sok mindenből eszik, és ma csoda történt, mert marhapörköltet evett galuskával. Tudni kell, hogy tésztát nem eszik, már nagyon pépesítve sem eszi meg a bolonyait, szóval, csak hüledeztem, hogy mit töm magába. Ja, és fűszeres volt a pörkölt. Most látszik is rajta, hogy jobb kondiban van, még az arca is kerekebb lett.

A fiúkhoz egyre jobban ragaszkodik, de azért tudnak csúnyán viselkedni egymással. Azt nem igazán tolerálják, hogy Emilinek mindig az kell, amit náluk lát. De ha akarnak, akkor eljátszanak vele.

Kb két hete az esti szopit is elhagytuk, elég lassan ment Emilinél, nagyon ragaszkodott ehhez is. Nála mindenhez több idő kell. Ja, nem, az édességtől pl nem fél :)

 

Emili 18 hónapos

Emili másfél éves lett. Igazi kislány, illegeti magát, nagyon tetszik, ha ruhában van, a lányos színeket választja, de például szeret autózni, telefonálni, a távirányítóval babrálni. Ezt a fiúk utálják, mert ha azt a távirányítót kaparintja meg, amivel elállítja nekik a tévét, akkor áll a bál. Továbbra is a legkisebb ütemre, dúdolásra táncol, tekereg, imádja a zenét. A múltkor Maxim egy luxemburgi rapper francia refrénjét mondogatta a vacsoránál, Emili az etetőszékében rögtön mozgott rá; pedig képzelhetitek, Maxim nem tud énekelni, ráadásul franciául beszélt, de Emili szerint ez is dallam volt. Szokott dúdolgatni is. Ha valamit jól csinál, és mondom, hogy ügyes volt, megtapsolja magát, de néha semmit nem mondok, csak sikerélménye van és megtapsolja magát. Egyébként már most sokkal jobban elpakol mint a fiúk, sokszor magától vissza teszi a helyére ami nála volt, és csak utána vesz elő más valamit. (Elvileg nem hasonlítatjuk a gyerekeket, de ki az, aki nem tesz ilyet soha? ) Válogatós, kenyeret továbbra sem eszik, egy darabig megette a bébiételt vacsorára, most már azt sem, így sokszor bajban vagyok, hogy mit fog este enni, ugyanis a bölcsiben az utóbbi hetekben gyakorlatilag nem ebédel. Nem tudjuk, hogy fáradt, zavarják a többiek, vagy csak egyszerűen nem ízlik neki a koszt. Itthon reggelizik, aztán 9-kor a bölcsiben is esznek, majd fél 12-kor van az ebéd. Délután uzsonnázik gyümölcsöt, és ha van valamilyen desszert, azt persze megeszi. Nem egyszerű eset a kisasszony (sem), és hát elég lassan szokja meg a bölcsit. Vannak jobb napjai, de ha kicsit is fáj valamije vagy fáradt, akkor sokat kéredzkedik ölbe. Szerintünk azért is nehéz neki, mert mindenki nagyobb és idősebb nála, majd mostanában fog a babacsoportból lemenni az ő csoportjukba két hasonló korú gyerek. Szerencsére hétfőn és kedden kevés gyerek van, de állandóan más gondozóval vannak, sokszor pedig a babák 4 óra után lemennek a nagyokhoz, így nagy a hangzavar. Múlt csütörtökön elhoztuk ebéd után, mert nem volt jól, bár itthon nem tűnt betegnek, enyhe hasmenése volt, de úgy tűnt, formában van. Viszont éjszaka hányt, úgyhogy hosszú hétvégje lett, nekem meg nagyon rövid éjszakám. De tegnap végre megint átaludta a teljes éjszakát (csak hát az előző több száz kialvatlan éjszakámat nehéz pótolni egy-egy alkalommal). Már csak a négy nagyörlő hiányzik, szeptember végén kibújt az első szemfoga, majd egy hét múlva a második is. Most már szépen kinőtt neki mind a 4.

A sok betegség, fogzás után egyik este nem értettem, mi a baja, miért nem akar elaludni. A végén már ott állt az ajtónál és üvöltött, én meg már annyira aludni akartam, mivel már 11 óra is elmúlt. Végül Norbi jött rá, hogy egész egyszerűen éhes. Megettem 2 nagy adag műzlit. Ettől kezdve duplán vacsorázik: egyszer 6-kor velünk, majd alvás előtt eszik egy kis müzlit vagy - többnyire - tejbegrízt kakaóval. A kakaóért az elején meg volt őrülve; Robintól látta, és érdekes módon ezt azonnal meg akarta kóstolni, mondanom sem kell, édesszájú. (Csak megerősíteni tudom, hogy ha sok édeset eszel terhesség alatt, akkor a gyerek édesszájú lesz; Maximnál alig ettem édességet, nagyon vigyáztam, ő alig eszik meg valamit, néhány kekszet, gumicukrot, egy-egy sütit vagy muffint. Bezzeg Robin, na ő mindent nutellával és mézzel enne, meg persze porcukorral és kakaóval.)  

Egyre több szónak mondja az elejét, sőt, múlt héten az egeret egy könyvben moznak mutogatta, luxiul Maus (ejtsd mauz) az egér. Maximnak végre masszt mond, Robint pedig párszor babnak szólította. Sok szót mond utánunk, de magától keveset, pl.:

mász – mászik vagy másik

azt - ha valamire mutat

kaka, kakás – kaka vagy kakaó (rizstejben főtt tejbegrízt szokott enni, és arra szórok neki kakaót) Sokszor szól, hogy bekakilt, de ha nagyon elfoglalt, akkor nem jön oda vagy elszalad a pelenkacsere elől. Nagyon ügyesen és kitartóan mondja, amit szeretne, képes üvölteni azért amit meg akar fogni, és nehéz elterelni a figyelmét. Ha sikerül is, simán visszatér az eredeti kéréséhez. A kérdésekre bólogat vagy rázza a fejét, szóval jól kommunikál, de a beszéd kicsit várat még magára. Idegenekkel szemben viszont továbbra is zárkózott, de most már sokszor integet, ha elköszönünk valakitől. 

Majdnem kifelejtettem, hogy az egyik kedvenc időtöltése a rajzolás. Először a ceruzák is megtették, de aztán látva a fiúkat, filccel és tollal rajzol. Sajnos mindenhova, ha megkaparint egyet. De ha lap is van előtte, akkor is sikerül neki az asztalra firkálnia, a fiúk szép faasztala így szép színes lett; még szerencse, hogy nem panaszkodnak emiatt. Amikor filcezni kezdett, nagyon sokáig csak azzal elüldögélt, hogy le-fel tette a kupakokat, egyet firkantott, aztán próbálta is a másik filcet. Néhány tollat is rájött, hogyan kell bekapcsolni, hogy írjon, ezzel is elszórakoztatja magát. Lehet, hogy rajzművész lesz belőle? Vagy táncos, vagy kitudja.... :-)

Októberben a művésznő alkot

Október végén a bölcsis halloween-parti után

Emili bölcsis lett

Szeptember 18-án hétfőn kezdte Emili a beszoktatást. A fiúk előtte pénteken kezdték az ovit, iskolát, nagyon örültem, hogy sikerült így beíratni Emilit. Előző héten találkoztunk Lilyvel, az egyik gondozóval, a megbeszélésre Emilit is vittem. Hétfőn, mikor ismét mentünk Emilivel, úgy tűnt, emlékszik, hogy voltunk már itt. Egy jó órát maradtunk, időnként eltávolodott tőlem Emili, és nézte, mit csinálnak a többiek, vagy próbálta azt csinálni. Ő a legkisebb és legfiatalabb, mert egyből a nagycsoportba tették, ahova a fiúk is jártak a babacsoport után. Elvileg az idén még néhány hasonló korú gyerek a babacsoportból átjön ide, és akkor tényleg lesz játszótársa. Folytatva a beszoktatást, kedden maradtam vele egy jó negyed órát, aztán úgy tűnt, hogy nem is foglalkozik velem, elköszöntem, és egy jó fél óra múlva kezdett sírni. Szerdán elmentem pár perc után, és így szép lassan péntekre egészen feloldódott. Reggel 9-kor esznek, hát ő sem csütörtökön, sem pénteken nem evett, de pénteken már nem csak a babakocsiban ücsörgött az udvaron, hanem sétálgatott. Megbeszéltük, hogy hétfőn viszem ugyanúgy 8.45-re és ebéd előtt, azaz 11.30 előtt megyek érte. Hétfőn reggelizett, egyedül kanalazta a pelyhét, kedden viszont ebédre is maradt, de nem evett. Pedig a délelőtt jól ment, ügyesen sétált, és naná, hogy éhes volt délben. Megbeszéltük, hogy ha szerdán ebédel, akkor megpróbálják lerakni aludni. Nagyon jól ebédelt, de nem aludt el, pedig nagyon fáradt volt. Csütörtökön végre evett is, és aludt is, így a 2. hét utolsó két napján uzsonna után, 15.45-kor mentem érte. 

Én most hétfőn kezdtem dolgozni, nekem is hosszúak a napok, pedig két délutánt és csütörtökön egész nap távmunkázok. Emilinek egész jól megy a bölcsi, már integet, mikor eljövünk. Persze reggel sír, de le a kalappal, ugyanis reggel a babacsoportban, fent az emeleten van a gyülekező 8.15-ig, és mivel picit 8 előtt viszem, így nem a megszokott helyen kezdi a napot, de nem volt gond belőle. Elég keveset aludt délben, volt, hogy délelőtt elaludt a babakocsiban, de csütörtökön ügyesen sétált, és szűk 3 órát aludt ebéd után. Szerdán mondta az egyik gondozó, hogy nagyon ragaszkodik hozzájuk, sokat van ölben, és amikor esznek, ha valamelyik gondozó kimegy, elkezd sírni. Ezzel tényleg nem tudok mit csinálni, idővel megszokja. Ennél sokkal rosszabbra számítottam, arra készültem, hogy szabival kell kezdenem a hetet, mert nem fog majd ott aludni, vagy hogy sokat sír majd. Ő is legalább olyan érzékeny mint a fiúk, szerintem még félénkebb mint Maxim volt, de ahogy Maximnál láttuk, milyen sokat változott, Emilinél sem erőltetjük azt amit nem kell. Otthon vagány, felmászik, vagy fel akar mászni mindenhova, ahova a fiúk, csúszdán nem a lépcsőn mászik, hanem magán a csúszdán, és ehhez hasonlók. 

Picit taknyos volt a beszoktatás elején, aztán hétvégére megint taknyosabb lett, de most szépen javul a náthája, remélem, kibír néhány hetet láz és egyéb nyavalya nélkül. 

Közben kibújt 3 szemfoga, nagyon egyszerre nőnek: az első felül két hete, a másik kettő a szülinapos hétvégén, és most jön a negyedik is. Nem csoda, ha ebéd után csak egy jó órát aludt többször, sőt, csodálom, hogy egész sok éjszakát átaludt, oké, 5 és 6 között sokszor felébredt, de ha már hajnalig alszik, az szuper éjszakának számít. Pláne, hogy vasárnapról hétfőre éjszaka annyira nem aludt és üvöltött, hogy kétszer kapott – természetesen kétféle – szirupot, szerintem akkor bújt ki teljesen a második és harmadik szemfog. Az biztos, hogy nagyon elfárad a nap végére, most hogy egy teljes hetet volt, estére kikészül gyakorlatilag; elég jó megfigyelő ő is, a sok új arc, új nyelv, meg délutántól a fiúk itthon nagyon lefárasztják.

Robin bölcsis értékelője

Karinnal, az egyik gondozó nénivel beszélgettünk. Azzal kezdte, hogy végső soron nincs sok mondanivalója, akár csak anno Maximmal, Robinnal is minden rendben. Mindent megért, amit mondanak neki, most már kezd mondatokban beszélni luxemburgiul. Nem mindig értenek mindent, valószínű, hogy magyar szavakat is belesző mondandójába, mert szeret beszélni. Szót fogad, betartja a szabályokat, ha rászólnak, nem csinálja tovább amit nem kéne. Ő nem kezdeményez soha semmi rosszaságot, viszont egy-két hangadó bele viszi a csínybe, főleg a kis barátnője, Nesta. Ha Nesta feláll az asztaltól evés közben, akkor Robin is, pedig magától soha nem tesz ilyet. Egyszer még az alvás is kimaradt, az egész csoport fellázadt, Nesta és egy másik kisfiú tamtamoztak, és végül Robin is beállt közéjük, ahelyett, hogy az ágyban maradt volna. Meglátjuk, egy csoportba kerülnek-e Nestával az ovódában.

A bölcsiben szinte mindent megeszik, a rákot nem, de a zöldségeket, salátákat is, főleg ha Nesta is megeszi ezeket. Nem értem, hogy itthon miért nem eszik soha salátát, nyers zöldséget vagy párolt zöldséget.

Nagyon jó a mozgáskoordinációja, és minden feladatban lelkesen részt vesz, különösen imád festeni, pacsmagolni. Néha sütnek, vagy készítettek eperlekvárt, ő nem akar kimaradni semmi érdekesből. 

Végső soron egy a lényeg, megérett az ovira.

Készítettünk ajándékot a gondozó néniknek és az igazgatónőnek is: a kertünkből származó karókat lefestettük, összesen hetet, Robin 3-at csinált meg egyedül, aztán megunta, rátettük a fényképét, és tettünk mellé egy-egy kis üveges Törley pezsgőt. 

Az utolsó napjára, július 24-ére, sütöttem egy búcsútortát; azt kérdezgette, kinek lesz szülinapja, illetve, hogy neki lesz most szülinapja. 

Az i-re nem kell a két pont, ezt levettem, csak már nem lett újabb fénykép a javított változatról, ami egyébként egy málnás-fehércsokis brownie, a felirat "Äddi" azt jelenti: Viszlát. Szerencsére maradt belőle egy pici, így mi is megkóstoltuk másnap.

Az első napokban nagyon örült, hogy nem megy többet bölcsibe, mert ő így már ovis lett. Az "én má oviba jálok" mondatát a nyaralás első néhány napjában mindenkinek elmondta, akivel szóba elegyedtünk vagy aki közel volt hozzánk.

Bilan 30

Ezúttal Robinnak. Ahogy Maximot is, Robint is elvittük egy nyelvi felmérőre, ami nem kötelező, de minden itt született gyereket behívnak egy tesztre, amit ha szükséges, később megismételnek. Azt tudni kell, hogy az alapnyelvekből lehet elsősorban választani, de minden esetben a gyerek anyanyelvén történik a felmérés, csak ha ez nem az itteni gyakori nyelvek, akkor kicsit körülményesebb a dolog, mert a szülő tolmácsolja  a gyereknek a kérdéseket. Nem tartott sokáig a felmérés, egyrészt mert Robin megunta, és ő utána nem foglalkozott sem a képeskönyvvel sem velünk, másrészt meg a kérdőív alapján is úgy ítélték meg, hogy megfelelő szinten van az életkorához képest: önálló mondatokat alkot, ragoz, kérdez és a legtöbb hangot is szépen ejtette ki. Vissza sem kell majd mennünk, Maximmal anno igen, Norbi szerint mert ő sok hangot nem ejtett tisztán. Az oviban/iskolában majd lesz még felmérés.

Most egyébként ugrásszerűen megnőtt Robin szókincse, kérdésekre önálló válaszokat alkot, kezd szépen beszélni. És még többet beszél mint eddig, csak most már szinte mindent értünk, kivéve, ha üvölt és úgy próbál valamit mondani, na akkor érthetetlen számunkra is. Egyre hosszabb meséket hallgat végig esténként, és ugyanúgy mint Maximnál, a meseolvasás interaktív, olyan nincs hogy ő ül, hallgatja a mesét, nézi a képeket. Ő is mutogat, folyton kérdez, lapoz előre-hátra. Most remélem, kezd egy kicsit leállni a tévével, mert ő képes volt egész délelőtt mesét nézni. A műtét előtt és után nagy sláger volt az angry birdsös játék a táblagépen, már el tudja indítani a játékot, másik pályát választani.
Szerintünk most kezd a bölcsiben is szavakat mondogatni, és valószínű, néha kicsit sok neki ez a kettő együtt, ezért nyávogósabb időnként. Úgy tűnik, vége a nagy szerelemnek, nyári szünet óta Robin és Nesta elválaszthatatlanok voltak, együtt játszottak, fogták egymás kezét, és Robin csak Nestát emlegette. Még mindig sokat beszél róla, de most már nincsenek annyit együtt, és nem örülnek annyira egymásnak reggelente; Robin berohan a szobába és elővesz valami autót, Nesta pedig mással játszik.
Most már ritkán kakál a pelusba, többnyire szalad a bilire, viszont ha tele van pisivel a pelus, nem zavarja. Majd hétvégente próbálkozunk, hogy lássuk, mennyire érdekli a dolog.

Egyre többször fordul elő, hogy ha idegen helyre megyünk, vagy idegennel találkozunk, akkor Robin bújik belénk, szégyenlősködik. Azt pedig nagyon nem szereti, ha valaki csak úgy hozzá ér, még a bölcsiben sem mindig örül neki. Iszonyat érzékeny arra is, hogy ha valami nem tetszik nekünk, rá szólunk, vagy egy kicsit erőteljesebb hangon mondunk valamit, rögtön elkezd sírni, és mondja, hogy fáj a bibim. Ráadásul éjszaka sem tud kikapcsolni, sokat álmodik, beszél álmában, forog, van, hogy felébred rá, van, hogy arra ébred, hogy fázik mert kitakarózott. Most ez a legújabb, hogy azt kiabálja: takajó. Szóval hiába van rendben az orra, még mindig ritkán alszik jól. Ráadásul most esténként nem akar aludni, mondja is hogy én nem szeletek aludni. Remélem, hamar lecseng, mert egyszerre tesszük le a két gyereket, de ha Robin egy órán keresztül nem alszik el, az idegesítő tud lenni. Az is igaz, hogy nincs nagy alvásigényük, csak a szülőknek lenne :-)

Robin nagy színész, és rettenetesen tud hízelegni. Néha tényleg nehéz megállni, hogy egy szidást követően ne nevessük el magunkat.
Következzen néhány feljegyzett mondása, régebbről és mostanról.

szempillangó - mondta a szempillájára, talán most már nem keveri :)

Az egyik mesekönyvében (Eric Carle - Nem láttad a cicámat? - hetekig nagy kedvenc volt) van egy sötét bőrű indián, Robin megjegyzi: cokis (csokis)


Itt ugyebár rengeteget esik, beborul az ég. Egyik reggel mondja:
- Beboluló - és ráborul az asztalra.

Azt hiszem, Maximnál is volt ilyen, hogy ébredés után nem szeretik a világosat, most már azt kiabálja Robin, hogy kapcsoljuk le a villanyt, de egy darabig a napot okolta reggelente a konyhában:
- Szüt a nap - nyávogta, és le kellett kapcsolnunk a lámpákat.

- Itt a bibim - mutat rá egy anyajegyére.

- Robin, az egy anyajegy - válaszolom.
- Nem, az enyém.

Sokszor elfelejtjük, hogy a gyerekek mennyi mindent tőlünk tanulnak, mennyire utánoznak minket. Az új autónkat ugyebár tölteni kell, nem tankolni. Robin a konyhában egy polcnál játszott az autójával, közelebb mentem: a melegszendvicssütő zsinórjával játszott, pontosan úgy próbálta csatlakoztatni a kábel végét az autójához ahogy mi tesszük az igazi autónkkal, és közben ezt mondta: tőtődik az ató. Zabálni való volt.

Sokat hallja, hogy viccelünk, főleg Maxim "ugrat" most minket, ilyesmivel, hogy anya, nyitva van az ajtó, közben be van csukva, vagy elkezd sírni, de csak tetteti, hogy megvicceljen minket. Robin egy reakciója, ha mondjuk, hogy ne csinálja, vagy hogy szépen csinálja, hogy ő csak viccelt. Már nem emlékszem, mit csinált, meghúzta a hajam, vagy leugrott valahonnan, de a következőket válaszolta nekem:

- Csak vicceltem - vigyorog.
- De ez nagyon nem vicces - mondtam mérgesen.
- Nagyon vicceltem - válaszolja huncutul.

Robin a Pumukli csoportban

Már több mint egy hete a nagyobbak csoportjába jár Robin. Könnyen ment az átszoktatás, nyáron sokat volt Maxim csoportjában, elment velük sétálni, kirándulni, sőt egy-egy délután levitték a nagyokhoz az udvarra játszani. Igaz, hogy Maxim mindig ott volt, de a gyerekek többségét így ismerte már, és a gondozónéniket is. Eléggé elfárad, jól alszik ebéd után, eljátszik egyedül, de többnyire egyedül. Reggelente már nem sír.

Otthon egyre több szót mond már, nagyon sokat utánunk ismétel, amit felismerünk, de sokszor csak úgy beszél, hablatyol.

Az értékelő megbeszélésen nem tudtak semmi negatívumot mondani Robinról. Nagyon sokat fejlődött minden értelemben, még izgágább, energikusabb lett. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy fejbe vágott egy kisbabát, nem tudják, miért, de szerencsére soha többet nem ismétlődött meg. Önállóan eszik, igen, otthon is, az más kérdés, hogy hiába adunk rá kabátelőkét, az átázik ha levest eszik vagy ha leönti magát, a rendes előke viszont nem védi a ruha ujját, nadrágját, arról nem beszélve, hogy sokat tekergeti a haját, evés közben is fogdossa, így mindene koszos lesz. A székéről, padlóról nem beszélve, viszont tényleg ügyesen eszik már. Egyetlen dolog miatt aggódtak, de szerencsére ez csak egy-két hétig tartott Robinnál - nem értem, miért nem szóltak akkor -, más szülőkhöz simán oda ment, és kérte hogy vegyék fel, van aki fel is vette, és ő elégedetten ült az idegen anyuka vagy apuka karján. Aztán egyik napról a másikra elmúlt. Mi itthon semmit nem vettünk észre, ha velünk van, mindig tart egy nagy lépés távolságot, ha szólnak hozzá vagy közelítenek felé, de az is tény, hogy sokkal bátrabb mint Maxim, nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne legyen túl közvetlen vadidegenekkel.

Robin másfél éves

Most éppen jól alszik. És többnyire jól megvannak Maximmal. Minden hülyeségben. Néha teljesen elfoglalja magát valamivel, elmolyolgat, de a hosszú csönd mindig gyanús. Szívesen rajzol, imádja a filctollat. Amíg elpakoltam, ők filceztek. Egy idő után érdekesebb volt magukat festeni. Hiába mosható filcek, azért kellett őket sikálni. Most inkább eltettem a rajzkosarat, egy hét után meguntam, hogy Robin már reggel oda akart ülni az asztalhoz.

Iszonyat vagány, vakmerő, nem fél semmitől, mindenhova  felmászik. Tegnap pl csak azért nem esett hátra a csúszdán, mert Maxim már ott állt mögötte a létrán, és így megtartotta. Még szerencse, hogy Maxim félős, mert Robin picit kevésbé veszélyes. Látja, hogy Maxim a járdán köröz a kedvenc körforgalmunkban, meggondolja magát, nem megy le az útra, hanem ő is teper utána a járdán a kismotorjával. Már nagyon ügyesen száguld. A bölcsiben rendhagyó múlt hét után, ezen a héten is szeretett volna Maximmal együtt maradni reggel, Maxim pedig hiányolta, hogy Robin nem megy velük sétálni. De múlt héten Robin egyedül volt nagy a csoportjában, és egy nap unatkozás után mehetett a nagyokkal sétálni és délután le az udvarra.

Nem tudom, hogy a kellemes idő miatt vagy csak nem volt olyan vészes a vírus amit összeszedett, de a hörghurut ellenére energikus maradt, sokat eszik, és az orra is csak egy napig folyt. Persze múlt hétfőn elvittem orvoshoz, mert tényleg csúnyán köhögött, és igen hörghurut (jó, hogy adtam a ventolint), és kicsit sípolt is a tüdeje. Sajnos Maxim is elkapta és naná, hogy azután kezdett köhögni, miután Robint elvittem az orvoshoz. Neki még mindig tart, nappal alig köhög, de éjszaka többször, ma éjszaka végre nem hallottam köhögni. Nekem is elmúlt pár nap alatt. Remélem, nem úgy folytatjuk mint tavaly.

Robin egyre több szót mond ki utánunk, szerintem próbálja a Maximot is, már többször hallottam, hogy manyi, de mikor kérem, hogy ismételje meg, csak néz rám a kék szemeivel. Maxim sokszor szeretgeti, oké, néha ütögeti is. Tegnap reggel Robin lefordult az ülőkéről, és hiába kaptam el a fejét, gondolom, megijedt, meg lehet picit beverte az arcát, nagyon sírt, Maxim egy kis idő után szólt, hogy ő meg szeretné vigasztalni Robint: odaállt mellé, és simogatta az arcát, Robin meg csendben tűnődött, hogy most akkor minden rendben?

Készül a teraszunk, ma rögzíti le Norbi az utolsó tetőrészt. Nem tudunk és nem is fogunk unatkozni még egy jó darabig. Pláne két ilyen aktív gyerekkel.

Bölcsis értékelő

Lassan közeledik a bölcsőde vége, két hete volt egy értékelő megbeszélésünk, hogyan fejlődött Maxim, van-e valami, amire oda kell figyelnünk.

Nos, Maxim mintagyerek a bölcsiben. Nyitott, érdeklődő, részt vesz a programokban, eljátszik mindenkivel, szófogadó, nem kell különösebben fegyelmezni, elbeszélget a gondozókkal is. Többnyire mindent megeszik. Van egy szurkálós tevékenység, na azt megcsinálja, de nem szereti. Pedig régen szerette, én legalábbis úgy emlékszem: nemezen körbeszurkálnak valamilyen alakzatot, alatta a kartont kilyukasztgatja, aztán kiszínezik, kifestik az alakzatot. Megkérdeztem tőle, hogy szereti-e, azt mondta, hogy nem annyira. Pedig pontosan, a vonalon halad, tehát jól csinálja. Nemrég volt valami színezős projekt, az sem hozta lázba, biztos unalmas neki. Elszámol 11-ig luxiul, nagy a szókincse, kifejezi magát, mindig luxiul beszél. Viszont ahogy a magyarban, a luxemburgiban sem ejti az "s" hangot. A "cs" és az "ny" hangot sem. Meglátjuk, majd az oviban hogy fejlődik. Jó a motorikus fejlődése is, az egyensúlyérzéke is. Azt is elfogadja, hogy alszik délután. Egyszóval nincs vele semmi gond, nagyon sokat fejlődött a félénksége, mióta lekerült a nagycsoportba, két éve. Ha el akarnak tőle venni valamit, nem engedi, vagy szól a gondozóknak, akkor is szól, ha valaki olyat csinált amit nem szabad. Nem csak a gondozók, hanem a gyerekek is szeretik. És az igazgatónő is, ugyanis csak augusztus 31-ig maradhatna, de mivel van hely, kivételt tesz, és szeptember elején még négy napot maradhat, szerencsére.

Kicsit aggaszt néha, hogy itthon nem köti le 5 percnél tovább semmi, kivéve az általa kitalált játékok. Mivel minden gyerek más, ez a személyiségéből fakad, és csak örülhetünk, hogy ilyen kreatív.

Maxim ovija

Szombaton információs délelőttöt tartott az óvoda.
Egész pontosan, ez egy 1 éves korai, fakultatív szakasza az iskolának (education précoce), amit 2 év kötelező oktakás követ (éducation préscolaire), ez a felkészítő szakasz az iskolára, ami még összesen 6 osztály az alapképzésben. A luxemburgi rendszerben ezután következik a hétosztályos középiskola. Az első 3 év, amiből tehát a legelső év nem kötelező, a mi óvodánknak felel meg. Csak a körzethez tartozó iskola ingyenes, ha máshová akarja vinni a szülő a gyereket, az fizetős és helyfüggő. Itt nagyon furcsán szervezik a "tanítást", ugyanis hétfőn, szerdán és pénteken 8-tól 11.30-ig és délután 14.00-től 16.00-ig, kedden és csütörtökön csak délelőtt vannak az oviban. Körzettől függ, hogy az első évben biztosítanak-e és hogyan napközit a kicsiknek. Szerencsére nálunk nagyon jól szervezett a rendszer, és a kicsik ugyanabban az épületben maradnak egész nap, beleértve az ebédszünetet is. A napközit külön igényelni kell, és fizetős; ez egy másik szervezet, más gondozókkal lesznek a gyerekek, együtt ebédel az 5 csoport, már akik kérnek ebédet, és egy vagy két csoportba osztják őket a napköziben. Iskolaszünetben igényelhetünk napközit, de ott együtt lesznek az idősebbekkel, viszont olyankor mindig szerveznek különféle programokat. Itt egyébként rövidebb a nyári szünet és évközben rengeteg egy-két hetes szünet lesz (őszi, téli, karnevál, húsvét, pünkösd).
Csak az kezdheti el az ovit, aki szeptember 1. előtt betölti a 3 évet, Maxim januártól járhatott volna, de egyszerűbb volt, hogy a két gyerkőc szeptemberig egy bölcsibe járjon, mivel Maxim szeptemberben megint az első fakultatív évet kezdte volna (ő évvesztes az itteni rendszerben, szalajt - ahogy Bcsabán mondjuk).
Az egyetlen probléma, hogy még mindig épül a hiperszuper iskola Capellenben, és csak remélhetjük, hogy jövő őszre kész lesz, ezért át kell vinnünk Maximot minden nap a mameri iskolába, ami ha nincs dugó 5 perc, biciklivel pedig bő 10 perc. Én onnan szintén tudok vonattal menni dolgozni, szóval csak egy kis plusz szervezésre van szükség.

A gyönyörű időt kihasználva biciklivel mentünk, 3 km, nem vészes, de visszafele szinte végig emelkedő. Maxim ugyan már nem tiltakozott az ovi ellen, de mikor megtaláltuk a nevét a Lila színű csoportban, és elindultunk befele, ő egy másik terembe akart bemenni. Robin egyből rávetette magát a játékokra. Megkaptuk a papírokat, kérdezhettünk a gondozóktól, akik közül egy tanító néni, egy gondozó néni és egy helyettes. 19 nevet számoltam meg a papíron, 11 lányt, végre nem csupa fiús csoportban lesz Maxim. Nagyon nehezen oldódott, szégyenlősködött, de aztán megpillantottuk az ablakból a játszóteret, ami tanítási időn kívül a nagyközönségnek is nyitva van. Na és mit láttunk meg? Krokodilokat, nem is egyet! Kisebbet, nagyobbat, fából kifaragva. Innentől kezdve megérkezett Maxim lelkesedése, és természetesen ki akart menni. És ha szóba kerül, hogy oviba fog járni, mondja, hogy ott vannak krokodilok, amit ugye nem akarnak neki elhinni, pedig ez most nem csak a fantáziája szülte. Találkoztunk egy magyar kislánnyal, ő másik csoportba fog járni, de ha kap napközit, akkor ebédszünetben és délutánonként találkozni fognak.
Nagyon szereti a bölcsit, néha megkérdezi délután, hogy másnap lesz-e még, vannak barátai, akikkel együtt játszik, szereti a gondozókat is, nem tudom, mennyire gyorsan fogja megszokni az új helyet. Addig is még két hónapja, hogy élvezze a bölcsit, aztán új korszak kezdődik.

Robin jobb lába

Mielőtt Brüsszelbe mentem tréningre két napra, lesérültem. A nappaliban ráléptem egy un. pörgettyűre, es valahogy úgy sikerült, hogy a néhány centis fogantyúja beleállt a sarkamba a talpamon egy pillanatra, aztán lepattant a pörgettyűről, nekem viszont vérzett a helye rendesen, néhány millit benyomódott a bőröm. Két napig sántikáltam.
Ezek után jöjjön Robi lába. Örültünk, hogy végre nem folyik az orra, erre két hete csütörtökön ahogy haza értünk a bölcsiből, Robin nem akart a lábára állni, sírt, hogy vegyem fel. A bölcsiben nem mondtak semmit, a lábán nem látszott semmi, cipő nélkül is ugyanezt tette, végül adtam rá egy másik szandált, aztán egyszer csak elkezdett járni. Ezt este még megismételte, de másnap reggel és a bölcsiben nem, péntek este megint nem akart rá lépni a jobb lábára. Szombaton Orsiéknál is előfordult, akkor már kezdtem ideges lenni, meg találgatni, hogy mi lehet vele. Végül vasárnap bevittem az ügyeletre, ahol az orvos szeme előtt ment rendesen, de amíg vártunk, legalább kétszer nem akart járni. Na mindegy, az lett, amire gyanakodtunk: valószínű a köröm nyomja a bőrét.
Elég furcsák a körmei a lábán, nagyon sokáig nem is nőttek, aztán barázdás lett a nagyujján a köröm, sárgás színűek is, de a gyerekorvos mindig azt mondja, hogy ne csináljunk vele semmit, csak spec. kalciumport adjak Robinnak, amitől legalább gyorsabban nő a körme. Azért is mentünk az ügyeletre, mert kíváncsi voltam, hogy más orvos mit mond a körmére. Szegénykémnek ferdén van a körömágya is, és úgy tűnik, hogy tényleg nyomhatja egy kicsit a köröm, éppen ezért nem szabad vágnom, csak amikor már egyértelműen túl nőtt a lábán a köröm, és akkor is csak egyenesen, sarkokat nem kivágva. Egy oldattal kell naponta kétszer beborogatni a két körmét, és azt mondta még az orvos, hogy amivel segíthetünk egy kicsit, hogy eltávolodva nőjön a köröm a bőrtől, az a szappan. Szappannal reszeljük meg kicsit a körmét, mert a köröm alatt maradó szappanreszelék kis rést képez a köröm és a bőr között. Próbáltam rákeresni erre a neten, de nem találtam semmit. Mindegy, most alkalmazzuk, ezen a héten már nem láttuk, hogy fájna a lába, így nem kell visszamennünk egy sebészhez. Természetesen ahhoz túl kicsi, hogy levegyék a körmét. De más egyebet nem mondott.
Az ügyeletes orvos egyébként a capelleni orvos volt, akihez már vittem Maximot és Robint is, mikor a mi doktornénink nem rendelt, és ő egy normális, korrekt dokinak tűnik. (Ő küldte anno Maximot a kórházba sürgősségivel, mikor először volt hörghurutja.)

Idei első uszodás élményünk és két új fog

Végre nem betegek a gyerekek, Robin is úgy tűnt formában van, elmentünk uszodába. Eszembe nem jutott, hogy Robin meg lesz lepődve, és hogy nyűgös is lesz, ami egész hétvégén kitartott, mert hogy a 4. kisörlője végre áttörte az ínyét, egy hónap szenvedés után. Meglepő módon Maxim az első pillanattól élvezte, Robin meg gyakorlatilag nem csinált semmit egy órán keresztül. Először én úsztam egy kicsit, majd Norbi, és mikor már menni akartunk, Robin addigra már fürdőköpenyben ücsörgött, egyszer csak elkezdte levenni a köntöst és ment be a vízbe. Na majd legközelebb hamarabb magára talál.
Ott ebédeltünk az uszodában, Robin nem sokat evett, és később ugyan az evéssel nem volt gond, de rengeteget nyűgösködött, állandóan fel kellett venni. Vasárnap délután eljöttek Lillák, akkor is sokszor jött hozzám vagy az apjához hogy vegyük fel. Hétfőn azt hittem, végre jók lesznek az éjszakák, mert kijött a 2. szemfoga felül, 14 foggal büszkélkedhet. De nem, jön az alsó kettő, és ma éjszaka aludt először jól a héten. Szerencsére a bölcsiben jól aludt, egy napot leszámítva, viszont volt két kaka-balesetünk. Az egyik kedd este, vacsora végén, ami nem fért a pelenkába, ment a nadrágjába, és ezt a deréktól lefele úszok a kakában akciót szerdán az apukájával is megismételte. Nincs hasmenése szerencsére, mert nem kakál többször mint szokott - már csak átlag 3-szor naponta.
Szóval nekem ne állítsa senki, hogy a fogzás nem okoz semmilyen panaszt.

Kerti parti a bölcsiben

Minden évben megrendezi a bölcsi a kerti partit. Két éve beteg volt Maxim, ha jól emlékszem, tavaly rossz idő volt, és nem igazán volt kedve se neki, se nekünk a dologhoz. Idén viszont már Robin is bölcsis lett, Maxim pedig igazán jól érzi magát, minden reggel magabiztosan megy be, vagy a gondozókkal beszélget, vagy megy egyből játszani. Ha pedig kint vannak az udvaron délután, általában még megy a traktorján néhány kört, mire indulhatunk - addigra Robinnal lemegyünk, aki szintén beleül valamelyik szabad járműbe és nem akar kiszállni. Szerencsére kellemes időt ígértek, és hát tényleg nyárias meleg volt aznap (júni 6. csütörtök). Maxim már kint homokozott, mire oda értem, aztán Robin is csatlakozott, nem félt a nagyobb gyerekektől. Ettünk sült krumplit, ittak a gyerekek, aztán a nagyok énekeltek. Maxim szó nélkül beállt a körbe és nagyon ügyesen végig énekelte, azt nem mondom, hogy mindent tudott, de 100%-ban részt vett a produkcióban. Erről készült videó, de nem nyilvános, mert már egyszer szólt az igazgató, hogy a blogon vannak bölcsis fényképek, más gyerekekkel. (Végül levettem a google indexálást, vagyis ha pl beírják a bölcsi nevét, vagy a nevemmel keresünk, nem adja ki találatnak a blogot.)
Egy adag sült krumpli és Robin óriási natúr palacsintája után Maxim horgászni akart, mentünk vele; kis medencében úsztak a kacsák. Az elején segítenem kellett neki, de aztán sikerült egyedül is kifognia néhányat, majd választhatott egy ajándékot: dinós szinezőt, amit még aznap este elkezdett színezni. A kacsás részen volt egy kis házikó, egy darabig csak Maxim és Robin játszottak benne. Mikor ismét többen lettek benne, Maxim a babák mászókájánál folytatta. 7 óra után már nagyon kevesen voltunk, lassan indulni akartam haza, mert Robin mindössze fél órát aludt a bölcsiben napközben, és ő kezdett nagyon elfáradni. Ekkor Maxim kitalálta, hogy még akar egy sült krumplit enni, amit végül megosztott Emilyvel, egy bölcsis társával, én meg addig beszélgettem a szüleivel, akik angolok. Este 8-ra értünk haza, gyors megfürödtünk, és Robin két perc alatt elaludt. Én is jól elfáradtam, Robinra nagyon oda kellett figyelni, otthonosan érzi magát a bölcsiben, és mindenhova felmászik.

 

 

Június

"Jól" kezdődött a júniusunk: Robin nagyon rosszul aludt vasárnap éjszaka (foggyanú), délben hívtak a bölcsiből, hogy Robin sír és 38.5 a láza. Norbi otthon volt, így érte tudott menni, lerakta aludni, majd 3 óra alvás után Robin evett, játszott és lement a láza. Nem adtunk neki semmit, picit jobban aludt éjszaka, de inkább otthon maradt kedden is Norbival, én korábban mentem dolgozni és korábban mentem haza, Norbi így tudott menni délutánra dolgozni. A másik két kisörlő fogával szenved Robin. Megnyugodtam azért, mert nagyon nem örültem volna neki, ha egy hét bölcsi után már megint beteg lett volna. Remélem, jobb lesz ez a hónapunk a betegségeket tekintve.

Egy újabb beteges hét

Május 1-ét követő péntek este Maxim belázasodott. Szombaton úgy tűnt, túl van a dolgon, de vasárnap reggel megint felment a láza, aztán jól volt. Estére viszont Robin lázasodott be, és mivel Maxim kezdett köhögni, hétfő délelőtt elvittem őket az orvoshoz: vírusos torokgyulladás, bár köhögnek, a tüdejük tiszta. Ezen csodálkoztam, Robin eléggé hörgött. Kaptak bogyókat, Maxim szirupot, amit már elkezdtem neki adni hétvégén. Délután Robin otthon maradt Norbival, aki előző éjszaka már dolgozott, én meg bevittem Maximot a munkahelyemre, hogy tudjon még aludni Norbi Robinnal. Maxim kedden ment bölcsibe, de már délutántól kezdve nagyon csúnyán, szárazan köhögött, éjszaka sem aludtunk sokat, így szerdán ő is otthon maradt. Robinnak még szerdán volt egy kis láza, de kezdett jobban lenni, csütörtöktől már főtt ételt is evett, addig csak egy kis müzlit, banánt és kenyeret. De már szerdán nem kellett állandóan kézben tartani, és jobban aludt napközben. Éjszaka nem, de hozzá kell tennem, hogy lassan kibújik egy foga, ami nagyon nyomja az ínyét, és most az ínye ott véraláfutásos. Maximnak még hőemelkedése volt csütörtökön, de energikusnak tűnt, csak a köhögése akart lassan múlni. Vettem még neki egy szirupot, meg kapott pluszban homeós bogyót, és most már két éjszaka nem köhögött. Tegnap este annyira formában voltak, szaladgáltak, kiabáltak együtt, azon tűnődtem, mit ettek, amitől ennyire felpörögtek. Norbi szerint ez volt a teljes gyógyulás jele. Meglátjuk, mit hoz ez a hét. Itt nagyon változékony, hideg, szeles, esős az idő, igaz azon a hétvégén, mikor betegek lettek, gyönyörű tavaszi időnk volt, ami egy hétig sem tartott. Terveztük, hogy elmegyünk egy közeli állatkertbe Milánékkal, Lilláékkal a hosszú hétvége valamelyik napján, de nem volt kedve senkinek sem fagyoskodni, plusz a náthás gyerekeknek sem tett volna jót. Szombaton viszont elmentünk Milánékkal egy akváriumba – németül bővebben itt -, az egész nagyon kicsi, kb. mint a fél házunk, de Maxim és Milán élvezték, nagyon egymásra találtak. Maxim minden áron krokodilt akart látni, ő az állatkertet is azért várja, és hát itt csak halak úszkáltak, még cápa sem volt. Sebaj, kinevezett egy halat krokodilnak, talált néhány cápaszerű halat is, és már azt mesélte a nagyszülőknek, hogy volt ott krokodil is ám. Szerencsére kisütött a nap, mire meguntuk a benti halnézegetést, és a kinti játszótéren folytattuk a közös programot.

Éjszakai pelenka

Maxim lassan egy éve szobatiszta. Nappal legalábbis. Kisebb balesetek azért előfordulnak, ha nem figyel oda, nem hagyja abba a játékot, hogy időben odaérjen a vécéhez. A bölcsiben azt hiszem, hogy még mindig adnak rá pelenkát alváskor, ami sokszor száraz marad, többször próbálták anélkül, de előbb-utóbb vizesen ébredt. Éjszaka viszont továbbra is szigorúan pelenkában alszik Maxim. Nemrég előfordult, hogy három egymást követő reggel száraz maradt a pelenka, de utána viszont volt benne. Sokszor nem is kevés. Egyik este rájött Maximra, hogy ő már nagy, és igenis fel fog kelni éjszaka és felébreszti az apját is, ha ki kell mennie vécére, és addig könyörgött, hogy adtunk neki egy esélyt. Persze, hogy nem ébredt fel, és tiszta víz volt az àgy, a pizsamája. Innentől kezdve nem kérte újból a pelenka nélküli alvást. Egyszer azt olvastam a Kismamablogon, hogy az éjszakai bepisilésért egy hormon a felelős, ami kb. 6 éves korig jelenik meg valamikor a szervezetben.

Sajnos nem írtam fel a mondásait, pedig akad bőven. Néha olyan történeteket tud kitalálni, hogy csak lesünk, ezt honnan szedte. Nem nagyon akarja megérteni a családi viszonyokat, mikor próbáltam neki elmagyarázni, hogy én apának a felesége vagyok, az volt a válasza, hogy ha felnő, akkor neki én leszek a felesége, Robinnak pedig apa.

Egyik reggel mérgesen ébredt, nem akart öltözni, aztán ezt motyogta:
- Majd cinálok valamit a tavasszal, hogy történjen vele.

Most, hogy várjuk a tavaszt és a nyarat, egyre gyakrabban kérdezgeti, hogy mikor fog esni a hó?