Maxim 1 éves

Itthon délután ünnepeltük meg Maxim születésnapját. A sok ajándék közül talán az volt a legnagyobb, hogy két nap után haza jöhettünk a kórházból. Folyt. köv. (csak én is nagyon elfáradtam, és minden szanaszét a házban)...

Tipikus őszi hétfő

Már csak azért is, mert borongós időnk van, igazi szürke reggel. És hogy kezdődjön egy ilyen hétfő? Borongósan természetesen. Végre kigyógyult Maxim a köhögéséből, pénteken Norbival voltak úszni, mert elkezdődött az újabb babaúszás. Erre tessék, vasárnap délután óta Maxim orra folyik, még délben jól aludt, kicsit rekedten ébred, aztán kezdődott az orrfolyás. Persze éjszaka alig aludtunk, 1-2 óránként ébredt, még a haját is összekente reggelre. Nem lázas, étvágya van, de ez a nátha megőrjít. Nem baj, olyan erős immunrendszere lesz, mint az apukájának.
Szombaton átmentünk Németországba, mert még mindig nem találtunk csempét a fürdőkádunkhoz, persze itt sem jártunk sikerrel, de Maximnak vettünk egy gumicsizmát, mire elindul, jó is lesz, és az van ráírva, hogy Maximo.
Már nagyon próbálkozik, 2-3 lépést tesz meg egyedül, két este az esést gyakorolta a kiságyában, tegnap meg a szobája ajtajában állt-állt, láttam rajta, hogy lépni akart, végülis egyet sikerült neki, aztán lecsüccsent. Most kevesebbet kell felvenni, viszont menőkéje van. Egy kézzel köröz-köröz, általában a másikban fog valamit.
Még szombaton délután is voltunk boltban, és ahogy álltunk a pénztárnál, meglátta a naptárokat. Volt ott cicás, lovas, meg ki tudja még milyen, Maxim a kutyásba szeretett bele. Elkezdett ugatni, ugrálni, mint az élő kutyáknak, persze oda adtam neki, végülis nem lett volna muszáj megvenni, mert mire sorra kerültünk, elengedte, de feltesszük majd neki az ajtóra. Azóta is ha meglátja, ugat neki, meg gyűrögeti, forgatja. (Jól működött a termékelhelyezése az üzletnek, könnyen be lehet fűzni a szülőket.)
Vasárnap reggel Maxim nagyon meglepődött, mikor reggel a nappaliban meglátta a nagyapját. Apósom egy hétig nálunk lesz, csinálják a fürdőszobát, meg befejezi a válaszfalat. Hamar elmúlt a félénksége, ma reggel már fel se vette, hogy négyen vagyunk. Felfedeztünk egy pici tavat a rendőrmúzeumnál, délután végre nem esett, és elsétáltunk oda Maximmal. Nagyon tetszettek neki az óriás pontyok, most még a nagyapja dobálta neki a kenyereket. Aztán nem akart visszaülni a biciklijére. Megkezdődött a dackorszak, a most-nem-ezt-akarom hisztiben nyilvánul meg Maximnál. Pont tegnap olvastam, hogy másfél éves kortól beszélhetünk erről a nehéz időszakról, amikor még nem tudja kontrollálni a gyerek az érzelmeit, keresi a határokat stb. de fiúknál ez már hamarabb elkezdődhet, juhé. Pláne, ha hozzá vesszük, hogy Maxim akaratos, erős jellem, ahogy a homeopata orvosom mondta, nem fogunk unatkozni ezután sem.
Olyan jó volt megint több időt tölteni Maximmal, nem csak nekem esett nehezemre reggel dolgozni jönni, ő sem akart elválni a bölcsiben. De szerintem minden rendben lesz. Daviddal a kis asztalnál esznek ketten, a széken van erszény, hogy ne essenek le. Külön alszik a kisebb szobában, remélem, ma is olyan jól, mint múlt héten. Reggel fél 9-kor már ott volt a pici kislány, az új csoporttárs, aludt a hordozójában.
Csütörtök nagy nap lesz, szeretném, ha mindenki egészséges lenne/maradna addig.

Az első mini-biciklitúránk

Múlt hétvégén szép időnk volt, vasárnap már Maxim is jobban volt, így a délutáni alvás után elmentünk hármasban biciklizni. Több kerékpárút is van, mi most a közeli nagyobb városig mentünk, legelők és szántók mellett. Találtunk egy napos padot is, itt álltunk meg.

Maxim uzsonnázott.

Aztán mikor Norbi megmutatta neki a kis patakot, onnantól csak az érdekelte. Nem is akart visszaülni az ülésébe.

Egymásra hangolódás

Maxim egész délután elválaszthatatlan az apjától. Olyan, mintha őt tüntetné ki a figyelmével, talán mert ő ment érte? Rám meg mérges, mert minden reggel én passzolom le a bölcsiben?
Örül nekem, de aztán megy is vissza Norbihoz. Olyan, mintha kéne neki egy kis idő, hogy a hosszú nap után rám hangolódjon. Pedig tegnap is már 5 körül otthon voltam.
Még picit köhög, egyfolytában túrja a száját, így este kapott megint kúpot fogzásra, és hogy ezért, meg a fáradtság miatt is, de csak kétszer ébredt, igaz, akkor üvöltött és reggel 5-kor alig bírt visszaaludni, pedig ott maradtam mellette. Nekem eszembe sem jutott volna, csak tegnap beszéltem Orsival, Milán anyukájával, és nekik egyszerre jött ki a második tejörlő alul es felül, ez szeget ütött a fejemben. Ma reggeli felszínes fogvizsgálatom eredménye: kibújt a 10. fog, nem alul a másik, hanem bal oldalon a felső. Szerintem nem egy napja. Ahogy Orsi mondta, a két fiú verseng egymással, kinek van több foga. Milán vezet 11-gyel, de lehet, nem sokáig.
Ami ennél sokkal fontosabb, Maxim tegnap egyedül felállt. Mostanában körbe-körbe jár, persze egy kezét még fogni kell, de csak egyet, a másikban szorongat valamit. Így köröztünk a nappaliban. Megállt, leguggolt egy üres kakaós dobozhoz a földön, én elengedtem a kezét, a következő pillanatban a doboz a kezében és áll. Egyre többet álldogál kapaszkodó nélkül.
És még valami történt este: Maxim a szobájában három határozott lépéssel odajött hozzám. Olyan lazán, mintha nem először tett volna meg ennyi önálló lépést. Persze aztán hiába próbálkoztam, vagy dőlt vagy mászva közelített. Mondjuk megint este gyakorol, amikor már majd' össze esik a fáradtságtól.

Back to work

Minden hétfő nehezen indul. A mostani mindenesetre nem úgy, ahogy gondoltam. Maxim péntek este óta köhög, tegnap már sokkal jobb volt, de péntek este alig tudott aludni, szombaton vettem neki homeopátiás szirupot, vasárnap estig szépen be is vette, de akkor úgy döntött, hogy neki elég ebből az édes nedűből, de vasárnap éjszaka már nem köhögött annyit, viszont több mint egy órán keresztül nyűglődött, szerintem a foga miatt. Hétfőn reggel felhívtam a gyerekorvost, fél 9-re mentünk. Szerencsére csak az orrából visszamaradó váladék irritálja a torkát, kapott immunerősítőt is. (Súlya 8,8 kg, 4 hete 8,5 volt!) Tegnap már nem köhögött a bölcsiben, étvágya nagyon jó, 3,5 fél órát aludt délben. Norbi szerint nyugtatót és tápszert adnak neki, másképp ez nem lehetséges :-) Norbi 4-kor ment érte, Maxim a pelenkázóban játszott, miközben egy társát pelenkázták. Üdvözölte Norbit, aztán játszott tovább. Elém jöttek az állomásra, örült nekem, de nem mondanám, hogy majd kiugrott a bőréből. Nyugtázta, hogy én is ott vagyok, és sétáltunk tovább. Azt hiszem, nekem sokkal nehezebb napom volt mint Maximnak. Azt sem tudtam, hol kezdjem, mihez fogjak hozzá. Lassan visszarázódom, de nekem is kell majd a két hét.
Este kapott gyógynövényes kúpot köhögésre, és bár nem hiszem, hogy ettől, de újabb alvásrekord született, negyed tíztől negyed négyig aludt, egyhuzamban. Mi Norbival 3 körül felébredtünk, hogy vajon lélegzik-e még.
Ma reggel, ahogy felmentünk, bújt belém, nem akart elengedni. Sírva búcsúzott, de az ablakból szépen integetett. Az integetést nagyon ügyesen megtanították neki, most mindennek és mindenkinek integet, ha az jut eszébe vagy ha a köszönés és társai szavakat hallja - au revoir-t és aidi-t is beleértve.

Vége a beszoktatásnak

Sokkal jobban ment a hét 2. fele mint vártuk. Csütörtökön ugyan sírdogált még, de a délelőtti sétán aludt egy kicsit a babakocsiban és ebéd után is jó két órát szundított. Már ott is uzsonnázott Maxim, a keksz különösen ízlett neki. Én már akkor úgy láttam, hogy jobban érzi magát, mondták is, hogy kezdi önállóan körbejárni a szobát, felfedezni a dolgokat, és már beszélget velük, mutogat nekik.
A péntek nagyon jól sikerült, szépen evett, jól aludt, sőt délelőtt is berakták a kiságyba, mert nem tudtak kimenni és a másik két fiú ilyenkor aludni szokott, mert ők a babakocsiban is mindig elalszanak. Állítólag 20 percet szundikált. Délután pedig egyáltalán nem sírt, akkor sem, amikor érte mentem 4 órakor. Maire-Jeanne kézen fogva vezette hozzám. Az uzsonnánál a kisasztalhoz ültették Daviddal, ez nagyon tetszett neki, még fényképet is csináltak róla. Kíváncsian várom, hogy megmutassák. Szokták fotózni a gyerekeket, és kiteszik a képeket a falra, és ha valamelyik tetszik, 1 euróért vihetjük is. Ez a rendszer nagyon tetszik, úgy érzem, tényleg megtesznek mindent a gyerekek nevelésében, ami a jó hangulathoz, a fejlődésükhöz szükséges.
Sokat szeretgetik is őket, Maxim feje mindig parfümöktől illatozik. Pénteken például egy újabb csoporttárs jött vissza két hónap szabadságról, a kislány, Marianne sugárzott. Ő is jövő héten marad csak Maximékkal, mert már elmúlt két éves, és kezdi az átszoktatást a nagyobb csoportba. De délután hárman, Marianne, David és Maxim együtt játszottak. Legalábbis együtt voltak.
Bizakodó vagyok, mert itthon ugyanolyan jókedvű, mint általában, továbbra is kíváncsi, nem bír nyugton maradni, csak fáradtabb. Talán ezért is jobban alszik most egy kicsit. Bár szegénynek megint folyik az orra és köhög este, sőt éjszaka legalább egy órán keresztül próbált visszaaludni, de nem tudott. Ha holnap sem javul, muszáj lesz elvinni az orvoshoz.
A hétfő biztos nehéz lesz, nekem különösen, mert egy év után, úgy érzem, elfelejtettem dolgozni. És valahogy kedvem sincs sok még.

Az első alvás a bölcsiben

Tegnap délután Maxim nagyon fáradt volt. Az éjszaka első felében jól is aludt, de aztán negyed 4-től 5-ig nem bírt visszaaludni. A náthából csak maradt még valami, mert köhögött tegnap és éjszaka is egy kicsit, és hajnalban a váladék ott maradhatott a torkában, mert egyszerűen nem bírta sem felköhögni, sem lenyelni. Ilyenkor nem egy álom az orrszívás, pláne nem a porszívóval, és csak átmenetileg segített. Nagy nehezen aztán csak elaludt, én mellette maradtam, de nem is aludt túl jól, és reggel kelnie kellett, igaz, 7 helyett majdnem fél 8-ig hagytuk aludni. Kocsival vittem, mert még esett az eső, egyébként biciklivel járunk.
Reggel nagyon sírt, de utána elvolt, jó nagyot sétáltak, Maxim el-elbóbiskolt a babakocsiban, de talán csak néhány percet aludt. Szerencsére, mert így tényleg annyira fáradt lehetett, hogy a déli alvás jól sikerült.
Ebédre megint csak egy féladagot akart enni, sírt, de igazából csak reklamált, mert nem könnyezett, azt mondták. Így aztán egy kicsit erőltették, és végülis befejezte az ebédjét. 12 előtt 10 perccel már aludt. Külön szobába tették az ágyát, Marie-Claire szépen beletette és várt. Talán 10 perc sem kellett, kicsit nyekergett de szépen elaludt. Fél 3-kor telefonáltak, hogy Maxim még mindig alszik, de Marie-Claire 3-kor elmegy és egy új helyettes van, akit Maxim nem ismer, így vagy felébreszti Marie-Claire mielőtt megy, vagy bemegyek 3 előtt és akkor én leszek ott, mikor ébred. Persze, hogy ez utóbbit választottam, végre jól alszik, nehogy felébresszék! Mire odaértem, már az ablakból integettek. Most épp csak görbült a szája, ahogy megjelentem, és bár el nem engedett, a többi babával voltunk, amíg megbeszéltük a mai napot. Holnap már ott fog uzsonnázni.
Most nagyon simán ment ez az alvás, remélem, meg is szokja, hogy mindig így legyen, legalább a bölcsiben.
Én egész nap úgy éreztem magam, mint aki vizsgázik. Izgultam, aggódtam, pedig rengeteg tennivalónk van, de ez nem volt elég figyelemelterelő. Most megint egy kicsit megkönnyebbültem. Ráadásul itthon olyan mint szokott lenni, jön-megy, beszélget, továbbra is jól eszik. De ettől nekem még ugyanolyan rossz lesz visszamenni dolgozni. Nekem is kell majd egy kis idő, mire megszokom újból.

Beszoktatás 2. hete - 1. rész

Nem indult túl jól a hetünk, péntekre lebetegedtem. Szerintem a bölcsiben szedtem össze a náthát, bár a doki szerint megfázás. Viszont vasárnap reggelre Maxim is beteg lett, állandó tüsszögéssel és orrfolyással telt a nap. Hétfőre Norbi is lerobbant egy kicsit. Maxim nem aludt jól már vasárnap délben sem, az állandó orrfolyás többször felébresztette és ez folytatódott éjszaka is, ráadásul hőemelkedése lett, 37,7-et mértem neki, de reggelre szerencsére visszaállt a normál hőmérséklete. Még este egy kicsit szívtuk neki az orrát, de éjszaka már nem volt semmi baja, de ettől függetlenül nem aludt jól. Szóval hétfőn náthásan ment bölcsibe, a hétvége után sok babának nehéz az első nap, neki is az volt. Sírt a séta alatt is, ebédelt, de csak féladagot, nagyon örült nekem. Megbeszéltük, hogy kedden ugyanígy viszem, reggel fél 9-re és fél 12 fele megyek érte. A mai nap is sírós volt, az elején eljátszogatott, a sétán most talán egyszer akart sírni, de jól bírta, utána viszont elkezdett sírni, és bár nem egyfolytában sírt, de mire abbahagyta, megint újra kezdte. A levesnek a felét ette meg (itt mindig olyan sűrű a leves, mint nálunk egy hígabb főzelék), és azt mondták, hogy látszott rajta, hogy még enne, de utána a sírástól már nem evett a másodikból sem. Mikor megjöttem, még ott volt az ebédje, így Maxim nagy megelégedésére megetettem, és ő szépen megevett mindent. Közben bárki ment ki a szobából, görbült a szája. Szegény, nehéz lesz az elkövetkezendő egy-két hét.
Annak nagyon örülök, hogy két nap alatt (remélem) elmúlt a náthája, lehet, hogy az előző két nátha segített a mostani leküzdésében.
Ami szerintem megnehezíti a beszokást, az az állandó személycsere. Elég furcsa beosztásban dolgoznak a gondozók. Négyen vannak, most, hogy kevés a gyerek, úgy vettem ki, hogy csak ketten vannak egyszerre, elvileg etetéskor vannak hárman, de most erre nincs szükség. Szóval kora reggel egyedül van a gondozó, majd fél 9-re jön a második. Vagy a reggeles vagy a délelőttös egész nap marad, és jön egy harmadik délben. Ráadásul az egyik gondozó még mindig beteg, aki helyettesítette, az mától a nagyoknál van, így holnap vagy azután egy újabb helyettes jön, pedig a mostanit, Sonját már megszokta Maxim. Ma pedig jött a negyedik gondozó, aki nekem is új volt, hát még Maximnak. Szóval nincs állandó személy, ami lehet, hogy hosszútávon jó, de most ezalatt a két hét alatt megnehezíti a kezdést. Úgy láttam, hogy Nadine, a középkorú gondozó, bár nagyon kedves, nem tudja olyan jól kezelni a gyerekeket. Marie-Jeanne viszont nagyon profinak tűnt, nála evett is Maxim.
Tudom, hogy nagyon nehéz megvigasztalni egy pöttömöt, aki anyukája után sír, de próbáltuk mondani, hogy Maxim aktívabb az átlagnál, nála kevés dolog jön be, ami sok gyereknél beválik.
Majd látjuk, holnap ott alszik, vagy legalábbis próbálkoznak vele.

Törpék

Zwergen, azaz Törpék a kiscsoport neve, ahova Maxim jár, és 18 hónapos korukig vannak itt a gyerekek, persze helyhiány miatt úgy látom, hogy ez is rugalmas szabály.
Bevittem egy alvós macit, ami pici kora óta ott lóg az ágyánál, meg egy zsiráfot a játékszőnyegéről, bár eddig nem mutat túl nagy érdeklődést az alvós állatkák iránt. De kérték, mert így tudni fogja, hogy ez az ő ágya, ez az övé. A kisebbik alvóteremben négy ágy van, és rögtön az ajtónál jobbra van Maximé.
Tegnap Nadine szinte mentegetőzve mondta, hogy Maxim feje az ajtónál lesz, mert bemérették az épületet vízér és földsugárzás szerint, és annál az ágynál a baba fejének ott kell lennie. Én meg mosolyogva mondtam, hogy én hiszek az ilyesmiben, és magamban hozzátettem, hogy igen, ez a mi bölcsődénk. Így már azt is tudom, hol kezdjem az érdeklődést, ha a saját házunkat is be akarom méretni.
Csütörtökön már nem ment olyan jól az elbúcsúzás. Lent vártunk az udvaron, mert a többiek már jöttek le és ezért nem nyitottak fentről ajtót, így bent a földszinten köszöntem el Maximtól, aki Nadine néni karjaiban volt és csak úgy potyogtak a könnyei. Nadine azt mondta, hogy 1 percet ha sírt.
Egy óra múlva, mikor odaértem, pont megjöttek a sétából. Ahogy meglátott, már sírt is, gyorsan kivettem a babakocsiból, és máris jobb kedve lett. A séta alatt egyszer pityergett, de ahogy elkezdte, abba is hagyta. Maradtunk ebédre, hatalmas adag zöldségpürét evett hallal, és mivel előtte voltak a lábasok, tányérok, mindenre mutogatott, és végül a tésztából adtam is neki, persze ezután csak azt akarta falni. Az egyik kislánynak rossz napja volt, végig sírt az ebédnél, nem is evett igazán, szerencsére a többiek kedvét nem szegte, Maxim is evett szépen - vagyis evett és közben össze-vissza forgolódott, mindent látni akart. Ebéd után hosszas búcsúzkodás után elégedetten jöttünk haza.
Ma, pénteken többször sírdogált, ahogy elköszöntem, az ablakból is láttam, hogy sír szegény, mikor érte mentem, és meglátott, akkor is sírt egy kicsit. A park unalmas neki a babakocsiból szerintem, mert ott sírt, aztán mikor kiértek az útra, ott minden rendben volt, így tettek még egy kört. Állítólag mondogatta hogy mamma-mamman, lehet, hogy ez én leszek, vagy csak ez jutott az eszébe? Szerencsére nem sírt végig, ebédelt is, egy fél tányér levest és egy fél tányér másodikat, valami pulykás dolog volt, amit összetörtek neki villával. Tiszta pelenkát is kapott, az arcát is megmosták. Mikor odaértem, a másik két fiúval játszottak, Marie-Jeanne ott ült velük. Amikor készültünk eljönni, megint elkezdett sírni. De csak amíg elértünk az ajtóig. Végülis már akkor megnyugodott, mikor öltöztünk, és Daviddal megint az ajtónál bohóckodtak, ő belülről, Maxim pedig kívülről támasztotta az üveget. Kicsit nyűgös volt azért itthon, bár Apa motorja és szerszámos ládája visszazökkentette. Most a garázs a kedvenc hely, ott akar mindent megvizsgálni, alig tudtam behozni, pedig már álmos volt.
Eddig nagyon jól aludt délben, ma már felébredt egyszer, igaz, pont kivágnak nálunk két nagy fenyőt, láncfűrésszel. Most épp szóltam, hogy tudnának-e még egy fél órás szünetet tartani.
De a foga is ludas lehet, nagyon rágott a garázsban, a 9. fog is kibújt, bal oldalon alul az első tejörlő (nem sokkal az oltás után vettem észre), és most jön a jobboldali. Megint bebizonyosodott, hogy amikor annyira rosszul alszik Maxim, akkor fogzik. És hiába adom neki a homeopátiás cseppet.
Összességében elégedett vagyok, biztos voltam benne, hogy Maxim végig fog sírni, és hogy nem fog enni, ehhez képest nagyon ügyesen vette a beszoktatás első hetét.
A jövő hét nem lesz egyszerű. Most már kezdi érteni, hogy ott hagyom, de azt még nem fogja fel, hogy érte is megyek majd. Hétfőn fél 9 körül viszem, és ebéd után vagyis fél 12 körül megyek érte, aztán ha úgy látják, akkor kedden megpróbáljuk az ott alvást.

Két lépés

Bár még nem indult el, már két önálló lépésnél tart Maxim, ezt többször megismételte, vagy a járókában vagy a szobájában.

Esőben

Bár nagyon szeretjük Luxemburgot, azért eshetne kevesebbet. Szerencsére Maximot ez nem zavarja, ő esőben is elmászkálna, leül a vizes, hideg járdára is. Tegnap csak a biciklijén ücsöröghetett egy kicsit.

Krisztinek nagyon szépen köszönjük az esőruhát :-)

Maxim pakol 2.

Még mindig elég nagy a rendetlenség, sok minden dobozokban szanaszét, minden nap van valami amit keresek mert nem a helyére tettem, mivel még nincs helye az adott dolognak. Maximot a felfordulás cseppet sem zavarja, imád pakolni, nyitogatja a dobozokat, nem csak a szobájában lévőket, a szekrényajtókat is ki tudja már nyitni, hurrá, jöhet a gyerekzár. De ez mind hagyján, mert nem csak kinyit dolgokat, hanem bármit amit a kezébe vesz bele is teszi a közelében lévő dobozba, táskába. Ami egyrészt vicces, másrészt viszont nem elég, hogy magam után kell keresgélnem, mit hova tettem, most már Maxim is simán elrak így dolgokat. Ma a távirányítót a pokrócos dobozban találtam meg, a mobilomat a babakocsi táskájába tette, ezt épp láttam szerencsére, de az arckrémem napok óta nincs meg, és én utoljára nála láttam.
Egyébként nagyon ügyes, a szobájában lévő dobozokból előveszi amit kérek, este pl. a Boribon könyvét, és aztán vissza is teszi, ha nem is mindig magától, de ha kérem, vissza rakja. Igaz, sokszor meglát mást a dobozban és azt akarja kivenni, nem számít, hogy már majd összeesik.
Ma a bölcsi után kint maradtunk egy kicsit, mondtam, hogy Maxim, gyere bemegyünk, végülis 5 perc alatt be is ért. Útközben felszedett valami hosszú tűlevelet, megvizsgálta a lábtörlőt, feltörölte az előszobát és lépcsőzni is akart.

 

 

Nagy nehezen levektőztünk, és már ment is...

...pakolni.

Bölcsödénk - A kezdetek

Hétfőn 1 órára mentünk megbeszélésre Norbival, természetesen Maximot is vittük. Bár alvásidőre esett az első találkozó, Maxim nem aludt el a babakocsiban odafele, így megismerkedett ő is a gondozónőkkel. Négyen vannak, de csak hárommal volt a megbeszélés, mert a negyedik még a héten szabadságon van. Maxim mászkált, rámolt a szobában, Norbi többnyire ott volt a közelében és fél füllel a beszélgetésünkre koncentrált. Elmeséltük egy napunkat, hogy telik, mit eszik Maxim, mikor és hogyan alszik - hát igen, ez sarkalatos pont, azt hiszem, ők is tartanak tőle, mivel ő nem az a gyerek, akit betesznek a kiságyba és elalszik magától, de majd megoldják. Maxim végig vigyorgott rájuk, tetszett neki a hely nagyon. Az egyik gondozónő, Rossanna - ő olyan 30-35 lehet, és valószínű portugál származású - kézbe is vette a végén Maximot. Mondták, hogy milyen szépen ül és milyen mozgékony. Amikor azt kérdezték az elején, hogy milyen típus, nyugodt vagy izgága, Norbival egymásra mosolyogtunk. Ha nem mondjuk is, úgyis rájönnek, hogy milyen kíváncsi a kisfiunk.
Kedden fél tízre mentünk Maximmal, az esős, nyirkos idő miatt elmaradt a délelőtti séta a piciknek, így bent játszottunk Nadine-nal - ő olyan 40 év körüli, nagyon szimpatikus, közvetlen gondozónő - és másik két babával. Diogo 9 hónapos, ő három hete kezdte a bölcsit, a bátyja itt nagycsoportos és épp meg van fázva szegény, de jókedélyű baba. A másik csoporttárs David, ő 13 hónapos, kb akkora mint Maxim, még ő is csak mászik. Ő pici kora óta itt van, legkisebbként kezdte és most ő lesz a legöregebb a csoportban, látszik is rajta, hogy nagyon otthon érzi magát. Már egész jól eszik egyedül is, ez biztató, mert Maximot is hagyják majd próbálkozni. Szóval a két fiú portugál, a mi magyar Maximunk, és nemsokára jön egy pici, 3 hónapos leányzó, aki luxemburgi-francia. És egyenlőre ennyi a csoport. Most még van két nagyobb gyerek, David (ez egy másik) és Laurie, ők jövő héten átmennek a nagycsoportba mert már két évesek. Ez nagyon tetszik, hogy a négy gyerekre lesz két gondozónő szinte mindig, és hogy hárman nagyjából egykorúak. Szerencsés is, hogy nem másik 8 gyerek közé kell beilleszkednie Maximnak, csak Daviddal kell majd küzdenie szerintem egy kicsit. Szóval jól telt tegnap az egy óra, igyekeztem a háttérbe húzódni, hogy Maxim ismerkedjen a többiekkel, a környezettel. Nagyon tetszik neki az üvegeken a színes ikonok, a falakon a rajzok és persze rengeteg játék van. A gyerekeket is figyelte, mosolyog mindenkire. Egyedül az nem jött be tegnap, hogy a 3. gondozónő, Marie-Jeanne (Norbi szerint kicsit banyás, de ma meggyőződtem róla, hogy nagyon kedves ő is) mondta, hogy megmutatja nekem Maxim ágyát, és én úgy értettem, hogy akkor Maxim marad a többiekkel én meg egy percre kimegyek. És persze hogy Maxim elkezdett sírni, ráadásul amíg vártam rá, mert ő meg öltöztetett egy másik gyereket, Maxim látott az ajtóból és meg jobban sírt, úgyhogy inkább visszamentem aztán. Pár percig szorongatta a kezem, de utána újból indult felfedezni. Fél 11-kor ebédelnek a kicsik, mikor hozták az ebédet, mi mentünk Maximmal. Na akkor nem akart eljönni. Érezte az illatokat, meg látta a többi gyereket, hogy maradnak, úgyhogy alig bírtam elrángatni az ajtóból, picit pigyergett is.
Ma volt az első anya-nélküli óra. Fél tízre mentünk, picit hamarabb odaértünk, Maxim már akarta nyitni az ajtót, még a sapkát is alig vettem le róla, már ment is be a szobába, ahol a megbeszélésünk volt és ahol esznek a gyerkőcök. Aztán köszöntünk szépen a többieknek, ma Marie-Jeanne vigyázott rájuk és egy másik gondozónő mert Rossanna beteg lett, de Maximot nem zavarta, hogy megint új arcot lát, ráadásul a kétéves Lauriet is ma látta először. Mivel ma jobb idő volt, sétálni mentek. Megbeszéltük, hogy mindig ugyanúgy köszönök el, vagyis fent, az emeleten és aztán még integetünk az ablakból. Itthon elmondtam Maximnak, hogy ma megint bölcsibe megyünk, találkozik a többi babával (név szerint említve őket), aztán mikor megérkeztünk, ismét elmondtam, hogy ma nélkülem lesz ott, de jövök érte, majd elbúcsúzás előtt Marie-Jeanne is elmondta neki luxusburgiul, és én is elismételtem magyarul, hogy elmegy sétálni a többiekkel és én majd utána jövök. Kapott két puszit, ő most nem akart adni nekem, jobban érdekelte, mi van a másik szobában, aztán én lentről integettem, ő meg nézett az erkélyről, de láttam, hogy nem sír.
Mikor mentem érte, Marie-Jeanne-nal nézegették a képeket a szobában, a többiek már evéshez készültek. Mondta, hogy nem sírt, nagyon nyugodt volt a séta alatt is, látszott rajta, hogy figyeli, mi van most körülötte, a babakocsiban Diogo mellett ült, és többnyire a két nagyot nézte, ahogy futkároznak. Láttak bocikat is, azt is megszemlélte. Szóval jól viselte nagyon. Amikor el akartam hozni viszont, akkora sírásba kezdett, hogy megkérdezték, nem akarom-e inkább megkínálni egy kis levessel. Így Maxim legnagyobb megelégedésére maradtunk ebédre. Megette szépen a levest, persze egyfolytában tekergett a székben, mert a nagyok már az asztalnál ülve ettek. Mondták, hogy majd Maximnak is szereznek olyan székmagasítót, amit a kisszékre tesznek, így oda tud majd ülni az asztalhoz és próbálkozhat az evéssel. A levest szépen megettük, valami zöldségpüré volt, aztán még egy kis rizottót is evett. Marie-Jeanne szerint ez nagyon jó, hogy már most és ilyen jól evett, elsőre ez szép teljesítmény. Igazából kezd éhenkórász lenni Maxim, ha a konyhában vagyok és már eltelt 1-2 óra az evés óta, akkor ő biztos hogy ott van mellettem és követeli azt ami nálam van. A hajnali és/vagy reggeli szopi ellenére reggelizik, általában zabpelyhes banánt, és ma negyed 9-kor reggelizett és fél 11-kor már ebédelt. Meg még itthon is evett egy kicsit délben. Na szóval, ebéd után elégedetten öltöztünk fel, bár még az ajtóban játszott a két Daviddal, Maxim kívül ők meg belül nyomták a szájukat, kezüket az üveghez, szépen elköszönve jöttünk el.
Mivel holnap már nem a helyettes gondozónő lesz, hanem Nadine, így inkább ugyanaz lesz a program, fél 10-re viszem Maximot, egy óra múlva megyek, ebédelünk a többiekkel és aztán hazajövünk. Pénteken pedig ők etetik majd és csak ebéd után, az alvás előtt hozom el.
Tudom, hogy már százszor leírtam, de megint mondták, vagyis tegnap Nadine, ma Marie-Jeanne, hogy mennyire érdeklődő Maxim, és hogy milyen apró részleteket is észrevesz, megvizsgálja a dolgokat. És hogy ez milyen jó, mert gyorsan fog tanulni. Én pedig ilyenkor olyan büszke vagyok rá, akkor is ha ez rengeteg energiánkba kerül.

Csodálatos Park Bettembourgban

Tőlünk 25 km-re található a Parc Merveilleux, ami egy hatalmas park mini-állatkerttel, üvegházakkal, játszóterekkel és tematikus játszóházakkal. Tegnap délután itt kirándultunk. Nagyon tetszett Maximnak, egyáltalán nem félt az állatoktól, egy hatalmas szamár még meg is bökdöste Maxim kezét. Egyedül a pingvines akváriumnál nézett furcsán a lubickoló pingvinekre. A park olyan nagy, hogy két óra alatt nem tudtuk bejárni, hát még ha a játszótéren is megálltunk volna.

Magyar racka juh is van, csak nem találtuk meg, de majd legközelebb nem csak a fényképet fogjuk lefotózni.

Ma délután úszni mentünk. A gyerekmedencében sétálgatott Maxim, nézegette a vízkereket, csúszdázott, mindenkire vigyorgott. A nagyobb medencében pedig úsztunk egy kicsit, a hideg víz ellenére csak úgy rótta a hosszokat, nagyon élvezte, mi meg azt, hogy Maxim csak úgy repes az örömtől az uszodában.