Tegnap délután Maxim nagyon fáradt volt. Az éjszaka első felében jól is aludt, de aztán negyed 4-től 5-ig nem bírt visszaaludni. A náthából csak maradt még valami, mert köhögött tegnap és éjszaka is egy kicsit, és hajnalban a váladék ott maradhatott a torkában, mert egyszerűen nem bírta sem felköhögni, sem lenyelni. Ilyenkor nem egy álom az orrszívás, pláne nem a porszívóval, és csak átmenetileg segített. Nagy nehezen aztán csak elaludt, én mellette maradtam, de nem is aludt túl jól, és reggel kelnie kellett, igaz, 7 helyett majdnem fél 8-ig hagytuk aludni. Kocsival vittem, mert még esett az eső, egyébként biciklivel járunk.
Reggel nagyon sírt, de utána elvolt, jó nagyot sétáltak, Maxim el-elbóbiskolt a babakocsiban, de talán csak néhány percet aludt. Szerencsére, mert így tényleg annyira fáradt lehetett, hogy a déli alvás jól sikerült.
Ebédre megint csak egy féladagot akart enni, sírt, de igazából csak reklamált, mert nem könnyezett, azt mondták. Így aztán egy kicsit erőltették, és végülis befejezte az ebédjét. 12 előtt 10 perccel már aludt. Külön szobába tették az ágyát, Marie-Claire szépen beletette és várt. Talán 10 perc sem kellett, kicsit nyekergett de szépen elaludt. Fél 3-kor telefonáltak, hogy Maxim még mindig alszik, de Marie-Claire 3-kor elmegy és egy új helyettes van, akit Maxim nem ismer, így vagy felébreszti Marie-Claire mielőtt megy, vagy bemegyek 3 előtt és akkor én leszek ott, mikor ébred. Persze, hogy ez utóbbit választottam, végre jól alszik, nehogy felébresszék! Mire odaértem, már az ablakból integettek. Most épp csak görbült a szája, ahogy megjelentem, és bár el nem engedett, a többi babával voltunk, amíg megbeszéltük a mai napot. Holnap már ott fog uzsonnázni.
Most nagyon simán ment ez az alvás, remélem, meg is szokja, hogy mindig így legyen, legalább a bölcsiben.
Én egész nap úgy éreztem magam, mint aki vizsgázik. Izgultam, aggódtam, pedig rengeteg tennivalónk van, de ez nem volt elég figyelemelterelő. Most megint egy kicsit megkönnyebbültem. Ráadásul itthon olyan mint szokott lenni, jön-megy, beszélget, továbbra is jól eszik. De ettől nekem még ugyanolyan rossz lesz visszamenni dolgozni. Nekem is kell majd egy kis idő, mire megszokom újból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése