A legfontosabb, hogy úgy tűnik, az új évvel megjött az étvágya. Párolt almát, körtét eszi főleg, de mivel egyelőre sok minden fogja a hasát, alma, krumpli és a nem zöld zöldségeket most mellőzöm. Ugyanis nagyon szenvedett a kakilással, ahogy kezdte megemészteni a szilárdat, ráadásul, hogy ne mindig kölesgolyót eszegessen, vettem neki rizstallért babáknak. Tetszett is neki, de fehérrizsből volt, ami szintén nagyon fogta a hasát. Így maradunk a kölesgolyónál, azt szinte mindig megeszi. Igazából enni is úgy kezdett, hogy rágcsálta a golyókat, és néha el-elfogadott egy kis pürét.
Sok minden nem ízlik neki, így többnyire körtével keverve adom neki, az legalább nem hasfogó. Gondolom, az érzékeny emésztése miatt sem kezdett el hamarabb enni. Néha az érett körtét már csak villával töröm a püréjébe, és elnyammogja.
Egyre szebben iszik vizet, pici pohárkából adom neki.
Ülni továbbra sem szeret egy helyben, néha az etetőszékébe sem akar beülni. Az autó is macerás, azt kibírja, hogy elmenjünk a fiúkért, hazafele meg már ott vannak vele a kocsiban, őket figyeli. A babakocsiban is addig üldögél el, amíg megjárjuk a buszmegállót, vagyis az utca végéig és haza, illetve a boltba is el szoktunk sétálni, de többnyire sír, mire haza érünk.
Amit még utál, az az öltözés, de olyan szinten, hogy zoknit vagy a puha csizmáját is szenvedés ráadni, a többiről ne is beszéljünk. A pelenkázás is nyűg, azonnal hasra fordul, matat, kinyitja a szekrényt a feje fölött, aztán ott akar pakolászni, rettenet...
Mindenhol feláll, falnál, szekrénynél, akár úgy is, hogy van valami a kezében.
Imádja a fiúkat, nagyon meg tudják nevettetni, ilyenkor rögtön csuklik. Szeret illetve szeretne velük játszani, de sokszor zavarja őket. Továbbra is ha a fiúk beülnek a kék fotelbe, rögtön ott terem ő is. Robin előszeretettel cipelgeti.
Általában már csak kétszer alszik napközben.
A téli szünetben kicsit elcsúsztunk, a fél 9 körüli esti elalvásból, 9-fél 10 lett, és reggel 8 körüli kelés, de ahogy elkezdődött az iskola, visszarázódtunk: 9 körüli alvás, 7 körül kel... Persze felébred többször, néha elég megsimogatnom, de ha - gondolom a foga, pocakja fáj -, akkor sír és szopival alszik vissza.
Nagyon tud harapni, ezért is gondolom, hogy fáj a foga. Ruhán keresztül úgy megharap, hogy meglátszik a nyoma.
Van egy házi kisegerünk Emili személyében, mindent megrág. A gyümölcsös polcon szokott kotorászni, a tojástartókat már száműztem, de Norbi egyik nap a boltból hozott mandarint zacskóstól oda tette. Azt vettem észre, hogy Emili teljesen rácuppant a zacskóra, mandarin illata van. Aztán láttam, mivel volt el olyan jól, a mandarint, egész pontosan hármat zacskón keresztül megrágott. Természetesen mosatlanok voltak a gyümölcsök. Előtte almát már rágott meg, mosatlanul ugyan, de nem zacskón keresztül. Az egyik polc mögé a földre tettem egy zacskó almát és körtét, nos, Emili megtalálta őket, tiszta almalé volt, szintúgy zacskón keresztül kóstolgatta őket. Aztán szépen megmostam neki egy almát, és azt rágcsálta. A héját kiköpdösi, meg aztán tartok is tőle, hogy felakadhat a torkán, így volt már, hogy hámozva adtam neki az etetőszékben egy almát, amíg én reggeliztem. A körtét is kostólta már így, de beleharapott a fokhagymába is, és a vöröshagyma héját is többször kellett kiszednem a szájából.
Imádja a ruhákat pakolni, erre minden nap van lehetősége, majd' minden nap mosok. A cipőket is szereti pakolászni, csak ne lennének most olyan sárosak.
Eddig inkább úgy láttuk a fényképek alapján, hogy Maximra hasonlít, de most egy-egy képen Robinra emlékeztet, ha babakori fotókat nézegetünk.
