NagyMaxim az oviban

Maxim az első néhány hétben nagyon elfáradt délutánra, tiszta feszült volt, türelmetlen. Úgy látszik, kellett neki egy kis idő, hogy megeméssze az újdonságokat: új épület és terem, új óvónéni és az, hogy a csoport fele lecserélődött. Ő most nagycsoportosnak számít, ő a legidősebb a csoportban, ahol ismét két Maxim van, a másik a fiatalabb, ezért az idén ő a nagy Maxim; ez biztos tetszik neki, bár nekem kellett rákérdeznem, nem magától mondta, hogy őt szokták nagyMaximnak hívni. A nagyokhoz is érkezett új gyerek, és a szavaiból kivéve hárman-négyen sülve főve együtt vannak. Van köztük olyan, aki nem beszél olyan jól luxemburgiul, így Maximra ragad nem is kevés francia. Néha egész mondatokra kérdez rá, hogy pontosan mit is jelent. A napköziben azt szereti, mikor kétszer van ovi, mert ő olyankor felmehet az iskolásokhoz ebédelni. Néha a hosszú délutánon is felmennek a nagyobbakkal csocsózni. Nemsokára találkozom az ovónénivel, aki értékeli majd Maxim első trimeszterét. Maxim azt mondta, hogy jobban szereti Nathalie ovónénit, mert ő nem beszél olyan hangosan mint Sylvie ovónéni.

Bár ő mehetne busszal reggelente, és pénteken jöhetne busszal haza, de a kiscsoportosok nem buszozhatnak még, így mindkettőjüket hozzuk-visszük. Szeptembertől majd buszoznak.
A napköziben az egyik terem benti játszótérnek van kialakítva, egy fakomplexumra mászhatnak fel a gyerekek, többféle hinta, kötélalagút és egyéb dolgok tarkítják, viszont felügyelet nélkül ez kvázi dühöngő, és Maximot érte is baleset. Megcsúszott a lába a bordásfalon, beakadt miközben ő meg leesett. Elég durván bedagadt a lábfeje, sántított is. Mikor érte mentem, mondták ugyan, hogy leesett, de szerintük nem vészes, és Maximtól később megtudtam, hogy még a zokniját sem vették le. Egy hétig sántított, két hét kellett neki, hogy ne bicegjen. Ha azonnal jegelik, akkor szerintem nem dagadt volna fel neki. A fekete nadálytő krém viszont ismét nagyon hamar lehúzta a gyulladást. 
(Nem sokkal ezután történt egy komolyabb baleset, azóta szerencsére kizárólag felügyelettel használhatják a termet, ha nincs ott gondozó, nem mehetnek be.)

Robin ovis

Robinnak egész jól ment az ovikezdés. Rosszabbra számítottunk, bár nagy szerencsénk volt, hogy egyrészt Maximmal együtt vannak a napköziben, legalábbis többnyire, illetve, hogy mindössze két kiscsoport van és az övébe került három másik kislány a bölcsis csoportjából. Az egyik ráadásul a nagy barátnője, Nesta, akivel sülve-főve együtt játszottak és néha rosszalkodtak a bölcsiben.
Az első nap azért meglepődött, mert akkor értette meg, hogy itt nem egész nap lesz Maximmal, csak időnként. Szerencsére közös udvaruk van, és a termeik egymással szemben vannak. A második nap reggel azonban azt mondta, hogy ő nem akar többet oviba menni, ő velem akar itthon maradni. Aztán eltelt két-három hét és sírva kellett ott hagynom az oviban. Ez egy jó két hétig ment, azóta viszonylag simán mennek a reggelek. Napközben jó kedvű, sokat játszik Nestával, és a többiekkel is, szereti az óvónénit és az óvóbácsit is. Minden szerda délután Airtrampra mennek, átbuszoznak Mamerbe. Ez egy óriási, magas, levegővel teli matrac, ami nagyon jól fejleszti az egyensúlyérzéket, mozgáskoordinációt. Maximék is jártak a kiscsoportban, tavaly az óvónéni nem vitte őket, az idén viszont igen. Robinéknak minden csütörtök délelőtt tornaóra van, ahol az óvóbácsival és a tornatanárral játszanak a tornateremben. Ezenkívül minden 2. kedden mennek az erdőbe, eddig busszal mentek Mamerbe. Jó sok programjuk van, kaptunk hozzá egy naptárt, ami nagyon hasznos, nem is tudnám másképp fejben tartani, mikor miben kell mennie, mit kell vinnie még a kulacson és uzsonnásdobozon kívül. A tanítási rendhez igazodik a napjuk, vagyis háromnegyed 8-tól lehet őket vinni, fél 9 körül közös énekléssel vagy meséléssel kezdik a napot, aztán elkezdődik a napi "munka", festenek, rajzolnak, ragasztanak. Valamikor fél 10 fele tízóraiznak, aztán fél 12-kor el lehet őket hozni vagy mennek a napközibe ebédelni. Hétfőn, szerdán és pénteken délután 2-től ismét ovi, a napköziseket visszakísérik a terembe, és háromnegyed 4 körül lehet őket ismét elhozni, illetve mennek a napközibe. Én pénteken 4-re megyek értük, akkor ők már nem mennek napközibe Maximmal. Kedden és csütörtökön pedig egész délután a napköziben vannak, csütörtökön viszont 4-ig értük megyek. Keddenként szoktak sütni, vagy rajzolnak, barkácsolnak, de mióta átjött Capellenbe a napközi, kevésbé vagyok velük megelégedve. Talán, mert elment az egyik fő felelős aki a gyerekekkel foglalkozott, vagy csak az új hely miatt kaotikus még a rendszerük. Egy hét után a kiscsoportosok külön esznek a nagycsoportosoktól, akik közül néhányan pedig felmehetnek az iskolásokhoz. Azt mondták, hogy nincs elég hely, és így a kicsik nyugodtabban ebédelnek. Bízom benne, hogy lassan kialakul a rendszerük, és hogy jobban oda figyelnek majd a gyerekekre. Most megint lelkesen jár Robin, igaz a hét végére elfárad, mert aludni esze ágában sincs.
Egy kislánnyal az elsők voltak, akik be tudták cipzározni egyedül a kabátjukat, ki is tették a fényképet a fogasához, és egy érmet is kapott, hogy milyen ügyes. 

Maxim 6. szülinapja

Szerdán, szeptember 30-án tortát vitt Maxim az oviba, hogy megünnepeljék a szülinapját. Tavaly végül nem vitt, mert új volt a csoport és szerintem, nem akart ő vinni elsőnek. Idén viszont előtte ünnepelte 5. szülinapját az egyik fiú, és az új óvónéni sokkal aranyosabb, mint Joffer Sylvie (ejtsd Joffa Szilvi), mert akinek szülinapja van, az választhat ajándékot. Bár ő elvileg nem szereti a csokit, mégis csokis sütit kért. Többféle kuglóffal próbálkoztam előtte, mert csakis krém nélküli sütit lehet vinni, és 17 gyerek plusz az óvónéni megeszik egy nagyobb tortát. Mindenkinek ízlett a süti, Maxim nagyon boldog volt a lovas ólomkatonájával, és még egy diót is kapott, de nem ám közönséges diót, hanem egy kincset rejtő diót. 

Mi itthon felköszöntöttük, oda adtuk az ajándékot, vagyis a földgömböt és az Agymanók újabb kérdéscsomagját, és miután közölte, hogy jó-jó, de ő mást kért, finoman céloztunk, hogy sajnos késik a másik csomagja, de holnap talán ideér. (Így még nem jártunk az Amazonnal, elakadt a csomag, a mai napig nem érkezett meg, pedig időben rendeltünk, végül az újabb rendelés egy napos késéssel érkezett meg.) 

Maxim szülinapján mentünk Robinnal kontrollra, végre a másik füléből is kimozdult a tubus, ki is vette a doki, és teljesen beforrt neki a heg. Mennyire örült Robin, hogy neki már nem kell füldugó. A hallásvizsgálata is rendben volt, viszont reggel-este ki kell tisztítani az orrát, mert a váladék a fülére mehet, amitől nem hallhat, ami ugye be is gyulladhat stb. Minden este búvárkodni akart a kádban, füldugó nélkül. 

Október 1-jén felköszöntöttük Norbit is.

Szombaton délután pedig Orsiékkal és Andiékkal megünnepeltük Maxim szülinapját. Pörköltet kért Maxim, amit délelőtt bográcsban főztünk. A fiúk a fát készítették elő, én pedig a borjúpaprikást.

Mikor már főtt a bográcsos, neki álltunk Maxim tortáját díszíteni. Ezalatt Norbi volt a bográcsfelügyelő, így végül közösen főztünk. Maxim citromos dínótortát kért zöld marcipán bevonattal. Dínóformám volt tavaly előttről, a krém sem volt gond, de zöld marcipánt nem kaptam, így végül biomarcipánt vettem amit magam színeztem, igen jó végeredménnyel. A torta elnyerte Maxim tetszését, a gyerekek imádták a marcipánt; a kimaradó bevonatból Orsi dínókat formált, amit mindegyik egy-az-egyben befalt. 

 

Az idő kegyes volt hozzánk, a napsütéses őszi délutánon egészen vacsoráig kint tudtunk lenni. Maxim nagy bánatára a vendégek este haza mentek, és alig tudtuk lebeszélni arról, hogy neki kezdjen a dínócsontváz feltárásához.

 További képek a szokásos helyen.