Tél végi élmények

Kicsit összefolynak a hetek, hónapok, főleg, hogy Norbi is újra elkezdett dolgozni egy helyi cégnél, pikk-pakk elszalad a hét. Azt hiszem, januárban vittem el Emilit fodrászhoz, mert hiába volt néhány hosszú tincse, olyan vékonyka haja volt, kezdett össze-vissza állni, és én nem mertem neki állni. Nagyon ügyesen tűrte, elég rövidre vágták neki, de muszáj volt az összes baba haját levágni. Így tavaszra, kezd neki megint hosszabb és picit sűrűbb lenni a haja. A fufruját már vágnom kellett, mert csatot10 percnél tovább nem tűr a hajában, hiába csillogós vagy rószaszín. A hajgumit sem bírja sokáig, meg húzza is a haját neki szerintem. Kíváncsi vagyok, mikorra lesz szép hosszú haja, talán ovi végére? Robin egyik barátnőjének is az ovi vége fele kezdett nőni a haja, és most olyan szép hullámos frizurája van.

Voltunk február elején lampionozni, de most csatlakoztunk Robin barátaihoz, és egy nagy csapat gyerek szülőkkel indult a hidegben énekelni és édességet kéregetni. Vicces volt, de akihez becsengettek, az nem feltétlen örült a nagy tömegnek. A gyerekekkel mi még becsengettünk a szomszédokhoz, nekik is szépen elénekelték a dalukat, megmutatták a saját készítésű lampionjaikat. Egy nagy szatyor édességet szedtek össze, szerencsére 1-2 nap után már nem akartak állandóan cukrot enni.

A másik dolog, amiről írni akartam, az egy február eleji mozis élmény. Tőlünk kb 10 percre autóval, egy kis faluban, mozit nyitottak. 3D-s filmeket is játszanak, általában szerdától vasárnapig, jegyeket lehet előre is venni. Az ottani polgármesteri hivatal működteti egy nagy mozis céggel közösen. Mi az Így neveld a sárkányod 3-at néztük meg, előre megvette nekünk a jegyet Norbi, és én mentem a fiúkkal, mert németül néztük. Robin keveset értett belőle, de mi Maximmal szinte mindent.

Hangulatos egy ilyen kisebb, helyi moziba menni, olcsóbb is, közelebb is van, és nemrég olvastam, hogy minden várakozást felül múlt a mozi, nagyon sok teltházas előadásuk van, óriási az érdeklődés.

A mozi kívülről: https://kinoler.lu/contact

angolul egy rövid leírás: https://chronicle.lu/category/cinemas/27536-46-seat-state-of-the-art-rural-cinema-project-opens-in-kahler

Amíg mi moziztunk, Emili az apukájával vonatozott egyet.

Májusi összefoglaló

Nagyon gyorsan eltelt ez a hónap is. Nekem úgy tűnt, rengeteg mindent csináltunk, de inkább apró dolgokat, mint kertészkedés, takarítás, füvesítés, bár ez utóbbi azért sok előkészületet igényelt.

Maxim folyamatosan taknyos, néha köhécsel is, szerintem a fogai miatt is. A húsvéti szünet második felében összeszedett valami vírust, kicsit belázasodott, aztán meg hányt is. Pont mikor egy minicirkuszba akartunk menni, ahova végül másnap elmentünk, de aztán csak itthon maradt Maxim egy napot, Szerencsére senki nem kapta el, de azóta is náthás vagy rekedt hangja van.

Robin végre elkezdett futóbiciklizni. Már nem volt neki kényelmes a kismotor, de nem akart átpártolni az ingatag járműre. Ráadásul teljesen tönkre tette a cipőit, a végén vettem neki cipővédőt, amiben kettő percet ment, majd közölte, hogy ő ebben nem tud motorozni. Most tornacipőben szabad neki biciklizni, még elég óvatos, és inkább teli talppal fékez, de majd meglátjuk, hogy bírják a lábbelijei.

Vettünk egy ugrálót a kertbe, ez jó befektetés, kár, hogy esőben nem lehet használni, viszont gyorsan szárad, így ha fél napot nem esik, már mehetnek is be ugrálni. Sokat használják más játékokhoz is, mint pl. plüssállat-gyűléshez.

Elmentünk a gyerkőcökkel a sport napra, lásd Sportnap című bejegyzés, a fiúk egy Mustang kiállítást is megnéztek a közeli bevásárlóközpontban, ahol Maxim fényképezett és ahol találkoztak a cukrot osztogató Elza hercegnővel és Pókemberrel, és ahonnan egy-egy "ferrario" sportautóval tértek haza. (Robin hívja a ferrarit ferrariónak, és minden verseny szelepkupa illetve minden győztes a szelepkupát nyeri meg; még Maxim is sokszor ezt mondja, pedig ő már tudja, hogy az csak a Verdák mesében van. Maxim megjegyezte, hogy jó,jó találkoztak Pókemberrel, de az csak egy ember jelmezben.)

Robin a pünkösd előtti héten egy pónifarmra látogatott el a bölcsivel, ahol pedagógiai, gyógyászati célokra használják a lovaglást és a lovakkal foglalkozást. Két nap múlva pedig bevonatoztak a városba és ettek egy hamburgert a mekiben. Imád buszozni és vonatozni, viszont nagyon lefárasztják ezek a dolgok, nem csak fizikailiag, hanem szellemileg is. Ilyenkor este nagyon nyűgös tud lenni.

 

Május utolsó hete szünet az oviban, Mama jött el hozzánk egy hétre. Robin szombaton értette meg, hogy nem mi megyünk Békéscsabára, hanem Mama jön, és sajnos most Tata nélkül, mert neki dolgoznia kell. Ő végig úgy értelmezte, mi utazunk. Végül is nem olyan régen jártunk Csabán, mély nyomokat hagyott benne az az egy hét.

Mama rávette őket, hogy fejtsenek egy kis borsót, amit aztán meg is eszegettek

Pünkösd hétfő délután elmentek kirándulni egy kicsit. Én otthon maradtam, és próbáltam utolérni magam a házimunkában.

Jól megvoltak Mamával, Robin sokszor mondta, hogy mama te nagyon alanos vagy. Megejtettünk egy újabb csirke-cserét, szegény fehér pipit cseréltük le. Kiderült, hogy egy tojás, ki tudja mikor, teljesen benne ragadt, összeaszalódva, csoda, hogy heti egyet-kettőt tojt. Szerencsére kaptam ugyanolyan fehéret, igaz az új pipi gyönyörű tiszta, és kicsi a taraja, ezek feltűntek Maximnak, de kielégítette Mama válasza. 

Szombaton kora reggel ment vissza Mama, én a gyerekekkel és Orsiékkal bábelőadásra mentünk a városba. Egy erdélyi társulat mesélt Limpimpiről, Brüsszelből jöttek át gyereknap alkalmából. Az előadás erős interaktív jellege meglepte a gyerekeket. Robin először beállt a körbe a többi gyerekkel, de miután sem Maxim, sem Milán, Vince nem tartottak vele, ő is inkább vissza ült a helyére. Ő azt várta, hogy a függöny szétnyíljon, ami csupán egy óriási vásznat takart, szóval be kellett érnie egy tündérnek öltözött nénivel, aki bábokkal mesélt a barátságról. 

Az előadás után elautóztunk egy pisztrángos tóhoz, ahol a Norbik illetve Milán nagyszülei már reggel óta horgásztak. Tavaly is voltunk itt, Norbi egyik kollegája jóvoltából, aki megint kibérelte a tavat, és meghívott minket is. Olyan sok halat nem fogtak a nagy hohók, de Orsiék bevállalták a halpucolást, amiért nagyon hálásak vagyunk. Maxim és Robin állandóan az apjukkal akartak horgászni, ebéd után azonban Robin teljesen összegabalyított két botot, sírva hozta Norbi hozzám. A sírásból végül alvás lett, beleegyezett, hogy elmenjünk a kocsiba aludni. A héten egyébként végre jól aludt, egyszer még szegénykém be is pisilt éjszaka, pedig nagyon ritkán fordul elő, hogy nem ébred fel ha pisilnie kell.

Robin és Vince futóbicikliztek, játszottak egy kicsit együtt, de Maxim és Milán nem sok időt töltött együtt. Milán nagyon kitartóan horgászott. Maxim rengetegszer felmászott a nem is olyan kicsi falra, csak lefelé kellett neki egy pici segítség. Volt tombola is, egy hasznalt kenyérpirítóval tértünk haza, amit kivittünk a kukatelepre. Maxim nagyon csalódott volt, hogy nem mi nyertük meg a táblagépet.

 

Azért a mi kisfiainkra is nagy hatással volt a pecázás, mert ahogy este haza értünk, fel kellett állítani a bejáróban a horgászbotokat, amíg ők "halakat" kerestek, hogy aztán kifoghassák őket.

 

Fényszínház

Ez a hét is kicsit zsúfoltra sikerült. Még múlt héten volt a mameri napközinek zárópartija, amit teljesen elfelejtettünk, végül Norbi Robinnal ment Maximért, így ott maradtak, ettek egy kicsit és sokat játszottak, rohangáltak, homokoztak. Maxim csoportja pénteken egy pónifarmra ment, ez volt a kirándulásuk. Egész sok mindent mesélt Maxim, kíváncsian várom a fotókat. 

A héten be kellett vinni egy nagy szatyrot, amiben haza hozzuk Maxim egész éves munkásságát, és kapunk egy cd-t is fotókkal. Ahhoz képest hogy Maxim krikszkrakszokat firkál a leginkább, nagyon jó kis embereket is tud ő rajzolni. Most robotokat rajzol, és azt egész jól. 

Szerdán fényszínházba készültünk, és szerda késő délután a capelleni napköziben szerveztek búcsúpartit az elköszönő gyerekeknek. Mire a fényszínházból a napközibe értünk, már gyakorlatilag csak a tanárok voltak ott, mi pedig Patríciáékkal szinte az egyetlenek voltunk gyerekekkel. Ettünk hamburgert, salátát, aztán a rohangáló gyerekekkel el is jöttünk. Szakadt az eső, így bent rendeztek be egy termet, ahol képeket vetíttek: Maximot egész sok képen láttuk. A színház miatt későn értünk haza, majdnem 8 óra volt, és másnap ovi, bölcsi.

A fényszínház lenyűgözött minket. Egész pontosan Robint és engem, mert mint kiderült, Maxim már látta az előadást az ovival, és ő nem akarta még egyszer végig ülni az egészet. Kisiskolások modern zenére a kontinenseket bemutató koreográfiát adtak elő, sötétben, fehér és színes ruhákba bújva. Azt hittem, hogy Robin kis idő után majd megunja és szinte azonnal mehetünk majd a napközi partijára, de ő még akkor sem akart menni, mikor már felkapcsolták a villanyt, és a nézők nagy része haza indult. Lelkesen tapsolt, ámulva figyelte az alakokat, színeket, csak azért megérte végig ülni, hogy lássan a lelkesedését.

Márciusi összefoglaló

Mozgalmas hónapunk volt. Maxim most már nagyon jól biciklizik kétkerékkel, a kezdet azért nehéz volt, de miután az elindulást is jól begyakorolta, nem nyűglődik, ha Robinért bicajjal megyünk a bölcsibe. Robin pedig egyre több szót, kifejezést használ, kezd mondatokban válaszolni és állandóan kérdezni, hogy mi ez? Sajnos márciusban kétszer is elkapott valami vírust, igaz, hogy két nap után már lázas sem volt, az első torokgyulladással járt és köhögött is, a másodiknál kicsit ráment a hörgőire, de azt is két nap alatt leküzdötte, csak megint rám ragasztotta, és ilyenkor a nátha alatt nagyon rosszul alszik. Maxim is sokat taknyos, de valahogy mindig megússza, legfeljebb szirupot kap este, ha kezd éjszaka köhögni. 

A kerületünk gyerekeknek musikel-előadást szervezett (ingyenes belépéssel) a városházán egyik vasárnap délelőtt, luxemburgiul. Két állatmesét zenéltek el, merthogy élőzene mellett vásznon vetítették a mesét. Maxim és Milán nagyon élvezte, a színpad előtt a gyerekeknek leraktak párnákat, Maximmal foglaltunk helyet Milánnak, majd a két fiú a többi gyerekkel együtt ülte végig az előadást, mi szülők pedig hátrébb figyeltünk. Mivel Robin beteg volt, de nem akart otthon maradni, ő addig kint motorozott, Vince is csatlakozott hozzájuk, mert egy idő után már őt sem kötötte le a zenés mese. Bár nálunk ebédeltek Orsiék, nem kapta el senki a náthát. Remélem, fogunk tudni még színházba menni a gyererekkel.

Március utolsó hétvégéjén Orsiéknál grilleztünk; négy család, 8 gyerek, de minden rendben volt majdnem végig. Robint és Vincét együtt raktuk le aludni délután, amiből az lett, hogy végül csak Robin aludt, de még szerencse, mert Robin lázasan ébredt - ez volt a fentebb említett második betegsége a hónapban. Szerencsére senki nem kapta el, engem kivéve ugyebár, ami azért idegesített, mert mire Robin jobban lett, én dolgozhattam otthonról két délután, illetve pénteken betegen be is kellett mennem, mert másnap indultunk Békécsabára, megkezdődött a húsvéti szünet az oviban.

Maxim először a cirkuszban

Húsvét előtti napokban tele plakátolta városkánkat az itt állomásozó cirkusz. Maxim, ha meglátott egy plakátot, felkiáltott, hogy cirkusz!, de mindig azt válaszolta, hogy nem akar cirkuszba menni. Hétfőn aztán Norbival megkeresték a cirkuszt, és úgy jöttek vissza, hogy elmennek a délutáni előadásra. Mint kiderült, ez egy kicsi, családi vállalkozás, az artistákon kívül fellépett két bohóc, egy kutya és két kígyó. Maxim szépen végig ülte az előadást, Apa ölében. Aztán itthon mesélt egy kicsit.