Fényszínház

Ez a hét is kicsit zsúfoltra sikerült. Még múlt héten volt a mameri napközinek zárópartija, amit teljesen elfelejtettünk, végül Norbi Robinnal ment Maximért, így ott maradtak, ettek egy kicsit és sokat játszottak, rohangáltak, homokoztak. Maxim csoportja pénteken egy pónifarmra ment, ez volt a kirándulásuk. Egész sok mindent mesélt Maxim, kíváncsian várom a fotókat. 

A héten be kellett vinni egy nagy szatyrot, amiben haza hozzuk Maxim egész éves munkásságát, és kapunk egy cd-t is fotókkal. Ahhoz képest hogy Maxim krikszkrakszokat firkál a leginkább, nagyon jó kis embereket is tud ő rajzolni. Most robotokat rajzol, és azt egész jól. 

Szerdán fényszínházba készültünk, és szerda késő délután a capelleni napköziben szerveztek búcsúpartit az elköszönő gyerekeknek. Mire a fényszínházból a napközibe értünk, már gyakorlatilag csak a tanárok voltak ott, mi pedig Patríciáékkal szinte az egyetlenek voltunk gyerekekkel. Ettünk hamburgert, salátát, aztán a rohangáló gyerekekkel el is jöttünk. Szakadt az eső, így bent rendeztek be egy termet, ahol képeket vetíttek: Maximot egész sok képen láttuk. A színház miatt későn értünk haza, majdnem 8 óra volt, és másnap ovi, bölcsi.

A fényszínház lenyűgözött minket. Egész pontosan Robint és engem, mert mint kiderült, Maxim már látta az előadást az ovival, és ő nem akarta még egyszer végig ülni az egészet. Kisiskolások modern zenére a kontinenseket bemutató koreográfiát adtak elő, sötétben, fehér és színes ruhákba bújva. Azt hittem, hogy Robin kis idő után majd megunja és szinte azonnal mehetünk majd a napközi partijára, de ő még akkor sem akart menni, mikor már felkapcsolták a villanyt, és a nézők nagy része haza indult. Lelkesen tapsolt, ámulva figyelte az alakokat, színeket, csak azért megérte végig ülni, hogy lássan a lelkesedését.