Sztereotípiák ide vagy oda, ezt az évzáró partit igenis luxemburgi módra szervezték; gyanítom, főként luxemburgiak. Július 8-án kedden kaptunk egy levelet, hogy pénteken délután (16 órától 19.30-ig) rendezik az évzáró partit, és önkénteseket keresnek standok felállításához, lebontásához, kiszolgáláshoz, de minden kisebb felajánlást (süti, pénz) elfogadnak. Egyrészt kicsit felháborított a dolog, hogy még az iskola honlapján sem hirdették meg, és mint első évünk az iskolában, mégis honnan kéne tudnunk, hogy lesz rendezvény, ha arról senki nem mond semmit az utolsó pillanatig, másrészt, Norbi naná hogy délutános műszakban dolgozott azon a héten, így ránk nem számíthattak, csak mint résztvevők. Bőven elég volt a gyerekeket szem előtt tartanom, pláne hogy Maxim addig nem nyugodott, amíg meg nem találtuk a kis barátját, Jamiet, hogy aztán sokszor három gyerek után szaladgálhassak. Igaz, Jamie apukája elvitte őket sültkrumplizni, és kifejezetten kérte, hogy ne menjek velük, szusszanjak egy kicsit, de ő már túl volt néhány sörön, és Robin ön- és közveszélyes ennyi ember között. Még "Jamie előtt" kértek pattogatott kukoricát, persze pont elfogyott, mire mi sorra kerültünk, de legalább láttuk, hogy készítik, csak én nem hittem, hogy a fehér por cukor nem pedig só, amivel nyakon öntik a szemeket. Így legalább több maradt a gyerekeknek.
Szóval a gyerekek játszottak, a kacsahorgászat mindenkinek tetszett, Robint úgy kellett elrángatni, pedig a botját már rég átadtuk másnak. A bohóc nem érdekelte őket, a szaladgálás annál inkább. Egy viharnak ígérkező enyhe zápór sok embert haza invitált, mi csak behúzódtunk az iskola épületébe, ahol Robin mindent össze jégkrémezett (vizes-nyalókás jégkrémet vett nekik Jamie anyukája), a két nagy meg sem ette, de Robin kitartóan nyalta, a végén szereztem neki egy poharat, amiből kanalazni tudta. Már kezdték bontani a sátrakat 8 óra körül, de az én gyerekeim néhány másikkal együtt még a színpadról ugráltak le, aztán bent az iskolában fogocskáztak. Végül este 9-re, holtfáradtan értünk haza. Nem is értem, Robin is hogy bírta ennyire, mert ők aznap Bettembourgba, az állatkertbe mentek kirándulni a bölcsivel, és csak egy fél órát aludt a buszban délután; a bölcsiben pedig üvöltött, amikor egy bottal hadonászott és elvették tőle. De mondták is, hogy teljesen kész van, mert nem szokott ilyen lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése