Maxim 4 éves

 

Szombaton ünnepeltük a szülinapját Milánékkal és Lilláékkal. Mi vasárnap adtuk oda az ajándékot, egy kalózmintájú sátort, néhány meleg zoknit, két melegítőt és egy könyvecskét. A sátornak Robin is örült. Mivel a szülinapja hétfőre esett, így hétfőn vitt az oviba muffint. (Sajnos a dínómuffinok most nem sikerültek, így végül szimpla muffinokat vitt Maxim. Elég mérges lettem, hogy egyrészt elcsesztem az egész délutánom, másrészt meg a dínóforma lett volna a lényeg.)

Maxim nem is értette, hogy ha szombaton volt tortája, és ajándékok Lillától, Milántól, akkor mi miért mondjuk neki vasárnap, hogy Boldog születésnapot, és miért mondjuk hétfőn, hogy igazából ma van a szülinapja, mikor neki már tegnap volt. Viszont a szombat jól sikerült, még pénteken elkészültek a torták, és feltettük főni a borjúpaprikást, bográcsban, szabad tűzön. Mivel Norbi szülinapja keddre esett, így két tortát készítettem, hogy mindenkinek legyen külön, és hogy mindenkinek jusson is.

Az egyik egy csokitorta volt Limarától, a másik pedig anyukám citromtortája dínóformában elkészítve és a citromkrém zöldre festve. Mivel nem szerettem volna ételfestéket használni, így matcha teaporral színeztem a krémet. Végülis ezért lett citromtorta, hogy a teapor harmonizáljon valamelyest a krémmel. Sajnos Robin pont felsírt, amikor a tortát vágtuk, így a többiek már végeztek vele, mire én visszamentem. Robin is csak később evett a tortából, cseppet sem zavarta, hogy egyedül ül az asztalnál.

 

Maxim nagyon örült az ajándékoknak is, meg hogy játszhatott Milánnal és Lillával, igaz Milán egy idő után bement és egyedül legózott, amíg a többiek szaladgáltak. Este hiába volt Maxim nagyon elfáradva, miután bepakoltunk, és megunta a fűrészelést a Lillától kapott szerszámkészlettel, jöhetett Milán ajándéka: matricás-festős dínókönyv és papírból összeragható dínók, mindet össze kellett raknunk, és állandóan a dínókkal kellett játszanunk.

Visszatért a kérdések korszaka, és ha egyszer elkezdi, nincs vége. Ha az a válaszunk, hogy nem tudjuk, akkor megismétli még néhányszor a kérdést, vagy az újabb kérdés megint olyan, amire nem tudjuk a választ. Kedvencem az, amikor úgy kezdi, hogy "tudom, hogy nem élnek dinoszauruszuk, de..."

Néhány mondása, régebbről, nem régről.

Reggelizünk:

- Maxim mindjárt megeszed a reggelid, várj meg - mondom neki.

- Én még sokat eszek Aja, ne izgulj.

Öltözünk, és megy az alkudozás, mit vegyen fel, ne vegyen trikót, meleg lesz, de zoknit vegyen, mert még hideg van, de zoknit sem akar venni:

- Látod, már melegül is be.

A fürdőnadrágot nyáron vízibugyingónak hívta - saját szóalkotás.

A bölcsiben az egyik kisfiú, Olíva nővére oviba ment, de néha jött még a lány, Johanna is, aki ezelőtt Maxim csoportjában volt. Egy időben sokat kérdezte Maxim, hogy ki kinek a hasában nőtt. Ennek együttes hatása:

- Képzeld Aja, Olivának egy hatalmas Johannája nőtt.

Túrórudit eszünk, Maxim madártejeset választ, tanulmányozza a csomagolást:

- Ez nem is madártejes túrórudi, ezen boci van!

Nagyon óvatosan, hosszú folyamat részeként vezettük be az ovit Maximnak, többek között azt kellett elfogadnia, hogy nem mehet többet bölcsődébe, mert már túl idős. Egyik reggel bölcsibe menet kérdezi, hogy miért nem mehet bölcsibe. Majd ahogy az udvarra érünk, elkezdi mondandóját:

- Csak akkor köszönök a bölcsiben, ha kint vannak. Mert nem férek be, akkora vagyok.

Továbbra is azt szereti a legjobban, ha valaki játszik vele. Robin sokszor már jó partnere a szaladgálásban, és egyéb hülyeségekben, de a beszédes, szerepjátékokhoz mi kellünk. Ilyenkor pedig nem csak a szerepet osztja ki, hanem a mondatok többségét is a szánkba adja, legalábbis az elején. Ráadásul még mindig nem tudja a különbséget a kérdezni és mondani között.

- Anya, mondjad, hogy látod (mármint kérdezzem tőle).

- Látod? - kérdezem.

- Mit? - vágja rá, teljesen elfelejtve, hogy rám osztott egy szerepet. (Norbival akkora nevetésben törtünk ki, szegény Maxim nem figyelt vagy elvesztette a fonalat :-))

- Majd készítünk csigacsapdát - mondom Maximnak, látván, hogy teljesen megrágták a paprikáinkat, paradicsomokat.

- Minek?

- Hogy abba belemásszanak a csigák, és ne egyék meg a paradicsomot.

- Majd készítünk csigacsapdát, abba belemásznak a csigák, és megdöglenek - összegzi Maxim.

Nevetek, majd így folytatja:

- Igen, elpusztulnak.

- Már felengedtük a redőnyt - mondja nekem reggel. (Vagyis felhúztuk a redőnyt. Még midnig előfordul, hogy egyszerű igekötőcserével új szót alkot.)

Matjiék Mallorcán

Szeptember második hetét Mallorcán töltöttük, egész pontosan, szombat délben érkeztünk az Alcúdia öbölbe, a Playa de Muro Village szállodában, ami a partszakasz nevét is viseli. Nagyon jól éreztük magunkat, igényes, több épületből álló szálloda, hatalmas kerttel, finom, minőségi, friss ételek, homokos part, sekély, meleg vízzel, és rengeteg kisgyerekes család, telitalálat a választás. Igaz, mindezekért elég rendes árat is kértek, de nem csalódtunk. Az első három nap a felhők ellenére meleg volt, még éjszaka is, viszont a hét közepére, szerdára beesőzött és aznap hűvös is volt. Eredetileg keddre ígérték a sok esőt, ezért mi akkorra szerveztünk egy kis kirándulást, de Palmán nagyon meleg volt. Csütörtökön felhős volt az idő, de már nem esett, és pénteken meleg volt, ekkor barnultunk a legtöbbet. Nem sok naptej fogyott, de így nem kellett aggódni, hogy már dél van, és a gyerekek homokoznak, vagy Robin éppen a tűző napon rohangál a kertben. Az egyetlen negatívum a helyi adottságokat illetően, hogy a forróság elmúlásával megjelentek a szúnyogok, és esténként jól összecsíptek minket, főleg Norbit :)

Még egy negatívum történt, de ez nálunk nem meglepő, betegek lettek a gyerekek. Szerintem még innen hozott valamit Robin, mert ahogy megérkeztünk, elkezdett folyni az orra, és kedd reggelre hörghurotot diagnosztizáltam nála, szerencsére készültem, de a szerdai napot négyszeri ventolinnal vészelte át, aztán már éjszaka nem is köhögött. Ekkor jött Maxim, igazi száraz fullasztó köhögéssel, semmi nem akart használni, így elmentünk a gyógyszertárba, kaptunk valami spanyol szirupot, délután és este bevette, és láss csodát, a köhögése felszakadt. Megkönnyebbültünk az utolsó napra.

Nem volt szoros napirendünk, reggel kényelmesen felkeltünk, megreggeliztünk, aztán irány a part, fél egy fele ebéd a szálloda bárjánál a tengerparton, Robin délutáni alvása következett vagy velem vagy Norbival, addig a másikunk Maximmal a parton játszott, majd uzsonna, tengerpart és végül fürdés után vacsora. Vacsora után még többnyire maradt energiájuk a gyerekeknek szaladgálni, mi meg műanyag pohárból koktéloztunk. Persze azért nem ment ilyen simán minden. Eltelt két nap, mire kitaláltuk, hogyan is együnk, hogy a gyerekek ne akarjanak 10 perc után felállni az asztaltól. Robin többet akart a medence körül és a kertben szaladgálni, mint a tengerparton. Az elején sokat fürdött, rögtön bele ment a vízbe (nem úgy mint Maxim anno Krétán), de aztán ő inkább lépcsőzött, vagy a lábmosónál a jéghideg vízzel mosta a lábát. Viszont ennyi időt nem töltök velük otthon úgy, hogy csak rájuk figyelek, Maximmal egy-két órán át homokozunk, beszélgetünk (visszatért a "kérdések-tömkelege korszak"). Annyira jó volt, hogy nem kellett takarítani - legfeljebb az asztal alól egy kicsit felszedni a kajarengeteg egy részét -, főzni, hogy nem nekem kellett kitalálni, mit is főzzek egyáltalán. A gyerekek változóan ettek, szerintem a betegség is közbe játszott, de azért mindig találtunk nekik is legalább kétféle finomságot. A tenger nagyon kellemes volt, viszont már első nap ért egy kisebb sokk. Csak a bólyáig akartam beúszni, eleve nagyon sokáig leér a lábunk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valami elúszott mellettem: egy számomra óriási medúza. Gondoltam, megfordulok, ekkor viszont sok medúza lett mellettem, alattam. Gyorsan kiúsztam, nem ért hozzám egyik sem, de én annyira  megijedtem, hogy többet nem úsztam igazán, mert a part mellett tényleg nem lehetett úszni, néha hullámzott is, meg nagyon sekély volt a víz. A neten megnéztük később, hogy ezek a babafej nagyságú medúzák közönséges medúzák, a csipésük csupán kellemetlen viszketéssel jár, ami hamar elmúlik. És senkit nem láttunk az egy hét alatt, hogy megcsípte volna, igaz, nem sok mindenki úszott a tengerben, inkább csak fürdőztek az emberek. Kétszer kölcsönöztünk vízibiciklit, és onnan láttuk, hogy ahogy mélyebb lett a víz, kb. 2 méter, ott már tele volt medúzákkal. Az első vízibiciklizést Robin is élvezte, Maxim meg egyenesen odáig volt, hogy látja a sok medúzát. Az utolsó délután is kölcsönöztünk, de akkor Robin nem akart egy helyben maradni, pedig akkor nem hullámzott a víz sem, volt nálunk fényképező is, hiába, ha neki mehetnékje van, nem tudjuk egy helyben tartani. Ez gond volt a repülőn, buszon is, ezért is béreltünk autót, és mentünk el négyesben kirándulni a Palma Aquariumba. Következzen néhány kép, a többi a szokásos helyen feliratozva. Figyelem, nagyon sokat fényképeztünk, még Maxim is kattintgatott. Amíg otthon, vagy éppen a szobában nem akart elmenni egyedül vécére, addig a parton, a kertben, étteremben simán mászkált egyedül.

Ez inkább egyszemélyes csónak - Kriszitől -, kettőjükkel mindig befolyt a víz, becsapott a hullám. A hét első felében kevesebben voltak a parton, de ha tele is volt, sem volt tömegnyomor-érzésünk.

 

A kis kirándulásunk a nagy akváriumba. Szép volt, élvezték a gyerekek. Délben kisütött a nap, és Robin állandóan a szökőkútnál akart szaladgálni. Bent viszont figyelte a halakat.

 

Ahogy említettem, szerdán többször esett és hűvös is lett. Először biciklit akartunk kölcsönözni, de mire találtunk biciklit, egyrészt elkezdett esni, másrészt a gyerekülések szivacsából csavarni lehetett a vizet, így nem lett semmi a bicikliből, helyette délután kisvonatoztunk, ami a kisváros, kis folyó és egy kis tó illetve rengeteg szálloda körül vitt minket. Sok megállója volt, és mikor állt, Robin türelmetlen lett, így ez az egy óra kicsit hosszúnak bizonyult. Ezen a napon amúgy is nyűgös volt Robin, biztos a hörghurut miatt is, de sokat kellett kézben vinni. Játszótér után a parton sétáltunk vissza.

Maxim készítette a képet, a háttérben Norbi viszi Robint

Napsütésben szaladgált Maxim, ahogy írtam, nem zavarta, hogy mi sehol nem vagyunk, a lényeg, hogy ő legyen mindig elől, ő érjen le elsőnek a partra, ő lépjen be elsőnek az étterembe, ő nyissa ki az ajtót, néha a sírba visz ezzel az "elsőnek lenni" dologgal.

Egy medúza, teljesen feljönnek ám a víz felszínére, és nem tudom, látszik-e a mérete, de kb. Robin-fej nagyságúak lehettek.

Robin drága, a nyaralás közben kezdte mondogatni Maxim nevét: Maatjí - kiabálta neki sokszor. Itthon nem mondja.

Igaz, hogy félénk Maxim, de azért nem csak az öccse bátor. A reptéren, a beszállást várva találta ki ezt a mutatványt: fejjel lefele kapaszkodik, a cipőjét az üvegfalra helyezve segíti magát.

Hát ennyi jutott eszembe, meg hogy ide bármikor visszamennénk. Maxim a tengerpart után óceánhoz szeretne menni.

Súberflóri

Maximmal és Robinnal az idén csak én mentem el a hagyományos nyárvégi vidámparkba, két hete szombaton. Orsiéknál jött az egész család, Andi pedig csak Lillával jött. Maximnak így volt kivel felülnie a különböző forgókba. Arra nem számítottam, hogy Robin is mindenhova fel akar ülni (zéró veszélyérzet).

Ebbe a repülős-ufós forgóba végül betettem, mert annyira menni akart a többiekkel. Nem lehetett ugyan bekötni, és indulásig állandóan kihajolt, de utána csak élvezte a körököt. A harmadik menetre értették meg a gyerekek az ufóban, hogy fel tudnak emelkedni, akkor Robin néhány körig elég meglepett arcot vágott, de a végére ismét nevetett. Tetszett az óriáskerék is mindenkinek, viszont a pici óriáskerék, ahova csak ketten ültünk fel Robinnal, néhány kör után unalmassá vált. Felültünk egy gyerekforgóra is, Maxim a tigrisre, mint tavaly, Robint egy lóra tettem, így közöttük tudtam maradni, mert Robin kiszámíthatatlan. Maxim dodzsemezett, de itt körbe-körbe kellett menni, és volt egy bácsi aki megigazította a járműveket, ha összeakadtak. A végén horgászott a három nagy, Maxim egy félelmetes dínót választott, otthon felfedezte, hogy csipog. (Nem tudom, mire vélni, hogy egy ilyan vicsorgó állatot pici gyereknek szánnak, de ha nem, akkor meg elég abszurd, hogy sípol.)

A gyerekek nagyon élvezték, pedig rengetegen voltak, mindig iszonyat hangzavar van, de nekik tetszik.

 

 

Robin másfél éves

Most éppen jól alszik. És többnyire jól megvannak Maximmal. Minden hülyeségben. Néha teljesen elfoglalja magát valamivel, elmolyolgat, de a hosszú csönd mindig gyanús. Szívesen rajzol, imádja a filctollat. Amíg elpakoltam, ők filceztek. Egy idő után érdekesebb volt magukat festeni. Hiába mosható filcek, azért kellett őket sikálni. Most inkább eltettem a rajzkosarat, egy hét után meguntam, hogy Robin már reggel oda akart ülni az asztalhoz.

Iszonyat vagány, vakmerő, nem fél semmitől, mindenhova  felmászik. Tegnap pl csak azért nem esett hátra a csúszdán, mert Maxim már ott állt mögötte a létrán, és így megtartotta. Még szerencse, hogy Maxim félős, mert Robin picit kevésbé veszélyes. Látja, hogy Maxim a járdán köröz a kedvenc körforgalmunkban, meggondolja magát, nem megy le az útra, hanem ő is teper utána a járdán a kismotorjával. Már nagyon ügyesen száguld. A bölcsiben rendhagyó múlt hét után, ezen a héten is szeretett volna Maximmal együtt maradni reggel, Maxim pedig hiányolta, hogy Robin nem megy velük sétálni. De múlt héten Robin egyedül volt nagy a csoportjában, és egy nap unatkozás után mehetett a nagyokkal sétálni és délután le az udvarra.

Nem tudom, hogy a kellemes idő miatt vagy csak nem volt olyan vészes a vírus amit összeszedett, de a hörghurut ellenére energikus maradt, sokat eszik, és az orra is csak egy napig folyt. Persze múlt hétfőn elvittem orvoshoz, mert tényleg csúnyán köhögött, és igen hörghurut (jó, hogy adtam a ventolint), és kicsit sípolt is a tüdeje. Sajnos Maxim is elkapta és naná, hogy azután kezdett köhögni, miután Robint elvittem az orvoshoz. Neki még mindig tart, nappal alig köhög, de éjszaka többször, ma éjszaka végre nem hallottam köhögni. Nekem is elmúlt pár nap alatt. Remélem, nem úgy folytatjuk mint tavaly.

Robin egyre több szót mond ki utánunk, szerintem próbálja a Maximot is, már többször hallottam, hogy manyi, de mikor kérem, hogy ismételje meg, csak néz rám a kék szemeivel. Maxim sokszor szeretgeti, oké, néha ütögeti is. Tegnap reggel Robin lefordult az ülőkéről, és hiába kaptam el a fejét, gondolom, megijedt, meg lehet picit beverte az arcát, nagyon sírt, Maxim egy kis idő után szólt, hogy ő meg szeretné vigasztalni Robint: odaállt mellé, és simogatta az arcát, Robin meg csendben tűnődött, hogy most akkor minden rendben?

Készül a teraszunk, ma rögzíti le Norbi az utolsó tetőrészt. Nem tudunk és nem is fogunk unatkozni még egy jó darabig. Pláne két ilyen aktív gyerekkel.